A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 38. szám - Az ítéletek indokolása a sommás eljárási törvényrendelkezései alapján

A JOG alább 30 éves albiró pedig 1,400 frtot ; addig a legmagasztosabb állami functio magaslatán álló, megfelelő albirákat, legalább a mostani rendszer szerint szükséges számban, kapni nem fogunk. Fejlődésünk mostani stádiumában a magyar ember nem nyugszik meg, vagy csak igen ritkán, az egyes biró ítéletében. Felebbez már csak azért is, mert több szem többet lát, és minden körülmények között inkább bizik meg a társas bíróságban, melynek Ítélete meggyőzőbb, nemcsak azért, mert több biró működött közre annak meghozatalánál, hanem azért is, mert a per tárgyalása bizonyos imponáló ünnepélyességgel és alapossággal folyt le, míg az egyes biró előtt az igazságszolgáltatás magasztos functióját sokszor carricaturává lealacsonyító vásári zajban mondják ki O Felsége a király nevében az igazságot. Küszöbön van az általános perrendtartás megalkotása, a szóbeliség behozatik az egész vonalon. Az eddigi tapasztalás azt bizonyítja, hogy a felebbezési bíróságok ítélkezése alapos, meggyőző, ünnepélyes, majd minden tekintetben kielégítő. A járásbíróságoké nem. Az eddigi tapasztalás azt mutatja, hogy az érdemleges járásbirósági Ítéletek túlnyomó többsége felebbezés alá került s újból tárgyaltatott, még pedig sokkal alaposabban, kimerítőbben és ünnepélyesebben, mint az albiró előtt. Ezen tapasztaláshoz képest ugy törvénykezési, mint igazságügypolitikai szempontból nagy, fontos és üdvös reformnak tekintenők, ha minden peres ügy kivétel nélkül a járásbíróság előtt volna megindítandó, mely azonban érdemben csak 50 frton alóli ügyekben bíráskodhatnék, egyéb perekben csakis birói egyességeket vehetne fel és az alperesek meg nem jelenése esetében hozhatna ítéletet, mindazon esetekben pedig, a midőn a peres felek a per érdemleges tárgyalásába kívánnak bocsátkozni, az iratok átteendők a társas bírósághoz, mely a per tárgyalására a feleket maga elé idézi. Ez reform volna törvénykezési tekintetben, mert az igazságszolgáltatást határozottan gyorsabbá, alaposabbá és ünnepélyesebbé tenné. Azt az ellenvetést, hogy ez esetben tulajdonképen csak egy fórum lenne, azért nem tartjuk figyelembe vehetőnek, mert7a mostani revisionális fórum az eddigi tapasztalások szerint tulajdonképen fórumnak nem bizonyult, a revisiót pedig minden nehézség, sőt processualis elv feladása nélkül ki lehetne tágítani. És jelentékeny reform volna ez igazságügypolitikai szempontból, mert sokkal kevesebb bíróval sokkal több és alaposabb munkát lehetne végezni, mint most. mert jelentékeny megtakarítással járna, melyből a birák fizetését emelni s az általok végzett nagy munkával legalább némileg arányban állóvá lehetne tenni, és mert végül a felekre nézve nagyobb megterheléssel nem járna. El vagyunk rá készülve, hogy a céhbeli jogtudomány képviselői, professorok, tudósok s ilyeneknek látszani akarók csak egy szánakozó mosolyra fogják méltatni ezt a különc ötletet, mely a divatos processualis elvekkel sehogy sem hozható összhangba, de meggyőződésünk, hogy a tapasztalás mellettünk fogna szólni, és egyetlen ténybeli bizonyítékban több az igazság, mint tiz spintizáló jogbölcsész elméletében. Az ítéletek indokolása a sommás eljárási törvény rendelkezései alapján Irta: dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. Régi perrendtartásunk (1868. évi LIV. t.