A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 39. szám - A "tényállás" kérdéséhez a sommás perekben

Tizenhatodik évfolyam. 39. szám. Budapest, 1897. szeptember 26. Szerkesztőség: TT TT f\ Előfizetési árak: A JOG Kiadóhivatal: (•«ei«tt MAGTÁR ÜGYVÉDI KÖZLŐNT) V., Rudolf-rakpart 3. sz. ' * _ | I I w Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « V Rudolf rakpart 3 sz BET1UP iZ kíIIM! lÍPrTOITÍM A I1GT1R ÜSTTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI fc íteTZÓI III ifeLÍNII. Egész m _ 6 , _ « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek J£^«iu.ni legcéls«rü>,ben bérmentesen Kéziratok vissza nem adatnak. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megrendelések, felszólalások a postmitalványnya) kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : A .itényállás» kérdéséhez a sommás perekben. [. Irta : dr. Plopu György, gyulai kir. tvszéki bíró. II. Irta: Spengel Sándor, aranyos-maróthi kir, tvszéki biró. III. Irta: Göldner Károly, brassói kir. tszéki biró. — A közigazgatási bíróság gyakorlatából. Irta : L a s i t z Pál, kir. tan., a m. kir. közp. dij. és ill. kiszab, hivatal főnöks. — Az uj örökösödési törvény és az illetékutasitások között felmerült ellentétekről. Irta: Zádor Mór, m. kir. pénzügyi s.-titkár Rimaszombat. - Belföld. (A budapesti egyetem uj tanévének megnyitása.) — Ausztria és külföld. (A németek ominosus 12. g-a.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrendelet érvényessége kérdéséhez. Irta : Pintér Sándor székely-udvarhelyi ügyvéd.) — Sérelem. (Ráfizetés az ingyen munkára. P. J. K.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKLLEKLET: Jogesetek tára. — Kelsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a (-Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A «tényállás» kérdéséhez a sommás perekben. L Különös véletlen, hogy mielőtt Kelemen Ernő t. kartárs ur fenti cimü közleménye «A Jog- folyó évi 3tí. számában napvilágot látott volna, én is hasonló kértlésben «Az Ítéletek indokolása a sommás eljárási törvény rendelkezései alapján» cim alatt egy cikket küldöttem volt be ugyancsak «AJ o g»-nak szives közzététel végett, s igy nem lehettem azon szerencsés helyzetben, hogy cikkemben Kelemen Ernő t. kartársam cikkében érintett kérdéssel is foglalkozzam. Miután említett cikkem «A J o g» 38. számában megjelent, annak is kiegészítéséül, most veszem magamnak a bátorságot, hogy Kelemen Ernő t. kartárs ur érvelésére e helyen adjak kifejezést szerény véleményemnek. Kelemen collega ur cikkében a «tényállás» kifejezés definiálása mellett a S. E. T. (sommás eljárási törvény) 121. §. alapján azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy az elsőfokú biróságkép eljárt egyes biró nem állapit meg tényállást, hanem csak előadja azt a felek előadása után.* Miután Kelemen ur ezen conclusioját igen fontosnak tartom, már csak azért is, mert az <eló'adás» kifejezés magában a törvény szövegében fordul elő: helyén valónak látom azzal kissé részletesebben foglalkozni, hogy a kérdés minél alaposabban tisztáztassék. Szerény nézetem kifejtése körül én is a "tényállás» fogalmából indulok ki: Legrövidebben szólva, a tényállás: a perdöntő tényeknek összessége. Ha grammatikailag akarjuk a tényállás definitióját adni, akkor kutatnunk kell annak lényeges elemeit, t. i. a genus proximumot és az ultima differentiát. A genus proximum a többi pertény, ezen tényektől pedig az ultima differentia abban keresendő, hogy a pertények lényegesek, ügydöntők legyenek. Ekként a tényállás definitióját grammatikailag következőleg állithatjuk fel: A tényállás: összefoglalása a per anyagát felölelő mindazon ténykörülményeknek, melyek a pervita eldöntésére lényeges befolyással bírnak. Vagy rövidebben: azon ténykörülményeknek összessége, melyek az ügyet eldöntik: képezi az ügynek tényállását. Oratorikus definitióját a tényállásnak, körülírással ekként fejezhetjük ki: Az élet minden jogviszonyaiban merülnek fel oly jogsértések, differentiák, melyek az eldöntésre hivatott közhatóság, a biróság elé vitetnek. A panaszttevő törekedni fog az ügynek minden részleteit, annak minden körülményeit hiven előadni és bizonyítékokkal támogatni, mert csak ez teszi lehetővé azt, hogy ő győzelmesen kerüljön ki a controvers vitából; (1. Min. törvényjav, a som. elj. 106. I.) a közhatóság pedig szintén törekedni fog minden körülményre nézve magát alaposan és kimeritően informálni, mert csak ekként lesz azon helyzetben, hogy a felek közti Lapunk mai száma vitát igazságosan döntse el. (1. u. ott 50., 105., 106. 