A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 46. szám - Igazolás és perújítás - Illetőség a községi bíróságtól a kir. járásbíróság elé vitt perekben

A JOG 329 hol félreértés elkerülése vagy a szabály teljes kidomboritása végett elkerülhetetlenül szükséges. A kérdés tárgyalását a bizottság a jövő ülésen folytatja. Ezzel az ülés véget ért. Lányi Bertalan s. k. Dr. Vavrik Béla s. k. Dr. Sipöcz László s. k. Dr. Schwarcz s. k. Dr. Imling s. k. Dr. Tirring Lajos s. k. Dr. Szladits Károly s. k., jegyzőkönyvvezető. 111. JEGYZŐKÖN Y V a magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő bizottságának 1897. évi május hó 8. napján az igazságügyministeriumban tartott üléséről. Elnök: Lányi Bertalan ministeri tanácsos. Jelenlevők: dr. V a v r i k Béla, dr. 1 m 1 i n g Konrád, dr. Schwarcz Gusztáv, dr. Sipöcz László, dr. Thirring Lajos szerkesztő tagok, dr. Illyasevits József, jegyzőkönyvvezető. Folytattatott a szövegezésnél követendő módszer kérdésének tárgyalása. Dr. Vavrik Béla helyesnek tartja ugyan, hogy a szövegezésnél rövidségre törekedjünk, de ezt túlhajtani nem szeretné. Óvakodni kell különösen a szakaszoknak egymásra való hivatkozásától, mert ez megrövidíti ugyan a szöveget, de igen nehézzé tenné az egyes szakaszok megértését. Erről tanúságot tesz a német birodalmi törvénykönyv első tervezete, mely a szakaszoknak egymásra való hivatkozásával valósággal visszaélt. Azt a célt, hogy az ismétlések lehetőleg kerültessenek, a megérthetés árán elérni nem kívánja. Azt ajánlja tehát, hogy e részben nagy óvatossággal járjon el a bizottság. Lányi Bertalan kifejti, hogy ez a kérdés tulajdonképen a szakaszoknak egymáshoz való viszonyát érinti. Vannak ugyanis hasonló viszonyok, joghelyzetek, melyek hasonló szabályozást kívánnak. Ilyenkor igen fontos eszköze a törvényhozási technikának a szakaszokra való hivatkozás, mely különböző alakba foglalva, kifejezésre juttatja azt is, vájjon a hivatkozott szakaszban foglalt rendelkezés feltétlenül 1 egész terjedelmében) vagy teltételesen (^megfelelően vagy módosításokkal) alkalmaztassék. A hivatkozás célszerűsége abban rejlik, hogy elkerülhetővé teszi a szószerinti ismétléseket. A mennyiben pedig a szöveg bármi tekintetben is eltérne annak a szakasznak a szövegétől, a mely az alkalmazandó rendelkezést tartalmazza, ez a törvény alkalmazása körében félreértést és bonyodalmat eredményezhet. E szerint a hivatkozás nemcsak elejét veszi a szöveg terjengősségének, de biztosítja a törvény helyes alkalmazását is. Dr. Schwarcz Gusztáv kifejti, hogy a hivatkozás nem más, mint a közvetett rendelkezés egyik módja. Ily közvetett kifejezési mód szerinte kettő van: az egyik az itt szóba hozott szakaszhivatkozás, a másik a fictiv. A szakaszhivatkozás typikus formája ez: «ez esetben a . . § alkalmazandó;* a fictiv typikus formája pedig: <ez más ía . . §-ban már szabályozott) esetnek tekintendő*. Mindkét szerkesztésmód tehát megegyezik abban, hogy bizonyos tényállásra nézve nem egyenesen és közvetlenül mondják ki a jogi következményt, hanem csak közvetve az által, hogy más §-ra illetve más tényállásra utalják az olvasót. Az ilyen közvetett beszédmód kétségtelenül rövidíti az előadást, mert az utalás által elkerülhetővé teszi az ismétlést. De e rövidség sokszor csak látszólagos, mert az olvasónak a szakasz megérthetése céljából többnyire nemcsak a hivatkozó, hanem a hivatkozott törvényhelyet is meg kell olvasnia; ezenfelül veszélyes is, mert midőn egyik esetre egy másik eset szabályát rendeljük alkalmazni, könnyen megfeledkezünk bizonyos rejtett különbségekről, melyek a két eset között fenforognak; végül a szakhivatkozás és a fictiós tételek, főleg ha többen halmozódnak össze egy-egy szakaszban, a mennyiben rövidebbek, annyival kevésbbé világos kifejezései is gyakran egy törvényhozási gondolatnak. Ezért kimondatni véli, hogy a törvénytételek ugy szerkesztessenek, hogy minden szakasz a maga rendelkezését lehetőleg közvetlenül, ne pedig más §-ra való hivatkozás által, vagy tényállásának más tényállásai való egyenlősítése (fictiv felállítása) által fejezze ki. Dr. Vavrik Béla megjegyzi, hogy a fictió már belevág a jog mezejére; itt már egy bizonyos elméletnek az irányát akarjuk jelezni azzal, hogy azt mondjuk, hogy ez az intézmény nem azonos a másikkal, de bizonyos szempontból azzal egyenlő elbánás alá eshetik. Dr. Imling Konrád nem helyesli a hivatkozást ott, a hol rövid pár szóval lehet visszaadni a hivatkozás tartalmát; ellenben elkerülhetetlenül szükségesnek látja ott, a hol a rendelkezéseknek egész csapatját kellene ismételni, a mi terjengősségre vezetne. Közvetett