A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 38. szám - A contradictorius eljárás

264 A JOu Már pedig ahhoz, hogy valamely intézmény teljesen átmenjen a közönség, első sorban természetesen a jogászközönség öntudatába, elengedhetetlenül szükséges, hogy ama intézmény alapeszméje, irányelvei tisztán álljanak azoknak felfogása előtt, kik hivatvák eme intézményt a gyakorlati életbe átültetni. Az alapeszme, az irányelvek helyes és világos felfogása ama iránytű, melynek segítségével a jogász a törvények paragraphus tengerén legjobban igazodik el; e nélkül azonban minduntalan eltévelygünk és nem egyszer hajótörést szenvedünk. A közelmúltban felmerült concret eset alkalmával tapasztalnunk kellett, hogy a sommás eljárás alapeszméje: a contradictorius eljárás még nem nyert mindenütt polgárjogot és hogy akadnak még ügyvédek, kik nem tudom mi okból a szóbeliség és közvetlenség kikerülésével Írásban fordulnak előterjesztéseikkel a bíróságokhoz és hogy akadnak még mindig birák, akik ezen kérvényeket tárgyalás mellőzésével elintézik. Pedig a contradictorius eljárás, — mely a sommás eljárásról szóló törvényen vörös fonálként keresztülhuzódik, és melynek alkotó elemeit a szóbeliség és közvetlenség képezik, —szigorúan megköveteli, hogy az ügyfelek minden kérelmet és ellenkérelmet, állítást és tagadást, előterjesztést, indítványt, támadást s védelmet, bizonyítást és ellenbizonyítást élő szóval és közvetlenül a bíróság előtt érvényesítsenek. Szóval: a tárgyalás képezi az egyedüli törvényes formát, melynek segítségével az ügyfelek előterjesztéseiket megtehetik, a melynek folytán a bíróságok határozataikat meghozhatják. — Ami előző tárgyalás, az érdekelt felek meghallgatása nélkül történik, az mint a törvény alapeszméjével, annak szellemével merőben ellentétben álló, feltétlenül semmis. Különösen és főleg áll pedig, ez az elv a bizonyításra vonatkozólag. Kifejezetten mondja ki ezt az 1893 : XVIII. t.-c. 66. §-a, melynek értelmében: «a bizonyítást, amennyiben megkeresés szüksége nem forog fenn, a per bírósága a szóbeli tárgyalás folyamán veszi fel.»—A törvény annyira respektálja a tárgyalási elvet, hogy a 71. §-ban elrendeli, hogy «a bíróság a bizonyítás felvételénél jelen nem volt fél kérelmére és költségére a bizonyítás újólagos felvételét vagy kiegészítését elrendelni t a r t o z i k, ha a fél valószínűvé teszi, hogy a bizonyítás felvételénél hibáján kívül nem lehetett jelen, és hogy a bizonyítás felvétele hiányos>. A tárgyalási elv következetes keresztülvitelének egyik következménye, hogy a törvény a 72. §-ban ugy intézkedik, • hogyha a bizonyítás felvétele nem az itélőbiróság előtt történt, annak eredményét a felek adják elő a tárgyaláson; szükség esetében a bizonyításról felvett jegyzőkönyv tartalmát a bíróság adja elő». A szóbeliség és közvetlenség mint a contradictorius elv alkotó elemei kifejezést nyernek: a 25. §-ban: «A tárgyalás szóbeli és nyilvános. Szóbeli előadás helyett iratok tartalmára hivatkozni nem szabad. Iratok felolvasása is csak ott engedhető meg, a hol szószerinti tartalmuk irányadó,* a 26. §-ban: «A tárgyalás kezdetén a biróság felhívja a felperest, hogy adja elő keresetét.