A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 46. szám - Pium desiderium

330 A JOo káció nálunk nem talál kész magánjogi irodalmat, a melyre támaszkodhatnék; ennek az irodalomnak ugy kell a kodifikáció előhaladásával párhuzamosan kifejlődnie. Ez irodalmi mozgalom megindításához óhajt a minister hozzájárulni azzal, hogy a bizottság eddigi tárgyalásait a nyilvánosság elé bocsátja s ezzel alkalmat ad a jogászközönségnek, hogy a tárgyalások folyamán felmerült kérdésekhez hozzászóljon. A közölt jegyzőkönyvek hiven, csaknem szó szerint adják vissza a tárgyalások folyamát. Természetes ezért, hogy a kiadott sorozat nem lép föl egy bevégzett 'rodalmi mü igényeivel. Maga az első tervezet, melynek szerkesztésével a bizottság most foglalkozik, sem készül véglegesnek, hanem csak a további tanácskozások első tárgyalási alapjául fog szolgálni. Annál kevésbé tekinthetők véglegeseknek, megállapodottaknak és kimerítőknek a szerkesztő tagoknak az eddigi tárgyalások során tett nyilatkozatai. A bizottsági tárgyalások a szerkesztés e stádiumában inkább csak az egymás megértésére, a tervezet egyöntetűségének megóvására célzó szabad eszme-cserék voltak és így sem alakra sem tartalomra nem tekinthetők olyanoknak, a melyek a szerkesztés további folyamában ne módosulhatnának. E megjegyzés kíséretében bocsátjuk útra a jegyzőkönyveket, a melyek a tárgyilagos kritikának és eszmecserének bizonyára termékeny talajául fognak szolgálni. Nyilt kérdések és feleletek. (Kérdés.) A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban. Az 1894. évi XVI. t.-c. 118. §-a meghatározza azon teendőket, melyeket a kir. közjegyző mint birói kiküldött, tehát a biró-i megbízás vételeutána!17.§ ban részletezett dijáltalányért végezni köteles. Ha azonban — a mi legalább nálam gyakran előfordul az örökösök a hagyatéki eljárás megindítása előtt, a hagyatéki eljárásnak folyóvá tétele végett a kir. közjegyzőhöz fordulnak, és ez e célból a tényállást felveszi, az ingatlan hagyatéknak megállapítása végett a tlkvi lustrálást végzi, az előjáróságot a halálesetfelvételnek és leltárnak beterjeszlése végett megkeresi, és a hagyaték meginditási kérvényt beadja, jogosítva van-e a kir. közjegyző ez esetben ezen eljárásának megfelelő dijat számítani, és ha igen, felszámithatja-e ezen dijat a 117. §-ban részletezett dijáltalányon kivül a tárgyalási jegyzőkönyvben és köteles-e a biró, ezen felszámítást tekintetbe venni, és a viszonyoknak megfelelően megállapítani? Ha továbbá a kir. közjegyző az érdekelt félnek kérelme folytán az 1894. évi XVI. t.-c. 37. §-a értelmében a leltározással megbizatik, jár-e neki az 1880. LI. t.-cikkben szabályozott külön díjazás is — azon esetben, ha később a leltárnak beterjesztése után ugyanezen hagyaték tárgyalásával megbizatik? Egy vidéki kir. közjegyző'. Sérelem. "V Pium desiderium. Furcsa egy államszövetség az,melyben mi Németországgal állunk Nagyokat ünnepelünk a német császár tiszteletére, parádézunk, kivilágítunk s valahány újságunk van, mind örömtől áradó dicshymnusokat zengedez a németek urának, uralkodónk derék ^szövetségesének tiszteletére. Hanem azért a M a g y a r o r s z ágon O felsége a király nevében hozott ítéletet a n é m e t bíróságok nem hajtják végre, sőt a határozatokat nem is kézbesitik, a mit persze a viszonosság elvénél fogva a mi bíróságaink hasonló módon viszonoznak. Nem akadékoskodásból irom ezeket, de egy kissé különösnek találom, hogy míg Orosz ország az 1868. évi 8,154. sz. ig. ü. miniszteri rendelet tanúságaként a hazai bíróságok megkeresésének eleget tesz, addig a német birodalomhoz tartozó államok bíróságainak megkeresései nálunk — és viszont — nem foganatosíthatók, mert mint az 1884. évi május 24-én 18,123. sz. a. kelt s a hasonló tartalmú 1890. évi márc. 24-én 9,665. sz. a kelt ig. ü. miniszteri rendeletek a kir. bíróságokkal közlik, a magyar kormány és a német birodalom kormánya között a kölcsönös jogsegélyt biztosító viszonossági nyilatkozatok kicserélése végett indított tárgyalások «egy előre* eredményre nem vezettek. Hát ami 189"-ben «egyelőre» nem vezetett sikerre, az 1898-ban sem vezethet sikerre? Mikor volna arra alkalmasabb idő, mint most, midőn a német császár a legkedvezőbb impressiókkal eltelve hagyta el Magyarország fő és székvárosát? dr Graber Gyula bpesti ügyvéd. Irodalom. I. A bűnvádi perrendtartásról (1896 évi XXXIIL törv. cikk) 2. Az esküdtbiróságokrol (1897 evi XXXIII. törv. cikk) és 3. