A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 38. szám - A contradictorius eljárás

A JOG 263 «A 116. §. (törv. 121. §.) a teljesen irásba foglalt ítélet kellékeit irja elő. Ezek közül csupán a tényállásra vonatkozó rendelkezést kell itt megemlíteni, mely azon a felfogáson alapszik, hogy a tényállás constatálása elvileg, az ítélet alkatrészét képezi, és a tárgyalási jegyzőkönyv, valamint a többi iratok csak kiegészítésül, illetőleg pótlásul szolgálhatnak. E felfogást a szóbeliség megóvása követeli. Világos kifejezést ad ennek a felfogásnak a 6. pont (törv. 121. §. 6. p.) arria rendelkezése, a mely szerint a biróság az Ítéletben oly ténykörülményekre is hivatkozhalik, melyek a tárgyalási jegyzőkönyvbe fel nem vétettek* (Részletes indokolás 97. 1.) A törvényhozó intentióját feltüntető fentebbi idézetek kétségtelenné teszik, hogy az Ítélet alapja a szóbeli, közvetlen tárgyalás, következőleg a tényállás megrögzitésének súlypontja nem a tárgyalási jegyzőkönyvben, hanem magában az ítéletben, ennek kötelezőleg előirt indokolásában van. A sommás eljárásról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag a képviselőházhoz beterjesztett jelentésének a 49. §-hoz indítványozott és a törvény 49. §-ába át is ment módosítása indokolásában hiába adott kifejezést az igazságügyi bizottság azon felfogásnak, hogy: «A jogkereső közönségre nézve nagy biztosíték rejlik abban, hogy ha a tényállás megállapításának súlypontja ezen (t. i. a sommás! eljárásban a jegyzőkönyvbe és nem az Ítélet indokolásába helyeztetik át» (1. igazságügyi bizottság jelent. 31—33. 1.), mert ezen felfogás a törvényben nem érvényesült, hanem érvényesült a javaslat fentebb idézett szelleme a maga teljességében. Tudván most már azt, hogy a tényállás megállapítása az ítélet indokolásának lényeges alkatrészét képezi, a 121. §. rendelkezéseinek alapos figyelembe vételével, megállapíthatjuk, hogy az ítélet indokaiban kiemelendök: 1. A kereset és ellenkérelem; 2. A per tárgya körül kifejlődött jogvita, a mely nem ugyanazono5Ítható a felek minutiosus előterjesztéseivel; b. A biróság által a per összes adataiból fenforgónak tartott tényállás, kiemelésével annak, hogy mily tények támogatják azon tényállást; végül 4. a megállapított tényállásra a jogszabály alkalmazása. Az ítélet indokolása eszmemenetének illustrálására vegyünk fel egy-egy példát az elsőbiróság és a felebbezési biróság ítéletére nézve; megjegyezvén, hogy felek ügyvédi képviseletben részesültek. I. A kir. járásbíróság felperest keresetével elutasítja . . stb. Indokok: Felperes keresetében kéri alperest 500 frt tőkében és felsorolt járulékaiban elmarasztalni azért, mert alperes a neki eladott *. . .i 5. sz. tjkvi ingatlan 2,000 frt vételárából hátralékos 500 frtot megfizetni nem akarja ; ellenben alperes a keresetet elutasítani és felperest felszámított költségeiben elmarasztalni kéri, mert a kereseti 500 frtot is megfizette felperes részére N. N. megbízott kezeihez, (kereset és ellenkérelem.) Felperes nem ismeri rá nézve az N. N. kezeihez történt állítólagos fizetést joghatályosnak, mert N. N. csak az eladás körül volt megbízva, de különben is tőle a megbízást a 500 frt felvételét illetőleg alperes jelenlétében megvonta; ezzel szemben alperes vitatja, hogy ő jogosan és felperest kötelezőleg teljesítette a fizetést X. X. kezeihez, mert ez azzal volt megbízva, hogy a megvett ingatlanon bekebelezett terheket a vételárból egyenlítse ki; a megbízás visszavonásáról nincsen tudomása, akkor pedig, midőn felperes azt a kijelentést tette, hogy ő a saját kezeihez óhajtja az 500 frt kifizetését, már a vételár teljesen le volt fizetve. Kéri X. X.