A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 3. szám - A bűnvádi eljárás életbeléptetése

10 A JOü Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A bizományos felperes lisztáruinak bizományi eladását oly kötelezettséggel vállalta magára, hogy a vevőktől esetleg behajthatatlan vételárnak 25", erejéig felperes javára jótállást vállalt. Alperes a bizományos üzletét vétel utján oly feltétel mellett szerezte meg, hogy azt változatlan módon fogja folytatni és a bizományos által kötött és még elintézetlen üzleti szerződéseket magára nézve kötelezőknek elismeri. Midőn alperes ily előzmények után felperes lisztáruinak eladását folytatta és a jogelőde részére az elvállalt jótállásra való tekintettel megállapított bizományi dijakat élvezte, akkor a jogelőde által elvállalt jótállási kötelezettség még abban az esetben is vele szemben megállapítandó, ha arról tudomással nem is birt. A székesfehérvári kir. törvényszék m. keresk. bíróság (1895. január 21-én 433 sz. a.) Farkasdy Dezső ügyvéd által képviselt «V. Anna gőzmalom K.> felperesnek, Dr. Hermán n Sándor ügyvéd által képviselt «Nicolaus K. Nachfolger H. A.» cég alperes ellen 651 frt 82 kr. tőke és járulékai iránti perében a következőleg itélt : Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A «D» alatt eredetben csatolt levéllel igazolva van, hogy N. K. felperessel szemben az általa kötött ügyletek után 25° „ erejéig jótállást vállalt ; ellenben alperes tagadásával szemben nem igazoltatott be azon körülmény, hogy alperes N. K. üzletének átvétele után, mint megbízott ugyanazon feltételek mellett kötelezte volna magát felperes lisztáruit árusítani, mint a mely feltételek alatt azokat N. K. árusította. Jeiesül nem bizonyítja ezt az «E» alatti körözvény, mert ennek a keresetben idézett az a tartalma, hogy alperes a K. által megkötött és még be nem fejezett kereskedelmi egyességeket magára nézve is kötelezőnek elismeri, nem a N. K. és megbízói között létezett megegyezésekre, hanem az utóbbi által harmadik személyekkel kötött kereskedelmi ügyletekre vonatkozik ; azon ügyletek pedig, melyekből az A) és B) alatti könyvkivonatokban feltüntetett követelések erednek, már a N. K., üzletének alperes által történt átvétele utáni időben, azok tehát nem N. K. h anem alperes által kötettek, ezen ügyletekre tehát alperesnek az E) alattiban foglalt s a keresetben idézett nyilatkozata nem vonatkozhatik. Minthogy azonban felperes azt is állítja, hogy alperes 1890-ben íelperes megbízottja K. Aladár előtt oda nyilatkozott, hogy felperesnek képviseletét ugyanazon feltételek mellett óhajtja megtartani, a mint azt elődje N. K. birta volt, mire K. Aladár ebbe felperes nevében beleegyezett s ezen körülményre vonatkozólag tagadólagos értelemben alperest a főesküvel megkínálta s alperes a fó'esküt elfogadta ; s minthogy az emiitett körülmény, illetőleg nyilatkozat tétele beigazolása esetén, a «D» alatti levélben N. K. által elfogadott feltételek alperesre nézve kötelezőknek tekintendők, habár azokról az emiitett nyilatkozat tétele alkalmával tudomással nem birt volna is; tekintve még, hogy az «F» alatti kivonattal az <-A» és <;B-> alatti könyvkivonati követelések valódisága igazolva van, valamint ugyanazzal igazolva van, de alperes nem is vette tagadásba, hogy O. B. 1893-ik évben csődbe jutott ; valamint nem is állította alperes, hogy felperes a csődtömegből 252 frtnál többet kapott volna, így tehát felperesnek" követelése többi részét O. B.