A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 45. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [2. r.]

180 A J szék ítélete volt helybenhagyandó; a börtönbüntetés azonban — tekintettel a jogsérelem kisebb voltára, — a fenti mértékre leszállítandó volt. Vádlott a mezőn levő szénatartóbol, tehát épületből lopván el a lóherét, a lopás elkövetésének helye nem a mező, sem egyszerűen bekerített hely, hanem szilárd anyagból emelt épület volt, mi okból az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ában emiitett kihágás esete nem forog fenn. Vádlott ellen bebizonyítható nem lévén a hamis vagy álkulcs használata, el volt fogadandó az, hogy vádlott a szénatartóból akkor lopta el a lóherét, mikor az nem volt bezárva. A nyitrai kir. törvényszék (1896. május 20. 11,934. sz. a.) Sch. János a H. György privigyei lakos kárára elkövetett, a btk. 333. §-ába ütköző a 336. §. 4. pontja szerint minősülő lopás bűntettében mondatik ki bűnösnek és ezért a btk. 340. §. alapján a 92. §. alkalmazásával 6 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Indokok: Az 1895. év folyamán vádlott a H. György tulajdonát képelő dűlőben található szénatartójából történt lóhere lopás gyanúja alatt állott. 1895. évi március 23-án esti időben, midőn vádlott ismét a jelzett szénatartó közelében járt, T. Mihály és V. Bálint tanuk által ifj. R. Ferenc akkori mezei kapitánynál följelentetett. Ifj. R. Ferenc intézkedése folytán a dűlőből visszatérő vádlott a kiküldött M. István és H. János mezei csőszök által megállíttatott s miután a háti kasban talált száraz lóhere szerzési módját hitelt érdemlőleg igazolni nem tudta, a városházára vezettetett. Vádlott a vizsgálat és végtárgyalás során felmerült terhelő adatokkal szemben azzal védekezik, hogy a nála talált lóherét előző nap azaz március 22-én, midőn az erdőbe fáért ment, az országút melletti árokban találta, de mivel az nedves volt, szárítás végett az erdő közelében egy verőfényes helyen kirakta; másnap pedig a megszáradt lóherét haza akarta vinni. Minthogy azonban vádlottnak eme védekezése a valószínűség látszatával sem bir; mert a tanuk egybehangzó vallomása szerint a jelzett időben a folytonos esőzés következtében nagy sár volt és igy a szabadon nedves talajon éjnek idején a lóhere megszárítható nem volt, holott a háti kasban talált lóhere teljesen tiszta és száraz volt, mert H. György káros a bűnjelként lefoglalt lóherében a saját termését felismerte; mert más lóhere a dűlőben nem volt; mert a szénatartó lakatja a tanukként kihallgatott cselédek vallomása szerint több izben el volt rontva; mert R. Bálint kocsis és a kocsi után menő Cs. János cselédek, kik előző nap lóherét fuvaroztak, vallomása szerint a kocsiról el nem veszítettek semmit; mindezeknél fogva teljesen bebizonyitottnak tekinthető, hogy vádlott hamis kulcscsal behatolt káros szénatartójába és onnét a kérdéses lóherét lopta stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1896. július 21. 1,901. