A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 38. szám - A "Mensa Academica" érdekében - A szinészeti jog a németbirodalomban

L51 sérelmére elkövetett, a btk. 258. §-ába ütköző s a 270. §.2. pontja alá eső rágalmazás vétségében és végre ugyanezen főhadnagy sérelmére elkövetett s a btk. 262. i;-ba ütköző nyilvános becsületsértés vétségében bűnösnek kimondatik és ezekért, még pedig az első és második helyen emiitett vétségekért a btk 258., 262., 96. és 53. §§-ai alapján összbüntetésül, a 91. §. alkalmazásával 8 napi fogházbüntetésre, mint fő- és 10—10 frt pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre, a harmadik helyen emiitett vétségért pedig a btk. 261. és 53. §>?-ai alapján ugyancsak a 91. §. alkalmazásával 20 frt pénzbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: A vádlott saját előadása szerint 1895. évfolyamán K. János honvéd hadbiztos részére két darab polgári ruhát készített, melyeknek ára kölcsönös megegyezés alapján 38 frtban megállapittatott. Vádlottnak a pénzre szüksége lévén, ő a számlát nevezett hadbiztosnak bemutatta, ki azt helyesnek találva, vádlottat a pénz felvétele végett a sz.-fehérvári m. kir. V. honvéd kerületi egyenruházati egylethez utasította. Vádlott e célból 1895. évi ápril 10-én állítólag az egyletben többször megjelent, a pénzt azonban, minthogy az egylet gondnoka távol volt, fel nem vehette. Az egylet alkalmazottja M. ]ános szabász másnap reggelre Ígérte a számla kifizetését, azonban vádlott maga a megjelenésben akadályozva lévén, a számlával apósát küldötte el, kinek az összeg az alapszabályszerü 5° 0 levonásával, mely összeget az egylet gondnoka K. Géza főhadnagy időközben vádlottnak leendő kézbesítés végett M. János szabásznak átadott, ki is fizettetett. Midőn vádlott ezen levonásról értesült, a levonás okát állítólag nem ismervén és az általa indokolatlannak éz jogosulatlannak vélt levonás miatt felingerülve, siet .itt az egyenruházati egyletbe hol az ott jelen volt M. János tanút a levonás miatt kérdőre vonta. Határozottan tagadja azonban vádlott, mintha ő ezen alkalommal akár a honvédtisztikar, akár K. Géza főhadnagyra vonatkozólag bárminő sértő nyilatkozatot tett vona, nevezetesen a tisztikart rablónak és csalónak nevezte volna illetve K. Géza főhadnagyról azt állította volna, hogy az ő pénzét zsebre vágja. Tekintve azonban, hogy M, János, V. lózsef és VV. Péter tanuk esküvel is megerősített vallomása szerint vádlott együttes jelenlétükben a M. Jánossal folytatott vita folyamán ingerültségében a tisztikart tényleg rablónak és csalónak nevezte és K. Géza főhadnagyról, mint az egyenruházati egylet gondnokáról tényleg azt állította, hogy nevezett főhadnagy az ő pénzét zsebre vágja, miért is ezen tényállás vádlott tagadásával szemben is beigazoltnak veendő; tekintve továbbá, hogy a tisztikar ellen használt fent idézett kifejezései a btk. 261. §-ába ütköző s a 267. §. 3. pontja alá eső becsületsértés vétségének, — K. Géza főhadnagyról 3 tanú jelenlétében általa tett ama tényállítás, hogy nevezett főhadnagy vádlott pénzét zsebre vágja, a btk. 258. §-ába ütköző s a 270. §. 2. pontja alá eső rágalmazás vétségének tényálladékát képezi, őt ezekben bűnösnek kimondani kellett. Vádlott továbbá ugyancsak saját előadása szerint ugyanaz nap este az E.