A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 42. szám - Követelésre szerzett végrehajtási zálogjog hatálya - Igazolás és perújítás

A. JOú 207 telette fontos annak eldöntése, hogy kivétessék-e, s ha igen, mily jogcímen a vallás és annak szabad gyakorlata elleni kihágás a kir. bíróságok hatásköre, illetékessége alól? Követelésre szerzett végrehajtási zálogjog hatálya. Irta: Dr. GUTFREUND SÁMUEL, Debreczen. Végrehajtási törvényünk, mint szorosan vett alaki jog, az anyagi jog körébe tartozó dispozitiókat csak annyiban tartalmaz, amennyiben ez tételes anyagi törvény hiánya következtében mulhatlanul szükséges volt. De ott, hol a törvényhozás ennek szükségét nem érezte, megállapította az alaki szabályokat, az alaknak megfelelő tartalommal való kitöltését pedig a létező anyagjogi szabályokra bizta. Hogy mi a zálogjog, és mi a zálogjog szerzésének hatálya, azt a végrehajtási törvény, directe nem mondja meg. Mindössze a 74. §. érinti a végrehajtás utján szerzett zálogjog, hatályát, midőn utasítja a végrehajtót, hogy a végrehajtást szenvedettet «az elidegenítés és szándékos megrongálás büntetőjogi következményeire* figyelmeztesse. De ez is csak per tangentem emlékezik meg róla, és igy, ha a végrehajtási zálogjog hatályát meg akarjuk állapítani, azt részint az általános magánjog vonatkozó szabályainak, részint pedig a végrehajtás céljának és az ezen célt biztosító intézkedéseknek egybevetéséből kell megállapítanunk. A közönséges és végrehatási zálogjog közötti főkülömbség — ingóknál — az, hogy mig a közönséges zálogjog megszerzéséhez a zálogtárgy átadása (traditió) is szükséges, addig a végrehajtási zálogjog e nélkül is hatályos, és nem is ez által, hanem az összeírás által szereztetik meg. Ezen utóbbi körülménynek folyománya a végrehajtási törvény azon intézkedése, hogy a lefoglalt ingók rendszerint a végrehajtást szenvedett birtokában hagyandók. Mivel azonban a végrehajtásnak az acélja, hogy a végrehajtató a lefoglalt ingókból fedezetet nyerjen, nagyon természetes, hogy a végrehajtást szenvedett nincs jogosítva azokkal olykép rendelkezni, hogy az árverésnél sértetlenül megtalálhatók ne legyenek. Tehát nincs jogosítva azokat elidegeníteni, elhasználni, szándékosan megrongálni, elrejteni stb. így az ingóknál. De miképen alakul a helyzet a lefoglalt követeléseknél ? Eldöntetlen kérdés még a tudományban, vajon a jog ingónak tekintendő-e? de az kétségtelen, hogy a végrehajtási tőrvény szempontjából annak kell tekinteni. Kitűnik ez — minden mástól eltekintve — már abból az egy körülményből is, hogy a jogok lefoglalására vonatkozó rendelkezések az ingóságokra vonatkozó végrehajtásról szóló fejezetben vannak elhelyezve. Ha pedig a jog a végrehajtás szempontjából ingónak tekintendő: az erre szerzett zálogjog hatályának elbírálásánál ugyanazon szabályoknak kell irányadókul szolgálniok, melyek az ingókra szerzett zálogjog tekintetében irányadók. E szerint: a végrehajtás foganatosítása után nincs jogosítva a végrehajtást szenvedett követelését elidegeníteni, másra átruházni, arról lemondani és egyáltalában vele olykép rendelkezni, hogy az, mint fedezeti alap, a hitelező elől elvonassék. Hogy ez igy van, mutatják a végrehajtási törvény 123. és 124. §-ai, melyek szerint a lefoglalt követelés teljesen elvonható a végrehajtást szenvedett dispositiója alól: végrehajtásilag átruházható a hitelezőre és megbízható behajtásával vagy maga a foglaltató hitelező, vagy pedig egy e célra kinevezett ügygondnok, a követelés