A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 40. szám - A "revisio" jogorvoslatának korlátozása Németbirodalomban - Milyenek az állapotok a brassói kir. törvényszéknél?

A JOG 159 hivatkozik az A' . alatti ügylet lebonyolításánál az 1894. január 31-én lejárandó egyik kereseti váltóra. E szerint az Ai alatti alapján a felperes gondnokoltjával 4,000 m.-mázsa tengerinek eladása iránt kötött bizományi ügyletnél felmerült veszteség fedezetéül kiállított mindkét kereseti váltóra alapított kereseti igénynek érvényesithetésére nézve lényeges kérdést az képez, hogy az A-/, alatti ügylet megkötésénél az alperesnek mint megbízónak a tőzsdei differentialis ügyletek lényegét képező az a szándéka forgott-e fenn, a mely szerint a valóságos szállítás nála már eleve kizártnak tartandó, igenlő esetben pedig, hogy az alperesnek ily szándékáról a felperes a bizományi viszony alapján tudomással birt-e r mert e két körülménynek megállapítása esetén a váltóknak bíróilag nem érvényesíthető kötelem képezvén az alapját, az alperessel ilyen kötelmi viszonyban álló gondnokolt nevében fellépő felperes követelést váltó alapján sem érvényesíthet. Mmdakét körülményt a kir. Curia a perben szolgáltatolt összes bizonyítási anyagnak a t. k. 64. § szerint történt szabad mérlegelése által nyert meggyőzédése alapján bebizonyitottnak fogadja el. A felperes gondnokoltja az alperest az A'/, alatti szerint hozzá intézett levelében 4,000 métermázsa tengerinek, az ő számlájára 1895. évi május, június hónapokra bizományképen történt eladásáról tudósítja ugyan, de annak további tartalmában már figyelmeztetve az alperest arra, hogy a terhére esetleg jelentkező árváltozás esetén készpénz fedezetet lesz köteles elküldeni, értesiti, hogy ha ennek a kötelezettségnek azonnal eleget nem tenne, jogában áll az ügyletet óvás felvétele nélkül azonnal lebonyolítani és ez esetben az alperes a különbözetet és a költségeket köteles megfizetni. E levélnek utóbb jelzett az a tartalma tehát, mely szerint a felperes gondnokoltja már a megbízás teljesítéséről adott tudósítás alkalmával az alperest a megkötött szállítási ügyletnél őt terhelő kötelezettségére nézve áremelkedés esetére kizárólag a fedezetnek megállapítására hivja fel és a lebonyolításnál felmerült árkülönbözet megtérítésére figyelmezteti, annak tanújelét szolgáltatja, hogy a felperes gondnokoltja sem tartotta szem előtt az ügylet megkötésénél az alperesnek valóságos szállítási szándékát. Ezt a következtetést megerősíti az a körülmény is, hogy az alperes kifogásaiban annak igazolására, hogy fel sem volt tehető nála a 4,000 mm. tenger, valóságos szállítása iránti szándék, hivatkozott arra, hogy ő foglalkozásánál fogva egyszerű magánhivatalnok és a felperes azt, hogy csakugyan magánhivatalnok, következő perbeli nyilatkozatában kifejezetten nem is tagadta, hanem csak az alperesnek arra alapított feltevésének helyességét vonta kétségbe. Már pedig az nem lehet kétséges, hogy az élet mindennapi tapasztalata alapján az alperesnek feltevése tartandó igazoltnak. De annak, hogy az A-/, alatti szállítási ügylet megkötésére irányult, s a megbízásnak ily természetéről a bizományosképen szereplő felperes gondnokoltjának tudqmása volt, kétségtelen bizonyítékát szolgáltatja a felperes gondnokoltjának az az egész eljárása és magatartása, a melyet az alperes irányában az A. alatti kötés után az ügylet lebonyolítása alkalmából az alpereshez intézett, ez által 2—7 alatt bemellékelt leveleknek tartalma szerint tanúsított. E levelekben az alperes még jóval az A"/- alatti szerint meghatározott teljesítési határidő elérkezte