-féle korcsmában G. József barátjával tárgyalta az esetet, ki őt felvilágosította, hogy a levonás az alapszabályok alapján történt s kettejük között folytatott szóváltás közben vádlott G. József és G. Adolf tanuk esküvel megerősitett vallomása szerint K. Géza főhadnagyot rongyos főhadnagynak nevezte, kinek ő meg fogja mutatni, hogy visszaadja az ő pénzét. Vádlott ugyan tagadja, mintha ö ezen kijelentést tette volna; tekintve azonban, hogy ezen tényállás nevezett tanuk esküvel is megerősitett vallomása alapján tagadásával szemben is beigazoltnak veendőéshogy becsületsértő kijelentését a fentiek alapján nyilvánosan sokak jelenlétében és hallatára tette, vádlott, minthogy ezen ténye a btk. 262. §-ába ütköző nyilvános becsületsértés vétségének tényálladékát képezi, őt ebben is bűnösnek kimondani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla '1896. ápril 21. 1,259. sz. a.) vádlottat a K. Géza sérelmére elkövetett, a btk. 262. §-ában meghatározott becsületsértés vétsége helyett a btk. 261. §-a szerint minősülő becsületsértés vétségében mondja vétkesnek, e miatt őt 10 frt főpénzbüntetésre itéli, továbbá az összbüntetés kiszabását, illetve a btk. 96. §-ának felhívását mellőzi, azonban a pénzbüntetés kiszabását illetően a btk. 102. §-át felhívja; egyebekben stb. Indokok: Minthogy vádlott M. János és G. Adolf tanuk tagadásával szemben elfogadható adatot arra nézve fel nem hozott, hogy a tanuk vele haragban vannak, de meg M. János tanúvallomását két érdektelen, G. Adolfét pedig G. József érdektelen és kifogástalan tanú hittel erősített vallomása is támogatja: a kir. ítélőtábla vádlott bűnösségét az elsőbirósági itélet indokolásában kifejtetteknél fogva szintén bizonyítottnak fogadta el. S jóllehet G. József tanú szerint a kérdéses korcsmahelyiségben lehettek ugyan vagy tizenöten és minthogy a vádlott ingerült volt s ennek folytan hangosan beszélt, a többiek is hallották a sértéseket, de hogy azok tényleg oda hallgattak vagy hallották-e, azt a tanú nem tudja; S minthogy G. Adolf tanú végtárgyalási vallomásából sem állapitható meg az a körülmény, hogy az E.-féle korcsmában K. Géza főhadnagygyal szemben használt meggyalázó kifejezését a vádlottnak G. Adolf és G. József tanukon kivül még mások is és oly számban, mely a btk. 262. §-ában előirt nyilvánosság fogalmának megfelel, hallották volna, a kir. ítélőtábla e körülmény bizonyításának hiányában vádlottnak ezt a cselekményét a btk. 262. §-ba ütköző nyilvános becsületsértés vétségének nem minősíthette, hanem vádlottat e részben csupán a btk. 261. §. szerint minősülő becsületsértés vétségében mondotta ki bűnösnek stb. A m. kir. Curia (1897. aug. 31. 7,890. sz. a.) Tekintve, hogy a közönség közül bárkinek nyitva álló vendéglő vagy korcsma, különösen ha abban többen tartózkodnak, mindenkor nyilvános helyiségnek, aa abban elkövetett büntetendő cselekmény tehát szintén nyilvánosnak veendő; tekintve tehát, hogy vádlott K. Géza főhadnagy, mint a törvény által alkotott m. kir. honvéd katonatestület tagja ellen követte el nyilvános helyen a becsületsértést: a kir. Ítélőtábla Ítéletének a kir. törvényszék ítéletét megváltoztató része megváltoztattatik s az elsőbiróság Ítélete, egyebekben ellenben a kir. itélő tábla Ítélete, felhozott és elfogadott indokainál fogva helybenhagyatik. Körözés elrendelése az elévülés megszakítása végett. A debreceni kir. törvényszék: A kir. ügyészség azon indítványának, hogy csalárd bukás bűntettével terhelt s szökésben levő F. Márkus ellen 1892 február 3-án 294/1890. sz. a. kibocsátolt körözés megujittassék, hely nem adatik. Mert nevezett F Márkus ellen csalárd bukás büntette miatt megkezdett bünvizsgálat ezen kir. törvényszéknek 1892 április 28-án 4,087. sz. végzésével vádlottnak állítólag Amerikába szökése folytán megszüntettetvén, minthogy az ellenében 1892 feb. 3-án kibocsátott körözés eredménytelenül maradt; minthogy vádlottra nézve a kir. törvényszék megszüntető határozata óta oly tény vagy körülmény, mely ujabb bírósági intézkedést szükségelt volna, és így a körözés esetleges megújítására törvényes alapul szolgálhatna, elő nem fordult; a kir. ügyészségnek a körözés megújítására vonatkozó indítványa a Btk. 108. §-a alapján mellőzendő volt. (1897 február 16. 