A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 39. szám - A "tényállás" kérdéséhez a sommás perekben

270 A JOG «A járásbíróság által hozott ítélet a peranyag egészében, ugy a mint azaz elsőbiróság által meg lett állapítva, ténybeli és jogi vonatkozásaiban, a felek személyes közreműködésének nem kizárásával, de annak hiányában is felülbirálatot nyer.* <A másodbiróság feladatát ezen felebbezési eljárásban nem a tényállás újólagos megállapítása . . . képezi . . .» »De a felebbezési eljárás azon rendelkezése . . . jogosultsággal csak addig bir, mig . . . magát a bíróságot nem juttatja azon kényszerhelyzetbe, hogy egy meg nem felelő' perbeli tényállás alapján hozzon ítéletet. » « ... az alapos ítélethozatal lehetó'sége jelöli meg azon határvonalt, a melyen belül ... a bíróságot a járásbíróság által megállapított peranyag felülbirálatára lehet szorítani.> «Ha a felebbezönek ellenfele . . . a járásbíróság által megállapított tényállást olyannak tartja . . . lesz ezen eljárásnak helye ...» «(A nyilvános előadásnak nem lehet helye) mindazon esetekben, a midőn a felek a járásbíróság által megállapított tényállást a maguk részéről a helyes ítélkezés szempontjából elegendőnek tartják, de a törvényszék a tényállást kellően megállapítottnak nem találja. . t> «... a járásbirósági ítélet ellen használható feiebbezés a járásbíróság előtt kifejtett peranyagnak ugy ténybeli, mint jogi méltatására egyaránt kiterjed.* «A felebbezések nagy része nem annyira a járásbíróság ítéletében megállapított tényállásnak ujabb megállapítására, vagy kiegészítésére vonatkozik, hanem. .. » IV. alatt a 61. lapon: «A javaslatban szabályozott feiebbezés, a szóbeli eljárás alapján, az ügyek újólagos tárgyalását képezi ...» «A felebbezési bíróság atényállást itéletébenönállóan állapítja meg.» Folytassuk az érvelést a törvényjavaslat részletes indokolásából vett idézetekkel, hol a törvényhozó következőleg indokolja rendelkezéseit; nevezetesen: A 79. lapon: «A kérdés ezek után csak az lehet, hogy a tárgyalás eredménye, nevezetesen pedig a tényállás jegyzőkönyvbe vétessék-e vagy pedig csak az ítéletben állapíttassák m e g.» «A javaslat ugyanis . . . csak a lényeges, t. i. a bíróság nézete szerint lényeges tényállításokat — nemtényállást — ...engedi jegyzőkönyvbe vétetni és e mellett . . . világosan kimondja, hogy a bíróság ítéletében a felek szóbeli előadásából és a bizonyítás felvételéből kiderült oly ténykörülményekre is hivatkozhatik, melyek a tárgyalási jegyzőkönyvbe fel nem vétettek.* A 97. lapon: « a tényállás constatálásaelvilegazitélet alkatrészét képezi és a tárgyalási jegyzőkönyv, valamint a többi iratok csak kiegészítésül, illetőleg pótlásul szolgálhatnak.* A Hl; lapon: «A 167. (törv. 172.) §. arról az esetről intézkedik, midőn a felek maguk csak az Ítéletben foglalt tényállás, illetőleg a tárgyalási jegyzőkönyvben tanúsított előadásaik alapján kívánják az ügy felülvizsgálását. Minthogy lehetnek esetek, a melyekben az ítélet az elsőbiróság előtt megállapított tényállás szerint ugyan helytelen, de a valóságos, az elsőbiróság előtt azonban ki nem derített tényállás mellett mégis fentartandó volna . . . »stb. Habár még hivatkozhatnám a törvényjavaslat részletes indokolásának 112., 113., 114., 115., 116., 117. és 118. lapjain felhozottakra, ennek dacára mellőzöm a további idézeteket, mert