-en behajtani nem lehetett; ugyanazért a főesküt a jelzett körülményre a polgári törvényk. rts. 221 §. alapján alperesnek odaítélni s a per kimenetelét a 25°/o erejéig jótállás elvállalása címén támasztott követelésre nézve ezen főeskünek le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. Azon kereseti állítást illetőleg, hogy alperes 49 zsák lisztet a felperestől nyert figyelmeztetés dacára s felperes beleegyezése ellenére szolgáltatott ki 539 frt 24 kr. értékben O. B.-nek alperesnek azon védekezésével szemben, mely szerint már a lisztnek kiszolgáltatása után értesítette őt felperes az iránt, hogy a lisztet ne szolgáltassa ki, miután felperesnek előadása szerint alperes 1892. november 28-án adta el a lisztet, és erről felperest ugyan akkor értesítette, felperes pedig november 29-én hagyta meg neki, hogy a lisztet ne szolgáltassa ki, tehát felperes saját előadása szerint már a vételi ügylet létrejötte utáni másnapon tiltotta el alperest a liszt kiszolgáltatásától, — felperest terheli annak bizonyítása, hogy alperes a sürgöny, illetőleg értesítés vétele után szolgáltatta ki a lisztet O. B.-nek, mely ténykörülményt azonban felperes beigazolni nem tudta, de miután ezen ténykörülményre alperesnek az esküt odakínálta és alperes azt elfogadta, s miután a felperesi állítás valódisága esetén, alperes csak is saját veszélyére adhatta ki O. B.-nek, a perben pedig beigazolva van, hogy O. B. csőd alá jutott s alperes nem is állítja, hogy felperes a csődtömegből 252 frtnál többet kapott volna, követelése többi része tehát O. B.-en behajtható nem volt ; s miután ezek szerint az emiitett felperesi állítás beigazolása esetén a kereskedelmi törvény 375. §. első bekezdése értelmében, mely joghasonlatosság utján jelen esetben is alkalmazható, alperes az O. B.-nek kiszolgáltatott kérdésben forgó lisztnek árát 539 frt 24 krt felperesnek megtéríteni tartozik : ugyanazért a felperes által a fentebb jelzett körülményre kinált főesküt alperesnek egyéb bizonyíték hiányában a polg. törvényrts. 235. §-a értelmében odaítélni s a per kimenetelét ezen 539 frt 24 krra vonatkozólag ezen főeskünek le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. Az első hdyen megítélt főeskü letételének elmulasztása, de a második helyen megítélt főeskü letétele esetén azonban az utóbb említett 539 frt 24 kr. utáni 25°/o-nak megfelelő 134 frt 81 krnak megfizetésében is elmarasztalandó volt alperes, mert ez esetben a fent kifejtettekhez képest az 539 frt 24 kr. után is jogosítva van felperes a 25°,o-nak megfizetését követelni stb. A budapesti kir. ítélőtábla, (1895 szept. 3-án 7,315 sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, alperest 651 frt 82 kr. tőkének, az után 189í-ik évi január hó 1-től számítandó 6% kamatnak stb. felperes részére 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett leendő fizetésére feltétlenül kötelezni kellett. Indokok: A valódiságra nézve nem kifogásolt «D» alatti okirattal felperes bebizonyította, hogy K. Miklós marburgi lakos felperes lisztáruinak bizományi eladását 1889-ik évi m.íjushó 16-án egyebek közt oly kötelezettséggel vállalta magára, hogy a vevőktől esetleg behajthatatlan vételárnak 25° 0 erejéig felperes javára jótállást vállalt. A beismerten alperestől származó «E» alatti okirattal pedig igazolva van, hogy K. Miklóstól ennek marburgi üzletét 1890-ik évi június hóban vétel utján oly feltétel mellett szerezte meg, hogy azt változatlan módon (in unveránderter Weise) fogja folytatni és K. Miklós által kötött s még elintézetlen üzleti szerződéseket magára nézve kötelezőknek elismeri. Végre azáltal, hogy alperes a neki e részben kinált főesküt el nem fogadta, a prts 234. §-a értelmében igazolva van az is, hogy erről a vételről és ennek emiitett feltételeiről az *E» alatti okirat közlésével maga értesítette felperest. Midőn tehát alperes ilyen előzmények után, felperes lisztáruinak bizományi