-t tanuként és önmagát eskü alatt kihallgatni. A per tárgyára vonatkozó jogvita és felajánlott bizonyítékok.) A biróság X. X.-t tanuként és a bizonyíték kiegészítése végett alperest eskü alatt hallgatta ki; vallomásuk a tárgyalásról felvett jegyzőkönyvbe foglaltatik, a melyre a biróság e helyütt hivatkozik. A biróság a jelen perben a következő tényállást látja kideritettnek : P'elperes eladta és alperes tőle megvette a *. . i 5. sz. tjkvben felvett ingatlant 2,000 frtért. Ezt felek kölcsönösen elismerik. Az eladást N. N. közvetítette, ki az egész 2,000 frt vételárt felvette és abból az ingatlan terhei törlesztésére 1996 frt 85 krt fordított. Ezt X. X. vallomásával és az általa bemutatott és csatolt 1. NB., 2. XB. és 3. XB. alatti közjegyzői okiratokkal és az azokban foglalt törlési engedélyekkel bizonyítja. A fenmaradt 3 frt 15 krt X. X. hajlandó felperesnek kiadni, de azt felperes a tárgyalás során elfogadni vonakodott. (A biróság által a per adataiból megállapított tényállás, hivatkozással az általa lényegeseknek tartott bizonyítékokra.; Miután pedig alperes az egész 2,000 frt vételárt kifizette, N. X. pedig azt felperes javára adósságai törlesztésére fordította és a tenmaradt 3 frt 15 krral felperest a biróság előtt sikertelenül megkínálta; ily körülmények közt tehát azon körülmény, hogy N. X. a pénz felvételével meg volt-e bizva, nem perdöntő; miután továbbá felperes eladott ingatlana értékét alperestől bár közvetve, megkapta és a jog elvei szerint alperesen jogos követelése nem lehet: (A megállapított tényállásból a jogszabály alkalmazása mellett a következtetés levezetése.) Ez okból az alaptalan keresetet elutasítani . . . stb. kellett. Ezen elsőbirósági Ítélet ellen felperes felebbez, alperes nem. II. A felebbezési biróság az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja . . stb. Indokok: A szóbeli tárgyaláson felperes az elsőbirósági ítéletet megváltoztatni és alperest 500 forint tőkében . . . stb. elmarasztalni; — ellenben alperes ugyanazon ítéletet helybenhagyni és felperest az ujabbi . . stb. költségben elmarasztalni kén. Felek előadták az első biróság előtt lefolyt tárgyalás és bizonyítás felvétel eredményét, a melyre a felebbezési biróságe helyen hivatkozik. Az ügy érdemében : felperes tévesnek jelzi az elsőbiróság jogi álláspontját, midőn X. X. megbízási viszonyának kiderítését mellőzte s azt lényegtelennek tartotta, mert itt egyedül az a döntő, hogy X. N. a pénz felvételére jogosult volt-e vagy nem f Miután a megbízási viszonyt alperes nem bizonyította, alperes marasztalandó, annál inkább, mert X. X. által bemutatott 1. XB., 2. XB. és 3. XB. alatti okmányokban nyugtatott összegeket maga felperes a saját pénzéből fizette ki, azokat nem N. N. és nem a vételárból teljesítette, hanem az azokban megnevezett hitelezőktől alattomosan törlési engedélyeket eszközölt ki. Alperes X. X. megbízotti minőségét vitatja, mert ő felperestől az ingatlant azon kikötéssel vette meg, hogy a vételárt X. X. kezeihez fizesse meg azért, mert felperes túlterhelve lévén adósságokkal nem bizott abban, hogy az eladott ingatlant tehermentesíteni fogja, hanem eztN. X. vállalta el. Kéri erre nézve felperest személyesen, esetleg eskü alatt kihallgatni. A biróság elrendelte felperes személyes és eskü alatti kihallgatását, vallomása a mai tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltatik, melyre e helyen hivatkozás történik. A felebbezési biróság a per összes adataiból megállapítja a következő tényállást: f elperes eladta