A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 38. szám - A "Mensa Academica" érdekében - A szinészeti jog a németbirodalomban

150 A JOG adónak s ennek folytán lett a S. József és neje részére • ölenként 45 írtban, W. Frigyes és társai részére pedig • ölenként 40 frtban meghatározva. A megállapított kártalanítási összegek után 5°,o kamatnak mai naptól fizetésére az 1881: XLI. t.-c. 30. §. alapján a kisajátító azért köteleztetett, mert az ügyiratokban arra, hogy a kisajátított területek akár már előbb elfoglaltottak, akár azon a használatot az eddigi tulajdonosok tovább folytatni szándékoznának, semmi adat nincs. A telekjegyzökönyvben a tkvi betétszerkesztés előtt foganatosított hibás bejegyzés kiigazítása a betétszerkesztés után nem a tkvi rendt. 168. §-ában szabályozott, hanem csak az 1886: XXIX. t.-c. 58. §-ában meghatározott külön eljárás utján szorgalmazható. (A m. kir. Curia 1896. ápr. 10. 1,125. p. 1895. sz.) Ha a házassági szerződésben meg van engedve az, hogy az átruházott ingatlanokra a tulajdonjog a házasulok javára egybekelésük után azonnal bekebeleztessék: ez által az ajándékozásnak visszavonhatlansága ki lévén mondva — a kötött jogügylet kétoldalú szerződés jellegét nyerte meg s az ily okirat alapján — amennyiben az a tkvi rendt. 63. és következő £-ai általános rendeleteinek megfelel — a tkvi rendt. 87. §. és az ideigl. törv. szab. 149. §. rendelkezéseihez képest előjegyzésnek van helye. (A kir. Curia 1893. nov. 2. 4,273. p. sz.) Árvaszéki megkeresés folytán a tkkvi rdt. 93. §-a alapján a zálogjogot csak akkor lehet előjegyezni, ha a követelés megállapítása az árvaszék hatásköréhez tartozik. (A kir. Curia 1897. május 14-én, 198. sz.) A letiltott követelésből befolyt összeg felosztására kitűzött tárgyaláson nem érvényesíthetők a végrehajtást szenvedett részéről a foglalás után történt engedményezésen alapuló igények. (A kir. Curia 1897. évi június 18-án 2,596. sz.) Az előjegyzés kitörlését az igazolás elmulasztása miatt csak az a személy vagy annak örököse kérheti, a ki ellen az előjegyzés történt, oly telekkönyvi tulajdonos azonban, a ki az előjegyzéssel terhelt ingatlant átruházási jogügylet alapján már az előjegyzés után szerezte meg, az előző előjegyzés törlése iránt nem bír kérvényezési jcgosultsággal. [A m. kir. Curia 1897. máj. hó 21-én 543/97.) Nem létezik hazai oly jogszabály, a mely az osztrák polgári törvénykönyv 778. £-a rendelkezésének megfelelne, vagyis tüzetesen intézkednék oly eset felöl, a midőn a gyermektelen örökhagyónak a végrendelkezés után születik gyermeke, a kiről a végrendeletben nem gondoskodott. — A biroi állandó gyakorlat által megállapított jogszabályt képez az: hogy ha a végrendelkezésnek alapját és indokát az örökhagyónak valamely feltevése képezi, a végrendelkezés annak következtében, hogy a feltevés téves volt, avagy hogy ha a feltevésnek ellenkezője állott be, — hatályát veszti. így áll a dolog abban az esetben is. ha a gyermektelen végrendelkezőnek utóbb születik gyermeke, a kiről a végrendeletben nem gondoskodott. Ha már most ily gyermektelen végrendelkezönek később mégis gyermeke születik, a feltevésben alkotott végrendelet, a feltevés ellenkezőjének beállása következtében hatályát veszíti és a gyermek, az előtte elhunyt szülő után a végrendeletre tekintet nélkül örököl. Hogy a végrendelkező a végrendelet visszavonásáról nem intézkedik, ez esetre nem bir kihatással, mert a végrendelet a gyermek születése által már is hatályát veszti. — A gyermek utóbb születéséből a végrendelkező akaratának megváltoztatása csak a vélelem alapján, következtetés utján lévén megállapítható, nem pedig a végrendelkezőnek saját külön ténye folytán, a mellőzött gyermeknek születése egymagában a végrendeletet csak hatálytalanná teszi, nem pedig egyszersmind semmissé, érvénytelenné, és igy ez a vélelem nem zárja ki azt, hogy az utóbb bekövetkezett tények tekintetbe vételével lerontottnak tekintessék s különösen akkor, ha bizonyittatik, miszerint a végrendelkező a gyermek születése után oly lépéseket teszen, avagy akként ténykedik, a melyből a végrendelet fentartására célzó akarata kétségtelenül kitűnik ; avagy erre az akaratra okszerű következtetés vonandó. (A m. kir. Curia 1897 május 25. 1,300. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a csőd elrendelése után a csődtömegben annyi vagyon sem találtatik, mely a költségeket fedezné, a csödhitelezők költségelölegezésre való kötelezésének helye nincs, mivel ilyen esetben a csődtörvény 165. ij-a értelmében a csöd hivatalból azonnal megszüntetendő. A szolnoki kir. törvényszék (1897 január 17.687. sz.) Miután dr. Sz. Sándor tömeggondnok ezen jelentése szerint a csődtömegben annyi vagyon nincs, mely a költségeket fedezné: ennélfogva felhivatik csődöt kérő hitelező, miszerint 200 frt, mint csődeljárási költséget a kir. törvényszéknél 8 nap alatt különbeni jogkövetkezmények terhe alatt fizessen be. A budapesti kir. ítélőtábla (1897 június 9. 1,607. