A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 3. szám - A bűnvádi eljárás életbeléptetése

11 legmagasabb merteké bűnhalmazat esétében felemelhetö-e vagy sem ? következőleg határozott: Tekintettel arra, hogy a btk. 85-ik §-sa a 12-ik életévét túlhaladott, de 16-ik életévét be nem töltött, büntettet, vagy vétséget elkövető kiskorúak büntetését a büntető törvény Il-ik részében az egyes büntetendő cselekményekre megállapított büntetési tételektől, sőt a büntetési nemektől is eltérő módon rendeli büntetni, kétségtelen az, hogy a büntetőtörvénykönyv idézett §-sa kivételes jellegű, tehát szorosan magyarázandó intézkedést foglal magában; tekintettel arra, hogy e kiskorúakra a büntetésnemeknek és tételeknek az általános szabálytól eltérő eme kivételes megállapításának törvényhozói alapját az képezte, hogy azok a kiskorúak, a kik annyira közel állanak ahoz a korhoz, a melyben bünvád alá vonásnak egyáltalában helye nincs (btk. 83. §.) ugy szellemileg mint testileg még nem teljesen fejlettek; épen ezért rendeli a btk. 85. §. L. pontja, hogy az ily kiskorú halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett miatt 2 évtől 5 évig terjedhető börtönnel, annak 2-ik pontja pedig, hogy az 5—1 évig tartó fegyházzal, vagy államfogházzal büntetendő bűntett: két évig terjedhető börtönnel illetveállamtogházal büntetendők: tehát nyilvánvaló, hogy azok a legsúlyosabb büntettek miatt is csak fejlettségükkel arányos büntetéssel büntethetők: tekintettel továbbá arra, hogy a büntetőtörvénykönyv VIII. fejezetében foglalt,a bűnhalmazatra vonatkozó intézkedések általános jellegűek, és e fejezet nem foglal magában intézkedést arra, hogy ennek a büntetési tételekre irányuló határozványai (btk. 97, 98 és 99. a kivételes elbánásban részesülő ily kiskorúakra is alkalmazandók volnának; holott épen a btk. 85. §-ának kivételes jellegéből következik, hogy a mennyiben a bűnhalmazatra vonatkozó általános intézkedések az ily kiskorúakra a törvényhozó intentiója szerint alkalmazandók volnának, annak határozott kifejezés adatott volna; a mint határozott kifejezést adott a törvényhozó ennek az 1879. évi XL. t. c. 32. §-aban, a midőn meghatározza, hogy mennyire emelhető az általánosságban 6 hónapi elzárásban ily kiskorúakra vétség vagy kihágás miatt megállapítható maximális szabadságvesztés büntetés akkor, ha azok vétségek vagy vétség és kihágás halmazata miatt vonatnak felelőségre; mindezekből következik, hogy a btk. 85. §-ában meghatározott büntetések fel nem emelhető maximális büntetéseket képeznek miért is a kir. Ítélőtábla a btk. 85. §. 3-ik pontjának alkalmazásával kimért fogház büntetésnek, a hivatott törvény helyen két évben meghatározott legmagasabb mértékét bűnhalmazat esetében sem tartja felemelhetőnek, az az a btk. 85. §. alapján büntetendő kiskorúakra a btk. 97, 98 és 99. §-át nem tartja alkalmazhatónak. Marosvásárhelytt 189(5 november 18-án. Hitelesíttetett 1896 évi november hó 18-án. Kostka Géza s. k. tanácselnök. Molnár Endre s. k. tanácsjegyző. A gyanúsítottra nem lehet közömbös az, vájjon a vizsgá1 atot megszüntető birói határozat indokolása a kiderített tényállásnak megfelel-e. Ehhez képest az állandó törvénykezési joggyakorlat alapján vádlottnak az indokok ellen is van felebbezési joga. A btk. 273. íj-ában kifejezést nyert jogelv szerint a joghasonlatosság alapján ugy az időközben elhalt gyanúsítottnak hitvestársát mint gyermekeit kikre nézve nem lehet közömbös, hogy a megszüntető végzés indokai az elhunyt gyanúsított jó hírnevére és igy nevükre is árnyat