azt hiszem, hogy a felsoroltak kétségtelenné teszik azon tényt, a mit bizonyítani akartam, hogy t. i. az elsőbiróságnak is az képezi nobile officiumát, hogy a tényállást derítse ki, a mi jogilag csak oda vezethet, hogy az elsőbiróság, midőn a tényállást előadja, eo ipso meg is állapítja; hisz a nélkül, hogy a tényállással tisztában volna, sem a tényállást előadni, sem a peres kérdést eldönteni nem képes. A törvényhozó az idézett helyeken mindenütt kivétel nélkül, következetesen és kizárólag csakis: «az elsőbiróság ítéletében.... az elsőbiróság által megállapított tényállás* kifejezést használja. Azon körülmény tehát, hogy a 121. §-ban — és hangsúlyozzuk is ezt, hogy csak ezen egyetlen helyen az egész törvényszövegében — «a tényállás előadás* kitétel fordul elő, ez nem jelenti és nem is jelentheti azt, amit Kelemen collega ur vitat, hogy t. i. az elsőbiróság a tényállást csak előadja, nem pedig megállapítja, valamint azt sem, hogy < tényállás előadás* és tényállás megállapítás* közt különbség volna. — Fenti fejtegetésemben a «tényállás» kifejezés hármas alapú definitióját adván, Kelemen Ernő t. kartárs ur álláspontjával ellenkezőleg azt vitattam, hogy sommás eljárásunkban a «tényállás előadása* és a ^tényállás megállapítása* perrendi fogalmak egyet és ugyanazt jelentik. Hangsúlyoztam, hogy a ^tényállás előadás* kifejezés az egész S. E. T.-ben egyetlen szakaszban, a 121. §-ban fordul elő, és kiemeltem, hogy a törvényjavaslat ugy általános, mint részletes indokolásában nem a «tényállás előadás*, hanem a «tényállás megállapítás* kifejezést használja a törvényhozó. Szerény meggyőződésem tehát az, hogy a S. E. T. 121. §-ában előforduló ezen kitétel: ^tényállás előadás* nem jelenti és nem is jelentheti azt, a mit Kelemen collega ur vitat, hogy t. i. az elsőbiróság a tényállást csak előadja, nem pedig megállapítja; valamint azt sem, hogy a «tényállás megállapítása* nem az elsőbiróság, hanem a fellebbezési bíróság hivatalos teendője. Mert: 1. A törvény egyes szakaszaiban előforduló kifejezéseknek csak oly értelmet tulajdonithatunk, mint a minőt azoknak a törvényhozó maga tulajdonított. Ez értelmet legbiztosabban a törvényjavaslatnak az illető szakaszhoz tartozó indokolásából tudjuk meg. A törvényjavaslat 97. lapján, a törvény 121. §-ához fűzött és előző cikkemben is idézett indokolás már nem a «tényállás előadás* kifejezést használja, hanem azt mondja: — ...» a tényállás constatálása e 1 v i 1 e g a z i t é 1 e t alkatrészét képezi . . . stb. Vagyis összefoglalva a most előadottakat :Atörvényben a törvényhozó megparancsolja, hogy az ítélet indokolásában a tényállást röviden elő kell adni, az indokolásban pedig a törvényhozó kijelenti, hogy a tényállás constatálása elvileg az ítélet alkatrészét képezi. Ebből az én szerény felfogásom szerint okszerűen csak azt lehet következtetni, hogy az ítélet indokolásában a tényállást előadni azt jelenti, hogy az Ítélet indokolásában a tényállást röviden meg kell állapítani; és mivel az Ítélet indokolásában az elsőbiróság is köteles a tényállást előadni, ergo a tényállást az elsőbiróságnak is megkellállapitani; quoderatdemonstrandum! 