A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 40. szám - Régi jogi élet Lőcsén - Adalék a szabad királyi városok kegyúri jogához 1. [r.]

278 A JOG dictorius tárgyalás után 99 Ítéletet hoztam, eddig 20 ellen éltek jogorvoslattal, a tvszék helybenhagyott 14-et, feloldott 1-et, egészben megváltoztatott 2-ó't, részben szintén 2-ó't, — a mi áll az egyesre az általában áll az összeségre, — a mi áll tehát e jságra, az áll általában a hazai összes jságokra, a mint különben az ahhoz értök mondják is, és ha figyelembe vesszük a fent eló'sorolt számokat, azt láthatjuk, hogy a jságoknál is elég ügy lett alaposan és meggyőzően betárgyalva, a mit különben mutat az is, hogy a felebbezések száma csökkent, mert az ungvári jbiróságnál 1891. évben 197 Ítélet közül 93-at, 1892 évben 165 közül 82-őt, 1893. évben 222 közül 133-at, 1894 okt. l-ig hozott 240 közül 131-et támadtak meg jogorvoslattal, megjegyzem, hogy az 1891-92-93-94 evi adatok az összes bírákra, a 96-97 évi adatok ellenben csak az én munkásságomra vonatkoznak és hogy e bíróságnál többen tárgyaljuk a polgári pereket; láthatjuk továbbá a fenti számokból, hogy a jságok Ítéletei eléggé alaposak voltak, mert a megváltoztatott ítéletek száma csekély, és ha a statisztikai adatokat figyelembe vesszük, láthatjuk, hogy az alaposság tekintetében javulás állott be, 1891. évben 16, 1892-ben 11, 1893-ban 17 és 1894. évben 34 volt a megváltoztatott ítéletek száma. A cikkíró ur helytelen alapon indulván el, helytelen reformot ajánl, helytelen célhoz jut, az általa ajánlott reform inkább eredeti mint üdvös, most mind annak az ellenkezője állana be, mint a mit a cikkíró ur gondol és elérni vél. Semmivel sem lenne gyorsabb az igazságszolgáltatás, mert ha minden pert a járásbíróságnál kezdenének, sokkal több dolga lenne egy bírónak mint most, tehát sokkal későbbre tűzhetne határidőket, az érdembeni tárgyalások száma a felebbezési bíróságoknál aránytalanul megszaporodnék, mert azon felebbezési bírósághoz, a melyhez most évenként 200 ügy érkezik 2,000 ügy érkeznék, ha nem több, hogy azt annyi idő alatt mint a mily idő alatt jelenleg tárgyalja pereit, le nem tárgyalhatná, az napnál világosabb. Alaposabb sem lenne talán az ítélkezés, mert ha rosz az ítélet, az ellen most is lehet orvosságot találni, de meg tévedhetnek a felebbezési bíróságok is, én legalább nem látom azt kizártnak, de sőt a táblák és a kir. Curia megváltoztató ítéletei és feloldó végzései épp az én álláspontomat látszanak igazolni. Ünnepélyesebb mindenesetre lenne az Ítélkezés, de tudtommal azt eddig semmiféle jó igazságszolgáltatáshoz, mint különös kelléket nem kívánták meg, az csak külsőség, a mely nélkül is lehet alapos és gyors, egyszóval jó igazságszolgáltatás, de sőt a nagy ünnepélyesség egyes esetekben nagyon komikus lenne. Hogy több bíró kellene, mint jelenleg van, az bizonyos, mert az egyes bíróságoknál aránytalanul megszaporodnék a munka, tehát annyian, mint a mennyien jelenleg az egyes bíróságoknál vannak, a kik különben is munkával eléggé megvannak terhelve, azt elvégezni képtelenek volnának, a felebbezési bíróságoknál épp így állana a dolog, mert 200 ügy helyett hozzávetőlegesen mondva 2,000 ügyet csapnának, ezek elintézésével egyszerre többen, mint most lennének elfoglalva, tehát több biró dolgozná ugyanazt, honnan venné azonban a több birót ? uj állásokat kellene tehát rendszeresíteni, mert