-cikk) az Ítéletek szövegezését illetőleg közelehbi intézkedést nem tartalmaz. A 247. § csupán csak azt rendeli, hogy: «Ugy az ítéleteket, mint a végzéseket indokolni kell, az idézési végzés kivételével*. A törvény ezen szük szavú rendelkezése alapján az ítéletek indokolását illetőleg fenálló bírósági joggyakorlatunkban egyöntetűséget nem constatálhatunk, mert: mig az egyik bíróság az indokolás kifejezést ugy értelmezi, hogy az tisztán azon motívumok felsorolását képezi, melyek a rendelkező részt igazolják, addig a másik bíróság előre bocsátja a kereseti tényállást és a petitumot és ezután rögtön a döntő érveket sorolja fel, végül több oly bíróság is van, mely ezen kívül a kifejlődött jogvitát és felvett bizonyítékokat is röviden vázolja, ezek után pedig megállapítja azon tényállást, melyet a bíróság a per adataival kideritettnek tart, és csak ez után alkalmazza a jogszabályt az Ítélet rendelkező részének igazolására. Dacára mindennek, felső bíróságaink ily irányú panasza eddig nem merült fel érezhető módon, azért, mert az indokolás mikéntje szabályozva nem lévén, az pusztán egyéni felfogástól függött és a felső bíróságok az észlelt hiányokat uj indokolással pótolták. Ujabban a felebbezési és felülvizsgálati bíróságok panaszait gyakorta halljuk, hogy t. i. az alsóbiróság ítéletének felülvizsgálása sok nehézséggel jár, mert az indokolás nem perrendszerü és különösen nem tartalmaz tényállást, mely a felülvizsgálati eljárásban irányadóul szolgál. A hallható panaszokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert azoknak törvényes alapjuk van; nevezetesen: Az 1893: XVIII. t.-c. vagyis sommás eljárási törvényünk 121. §. parancsolólag ^tartalmaznia kell> rendeli, hogy az indokolásban a tényállás is röviden előadandó a felek szóbeli előterjesztése és a netalán felvett bizonyítás eredménye alapján, a kereset és ellenkérelem kiemelésével. A bíróság ítéletében a felek szóbeli előadásából és a bizonyítás felvételéből kiderült oly ténykörülményekre is hivatkozhatik, melyek a tárgyalási jegyzőkönyvbe nincsenek felvéve. A tényállás előadása a kereset és a bírósági iratok, nevezetesen a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmára való hivatkozással is kiegészíthető vagy pótolható, azonban a per tárgyát képező jogvita és azon ténykörülmények, melyek az Ítélet megértéséhez szükségesek, az ítéletben ilyenkor is előadandók. Számolnunk kell tehát a hallható panaszokkal annál is inkább, mert a törvény 197., továbbá 212. és 213. §§ rendelkezése szerint «a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési bíróság, illetve az első fokban eljárt járásbíróság ítéletében megállapított tényállás irányadó*; és mert: a felülvizsgálati jogorvoslat lényegében a jogkérdésre szorított felebbezés lévén, a 203. § értelmében a felülvizsgálati bíróság a 185. § szerint panaszolható «jogszabály és ennek alkalmazhatósága iránt határozatának indokaiban nyilatkozni tartozik», mit nem tehet, ha nem áll rendelkezésére tisztán előterjesztett és alapul szolgált tényállás. Az idézett törvényhelyek némelyek nézete szerint ellentétesnek látszó rendelkezése felkölti figyelmünket annak további kutatására, hogy melyik a perrendszerü alakja a tényállás megrögzitésének; vagyis: a tényállás súlypontja az ítéletben avagy a tárgyalási jegyzőkönyvben keresendő-e? A tárgyalási jegyzőkönyvről a törvény 47—49.; továbbá 160—161. §§. rendelkeznek. Mig a 48. §. 