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről (1897. évi XXXIV. törv cikk). (Az indokolások nyomán indokokkal, ugy a vonatkozó döntvényekkel, jegyzetekkel és tárgymutatóval ellátta es kézkönyvül szerkesztette Dr. Felber Arthur, tar. ugyesz Zalaegerszegen, 1897.) _ , Ha Németországban, Angliában vagy Franciaországban valamely fontosabb törvény életbe lép, nyomban egész serege jelenik meg az olyan segédeszközöknek, melyek annak elsajátítását és gyakorlati kezelését könnyilik. Az e nemű irodalom kiváló haszna nem tagadható. A legértelmesebb jogalkalmazásban is igen sok a technikus munka, s a legjobb biró, ügyvéd és ugyesz is szívesen veszi a törvénykönyvnek minél áttekinthetőbb berendezését; hiszen annál zavartalanabbul szentelheti rendesen ugy is fukar idejét a szellemi munkának, minél kevesebb erőt kell a törvényhelyek keresgélésére s a szétszórt intézkedések összeállítására fordítania. Nálunk e tér is meglehetősen el van hanyagolva. De oly fontos esemény, milyen a bűnvádi perrendtartás, némileg mégis felserkentette Íróinkat. Az eddig elénk került ebbeli dolgozatok közül nem mulaszthatjuk el méltatni azon szövegkiadásokat is, melyeket Dr. Felber Arthur zalaegerszegi kir. ügyész ur rendezett. A nagy szorgalommal szerkesztett mü dióhéjba szorított magyarázataival igen hasznos kézikönyvül szolgál, kivált az első időben, a midőn — valljuk be — a kezdet nehézségével küzdenünk kell. A törvény világos szövege, oldalvást a szakasz, rövid tartalma, az utalás a jegyzetekben s végül a nagy fáradsággal a könnyű áttekinthetés végett összeállított tárgymutató mind oly jó oldalai a valóban hasznos kiadmányoknak: hogy azokat gyakorlati jogászaink különös figyelmébe ajánlani kötelességünk. Eiserth István kir. ügyész Lőcsén. Oesterreichsches Staatswörterbuch, kiadják dr. M i s c h 1 e r Ernő és dr. Ulbrich József. III. kötet. III. De soha sem jött Magyarország törvényes önállása jobban kifejezésre, különösen az osztrák örökös tartományokkal szemben, mint mikor I. Ferenc a német császári címet letette s fölvette az osztrák császári cimet. Ettől kezdve a magyar közjog fejlődésének egyik főirányelve az, hogy a magyar királyság önállósága sz osztrák császársággal szemben mindinkább nyilvánvalóvá tétessék. Érdekes erre nézve, hogy nincs a közjog fejlődésének egyetlen tényezője, mely alkalom adtán ennek kifejezést nem adott volna, igy p. o. Somogyi államtanácsos véleménye az államicancellária előterjesztéséhez, 1806 szept. 6-ról igy hangzik: «besonders da Ew. Majestát bei Gelegenheit der angenommenen österr: Kayserwürde dem Königreiche Ungarn die solenne Erklárung zu machen geruheten, dass dies keinen Einfluss auf die Rechte von Ungarn habén würde. Denn es ist schon vor allén sicher, dass Ew. Majestát das Königreich Ungarn nicht als Kaiser von Österreich, sondern als Königvon Ungarn besitzen. Ungarn stehet mit keinemandern Reiche und ebenso vvenig mit andernNationen in Verbindung, sondern hat seine eigene Verfassung und hángt nur von seine m Könige, Ew. Majestát ab, endlich gehört Ungarn, vermöge der Pragmaticae Sanction zwar zum Concretum der ganzen Monarchie, kann aher deswegen doch nicht nach Art der übrigen Erblánder regiért werden. Az osztrák császári cim fölvétele a magyar politikusokat és közjogászokat különös figyelemre késztette, noha az 1-04. évi augusztus hó 11 -en kelt pátens elég világos, a hol a többek közt ezek is előfordulnak: «In Gemássheit dessen habén Wir . . . den Titel und die Würde eines erblichen Kaisers von Oesterreich . . . dergestalt feyerlich anzunehmen und festzusetzen, dass Unsere sámmtliche Königreiche . . . ihre bisherigen Titel, Verfassungen, Vorrechte und Verháltnisse fernerhin unverandert beibehalten sollen.» A pátens 3-ik pontja ezt mondja: «soist solches insonderheit von Unserem Königreiche Ungarn und den damit vereinigten Landen.* A 4-ik pont azt is magában foglalja, hogy: «jedoch soll es bei denjenigen Krönungen, welche Wir und Unsere Vorfahren als Könige von Ungarn und von Böhmen empfangen hatten, ohne Veránderung auch in Zukunft verbleiben.» I. Ferenc ezen pátensen kivül az 1805-ben összegyűlt magyar országgyűléshez is intéz egy leiratot, melyben a nagy horderejű államcselekvényt közli a rendekkel: e leiratban ez is előfordul: «percharum Regnum nostrum Hungáriáé ejusque legális Constitutio, cum universa Monarchiáé nostra ad plénum Securitatis Statum poni, in eoque conservari possit.» Az 1807.évi országgyűlést azonban még ez sem nyugtatta meg. kifejezvén tehát I. Ferenccel szemben azt,hogy: «midőn az országnak közönséges jussai fönnforognak, semmi törvényes óvást fölös, leg valónak nem lehet mondani*. Ferenc azután újból kimondá