1,181. sz. a.) A debreceni kir. ítélő tábla: Minthogy F. Márkus terhelt irányában a folyamatba tett bűnvádi eljárás 1895. évi április 28-án 4.087. sz. a. jogérvényesen megszüntettetett; minthogy a jogérvényesen befejezett bűnügyben valamely bírói intézkedésnek, tehát a terhelt köröztetése elrendelésének is a fenálló bűnvádi eljárási gyakorlat szerint csupán ujrafelvétel esetén lehetne helye; minthogy a kir. ügyész 1897 január 24-én 8,^60/896. k. ü. sz. a. beterjesztett indítványában F. Márkus terheltnek csupán köröztetését szorgalmazza, a nélkül, hogy valamely ok felsorolásával a már jogérvényesen megszüntetett bűnügynek újrafelvételét kérné: annálfogva az elsőfokú bíróság végzése a fentebbi indokokból helybenhagyatik. (1897 március 9. 91-'. sz. a.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatásával utasittatik a kir. törvényszék, hogy a csalárd bukás miatt vádolt, szökésben levő F. Márkus vádlott személyére vonatkozólag az 1892 február 3-án 294. sz. a. kibocsátott körözvény megújítása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Mert a Btk. 108. §-ának rendelkezése a körözvény ismétlését ki nem zárja, mert az 1892 április 28-án 4,087. sz. a. kelt végzéssel a további eljárás az 1893 február 3-án kibocsátott körözés fentartásával ekkép nem érdemleges indokból szüntettetett meg, mert végre a fenforgó esetben az ujrafelvétel kérdés tárgyát csak vádlott előkerülte után képezheti. (1897 jun. 2. 5,057. sz. a.) A hitelezőnek abbeli fenyegetése,hogy: «nagyon meg fogom hurcolni a világ elött», nem alkalmas valamely kényszer gyakorlására és így zsarolási eszköznek nem mondható, i A m. kir. Curia 1897 április 28. 7,038. sz. a.) Párbaj esetében compensálónak fogadtatott el a kihívásért a sérülés; másrészt a súlyos sérülést okozott félre nézve messzemenő enyhítő körülménynek vétetett az, hogy a másik fél volt a kihivó, s a kihívott a társadalmi szokások hatása alatt a párbaj elől ki nem térhetett. (A m. kir. Curia 1897 április 27 6,088. sz. a.) A m kir. közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának elvi jelentőségű határozata. 3. sz. Birói ítélettel hivatalvesztésre ítélt egyén községi képviselőtestületi taggá megválasztható, miután hivatalvesztésre szóló itélet a politikai jogok gyakorlásától meg nem foszt. 58/97. k. sz. Ő Felsége a Király nevében a m. kir. közigazgatási biróság G. János kishegyesi lakosnak B.—B. vármegye közigazgatási bizottsága által panaszlónak községi képviselő testületi taggá választása ügyében 1897. évi január hó 5-én 37. szám alatt hozott határozat ellen beadott felebbezését, helyesebben panaszát, az 1896. évi XXVI. t.-c. 25. §. 4. pontja alapján az 1897. évi április hó 13. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt ad s panaszló G. Jánosnak kishegyes községben 1896. évi november hó 16-án községi képviselő testületi taggá megválasztatását igazolja. Indokok: A kir. curiának a tárgyiratok közt levő 11,073—895. számú ítélete szerint panaszos szeméI lyes szabadság megsértése és könnyű testi sértés vétségeért lett