azt még sem képzeli a cikkíró ur, hogy ha az összes perek az egyes bíróságokhoz kerülnek, hogy akkor a társas bíróságoknak teendőjük nem lenne és azon birákból lehetne a tanácsokat alakítani, a kiktől a perek elesnek, mert most az uj perrend behozatalánál tapasztalhattuk, hogy habár a tszékek hatáskörébe tartozott többrendbeli per és ügy lett a jságok hatáskörébe utalva, mégis csak egy felebbezési tanács alakítása is vagy a hátrálékokat szaporította meg tetemesen, vagy a birói létszámi TÁRCA. Régi jogi élet Lőcsén. A. «Jog» eredeti tárcája. Irta : EISERTH ISTVÁN, kir. ügyész Lőcsén. A midőn a mult év nyarán lapunk hasábjain a «Régijogi élet Lőcsén* cimü dolgozatomat olvasóink jóindulatába ajánlottam*) s a midőn ott befejezésül bebizonyítottam azt, hogy bizony akkor is divott már protektio — megígértem egyúttal, hogy a régi városi életnek alapját képező jogok és kiváltságokra még visszatérek. Ezt az igéretemet most beváltom s a régi Lőcsével foglalkozom. Dolgozatom forrásául veszem a lőcsei régi archívumban őrzött «Protocollum sessionum ab anno 1 559 usque, 1 6 4 3» az 1579 évről vezetett úgynevezett «M a 1 e fi t z — Buciiból készített jegyzeteimet, valamint Dr. Demkónak <A Felső Magyarországi Városok életér ől> irt munkáját. Tény, hogy a régi városok sajátságos intézményei a külön élvezett jogaikban és kiváltságaikban lelik alapjukat; alapjogaik, különkülön nyert kiváltságaik s az egymásután, de egymástól függetlenül crealt statútumaikkal nőttön nőtt egyedüli jellemző sajátságuk. A magyar nemzettesttel csak nehezen olvadnak egybe, mert ebben kiváltságaik, nemzetiségök, hagyományos és törvényes ősi szokásaik és jogaik, de még foglalkozásuk is gátul szolgált. Meg+) Olvasóink széles körében a legnagyobb érdeklődéssel és élveeettel olvasták. Kitűnő munkatársunkat kérjük, hogy folytassa. A szerkesztőség. emelését vonta maga után, a mint tényleg' a tszékeknél az utóbb időben magas birói létszám szaporítás volt. Végre a reform a feleknek feltétlenül nagyobb megterheltetésével járna mint jelenleg, nem értem Bpestet, a hol az igazságszolgáltatás összes factorai megvannak, hanem értem a vidéket, a hol a felebbezési bíróságok néha igen távol esnek azon jságtól, a hol a per megindult, érdemileg csak a felebbezési bíróság tárgyalna, mindig oda kellene menni, a tanukat és szakértőket az hallgatná ki, mert a megkeresés utjáni eszközlés nem felel meg a szóbeliség és közvetlenség elveinek; hogy ez mind többe kerülne mint jelenleg az bizonyos, mert a tanú és szakértő kihallgatása a jságoknál, a hová a tanú nem messze lakik, sokkal kevesebb költséggel eszközölhető, mint távolabb helyen, sőt jelenleg nyilvános előadást is kérhet, nem kell tehát a felebbezési bírósághoz feltétlenül menni. E néhány észrevételt cikkíró ur becses figyelmébe ajánlom, a ki különben ügyes tollal és éles logikával egyes fogyatkozásokra reá mutatott, sajnos azonban, azok orvoslásának módját nem a legszerencsésebben gondolta ki. Adalék a szabad királyi városok kegyúri jogához. Irta : TOLDY JÓZSEF, Budapest szék- és főváros tiszti főügyésze. V I. Véleményem szerint ugy a főváros, valamint átalán véve a szabad kir. városok által gyakorolt patronátusi jogok természetének vizsgálatánál első sorban az a kérdés merül fel, hogy a főváros, illetve a szabad kir. városok milyen módon és jogcímen szerezték meg a patronátusi jogot, s milyen