* a 27. §-ban: «Ha az alperes pergátló kifogásokkal akar élni, ezeket akeresetelőadásaután együttesen tartozik e 1 őadni.» a 28. §-ban: «A pergátló kifogások a per érdemétől elkülönítve tárgyalandók és döntendők el.» a 30. §-ban . . «az alperes érdemleges ellenkérelmét adja elő és a felek az ügy érdemében tárgyalnak.* a 35. §-ban: «A szóbeli tárgyalást a biróság vezeti . . . . A biróság gondoskodni tartozik arról, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban részesüljön....» a 48. §-ban: «A jegyzőkönyvbe a tárgyalás menetének általános kitüntetésén felül felveendők: 1. a kereseti kérelem és ellenkérelem, valamint a szóbeli tárgyalás folyamában előterjesztett . . . egyéb kérelmek ... 2. elismerések . . . 3. a feleknek az ügy eldöntésére. . . nézve lényeges tényállításai és az ellenfélnek nyilatkozatai,* a 76. §-ban: «A magánokirat valódisága nem bizonyítandó, ha azt az ellenfél a szóbeli tárgyaláson nem tagadja,» a 78. §-ban: «a biróság az (aláírás) összehasonlítás eszközölhetése végett elrendelheti, hogy a fél, ki Írását vagy aláírását kétségbe vonta, írja le a bíróságtól megjelölendő szavakat a bíróság előtt vagy megkeresett biróság előtt,* a 79. §-ban: «Az okirat a tárgyaláson eredetiben felmutatandó,* a 94. §-ban: «A szakértők kinevezése előtt a biróság a feleket meghallgatja.* A most előrebocsátott fejtegetésekre a következő concret eset szolgáltatott alkalmat : Felperes az első tárgyaláson alperesnek tagadásaival szemben kereseti állításainak bizonyítására tanúkihallgatást proponál. A biróság e végből elhalasztja a tárgyalást és meghagyja felperesnek, hogy időközben tanúit jelentse be. Felperes azonban arra használja fel ezen időközt, hogy kérvényt nyújt be, melyben hivatkozással arra, hogy tanúit ki nem nyomozhatta és egyéb bizonyíték hiányában, alperesnek eskü alatt leendő kihallgatását kéri, mi végből alperesnek, ki nem lakik a perbíróságnak területén, illetékes bírósága megkerestessék. Hnnek folytán az itélőbiróság tárgyalás kitűzése nélkül és alperes meghallgatásának mellőzésével a kérvény értelmében intézkedik. Minthogy alperes a bíróságnak ezen intézkedése ellen célszerűségi okokból nem szólalt fel ; talán nem lesz egészen érdektelen dolog a következő kérdéseket vita tárgyává tenni : I. Sérelmes-e a bíróságnak oly intézkedése, melynek értelmében egyszerűen kérvény folytán, de előzetes tárgyalás nélkül határoz a félnek eskü alatt leendő kihallgatása tárgyában ; és ha igen, II. van-e ezen sérelmes intézkedés ellen jogorvoslatnak helye, és ha igen, III. különálló ezen jogorvoslat, avagy csak az Ítélet elleni felebbviteli beadványban kereshető-e elégtétel ? Megfogjuk kisérleni az imént felvetett kérdésekre a magunk részéről válaszolni: Ad I. Határozottan sérelmesnek, sőt törvénybe ütközőnek tartjuk a biróság szóban levő intézkedését. Mert a biróság a contradictorius elvnél fogva tárgyalás kitűzése és a peres felek meghallgatása nélkül semmiféle érdemleges intézkedést nem tehet. A félnek eskü alatti vagy tanuként való kihallgatása a sommás eljárásban a perdöntő eskü helyét foglalja el. Ezen ujitás tekintetében a törvény 95. §-a következőképen intézkedik: «A biróság kérelemre vagy hivatalból is elrendelheti a félnek eskü alatt kihallgatását, ha valamely döntő ténykörülményre nézve más bizonyíték egyáltalán nem forog fenn, vagy a bizonyíték kiegészítése válik szükségessé*. A concret esetben a jegyzőkönyvbe vett előterjesztések értelmében a megrendelés és átvétel ténye