vetnek, a felebbezési jog az indokolás ellen is megillet. A debreceni kir. törvényszék (1896. január 23-án 507. sz. a.) B. Gyula ellen sikkasztás bűntettében való bünrészesség miatt és V. Gyula ellen hivatali titok megszegésének vétsége miatti perében a következő vé g zés t hozta: Sikkasztás bűntettében részesség miatt terhelt B. Gyula és hivatali titok megszegésének vétsége miatt terhelt V. Gyula ellen megkezdett előnyomozat büntethető cselekmény tényálladékának meg nem állapithatása miatt megszüntettetik. Ellenben az összes iratok az 1883. XXX. t.-c. 36., 37. és 44. §-aira való tekintettel, jelen végzés jogerőre emelkedése, illetve a folyamatban levő sajtóper befejezése után a nagyméltóságú m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz, a 110. sz. a. bűnjelek kapcsán felterjesztetni rendeltetnek, stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1896. január hó 23-án 1,248. sz. a.) Minthogy a fennálló bűnvádi eljárási gyakorlat szerint az indokok ellen is csak vádló és vádlott, illetve terheltnek van felebbezési joga, minthogy B. Gy. terhelt a 213. n. sz a. fekvő halotti anyakönyvi kivonat szerint 1896. február 3-án elhalt, következően dr. Kardos Samu ügyvéd részére adott megbízás hatályát vesztette minthogy özvegy B. Gyuláné szül. K. Mária, B. Gyula, B. Béla, K. István és Sándor sem vádló sem terhelt minőségben nem szerepelnek, ennélfogva dr. Kardos Samu ügyvéd, özv. B. -Gyuláné, B. Gyula és Béla, K. István és Sándor helyt nem fogható felebbezései hivatalból visszautasittatnak. stb. A m. kir. Curia (1896. november hó 2-án 6,262. sz. a.) Tekintve, hogy az illető gyanúsítottra nem lehet közömbös az, vájjon a vizsgalatot megszüntető birói határozat indokolása a kiderített tényállásnak megfelel-e ? Tekintve, hogy ehhez képest az állandó törvénykezési gyakorlat alapján vádlottnak az indokok ellen is van felebbezési joga: és tekintve, hogy a btkv. 273. §-ában kifejezést nyert jogelv szerint, tehát a joghasonlatosság alapján jelen esetben is ugy az időközben elhalt gyanúsítottnak hitvestársát, mint gyermekeit, kikre nézve nem lehet közömbös, hogy a megszüntető végzés indoka az elhunyt gyanúsított jó hírnevére és igy nevükre is árnyat vet_ nek; a felebbezési jog az indokolás ellen is megillet. Ezen okból a debreceni kir. ítélőtábla végzésének azon része, mely szerint özvegy B. Gyuláné, B. Béla és Gyula, valamint Kardos Samu védő ügyvéd felebbezése, kitől az örökösök a meghatalmazást vissza nem vonták és ki ezek szerint felebbezésre szintén fel van jogosítva, - visszautasittatott, megváltoztatik, a most nevezetteknek a kir. törvényszék 507/896. sz. végzésének indokai ellen közbevetett felebbezése elfogadtatik és a kir. ítélőtábla utasittatik, hogy az elsőbirósági végzést felebbezett részében bírálja felül; ellenben a kir. ítélőtábla végzése K. István és K. Sándor felebbezését visszautasító részében helybenhagyatik, mert ezek közvetlenül érdekelt feleknek nem tekinthetők stb. A vádbeli cselekmény valamely a vallási szertartásra, rendelt helyen kivül végzett vallásos szertartás alkalmával követtetvén el, egymagában ama körülmény folytán, hogy a vallási szertartás végzésére rendelt tárgyról botrányos szavakkal történő gyalázó nyilatkozás idejében, a vádlottkoz közel eső templomban isteni tisztelet tartatott, a vádbeli cselekmény a btk. 191. £-ában körülirt vétség fogalma alá nem vonható és csakis mint a btkv. 84. tj-ába ütköző kihágás mutatkozik bűnvádi beszámítás alá vonhatónak. A szatmárnémeti kir. törvényszék (1895. június hó 7-én 5,617 