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja és a csődöt kérelmezett hitelezőt a csődeljárási költség előlegezése alól felmenti stb. Mert a csődtörvény 87. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a csődeljárás költségeire szükséges vagyonalap hiányában a hitelezők kérelmére a csőd csak abban az esetben rendelhető el, ha azok az eljárási költségek viselésére késznek nyilatkoznak és a bíróság által e célra megállapított összeget leteszik: kétségtelenül következik, hogy a csődöt kérő hitelezőket csak csődnyitás előtt lehet költségelőlegezésre utasítani; ellenben a csőd elrendelése után, — melynek esete itt fenforog, — ily költség előlegezés iránti kötelezésnek többé már nincs helye, mivel ilyen esetben az idézett törvény 165. §-a értelmében a csőd azonnal hivatalból megszüntetendő stb. A m. kir. Curia (1897 aug. 16. 777. sz. a.) a másodfokú bíróság végzése a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik stb. Annak megállapításánál, hogy valamely kereset a budapesti tőzsdebiróság hatásköréhez tartozik-e kizárólag, a hazai törvény vagyis az 1881 : LIX. t.-c. 94. §-ának rendelkezése irányadó, s ha a tözsdebiróságnak való alávetés a törvénynek megfelelőleg megtörtént, nem bir befolyással az, hogy a peres felek külföldiek, s hogy állítólag saját hazájuk törvényei szerint alperesre vonatkozólag a kereseti kötlevelekben foglalt ügyletekre nézve saját hazája tözsdebiróságának illetékessége nem volna joghatályosan kiköthető. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága (1897. ápril 5. 487. sz. a.). Dr. Friedmann Ottó ügyvéd felperesnek, Langheim Ignác ügyvéd által képviselt Sch. Károly alperes ellen 32,655 frt és jár. iránti perében a következő végzést hozta. A bíróság leszállítja az illetékességet stb. Indokok: Ámbár az alperes által hivatkozott osztrák perrendtartás tiltó intézkedést gabonahatáridő-üzletek kötése tekintetében nem tartalmaz is, — mégis tekintettel arra, hogy Ausztriában ezen törvény alapján az ottani tőzsdebirósáook hatásköre gabnakereskedéssel hivatásszerűen nem foglalkozó egyének tekintetében korlátozva van és hogy mindkét fél osztrák alattvaló és igy azon tény által, hogy gabona határidőüzlet kötésekre nézve magukat nem hazai, hanem idegen tőzsdebiróság illetékességének vetik alá, ezen bíróság előtt oly igényeket kívánnak érvényesíteni, melyekre nézve hazai törvényük megszorító intézkedést tartalmaz, — ezen bíróság nem járulhat ahhoz, hogy oly igények érvényesítésére segédkezet nyújtson; ennélfogva illetékességét le kellett hogy szállítsa. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. évi ápril 28. 1,101. sz. a.). Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a keresetet az eljáró bíróság hatásköréhez tartozónak nyilvánítja és a nevezett bíróságot további törvényszerű eljárásra utasítja stb. Indokok: Nem vitás az, hogy mindkét peres fél kereskedő és hogy a kereset alapjául szolgáló ügyletek reájuk nézve ^kereskedelmiek. Minthogy pedig az 1881: LIX. t.-c. 94. §. b) pontja szerint kereskedők a közöttük kereskedelmi ügyletekből felmerült peres kérdésekre nézve magukat az eljáró tőzsdei választott bíróság illetékességének joghatályosan alávethetik; minthogy ez az alávetés a fenforgó esetben a keresethez A. R. és C. alatt csatolt kötlevelek szerint a törvénynek megfelelő módon tényleg megtörtént; minthogy ennek az alávetésnek joghatályosságára nem bir befolyással az, hogy a peres felek külföldiek és hogy állítólag saját hazájuk törvényei szerint alperesre vonatkozólag a kereseti kötlevelekben foglalt ügyletek tekintetében, saját hazája tözsdebiróságának illetékessége nem volna joghatályosan kiköthető; mivel annak megállapításánál, hogy jelen kereset az eljáró budapesti tőzsdebiróság hatásköréhez tartozik-e, kizárólag a hazai törvény vagyis az 1881. LIX. t.-c. 94. §-ának rendelkezése irányadó; ez pedig nem szabja elő, hogy a tőzsdebiróság hatáskörének magukat alávető felek bármelyike belföldi honos legyen és nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy külföldiek a tőzsdei választott bíróság illetékességét ki nem köthetik; ennél fogva az eljáró biróság helytelenül határozott, midőn alperes illetékességi kifogásának helyt adva, a keresetet hatásköréhez nem tartozónak mondotta ki; ugyanazért stb. A m kir. Curia (1897. július 26. 690. sz. a.) A budapesti kir. ítélőtábla végzése a benne felhozott indokoknál fogva nelybenhagyatik stb. Bűnügyekben. A közönség közül bárkinek nyitva álló vendéglő vagy korcsma, különösen ha abban többen tartózkodnak, mindenkor nyilvános helyiségnek, az abban elkövetett büntetendő cselekmény tehát szintén nyilvánosnak veendő. A sz.-fehérvári kir. törvényszék (1896. január 18. 4,209. sz. a.) Sz. András (szabómester) a sz.-fehérvári m. kir. V. honvéd kerületi egyenruházati egylet tiszti karának sérelmére elkövetett, a btk. 261. §-ába ütköző s a 270. §. 3. pontja alá eső becsületsértés vétségében, továbbá a K. Géza m. kir. honvéd fődhadnagy