lett volna bizonyítandó. Felperes tanukkal kíván bizonyítani, arra is vállalkozik, hogy tanúit bejelenti. Később azonban elő áll azzal, hogy tanúit ki nem nyomozhatta, más bizonyítéka pedig nincsen, kéri azért alperesnek eskü alatti kihallgatását. A biróság felperes kérvényének az abban foglalt kérelem értelmében érdemleges elintézése által a törvény 95. §-ának rendelkezései ellen vétett nemcsak, de megsértette a törvény alapelvét: a szóbeliséget és közvetlenséget is. A biróság ugyanis már elrendelte volt a tanú általi bizonyítást. Ezen intézkedésétől eltérnie csak az esetben lett volna szabad, ha felperes a folytatólagos tárgyaláson legalább is valószínűvé tette volna, hogy tanúit ki nem nyomozhatta, és hogy egyéb bizonyítékai nincsenek. Ennek megtörténte után a biróság vagy felperes kérelmére, melyhez alperesnek is van szava, avagy hivatalból, rendelhette volna el a félnek eskü alatti kihallgatását. De nem volt és nem lehetett a biróság azon helyzetben, hogy a felperes által beadott kérvényből megítélhesse azt, hogy felperes valóban nem puhatolhatta ki a tanukat, és hogy más bizonyítékai nincsenek. Az által, hogy a biróság a kérvényt tárgyalás nélkül elintézte, megfosztotta alperest ama törvénybiztositotta jogától, hogy felperes előterjesztéséhez saját érdekeit megvédendő hozzászólhas1 son; magát pedig azon lehetőségtől, hogy felperes előterjesztését minden irányban a contradictiorius eljárás alapján egész tárgyilagossággal megvizsgálhatta és a fölött dönthetett volna, hogy felperesnek előterjesztései mennyiben fogadhatók el valóknak és illetőleg hogy helye van-e a fenforgó esetben a 95. §-nak alkalmazása. Ad. II. és III. Nézetem szerint a bíróságnak azon határozata ellen, melylyel tárgyalás nélkül és az ellenfél meghallgatásának mellőzésével egyszerű kérvény folytán rendelte el a félnek eskü alatti kihallgatását, mint közbenszóló végzés külön s illetve önálló jogorvoslattal meg nem támadható; hanem a sértett fél kénytelen ezen sérelem ellen az ítélet elleni felebbezésben, illetőleg felülvizsgálatban orvoslást keresni. Az 1893: XVIII. t.-c. 214. §-a értelmében ugyanis, «a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodásokra nézve, a mennyiben a jelen törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1881: LIX. t.-cikknek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. A szóban levő végzés elleni felfolyamodást a perrendtartási novellának 52. §-a kizárja, olyképen intézkedvén, hogy «az elsőbiróságnak a per folyama alatt, a kereset ind'tásától az Ítéletig hozott azon végzései ellen, melyek a per előkészítésére vonatkoznak, felfolyamodásnak helye nincs.* (Ezen szabály alól egyetlen egy kivételt képez az 1893: XVIII. t.-cikk 54. §-ának utolsó pontja, melynek rendelkezése szerint a mulasztás következményeinek kimondását megtagadó végzés ellen halasztó hatályú felfolyamodásnak van helye). Ezen végzések által okozott sérelmek orvoslása, kivéve azon eseteket, melyekben a perorvoslat kifejezetten kizárva van, az ügy érdemében hozott ítélet elleni felebbezésben kérhető, mi végből jogfentartással élni nem szükséges*. Jelen igénytelen fejtegetéseinknek célja lévén a contradictorius eljárás mibenlétének kérdésének tisztázásához némileg hozzájárulni, igen kívánatosnak tartanok, ha ezen kérdéshez minél többen hozzászólnának.