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét a vád tárgyára vonatkozó részében megváltoztatja, vádlottat az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-nak A) pontjába ütköző mezőrendőri kihágásban mondja ki bűnösnek és ezért 10 korona pénzbüntetésre itéli stb. Indokok: A vádlott maga is beismerte, hogy az a lóhere, a melyet 1895. évi március 23-án este felé az erdődülőből a város felé a hátán egy kosárban hozott s mely tőle a városi mezőőrök által elkoboztatott, a H. György birtokából való volt, de azzal védekezik, hogy azt a lóherét az előző napon H. György kocsisa hullatta el a szekérről, midőn az erdőben levő szénatartóból a városba fuvarozott lóherét, ő pedig azt felszedte, a kosárban az erdőbe, hova fáért ment, felvette s mert nedves volt, megszáritás végett ott szétterítette és másnap vagyis az nap, a mikor az tőle elkoboztatott, száraz állapotban haza felé vitte. A vádlottnak ez a védekezése azonban valónak el nem fogadható, mert eltekintve attól, hogy K. Bálint kocsis és Cs. János béres egybehangzólag azt vallják, hogy midőn ők a lóherét a szénatartóból a városba szállították, Cs. János mindig a szekér után haladt és vigyázott, hogy a szekérről a lóhere le ne hulljon, s hogy tényleg arról egy kalapba való lóhere sem hullott le, az összes kihallgatott tanuk vallomása szerint ugy március 22-én, mint 23-án nedves esős időjárás volt és igy ha a vádlott a lóherét csakugyan az útról szedte volna össze, azt az erdőben meg nem szárithalta, holott az a lóhere, a mely tőle elkoboztatott, teljesen száraz állapotban volt; ezek szerint bizonyítottnak kell tehát elfogadni azt, hogy a vádlott a lóherét K. Györgynek a szénatartójából vette el és pedig annyival inkább, mert Z. János mezőőr másnap reggel a vádlottnak lábnyomait követve megállapította, hogy a nyomok a szénatartóig vezettek, és hogy arra csak egy embernek lábnyomai lévén láthatók, e nyomok csak a vádlottéi lehettek. Ugy H. György, mint annak cselédje K. Bálint azt vallották ugyan, hogy a szénatartó rendesen elzárva szokott lenni, s ezen felül Z. János mezőőr azt is állítja, hogy midőn ő a lopást követő reggelen a szénatartóhoz ment, annak az ajtaját bezárva találta, a miből azt kellene következtetni, hogy a vádlott a szénatartóba a lakatnak álkulcscsal való felnyitása mellett hatolt be, minthogy azonban a vádlott azt tagadja és arra nézve, hogy vádlott a lakatot álkulcscsal felnyitotta volna, közvetlen bizonyíték nem fordul elő, minthogy továbbá nem tekinthető kizártnak az, hogy H. György cselédei a lakatot vagy elfelejtették bezárni, vagy rosszul OG zárták be s csak midőn értesültek a lopásról, ment ki valamelyikük és zárta el a lakatot, nehogy mulasztásuk miatt gazdájuk által felelősségre vonassanak: minden kétséget kizáróan nem állapitható meg az, hogy a vádlott a szénatartóba a lakatnak álkulcscsal való felnyitása mellett hatolt volna be. A kifejtettek szerint tehát a vádlott ellen kétségtelenül bizonyítottnak csak az lévén elfogadható, hogy ő H. Györgynek a mezőn szabadon álló nyitott szénatartójából 30—40 kr. értékű lóherét jogtalanul eltulajdonított, mely cselekménye az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ának A) pontja alá eső kihágást képez, a vádlottnak bűnössége csak e törvény alapján volt megállapítható s ugyan ő csak e törvényszakasz alapján büntethető. A büntetés kimérésénél a vádlottnak büntetlen előélete és az ellopott lóhere csekély értéke enyhítő körülményként mérlegeltetett stb. A m. kir. Curia (1897. szept. 30. 