A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 3. szám - Az uniformis

18 A No de bocsánat ezért a kis kitérésért. Nem akarok humoreszket irni. habár difficile est satiram non scribere, — hiszen eme fontos kérdésnek megvilágítandó komoly oldalai vannak és azt Ígértem, hogy én is megkockáztatom szerény véleményemet. A birói egyenruha kérdésénél gyenge argumentumnak tartom a B a c h-korszakra való utalást, hogy tudniillik annak odiosus emlékeit nem szabad megújítani. Akkor meg volt a szolgálati pragmatika. Tehát le voltak nyűgözve a bírák. A mai liberálismus mellett kellemetlen a rabszolgaság bárminemű emlékét megtartani avagy visszaidézni. Requiescant in pace. Kiég ha megvannak abból az időből a rubrikák. Mert a mai rubrikákat onnan örököltük. De a liberálismus furfangja tiz annyival kibővítette, nehogy unatkozzunk. Csak az a baj, hogy a régieket is megtartottuk s igy aztán olyan rubrikáink is vannak, a melyekre nincs matéria és olyan materiánk is van. a melyikre viszont nincs rubrika. Ezt minden esztendőben tapasztaljuk; mikor a rubrikák kitöltésére kerül a sor, mikor üttetjük a numerusokat, — a hogy lehet. Belátom, hogy valóban visszatetsző és a birói tekintélynek infámis módon praejudikál. ha a végtárgyalási elnök pepita kabátban állit be a végtárgyaló-terembe, a szavazóbirák pedig esetleg tintapecsétes nanking kabátban assistálnak, mig a vádlott (a mi itt a fővárosban éppen gyakran megtörténik) Keiserrokkban vagy pláne frakkban foglal helyet. Még visszatetszőbb. ha a biró tintapecsétekben éppen nem szűkölködő fehér kitliben és komot sapkában tárgyal (a minek egyik vidéki járásbíróságnál magam voltam tanúja). Azt kell tehát mindezekkel kapcsolatosan kérdeznünk, hogy a biró tulajdonképpen miért nem öltözik megfelelő parádéba, ha a tárgyaló vagy végtárgyaló-terembe szólítja fontos hivatása? Azért e mert nem tudja, hogy hogyan kell megjelennie, avagy azért, mert nem telik a parádé ruhára ? Azt hiszem sérteném a birói kart annak a bizonyításával, hogy ez utóbbi ok a valódi. Ebből kifolyólag igen fontos kérdés, hogy ki látja el a bírákat egyenruhával i Ha az állam ad egyenruhát és rendkívüli tiszti pótlék cimen évente minden biró kap egy rendbeli ünnepi és egy rendbeli irodai egyenruhát, az kétségen kivül nem lesz megvetendő adomány az amúgy is rosszul fizetett bíráknak. Mert két rendbeli posztóruha is csak valami, akkor a mikor régi birák a szükségtől nyomatva oly sóvárogva várják az első fizetési fokozat után járó és már esedékes kétszázforint évi fizetési többletet is. Ez azonban ugy vélem hiu ábránd. Hiszen törvényszékeinknél, járásbíróságainknál nem telik díj nokokra. Ezerszámra szaporodik a lemásolni való. A birói létszám kevés. De az elvégzett ügyekben mégis késik a kiadvány. Mert nincs irnok, nincs dijnok, a ki másoljon. A királyi táblák hiába kérik, sürgetik a személyzet szaporítását, «nem lehető «nem telik» bevágja a jóakarat útját. Megvan a drága gépezet s hiányoznak az apró srófok, melyek nélkül nem is képzelhető zavartalan mechánikai működés. Megjelölhetnék olyan bíróságokat, a melyeknél az ügyvédek fizetnek dijnokot, hogy a birói ítéletek valahogyan kiadványozhatok legyenek. De azért nagy reformokra törekszünk, még uniformisról is ábrándozunk! Hogy egy drastikus hasonlattal éljek, ugy vagyunk, mint a nagyurat játszó gavallér, a ki a papír ingelőt a bőrihez tűzdeli. Nos hát bizony, ilyen