A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 46. szám - Igazságügyi politika - A szolgalmi jogok megilletékezéséröl

Tizenhatodik évfolyam. 46. szám. Budapest, 1897. november 14 Szerkesztőség: JST T Előfizetési árak: A JOG Rudolf-rakpart 3. az. g , | g Ifi Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre _ 1 f rt 60 kr Fél « _ 8 « — « Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGTÁR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Q J íf , .» HFTIUP ÍZ igmíRfley tmnm üwmftiu i IIGTIR ÜGTTÍDI, BÍRÓI, CGYfczi fe iteizői m ihmu , Kudolt-rakpart a. sz. ' Egész « _ B Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" REVAI LAJos -jf- STILLER MOR Az dőfizetési pénzek u ,uT7, ,. Felelős szerkesztőül)/ STILLER MÓR. legcéls^ben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők TVT ~ : ~ 1 « „ ™ : _ J „ „ A küldendők Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : Igazságügyi politika. Irta :Egy vidékijárásbiró. — A szolgalmi jogok megilletékezéséröl. Irta: Zádör Mór, pénzügyi segédtitkár, Rimaszombaton. — Az utóöröklés és örökös helyettesítés kéidéséhez. Irta: dr. Raf fay Ferenc, győri kir. albiró. — Illetőség a községi bíróságtól a kir. járásbíróság elé vitt perekben. Irta dr. Kovács Ödön, uyitrai kir. albiró. — Igazolás és perújítás. Irta: Gáspár Gyula szi'.ágy-somlói kir. járásbirósági aljegyző — A magyar általános polgári törvényköny tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzökönyvei. — Belföld. (A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét szerkesztő bizottság.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban.) Irta: Egy vidéki kir. közjegyző. — Sérelem. (Pium desidcrium Irta: dr G r a b e r Gyula, budapesti ügyvéd.) — Irodalom. (A bűnvádi perrendtartásról. Szerkesztette dr Felber Arthur kir. ügyész Zala-Egerszegen. — Irta Eiserth István, kir. ügyész Lőcsén. — Oesterreichisches Staatswörterbuch. Kiadják: dr. Mischler Ernő és dr. Ulbrich József. 111. kötet. III. Irta: dr. Horváth János pestvidéki kir. alügyész.) — Vegyesek. — Cuiiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MM.LEK LET : — Jogesetek tára Felsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ból. (Csődök - Pályázatok. X Igazságügyi politika. Irta: Egy vidéki járásbiró. A J o g f. évi 38. számában G a r a i Benő ügyvéd ur ez alatt a cim alatt emlitést tevén az osztrák polgári perrendtartás életbe léptetéséről, felemlíti, hogy az osztr. igazságügyminister mikép gondoskodik a bírák gyakorlati kiképzéséről s ezzel egybefüggőleg kritikát mond a magyar birák és különösen a járásbíróság! albirákról, akiknek képzettségét nem tartja megfelelőnek, mert még most is akadnak albirák, akik a szóbeliség dacára ivekre terjedő jkönyveket vesznek fel. nem tudván még azt sem megállapítani, hogy mit kell a felek előadásaiból jkönyvbe venni. Cii<kiró urnák azt a véleményét osztom, hogy a legrosszabb törvény is jó, ha képzett, hozzá téve gyakorlatilag képzett biró alkalmazza, még a legjobb törvény sem ér semmit, ha a biró azt alkalmazni nem tudja. Ahhoz pedig, hogy helyesen tudjuk felvenni a tárgyalási jkönyvet. a legnagyoi b jogi gyakorlat és képzettség szükséges, mert nem oly könnyű dolog ám az, mint talán a cikkíró ur gondolja. Nagy birói gyakorlat és jogi képzettség kell ahhoz, hogy az a biró, amikor egy tárgyalási határnapon 2—3 óra alatt a legkülönfélébb ügyek foglalkoz tatják elméjét, nyomban megtudja ítélni, hogy melyik ügyben mi veendő fel a jkönyvbe. Szerény véleményem szerint nem is az a legjobb b;ró, aki igen rövid tárgyalási jkönyvet vesz fel. s jegyzetei avagy visszaemlékezés után elrendeli a bizonyítás felvételt rosszul s a rossz irányban felfogott ügyet ellátja ugyanoly rossz ítélettel, ez éppen oly hibás felfogása a törvény intentiójának, mint a terjedelmes jkönyvezés. Hiába mondják azt, hogy ez és ez a biró ilyen és ilyen rövid jkönyveket vesz fel s ebből következtetve ilyen s ilyen röviden tárgyal, igen sokszor nincs abban köszönet. Kérdezzük meg csak a felsőbb bíróságokat, milyen nagy könnyebbség a felebbezésnél, felülvizsgálatnál, hogy ha egy a felek által aláirt, alaposan jogi tudással megszerkesztett