alperesnek a * . . i 5. sz. tjkvi ingatlant 2,000 frtért, melyből alperes az alkukor 50 foglalót fizetett felperes kezeihez. Ugyanakkor felperes és alperes között azon kölcsönös megállapodás jött létre, hogy a fenlévő 1,950 frtot alperes X. X. megbízott kezeihez fizesse le a végből, hogy ez felperes összes terheit egyenlítse ki. X. X. közös megbízottja volt peres feleknek, mert alperes csak ezen kikötéssel akarta felperes ingatlanát megvenni. Az 1,950 frtot alperes X. X. közös megbízott kezeihez teljesen és tényleg kifizette. Mindezen tényeket felperes személyes meghallgatásakor beismerte, szintúgy azt is, hogy az 500 frtot azért kérte kezeihez kifizettetni, mert akkor egy váltója járt le és nagy pénzszükségben volt. Miután felperes személyes meghallgatása által kiderített tényállás szerint X. X. peres feleknek közös megbízottja volt, ki a pénz felvételével nemcsak meg volt bizva, de a felek közt létrejött kétoldalú jogügylet folytán alperes annak kezeihez a vételárt kötelezve is volt kifizetni; miután továbbá felperes azt is elismerte, hogy 50 frtot ő maga vett fel,1,950 frtot pedig alperes még a kereset beadása előtt a közös megbízott kezeihez fizetett ki; miután a jog elvei szerint a megbízott kezeihez történt fizetés ugyanazon jogi hatálylyal bir, mintha az a megbízó kezeihez történt volna s ekként felperes az egész vételárt felvettnek tekintendő; végül miután felperes a kétoldalú megállapodástól sem önkényüleg eltérni, sem a vételárt ismételten keresetbe venni nem jogosult: Ezen indokokból az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni . . . stb kellett. Ez volna szerény véleményem szerint a törvény 121. §. értelmében szerkesztett Ítéletnek helyes és szabályszerű indokolása. Természetesen a felvett két példa csak az indokolás eszmemenetét akarja feltüntetni. Végül azon szerény meggyőződéssel fejezem be jelen fejtegetésemet, hogy ha ekkéntfogjuk Ítéleteinket indokolni, a mellett, hogy korrekt munkát végzünk, nagyban fogjuk a felülbíráló forumok ténykedését megkönnyíteni és a hallható panaszok bizonyosan meg fognak szűnni. X A contradictorius eljárés. Irta : Dr. SCHICK FERENC SÁNDOR budapesti ügyvéd. Ma holnap három éve lesz annak, hogy a sommás eljárásról szóló 1893: XVIII. t.-cikk életbe lépett. Számbavehető judikatura látott napvilágot ezen idő alatt, mely úgyszólván a törvény minden intézkedésére kiterjed. Ha mindamellett ma még nem lehet állítani, hogy ezen törvény minden izében ment volna át a jogászközönség öntudatába és illetőleg, hogy annak testé és vérré vált volna, ez a jelenség feltűnést nem kelthet, mert ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás illetékes tényezői valamely törvénynyel teljesen megbarátkozzanak, ugy hiszem sokkal nagyobb idő lefolyás szükséges, mint a fent emiitett három év. Sok esztendő kell ugyanis ahhoz, hogy egy törvény minden egyes intézkedése a gyakorlat tüzpróbáján keresztül menjen. A törvény életrevalóságát a hosszú tapasztalat teszi próbára, másrészt a törvény intézkedéseinek gyakori és ismételt igénybevétele alkalmas csak arra, hogy azzal teljesen megbarátkozhassunk. Mindazonáltal jogosult és indokolt a feltevés, hogy három évi idő elégséges arra, hogy birák és ügyvédek legalább a törvénynek alapeszméjével, annak irányelveivel teljesen tisztába jöjjenek. Igen sajnos, hogy ezt a sommás eljárásról szóló törvény tekintetében még nem constatálhatjuk, pedig ezen törvénynek alapeszméje és irányelvei nem datálódnak 1893-tól, hanem sokkal régibb keletűek, a mennyiben már az 18B8: LIV. és 1881: LIX. t. cikkeknek is képezték sajátságait.