sz. a. vallás elleni vétséggel vádolt P. Sándor elleni bűnügyben a következő Ítéletet hozott: P. Sándor 51 éves, reform, vallású, nős, gyermekes, vagyonos napszámos, irni, olvasni tud, rágalmazásért büntetett szárazberki lakos, vádlott, az 1894. október 14-én elkövetett és a btkv. 84. §-ba ütköző közrend elleni kihágásban mondatik ki bűnösnek s ezért az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap s különbeni végrehajtás terhe mellett a szatmárnémeti kir. ügyészségnél befizetendő, behajthatatlanság esetén két napi elzárással helyettesítendő 15 frt pénzbüntetésre ítéltetik, stb. Indokok: P. Sándor vádlott azért lett vád alá helyezve, mert 1894. október elején, egy vasárnapi napon, midőn Szárazberek községében a református templomban az isteni tisztelet tartatott a templom egyik ablaka alá menvén, ott lábravalóját is leeresztve, hátuljával a templom felé fordult és bélszélt eresztve, azt mondotta: «igy szól az orgonátokba mely cselekedete által állítólag az isteni tiszteletet is megzavarta. Vádlott tagadja a terhére rótt vádbeli cselekményt s csak azt ismeri be, hogy a kérdéses alkalommal a templom közelében járt, egy üveg pálinkával a kezében, részeg, ittas állapotban, olyan cselekményt azonban, a mivel az isteni tiszteletet megzavarta volna, el nem követhetett, mert ő a templomot környező kerítésen is kivül csak az utcán volt, a templomba azonban vagy annak udvarába be sem ment. A megtartott végtárgyalás rendén vádlott ellenében, taga dásával szemben az, hogy ő a kérdéses időben olyan cselekmény követett volna el, a mi által az istentisztelet megzavartatott volna, egyáltalában igazolva nem lett, azonban K. István magánvádló N. Károly és P. János hittel erősített vallomásával be lett igazolva, hogy a kérdéses alkalommal vádlott az utcán részeg állapotban magát botrányosan viselte, a mennyiben a templomból jövő hivek szemeláttára, lábravalóját is letolva, illetlen szavakat mondott s illetlenül viselkedett, miért is vádlott a közrend elleni kihágásban volt vétkesnek kimondandó s ezért egyrészről súlyosító körülménynek véve büntetett előéletét, másrészt azonban enyhítő körülménynek véve igazolt ittas állapotát, a kiszabott büntetéssel fenyíteni kellett, stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1895. aug. 21-én 3,413. sz. a.) A kir. törvényszék Ítélete részben megváltoztatik, P. Sándor vádlott a bkvt. 84. §-ban meghatározott közrend elleni kihágás helyett, a btkv. 191. §-ba ütköző vallás elleni vétségben mondatik ki bűnösnek főbüntetésül husz (20) mellékbüntetésül öt (5) frt pénzbüntetésre ítéltetik, behajthatatlanság esetén a btkv. 53. §-a alapján a főbüntetésül kiszabott pénzbüntetés 2 napi, a mellékbüntetésül kiszabott pénzbüntetés pedig egy napi fogházra változtatik át stb. Indokok. A btkv. 191. §-ban meghatározott vallás elleni vétség abban az esetben is létesül, ha az állam által elismert vallás szertartásainak végzésére rendelt tárgyak, a szertartásra rendelt helyiségen kivül, a vallásos szertartás alkalmával, tettel vagy botrányos szavakkal meggyaláztatnak. P. Sándor vádlott a K. István, N. Károly és F. János tanuk vallomásai szerint, a szárazbereki református imaházban elhelyezett orgonát, tehát a vallási szertartások végzésére rendelt tárgyat, a szertartásra rendelt helyiségen kivül, de a vallásos szertartás alkalmával, az elsőfokú bíróság Ítéletében megjelölt módon, tettel és botrányos szavakkal meggyalázta, cselekményében tehát a btk. 191. §-ban meghatározott vallás elleni vétség mérvei fenforogván, habár eme vétség