jkönyv fekszik a felebbviteli biró előtt. A jegyzőkönyvezés igen fontos része a peres eljárásnak, elismeri ezt a törvényjavaslat indokolása is. Hogy azonban albiráink nagy része nem igen képes helyes, a törvény intentiójának mindenben megfelelő jegyzőkönyveket felvenni, az nem a jegyzők és joggyakornokok képzésére szükséges admi nistrativ intézkedések hiányában keresendő, hanem inkább Lapunk mai szám; abban, hogy igen sokszor nagyon fiatalon, kevés szolgálati idő után neveztetnek ki az albirák, s a bíróságok vezetői nem I gondoskodnak arról, hogy egy ily fiatal biró, akinek judiciuma még nem lehet ugy kifejlődve, hogy akármely bonyolult ügyet mindjárt első hallásra kellőkép felfogjon, kisebb jelentéktelenebb ügyeket kapjon eleinte, mintegy bevezetésül és gyakorlatul. Különben ily gyakorlatlan albirák leghelyesebben teszik, ha csupán annyit vesznek fel a tárgyalási jkönyvbe, hogy: «a felek szóbelileg tárgyaltak» ; és jegyzeteket téve azután gondolja át az ügyet és az ítélet indokolásában fejti ki a jogi eldöntéshez szükséges tényállást. —ez sokkal könnyebb mint a rögtönös helyes jegyzőkönyv felvétel. Cikkíró urnák azt a javaslatát, hogy a törvényszékek lennének minden contradictorius ügyben elsőfokú bíróságok, feltétlenül tévesnek, célszerűtlennek s gyakorlati szempontból az igazság kiderítését akadályozónak tartom. Éppen a napokban volt kezemben egy a budapesti kir. ítélőtábla által is felülvizsgált ügy, a melyben a tárgyaló biró, egy nem egészen egy íves jegyzőkönyvet véve fel, alaposan eldöntötte a meglehetősen bonyolult kőszállítási ügyet, a kir. törvényszék felebbezési tanácsa pedig ugyanoly terjedelmű jkönyv felvétele mellett az Ítéletben íi oldalra terjedő indokokban állapitgatja a tényállást, s a kir. Ítélőtábla az első fokú bíróság által felvett jkönyvet véve alapul, megváltoztatja a tszék ítéletét s a tszék által per longum et latum megállapított ténymegállapítást legnagyobb részben mellőzte. Es cikkíró azt mondja, hogy nincs szükség az első fokú egyes bíróságra. Hogy valami nagy ünnepélyesség az egyes bíróságoknál nincs, az tény, de hogy nagyobb közvetlenség van, és talán ez is csak valami, az is tény. Már pedig köszöni szépen a fél, ha azzal a nagy ünnepélyességgel alaposan elütik őt igazaitól, - ami tekintve, hogy a törvényszékeknél is igen sok a fiatal biró s hogy a tszékek most sokkal nagyobb hatáskörrel birnak mint azelőtt a sokkal jobban kiválogatott birákból álló kir. Ítélőtáblák, — igen gyakran megtörtént s meg is fog még történni. Képzett, gyakorlatilag képzett bírákra van szükség minden fokon, abban azonban szintén osztom a cikkíró ur nézetét, hogy ha ilyen bírákat akarnak, akkor első sorban is adjanak az első fokon is tisztességes fizetést. }CA szolgalmi jogok megilletékezéséröl. Irta : ZÁDOR MÓR pénzügyi segédtitkár Rimaszombatban. Igen gyakori az az eset, hogy X. Y. eladja ingatlanát N. N.-nek, de minthogy B. B.-nek az eladott ingatlanra haszonélvezeti joga is be van kebelezve és ezen bekebelezésről külön okiratban lemond, a lemondás után, tekintettel a lemondó és az ingatlant vevő között létező rokonsági viszonyra, az ingatlan forgalmi vagy adott értékének megfelelőleg l3/io°/o. 5°/0, avagy ha a vevő és szolgalmat biró idegenek, 10°/0 illetékkel rovatnak meg, a nélkül, hogy az illetők jóformán tudomással bírnának arról, hogy mi után fizetik is az illetéket. A fél az ügyvédhez szaladgál a kapott fizetési meghagyással és az ügyvéd előtt számtalan esetben rejtély hogy mily alapon lehetett egyes ily esetekben illetéket szabni ki, mikor fele ajándékot B B.-től sohasem kapott; nem lesz talán érdektelen, ha e tekintetben a kiszabás alapját és indító okát kissé körvonalozom, t. i. A volt pénzügyi bíróság 8.150/1884. és 625/886. sz. határozatai szerint (lásd Lasitz-féle illetékkézikönyv 88. dijt.) ha valaki a haszonélvezetet nem az általa eszközölt tulajdon átruházás alkalmával tartotta fenn, hanem azt visszteher mellett szerezte, vagy ajándékkép kapta, akkor a haszonélvezetről általa a tulajdonos javára tett lemondás, minden körülmények közt illeték alá esik és pedig, ha a lemondás visszteher nél1'2 oldalra terjed.