letiltása után tehát a bíróság disponál felette, a miből kétségtelen, hogy a végrehajtást szenvedett nincs jogosítva vele rendelkezni. Ámbár ez kétség tárgyát alig képezheti,a debreceni királyi tábla egy concrét eset alkalmából mégis azt mondotta ki, hogy a kellően értesített végrehajtást szenvedett a foglalás után is jogérvényesen lemondhat követeléséről. Az eset maga következő: Sz. D. egyik bérlője: M. L. ellen megtartott árverés alkalmával 250 frt boltbér elsőbbséget jelentett be. A vételár-felosztási tárgyaláson 125 frt soroztatott, mert ez birói ítélettel volt igazolva, a többinek sorozása pedig függőben hagyatott egy e célra kitűzött uj határnapig, a mikorra Sz. D-nek a második 125 írt fennállását is igazolni kellett volna. Időközben Sz. D. több hitelezője lefoglalta ezen követelést, és a foglalásról értesíttetett a vételár-felosztásnál eljárt járásbíróság is. — Az uj tárgyalási határnapon megjelent azután az elsőbbséget bejelentő és kijelentvén, hogy elsőbbségi igényét most már érvényesíteni nem kivánja, a járásbíróság a még felosztatlan összeget az M. L. ellen végrehajtást foganatosított egyik hitelező javára utalta ki. Véletlenül tudomására jutott ez a követelést foglaltató hitelezők egyikének, ki a kiutaló végzést felfolyamodással támadta meg azon az alapon, hogy Sz. D. a követelés letiltása folytán elvesztette erre nézve rendelkezési jogosultságát, elállása tehát joghatálylyal nem birván, a kiutalás helytelenül történt. Ezen felfolyamodás folytán a kir. tábla előbb elrendelte, hogy a kiutaló végzés kézbesittessék mindazoknak, kik az iratok között lévő rendelvények szerint zálogjogot szereztek az elsőbbségi igénynyel érvényesített követelésre, azután pedig érdemileg bírálván felül az első bírósági végzést,— helyben hagyta; mert — úgymond — Sz. D. a jegyzőkö yv szerint elállott elsőbbségi jogától, ez által ebben (az M. L. elleni) végrehajtási ügyben a nevezett elsőbbséget igénylőnek az érdekeltsége megszűnt, ennek az érdekeltségnek megszűnésével pedig a felfolyamodó elvesztetteazon jogát, hogy a jelzett foglalás alapján ebbe a végrehajtási ügybe beavatkozhassék. Szembeszökő az a következetlenség, mely a tábla eljárásában és határozatában megnyilatkozik; mert vagy volt joga a felfolyamodónak az M. L. elleni végrehajtási ügybe beavatkozni, vagy nem. Ha volt joga, ugy nem veszíthette el az által, hogy Sz. D. elsőbbségi igényétől elállott, mert hiszen ő a letiltás folytán elvesztette e tekintetben rendelkezési jogosultságát, és igy elállása joghatálylyal nem bir. — Ha pedig nem volt joga, ugy miért rendelte el a tábla, hogy a végzés kézbesittessék mindazoknak, kik az elsőbbségi igényre zálogjogot szereztek, de kik — a táblai felfogás szerint — ebbe ugy sem avatkozhattak bele, és miért bírálta felül az első bírósági határozatot? Jogosulatlan személy beavatkozása — tudtommal — nem képezheti birói eljárás alapját, és igy a felfolyamodás érdemleges elbírálás nélkül hivatalból visszautasítandó lett volna. Nagyon szeretném, ha valaki megmagyarázná nekem: mikép lehet a tábla első végzését a másodikkal összeegyeztetni. De tudni óhajtanám azt is, hogy miként lehetne a táblai felfogás mellett a követelést végrehajtásilag átruházni, vagy behajtására ügygondnokot kinevezni? Mert ha a végrehajtást szenvedett is jogosítva van a letiltott követelés felett disponálni, megeshetik, hogy az ő dispositiója nem fog összhangban állani a biróság rendelkezésével. Az egyik átruházza a követelést a végrehajtatóra, a