eladását folytatta s miután az ellenkezőt nem is állítja, a jogelőde részére az az elválalt jótállásra való tekintettel megállapított bizományi dijakat élvezte, akkor a jogelőde által elvállalt jótállási kötelezettség még abban az esetben is vele szemben is megállapítandó, ha arról tudomással nem birt; mert ha a K. Miklóssal üzleti összeköttetésben állott feleket arról értesiti, hogy az üzleti összeköttetést velük a K. Miklóssal megállapított módon fogja folytatni s a felek ebben bizva folytatták vele is a K. Miklóssal megkezdett összeköttetést, abban az esetben az által, hogy K. üzleti összeköttetésének feltételeiről eleve tudomást nem szerzett, oly mulasztást követett el, mely csak az ő, de nem a vele összeköttetésben maradt üzleti felek terhére eshetik. Minthogy pedig az alperes által bizományilag eladott liszt árából B. Ottónál az elsőbiróság által e részben helyesen kifejtettek szerint 783 frt 11 kr. behajthatatlanná vált, ennél fogva a kifejtettekhez képest ennek 25°,u-ban vagyis 195 frt 7H krban és annak keresetileg kért s alperes által külön nem kifogásolt 6° 0 kamatában alperes az elsőbiróság ítéletének e részbeni megváltoztatásával — feltétlenül volt marasztalandó. A B. Ottónak eladott 49 zsák lisztnek összeg szerint nem kifogásolt 539 frt 24 krnyi árában és nem kifogásolt kamatában alperest szintén feltétlenül kellett marasztalni, az áru átadása még helyi ügyleteknél sem levén a vételnek szükségképeni következménye, felperesnek tagadásával szemben alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az eladott 49 zsák lisztet felperes 1892-ik évi november hó 2-iki táviratának vétele előtt adta át B. Ottónak, mivel alperes tartozik oly ténykörülményeket bizonyítani, melyek őt az átvett áruért terhelő felelősség terhe alól felmentik, ami a jelen esetben alperes állítása szerint az árunak a távirat vétele előtti átadása volt ; minthogy azonban az ennek bizonyítására hivatkozott B. Ottó tanúnak lakását birói felhívás dacára nem jelentette be s más bizonyítékot e részben nem hozott fel ; és minthogy a bizonyításra nem kötelezett felperes által e részben kinált főeskü bizonyítékul nem alkalmazható, ennélfogva alperes fizetési kötelezettségét az érintett 539 frt 24 kr. és kamatára nézve is feltétlenül kellett megállapítani stb. A m. kir. Curia (1896. november 18-án 1,548. sz. a. A másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokoknál fogva, és azért, mert alperes arra a döntő körülményre kinált főesküt, «hogy az «E» alatti körlevelet nem ő küldte felpereshez* el nem fogadván, a mint ezt a másodbiróság helyesen kifejtette, ez által bizonyítottnak tekintendő az is, hogy a K. Miklós féle üzlet vételéről és ennek feltételeiről alperes maga értesítette a felperest és mert a körözvényben maga kinyilatkoztatja, hogy a megvett üzletet oly feltétellel szerezte meg, hogy azt változatlan módon fogja folytatni és K. Miklós elintézetlen üzleti szerződéseit magára kötelezőknek elfogadja, kétségtelen az is, hogy ennek a lényeges feltételnek, az E) alattinak közlése folytán, a K. Miksa féle kötelezettségeket feltétlenül átvállaltnak tekintendő stb. Bűnügyekben. A marosvásárhelyi kir. itélő táblának a határozattárba felvett 5 számú bűnügyi határozata. Szám 1,523—1896/11. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla az 1881 évi nov. hó 1-én 3,274.1. M. E. szám alatt kelt rendelet 33. §-ának utolsó bekezdése, illetőleg az abban hivatkozott 2,114—1881. J. M. E. számú rendelet alapján alulírott napon tartott büntető teljes ülésében, azt az elvi kérdést illetőleg, hogy: a btk. 85. §. 3 pontjának alkalmazásával kimért fogházbüntetésnek, a hivatolt törvényhelyen két évben meghatározott