2. A S. E. T. 121. §. azon általános rendelkezést foglalja magában, hogy mit kell tartalmaznia a teljesen írásba foglalt ítéletnek; vagyis a 121. §. rendelkezése nemcsak az elsőbiróságra, hanem a felebbezési bíróságra is egyaránt vonatkozik. Ebből okszerűen következik, hogy azon joggal, helyesebben azon szabálytalansággal, melylyel az elsőbiróság mondja, hogy ő a 121. §. alapján a tényállást ítéletében nem megállapítani, hanem csak előadni tartozik, ugyanazzal ugyanazt mondhatná a felebbezési bíróság is, mert a felebbezési bíróság is ugyancsak a 121.§. értelmében tartozik ítéletét feltenni; és nincs a törvényben oly szakasz, mely parancsolná, hogy a felebbezési bíróság ítéletében nem előadni, hanem megállapítani tartozik a tényállást. Vagyis szerény nézetem szerint Kelemen collega ur téves alapból indulván ki, téves következtetésekre jut; mert ő conclusiojában különbséget tesz a tényállás előadása* és a «tényállás megállapítása* közt, olyként, hogy amazt az elsőbiróság, emezt pedig a felebbezési bíróság feladatául tekinti, holott a két fogalom közt szerény fejtegetéseim szerint sommás eljárásunkban nincs különbség, sőt mind a kettő ugyanazt az egyet jelenti. Ekként tisztában lévén a «tényállás» fogalmával; továbbá tudván a «tényállás előadás* és a ^tényállás megállapítás^ kifejezéseknek perrendi valódi értelmét, áttérek a Kelemen t. kartárs ur által fejtegetett harmadik kérdésre, hogy t. i. röviden miként adandó elő az ítélet i n d o k o 1 á s áb a n a tényállás. Sajnálattal kell előre bocsátanom, hogy az én szerény véleményem e tekintetben sem egyezik, vagy legalább nem mindenben Kelemen collega ur véleményével. A S. E. T. 121. §. parancsolólag előírja, hogy az ítélet indokolásában a tényállást elő kell adni, mert «a tényállás constatálása elvileg az ítélet alkatrészét képezi*. A dolog természetéből következik, hogy a törvény formulare-t nem adhat arra nézve, .hogy miként kell az előadást teljesíteni, hanem bizza ezt a qualificalt biróra; ebből kifolyólag szintén természetes, hogy többféle, de a végeredmény tekintetében ugyanazt kifejező szövegezéssel találkozunk. A törvény rendelkezése azonban nem hagy kétséget az iránt, hogy az ítélet indokolásában a tényállásnak nemcsak benfoglaltatnia kell, hanem az előadásnak olyannak kell lennie, hogy az ítélet megérthető is legyen, természetesen nemcsak a tárgyaló és fogalmazó biró, hanem mindenki által A grammatika szabályai szerint úgynevezett «ható» igealak lehetőséget fejez ki; ily ható igealakkai ad engedélyt a 121. §. a bírónak, hogy a tényállás előadását «kiegészitse», vagy «pótolja». A «vagy» kötszó egyedül használva (tehát nem: vagy—vagy) mindig és kizárólag két rokon fogalom közt fordul elő és azokat ugy köti össze, hogy azok nem különálló, hanem egymást helyettesítő értelemnek adnak kifejezést. A törvényhozó által, a tényállásnak hivatkozás utján való előadására adott engedélynek szerény nézetem szerint nem az az értelme, a mit annak Kelemen t. kartárs ur tulajdonit, hogy t. i. a tényállás hivatkozás utján vagy «egészben pótolható*, vagy «részben kiegészíthető.* Hisz ily értelmezés mellet illusoriussá lesz a törvényhozó célja és kijátszatik a törvény rendelkezése, mert nem lesz előadva a tényállás. Hogy a «vagy» kőtszó a 121. §. utolsó bekezdésében grammatikai értelemben van használva, kétségtelen a 121. §. indokolásából, mely szerint: a tényállásra vonatkozó rendelkezést kell itt megemliteni, mely azon a felfogáson alapszik, hogy a tényállás constatálása elvileg az ítélet alkatrészét képezi és a tárgyalási