kifejezési módok (hivatkozások és f i c t i ó k). Megállapodás. A szakaszok a maguk rendelkezéseit lehetőleg közvetlenül, ne pedig közvetve más rendelkezésre való hivatkozás vagy annak más tényállásba való burkolása ífiictió) utján fejezzék ki. Ily közvetett kifejezési mód csak ott alkalmazható, a hol ez által a kifejezés rövidsége tetemesen nyer a nélkül, hogy a rendelkezés határozottsága vagy világossága veszítene. Ha valamely más szakasznak rendelkezése változatlanul vagy «megfelelően (értelemszerűen)* alkalmazandó és a rendelkezést néhány szóval visszaadni nem lehet: egyszerűen az illető szakaszra lehet hivatkozni; ha azonban a rendelkezés lényegesebb módosításokkal és kiegészitésekkal alkalmazandó, akkor célszerűbb a hivatkozás helyett a módosított és kiegészített rendelkezést teljes tartalma szerint felvenni. Mindenesetre szem előtt kell tartani, hogy minden oly esetben, midőn hivatkozás helyett a rendelkezés ismétlése mutatkozik célszerűbbnek, a változatlanül (módosítás, kiegészítés vagy eltérés nélkül) alkalmazandó rendelkezés szó szerint vétessék föl, nehogy az alkalmazás terén téves magyarázatra nyíljék alkalom. Lányi Bertalan és dr. Schwarcz Gusztán indítványára a bizottság folytatólag a következőkben állapodott meg: Sz'ó fordulatok a jogszabályok bizonyos minőségeinek jelzésére. Megállapodás. Kívánatos, hogy a szövegezés alakja lehetőleg kifejezésre juttassa a jogszabályok bizonyos minőségeit. Ezt el lehet érni a műnyelv körébe eső megfelelő typikus szófordulatokkal. Ily módon megkülönböztethető: 1. az absolut jogtétel a dispositiv (kiegészítő, közvetítő) és az értelmező jogtételtől. (Pl «a mennyiben a felek másként nem rendelkeznek* illetőleg ^kétség esetében* vagy más hasonló módon). 2. a tiltó szabálynál az a körülmény vájjon az lex perfecta-e vagy sem. (Pl. <nem lehet*, «nem szabad*). 3. a parancsoló szabálynál az a körülmény, vájjon a rendelkezés imperativ vagy csupán instructiv-e ? Pl. «kell» (szükséges) «legyen» (kívánatos). 4. Ezenkívül kívánatos, hogy a szövegezésnél figyelem fordíttassák a jogalapitó tényeknek megkülönböztetésére a jogátló vagy jogszüntető tényektől (Pl. két szabálynak összekapcsolása utján «hacsak» vagy más hasonló kifejezéssel) ugy, hogy a bizonyítási teher megosztása is a lehetőségig már a szövegben kifejezésre jusson. Ezután áttért a bizottság a tervezet tárgyi terjedelmének rendszerének tárgyalására. III. A tervezet tárgyi terjedelme és rendezése. I. Tárgyi terjedelem. A tárgyi terjedelem kérdésében a bizottság a következő előleges megállapodásra jutott. A bizottság az általános magánjogi törvénykönyv tartalmának kérdését első sorban a különböző joganyag tárgyi ismérvének figyelembe vételével óhajtja tárgyalni a következő elvi szempontok szerint. A törvénykönyv tárgyát az általános magánjog képezvén, mennyiben maradjanak ki abból azok a matériák, a melyek 1. a) a közjoggal összefüggnek, b) tulnyomólag közigazgatási (rendőri (szabályozást igényelnek; 2. speciáljogokká tömörültek; 3. túlnyomóan gazdasági és társadalmi jelentőséggel bírnak s igy nagyobb hullámzásnak alávetvék. Mennyiben szükséges, hogy azon matériák tekintetében, melyeknek részletes szabályozása a törvénykönyvből kimarad, a magánjog körébe eső megállapítások a törvénykönyvbe vétessenek fel, hogy bizonyos organikus összefüggés álljon elő a törvénykönyv és egyes külön törvények között, s hogy a törvénykönyv és az általános jogrendszer között a kapcsolat fentartassék. Mielőtt a bizottság végleges megállapodásra jutna, elhatározza, hogy az egyes szerkesztő tagok a kijelölt szempontok figyelembe vételével jelöljék ki a részükre kijetölt munkakör szempontjából a matériákat, a melyeket a törvénykönyvbe befoglalni nem kell és e tárgyban tegyenek a jövő ülésen konkrét előterjesztést. Ezzel az ülés véget ért. Lányi Bertalan s. k. Imling Konrád s. k. Sipöcz László s. k. dr. Schwarcz Gusztáv s. k. T h i r r i n g Lajos s. k. Dr. Illyasevits József s. k., jegyzőkönyvvezető. Belföld. A magyar általános polgári törvényköny tervezetét szerkesztő bizottság jegyzőkönyvei közlését lapunk mult számában kezdettük meg. Mikor Erdély Sándor igazságügyminister e jegyzőkönyveket a szaklapok rendelkezésére bocsátotta, tette ezt azzal a célzattal, hogy a bizottság munkálkodása a hazai jogászvilág legszélesebb köreiben is ismeretessé és ellenőrizhetővé váljék. A kodifikáló bizottságot a minister nem zárt testületnek szánta, hanem olyannak, a mely a nyilvános élettel a legszorosabb összefüggésben, annak folytonos behatása, bíráló és buzdító támogatása mellett teljesiti feladatát. A magánjogi kodifi-