előtt ismételten figyelmezteti a tengeri tőzsdei árának emelkedésére. Erre való utalással a 27. alatti levélben ajánlja az alperesnek a tengeri eladását, másfelől a rozs vétele által való további speculatiot, ilyen irányban kéri az alperesnek megbízását. A 3'/. alatti levélben ujabb áremelkedést a tengeriben jelezve, már azt tanácsolja, hogy még nagyobb veszteség elkerülése végett legjobb lesz a kötelezettségből «kimenni>, ellenkező elhatározás esetére ujabb pénzbeli fedezet küldését kéri. Az ő"/. alatti levél szerint a kötelezettség további fentartását a folytonos áremelkedés következtében alperesre még nagyobb veszteséggel járónak jelezvén, őt arról értesiti, hogy az ügyletet a tengerinek tőzsdei napi ára szerint történt fedezése által lebonyolította s az alperest az árkülönbözet szerint jelentkező veszteséggel megterhelte. Ezeknek a leveleknek a tartalma nyilvánvalóvá teszi, hogy a felperes gondnokoltja az A. alatti ügylet foganatosítása által a kockázatot már ennek megkötésétől fogva kizárólag a tengeri árában a tőzsdén időnként jelentkező különbözetben kereste, a valóságos szállítási szándékot az alperes részéről nem is tételezte fel s a bizomány alakjában létesített A ', alatti ügylet lebonyolításánál épen ugy, mint a megbízás elfogadásakor az A'/, alatti tartalma szerint pusztán a tőzsdei árkülönbözetet tartotta szem előtt. A tisztán tőzsdei árkülönbözetre alapított szerencsejáték természetével biró ügyletből pedig a bizományosnak követelése nem lévén megítélhető a megbízó irányában, a felperes ily természetű kötelező viszonyból eredő kereseti váltókra alapított követelésével a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával és az első bíróság Ítéletének helybenhagyásával el volt utasítandó stb. Bűnügyekben. A vádlottaknak közös elhatározással azonos szándék kivitelére törekvő és összhatásában a sértettet tartozása lefizetésére törekvő erőszakoskodása alkalmával külön-külön véghez vitt ténykedése külön álló beszámítás alá nem vonható. A marosvásárhelyi kir. törvényszék (1896. június 25.3,262. sz. a.) T. Lajos és N. Ferenc a P. Károly sérelmére elkövetett, a btk. 350. §-ban irt és büntetendő zsarolás vétségében vétkesnek mondatnak ki, és ezért 1—1 hónapi fogházbüntetésre ítéltetnek. Ellenben a btk 353. §. 1. pontja szerint minősülő és büntetendő zsarolás bűntettének vádja és következményei alól felmentetnek. T. János a fentnevezett sérelmére elkövetett, a btk. 350. §. áz 253. §. 1. pontja szerint minősülő és büntetendő zsarolás bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 6 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetik. Indokok: Vádlottak beismerik, hogy 1895. szept. 29-én szürkületkor elmenlek P. Károly lakására, hogy tőle 3 frt 20 kr. munkabérüket, melynek megfizetését sértett akkorra igérte, tőle felvegyék. Beismerik azt is, hogy midőn a sértett a fizetést ismét elakarta halasztani, megfogták, és húzni kezdették, hogy menjen velük a bíróhoz. Tagadják azonban, hogy sértettet fenyegették vagy bántották volna, mi T. Lajosra és N. Ferencre nézve sértett által is megerősítve lett, T.János tagadásával szemben azonban sértett és neje eskü alatti vallomásával bizonyítva van az, hogy T. János sértettet az ágyra lenyomta, torkon ragadta és megöléssel fenyegette, ha nem fizet. T. János ezen cselekménye egészen kimeríti a btk. 353. §.1. pontja szerinti zsarolás bűntettének tényálladékát és bűnössége e szerint volt megállapítandó. N. Ferenc és T. Lajos ellenben, minthogy sem nem fenyegették sértettet, sem nem bántalmazták, felmentendők voltak a 353. g. 1. pontja szerint minősülő zsarolás büntette vádja alól, de' minthogy a fizetés teljesítésére kényszerítés végett ők is hurcolták sértettet, a 350. §. szerint minősülő zsarolás vétségében vétkeseknek voltak kimondandók stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1896. aug. 11. 