1.) Ezen eljárás által a felhalmozott tényállításokból kirostáltatik a lényegtelen és mellékes és kiválasztatik a lényeges és való. Az ekként megmaradt, kiderített lényeges és való ténykörülmények együttvéve, egy szerves egészszé összefoglalva, alapul szolgálnak a közhatóságnak az ügy elbírálásánál. Ezt a szerves és összefüggő egészét a lényeges és való ténykörülményeknek nevezzük: az ügy tényállásának. Miként ezen, különböző alapon nyugvó definitiokból látjuk, a tényállás fogalma felöleli a lényeges és bizonyítottnak vett összes ténykörülményeit a pernek; azonban csakisezeket, minden egyéb tényállítás kirekesztésével. A S. E. T. 121. §. rendeli, hogy az Ítélet indokolásában a tényállást elő kell adni. Csak futólag érintve meg e helyen, hogy a 121. §. rendelkezése nemcsak az elsőbiróságra vonatkozik, lássuk már most, mit jelent a 121. §-nak ezen rendelkezése: a tényállás is röviden előadandó! Vájjon ezen kitétel a felek állításaira, vagy pedig a biróság hivatalos functiójára vonatkozik-e? Nem szorul bizonyításra, hogy itt a biróság functiójáról van szó, mert a biróság van hivatva és kötelezve a felek tényállításaiból a tényállást kideríteni és előadni (1. ugyanott 50. és 79. 1.); mert a fél tényállítást, a biróság pedig tényállást ad elő. Úgyde midőn a biróság a felek tényállításaiból a tényállást kiderítette, vagy legalább kideritettnek tartotta, kétségtelenül tisztában kell lennie az iránt, hogy mi szerinte a lényeg a sok tényállításból, mit a felek tettek; mert a nélkül nem lehet azon helyzetben, hogy magát a tényállást előadja. Ha pedig a biróság tisztában van a lényeges ténykörülményekkel és azokat előadta: akkor a tényállást eo ipso meg is állapította. Ezekből kifolyólag: tényállást előadni és tényállást megállapítani, miután mind a kettő kizárólag a biróság teendője: egyet és ugyanazt jelent. Téved tehát szerény véleményem szerint Kelemen kartárs ur akkor, midőn azt vitatja, hogy az elsőbiióság nem állapit meg tényállást, hanem csak előadja azt a felek előadása után. Tévedése abban culrmnál, hogy — miként cikkéből kivehető — ő a «tényállás megállapítása* alatt egy oly infallibilis birói enunciatiot enged értetni, melynek feltétlenül kell alapul szolgálnia az ügy eldöntésénél, mit talán abból következtet, hogy a S. E. T. 107. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás az irányadó, holott ugyanez nem áll az elsó'biróság által előadott tényállásra, mert ezzel szemben a felebbezési biróság önállóan állapítja meg ítéletében a tényállást. Hogy ezen kiindulási alap szintén téves, evidens abból, hogy a S. E. T. 197. §-a szerint a felebbezési biróság által megállapított tényállás — bár korlátolt mérvben — szintén megtámadható, holott az elsőbiróság tényállása feltétlenül megtámadható, mert amott szabály szerint nem, emitt pedig szabály szerint uj tények és bizonyítékok is felhozhatók. A fenti érvelésen kivül, arra nézve, hogy a 121. §-ban emiitett «tényállás előadása* alatt a ^tényállás megállapítását* kell érteni, — még nem is tekintve azt, hogy e szakasz általános rendelkezést tartalmaz, s ekként nemcsak az elsőbiróság, hanem a felebbezési biróság ítéletére is vonatkozik, — további bizonyítékot is fogok felhozni, mert jól tudom: hogy az állitó fél bizonyítani is tartozik. Leghatalmasabb bizonyíték e tekintetben kétségtelenül maga a törvényjavaslat indokolása, mert itt tükröződik vissza a törvényhozó célja, intentiója, hogy t. i. mit és hogyan értett kifejezései alatt. íme: A törvényjavaslat általános indokolásában a törvényhozó következőleg indokolja rendelkezéseit; nevezetesen: II. alatt az 50. lapon: «A bíró feladatát képezi a tényállás tisztába hozatala.* III. alatt az 56., 57. és 58. lapon: «Ezen szempontoknak megfelelően szabályoztatott a felebbezési eljárás nyilvános előadás esetében.* 12 oldalra terjed.