jogalapban gyökereznek a városi kegyuraság gyakorlásával egybekapcsolt jogok és kötelezettségek ? Ezen jogalap vizsgálatánál a hazai jogforrások nyomán szükségszerüleg arra az eredményre kell jutnunk, hogy a szabad kir. városok a kegyúri jogot az ország királyaitól mint kiváltságot adományképpen nyerték, s a patronátusi jog a szab. királyi városokat törvényeink szerint megillető kiváltságok összeségének egy integráns részét képezi. Hogy a főváros a kegyúri jogot királyi adományul nyerte, azt bizonyítja I. Ferdinánd királynak 1528-ban kelt kiváltságlevele, melylyel Pest városának összes, már előbb meglevő kiváltságait megerősíti. Ezen kir. leiratban szórói-szóra reprodukálva van IV. Béla királynak azon kiváltság-levele, melyben fel vannak sorolva mindazon privilégiumok, melyek Pest városát már a tatárjárás előtt is megillették, de az azokra vonatkozó régibb kir. adománylevelelek a tatárdulás alatt veszendőbe mentek, minek folytán az országnak a mongol invasiótól való megszabadulása után IV. Béla király szükségét látta annak, hogy fent emiitett kiváltság-levelét kibocsássa. Ezen királyi rendeletben a város polgárait megillető egyéb kiváltságos jogok közt előfordul az is, hogy plébánusaikat szabadon választhatják, s a plébános az ő beleegyezésük nélkül helyetteseket, káptalanokat, se vehessen maga mellé. Item habeant liberam electionem plebaniciam, eorum eclesia vacaverit, nec plebanus vicarios constituet eis invitis). A fővárosnak a törököktől történt visszavétele után I. Lipót király szintén szükségét látta annak, hogy Pest város privilégiumait 1703 október 23-án kelt kiváltság-levelével megértjük így azután a régi polgári osztálynak a conservatismusát is, mert nyilvánvaló, hogy a polgárok összes anyagi és erkölcsi érdekei, de az állami és társadalmi viszonyok is városfalaik szük korlátai közé szorultak. Ezen sajátságos viszony s az, hogy a bejött idegenek az államot alkotó magyar nemzet törvényei alól kivéve, külön törvényekkel, külön közigazgatással éltek, falaik közé lakóul csak azt vették fel, a kit akartak, virágzó kereskedelmük, iparuk, bányászatuk s ezek következtében folyton növekvő gazdagságuk az őket környező nemesség között gyakran számos ellenséget támasztott, s ez szolgált indokul arra, hogy a lakóhely közössége, a közös foglalkozásból eredő anyagi érdekek, a nyelv, a jogélet s a vallás a városok szövetkezését hozta létre. Hazánk északkeleti részében például Lőcse öt várossal (Kassa, Eperjes, Bártfa, Kis-Szeben és Késmárk) alakított szövetséget. Napjainkban az egységes állameszme lett uralkodóvá, azok a századok azonban, a melyekből ime egyes részleteket vázolok, nem ismerték ezt az egységet. Magyarország városaiban az egyes foglalkozási ágakat tekintve, hol több, hol kevesebb osztályba sorozták a polgárokat 1.0 csén például három osztályt különböztettek meg ugy mint: a biró, tanácsnokok, papok, tribünök, armalisták, városi tisztviselők, kereskedők tartoztak az első, a jobb módú és érdemes polgárok a második, még végül a szegényebb sorsuak, a napszámosok és fuvarosok a harmadik osztályba tartoztak. Nagy-Szebenben a «Corpus Statutorum Hung. municipialium* szerint már tizenegy osztályt különböztettek meg. Lőcse városának polgárai legnagyobb részt ipar és kereskedelem után éltek; ennek következésekép fejlődött ki a céhrendszer. Nemcsak a tulajdonképeni kereskedők és iparosok, de még a