1,536. sz. a.) az első bírói Ítéletet megváltoztatja és T. János vádlottat a btk. 3.T3. §. 1. pontjában meghatározott zsarolás bűntettének, T. Lajos és N. Ferenc vádlottakat pedig a btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségének vádja és következményének terhe alól felmenti. Ellenben T. János vádlottat a btk. 350. §-ban körülirt zsarolás vétségében bűnösnek mondja ki és ezért 14 napi fogházra itéli stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint T. János, T. Lajos és N. Ferenc vádlottak 1895. évi aug. havában egy napon este szürkületkor 3 frt 20 kr. munkabérük kifizetése végett P. Károly sértett lakására menvén, ezt felszólították, hogy már többször kért jogos követelésüket fizesse ki, s miután sértett az általa is jogosnak ismert követelést nem volt hajlandó megfizetni, T. János vádlott többszöri hurcoltatásuk miatt felhevült állapotban az ágyon mellette ülő sértettet torkon fogta, az ágyra legyurta, ott őt ütlegelte és megöléssel is fenyegette, ha követelésüket nem fizeti ki, tekintettel, hogy a megöléssel való fenyegetés a jelenesetben olyannak, a milyet a btk. 350. §. 1. pontja megkíván, nem tekinthető, mivel a vádlott kezében a fen\égetés alkalmával oly eszköz vagy tárgy nem volt, mely a fenyegetésnek bizonyos nyomatékot kölcsönzött volna, a civódás hevében kiejtett fenyegető szavaknak pedig oly hatály nem tulajdonitható, hogy az a sértettben alapos félelmet okozott volna, arra nézve, hogy vádlott a fenyegetést végre is fogja hajtani, annál kevésbbé, mivel T. János az öléssel való fenyegetést csak feltételesen használta, ha t. i. jogos követelésüket a sértett nem fizeti ki, ebből a veszélyes helyzetéből pedig fizetés által könnyen menekülhetett volna. Ezek szerint T. János vádlott ellen a btk. 353, §. 1. pontjában körülirt zsarolás büntette megállapítható nem lévén, őt az első bírói ítéletnek e részben való megváltoztatásával eme bűntett vádja alól felmenteni kellett. Tekintve azonban, hogy most nevezett vádlottnak az a ténykedése, hogy a sértettet torkon fogta, az ágyra legyurta és ütlegelte, a zsarolás egyik határozó alkatelemét: az erőszakot állapítja meg, melylyel vádlott a sértettet tartozása kifizetésére önhatalmúlag jogtalanul kényszeritette; tekintve, hogy az utóbbi körülmény megállapítja a btk. 350. §-nak azt a föltételét, mely szerint az erőszak jogtalanul abból a célból használtatott, hogy a fenyegető vádlott magának és társainak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, tekintve, hogy ezek szerint vádlott cselekménye, a zsarolás vétségének minden ismérveit magában foglalja, őt eme vétségben bűnösnek kellett kimondani stb. Végül tekintve, hogy N. Ferenc és T. Lajos vádlottak ellen csak az vehető bizonyítottnak, hogy a sértettnek kezét, midőn ez T. János vádlott további bántalmazásától menekült, megfogták és hivták, hogy menjen velük a biróhoz, tekintve, hogy most nevezett vádlottaknak ez a ténykedése legkevésbé sem tünteti fel a btk. 350. §-ban meghatározott zsarolás vétségének alkatelemeit sem valamely más a büntető törvénykönyv határozványai alá eső büntető cselekményt nem foglal magában, ez utóbbi két vádlottat a vád és következmények terhe alól felmenteni kellett stb. A m. kir. Curia (1897. aug. 31. 9,377. sz. a.) T. János vádlottra nézve a kir. Ítélőtábla Ítélete, T. Lajos és N. Ferenc vád-