3. pontja szerint «a feleknek az ügy eldöntésére, vagy az eljárás menetére nézve lényeges tényállításai és az ellenfélnek azok valóságára, vagy valótlanságára nézve tett nyilatkozatai, a felajánlott bizonyítékokra való hivatkozással, tekintet nélkül a felek szóváltásainak sorrendére, jegyzőkönyvbe veendők, lehető rövid szövegezéssel;* addig a 160. §. szerint: «a jegyzőkönyvbe a tényállásra vonatkozó szóbeli előadások és nyilatkozatok (48. §. 3. pont) nem veendők fel.* Amaz az elsőbirósági, emez a felebbezési bírósági tárgyalásról vezetendő jegyzőkönyvről intézkedik. Az okot, hogy miért jegyzendő fel a tényállás az elsőbiróság által, mig e feljegyzés a felebbezési bíróság előtt nincs megengedve (*nem veendők fel»), megmondja a törvényjavaslat részletes indokolása. íme: «A szóbeliség egyik legnehezebb kérdése, hogy a szóbeli tárgyalás, különösen pedig a szóval előadott tényállás mily módon jegyeztessék fel. Egyrészről ugyanis ugy a szóbeli tárgyalás folytatásának és az ítélet meghozásának gyakran elkerülhetlen elhalasztása esetében, valamint a felebbezés szempontjából is felette kívánatos, hogy a szóval előadottak lehetőleg híven írásba foglaltassanak; másrészről azonban a feljegyzésre fordított gondoskodás az írásbeliség felé terelheti az eljárást és kockáztatja a szabad szóbeli tárgyalás által elérni kivánt előnyöket. «A kérdés . . az lehet, hogy a tárgyalás eredménye, nevezetesen pedig a tényállás jegyzőkönyvbe vétessék-e, vagy pedig csak az Ítéletben állapíttassák meg ....?» «A javaslat — tekintettel. . . stb. legalább ez idő szerint nem véli mellözhetőnek a tényállás jegyzőkönyvezését, mely az egyes bírósági eljárásban különben sem tartóztatja fel annyira a bíróságot, mint a társas bírósági eljárásban.* «A javaslat mindazonáltal .... gondoskodik arról is, hogy a jegyzőkönyvezés tultengésének és a szóbeli eljárás elfajulásának eleje vétessék.* «A javaslat ugyanis mindenekelőtt csak a lényeges, t. i. a bíróság nézete szerint lényeges tényállításokat és azok valóságára vonatkozó nyilatkozatokat engedi jegyzőkönyvbe vétetni, és e mellett a 116. §-ban (törv. 121. §.) világosan kimondja, hogy a bíróság Ítéletében a felek szóbeli előadásaiból és a bizonyítás felvételéből kiderült oly ténykörülményekre is hivatkozhatik, melyek a tárgyalási jegyzőkönyvbe fel nem vetettek. A javaslat tehát nem kívánja a tényállásnak minden irányban kimerítő jegyzőkönyvezését és nem a jegyzőkönyvet, hanem a szóbeli tárgyalást teszi az itélet alapjává ,....•» (Részletes indok. 79. 1.) Ezzel szemben: «A tényállásnak jegyzőkönyvbe vétele, melyet az elsőbiróságra nézve a 43. §. (törv. 48. §.) 3. pontja ir elő, a társasbiróság előtt már csak azért sem kívánható meg, mert ez felette időrabló volna. A társasbiróság előtt, hol a tényállás megállapításánál az első bírósági iraton kívül az előkészítő iratok is felhasználhatók, és a hol a tényállást az Ítéletben három biró constatálja, a jegyzőkönyvezés nem is tekinthető annyira szükségesnek, mint az egyes biró előtt.* (Részletes indokolás 108. }.) A jegyzőkönyvezés csak az elsöbiróságnál szükséges azért, mert itt indul és nyer a per teljes lebonyolítást, a mi rendszerint több tárgyalást tesz szükségessé és a biró az előző tárgyalások eredményét feljegyzés nélkül, emlékezetében meg nem tarthatja.