másik pedig lemond róla. Vagy az ügygondnok perli az adóst, a végrehajtást szenvedett ellenben elengedi követelését. Melyik rendelkezés lesz már most érvényes? ÍLS ha a végrehajtást szenvedetté bir joghatálylyal, miben tU a követelésre szerzett zálogjog hatálya? Ismétlem: nagyon szeretném, ha valaki ezt nekem megmagyarázná. De vajh ki ő, és merre van a hazája annak, ki ezt megmagyarázni tudná ? V Igazolás és perújítás. yi. A «Jog» f. évi 41. számában ez alatt a cim alatt megjelent cikkely felfogását egyáltalán nem tartom helyesnek, amennyiben megengedhetetlen az, hogy makacssági Ítélet ellen alperes csak igazolással élhessen, perújítással pedig nem s ez hivatalból visszautasítandó. Az igazolás és perújítás egymástól teljesen elütő két jogorvoslat; egyik a másikat nem helyettesitheti ; egy a másikat ki nem zárhatja s a törvényben előirt körülmények fenforgása esetén bármelyikkel élhetnek a felek tetszés szerint és szükség van mind a kettőre. A két jogorvoslat közt az az esszenciális különbség, hogy igazolásnak csak az 1881: LIX. t.-c. 61. §-ában jelzett határnapok és határidők elmulasztása esetén van helye és pedig csak akkor, ha ki tudja mutatni a kérvényező, hogy a mulasztás véletlen volt. Igazolással részint ítélethozatal előtt, részint ez után lehet élni; és pedig ítélethozatal előtt tárgyalási határnap és perirat-beadási határidő elmulasztása esetén, — Ítélethozatal után pedig felebbezési, esküjelentkezési határidő és eskületételi határnap elmulasztásakor. A perújítás lényege pedig egészen más. Itt már a bizonyítás kérdése jön figyelembe és perújításnak csak jogerős Ítélet esetén van helye. Már most előfordulhat nem egyszer az az eset, hogy valamelyik fél nem jelenik meg az első tárgyaláson s ellene makacssági ítéletet hoznak. Nem jelenik meg pedig készakarva, tehát nem véletlenül, — vagy nem jelenik meg nem készakarva, de a véletlenséget nem tudja igazolni; s tudja előre, hogy igazolási kérelmével elutasítják. Cikkíró szerint ennek az ügye már veszve volna; mert ő elutasítaná hivatalból a perujitót; miért nem élt igazolással ? Vagy talán arra gondolt a cikkíró ur, hogy éljen igazolással s ha ez nem sikerül, ujitsa meg a pert? Helytelen volna ily esetben az igazolással tölteni az időt, költséget szaporittatni, a bíróságnak is fölösleges munkát adni és pedig mindezt'— hivatalból. De téves cikkíró felfogása azért is, mezt makacssági ítélet ellen fél év múlva egyáltalán nem lenne jogorvoslat, ha a perújítás nem volna megengedve. Mert igazolással halasztó hatály mellett 15 nap alatt, e nélkül pedig csak félév alatt lehet élni. Igy azután, ha bármennyire igazam van is, ha van a kezemben elegendő bizonyíték is, vagy pl. ha egy év múlva jutok a bizonyítékhoz: nem lenne az itélet ellen jogorvoslatom; és pedig nem lenne egyszerűen azért, mert az makacssági itélet volt; holott ha megjelenek a tárgyaláson, de bizonyítani nem tudok', mert csak később kapom a bizonyítékokat, pl. 3 év múlva, a meddig nem várnak az alapper eldöntésével, — akkor meg már 10 évig élhetnék perújítással. Beláthatja tehát mindenki, hogy nem volna helyes a makacssági itélet ellen meg nem engedi a perújítást is, és igazánfurcsa, igazságtalan helyzetek támadnának, ha nem választhatná a tárgyaláson meg nem jelent fél (és pedig akár alperes, akár felperes) azt a jogorvoslatot, a melyik neki előnyösebb. Még csak azt kell megjegyeznem, hogy perújítás esetén az alapperbeliköltségeket egyáltalán nem szokták az ujitott perben vesztes tél