10,788. sz. a.) az elsőbiróságok ítéletei a vádlott terhére eső bűncselekmény minősítése és a büntetés kiszabása tekintetében megváltoztattatnak, vádlott bűnösnek nyilvánittatik a btk. 333. §-ába ütköző, a btk 334. §-a szerint minősülő lopás vétségében, ezért elitéltetik a btk. 339. §. alapján 3 napi fogházbüntetésre és a btk. 341. §. értelmében egy évi hivatalvesztésre; egyebekben stb. Indokok: Az eljárás adatai szerint vádlott a mezőn levő szénatartóból, tehát épületből lopta el a lóherét; a lopás elkövetésének helye ezek szerint nem a mező, sem egyszerűen bekerített hely, hanem szilárd anyagból emelt épület volt. A lopás helyének most leirt helyéhez képest az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ában ernlitett k:hágás esete nem forogván fenn, a minősítés tekintetében a kir. Ítélőtábla ítélete meg volt változtatandó és pedig a jelen Ítéletben kitett minősítés szerint azért, mert a hamis vagy álkulcs használata vádlott ellen bebizonyítható nem lévén, el volt fogadandó az, hogy vádlott a szénatartóból akkor lopta el a panaszolt mennyiségű lóherét, mikor az nem volt bezárva. A büntetés kimérésénél az alsóbiróságok Ítéletében felhozott enyhítő körülmények vétettek figyelembe. Egyebekben a pozsonyi kir. Ítélőtábla ítélete a kir. törvényszék Ítéletéből részben elfogadott indokoknál fogva hagyatott helyben. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. Bejelentő atya tévesen bejegyzett utónevének kiigazítása birói kiigazítási eljárás útjára tartozik. (A m. királyi minisztertanácsnak 1897. évi június hó 2. napján hozott határozata). Romlott vagy élvezhei/en, — de egészségre ártalmas anyagokkal nem kevert és életveszélyeseknek nem tekinthető élelmi cikkek árulásával elkövetett közegészség elleni kihágás elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1897. január 13-án hozott határozata.) A gyámhatóság részére szükséges hagyaték-tárgyalási jegyzőkönyvek és osztálylevelek másolatának elkészítéséről maga az árvaszék gondoskodik. (A m. kir. belügyminiszter 1^97. évi 7,917. számú határozata.) Ha az atya gyermeke születése helyéről eltávozik, mielőtt a születési esetet bejelentette volna, a bejelentés megtétele végett azokat kell megidézni, a kik az A. 71 35. §-ában foglalt sorrend szerint az atya után a bejelentésre kötelezve vannak. (A m. kir. belügyministernek 1897. évi január hó 28-án 4,428. szám alatt kelt határozata.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Bullán Jakab e. Bpest, kir. tvszék. bej. dec. 30. csb. Sucich Kelemen, tmgg. dr. Vív Ferenc. — Perlesz Adolf e. Szántóvá; szabadkai tvszék, bej. nov. 24, félsz. dec. 4. csb. Oláh Ferenc, tmgg. dr. Valentin Emil. — Regényi Kálmán e. Arad, kir. tvszék, bej. jan. 11. félsz, jan 25. csb. Dr. Schartner Sándor, tmgg. dr. Szalay Károly. — Weisz Bernát e. Pécs kir. tvszék, bej. dec. 6, félsz. jan. 4. csb. Peítler Imre, tmgg. dr. Lauber Dezső. — Schwartz A. e. Budapest, ker. és vált. tvszék, bej dec. 13. félsz. jan. 13. csb. dr. Szaffka Dénes, tmgg. dr. Stern Salamon. — Mendlovics Lajos e. Eperjes, kir. tvszék, bej. jan. 15. félsz. jan. 27, csb. Dr. Körtvélyessy Dezső. tmgg. Dr. Horváth Gyula. — Farkas Sándorné e. Gyöngyös, egri tvszék, bej. nov. 30. telsz, dtc. 15. csb. Buza Endre, tmgg Dr. Kálmán Ignácz. — Schweiger Ármin e. Parabuty, zombori tvszék, bej. dec. 10. félsz. jan. 7. csb. Keméndy Béla, tmgg. dr. Legrand Ferenc. — Holtzspach Emil e. Budapest, kir. tvszék, bej. jan. 1. félsz. jan. 8. csb. Lauffer Gyula, tmgg dr. Torok Béla. — Gáltsik József e. Gyula-Fehérvár, kir. tvszék bej. dec. 30, félsz. jan. 1 í^. csb. dr. Szőcs Ákos, tmgg. dr. Márciák János. — Pályazatok : A bajai kir. járásbíróságnál aljegyzői áll. nov. 19. - A dévai tvszéknél birói áll nov. 19. — A gyer«yó-szentmiklósi jbiróságnál aljárásbirói áll. nov. 19. — Az ipolysági jbiróságnál jarásbirói áll. nov. 19. — A malackai jbiróságnál ibirói áll. nov. 19. J s ) CALLA8 nÉ8ZVÉNVTÁR8ARAf> NYOMDÁJA BUDAPESTÉ*