viszonyok között éppen nem remélhetjük, hogy némelyek részéről sürgetett és várva-várt uniformist az állam szolgáltassa, hanem ha nagyon sürgetjük, megjöhet a parancs, hogy szerezze be minden biró a maga költségé n. Befogjuk tehát ekkor szerezni az uniformist, s a két rendbeli uniformis a legkisebb számítás szerint bele kerül kétszáz forintba s még minden évben vagy nyolcvan forint költségtöbblet hárul a szegény biróra, a minthogy az uniformist csak az irodában, tárgyalási teremben és ünnepélyes alkalomkor viselheti (már igy van eddig megbeszélve az ifjabb nemzedék szomorúságára) tehát a rendes ruhakiadás címén majd semmit sem takaríthat meg. Miből fedezzük ezt a kiadási többletet ? De különösen miből fedezik azok, a kiknek terhes családjuk van és egyszerű polgári ruhára is alig telik; Ha pedig akár van fedezet, akár nincs, meg kell lenni, majd látni fogunk olyan uniformisokat, a melyek mindenre alkalmasabbak lesznek mint arra, hogy a dekórumot emeljék, ha csak a fegyelmi törvény tiltó rendelkezései keretébe, novelláris uton, be nem illesztetik még egy aliena, a mely JOG szerint az a biró, a ki színehagyott, kopott, avagy tintapecsétes uniformisban merészkedik a tárgyalási teremben megjelenni illetlen magaviseletért keményen megrovatik. Mindezek után tehát bátor vagyok azt a szerény véleményt kockáztatni, hogy ne igen nagyon sürgessük a' birák uniformisát, mert valahogyan még megtalál jönni. Severus. II. Hogy igazságügyi politikánk van. az bizonyos, de hogy ez a politika Snem magyar, ez még bizonyosabb. A főelv a külföldet mindenáron majmolni, mert csak külföldi intézmények átültetésével tűnünk fel a külföld etött. Sajátságos felfogás; nem az a törekvés, hogy intézményeink a jognézeteínkből kifolyólag fejlődjenek ki, és az ilykép kifejlődött igazságszolgáltatás itthon legyen népszerű, oda törekszünk, hogy igazságszolgáltatásunk a külföldön legyen népszerű, és onnan jöjjön az elismerés. Jellemzi e politikát a külfölddel való vetélkedés és ebből folyólag az az iránti törekvés: hogy a külföld előtt vele konkurálható jogállamnak tűnjünk fel. Mindenesetre dicséretes törekvés, egész tisztelettel hajlom meg előtte, mert magyar vagyok, és a magyar állam iránti tekintély szerzésnek minden magyar ember kell, hogy közreműködője legyen. Ámde e törekvésünknek ne essék áldozatul igazságszolgáltatásunk olykép. hogy az itthon napról-napra ellenszenvesebb legyen olyannyira, hogy bátran kimondhatjuk, hogy igazságszolgáltatásunk itthon a legnépszerütlenebb. És miért? Mert a mit behozunk, az mind külföldi és sehogyan se illeszthető a mi életünk keretébe. Hogy a magyar nemzet mint államalkotó elem él és a hatalmat ma is birja. ennek egyszerű magyarázata az, hogy midőn tatár-török pusztítás dult e hazán végig, akkor is volt a magyar nemzetnek annyi ideje a megfontolásra, hogy csak a saját népéletéből kifejlődött jognézeteket fogadott el, soha semmi más jogforrást, és igy hatalma mindig népszerű maradt. E század negyvenes éveinek elején a büntetőjogi törvényjavaslat szerkesztése a nemzeti alkotásnak leglelkiismeretesebb munkája volt; a történet tanúsítja, hogy e munka nagy nemzeti alkotás volt, de szentesítés alá nem került, mert a lelkiismeretes jogászok nem tekintették szt a mi viszonyainkba beilleszthetőnek. bár a külföldi forrást lehetőleg mellőzték. A mai büntetőjog, mely külföldről tisztán átplántált intézmény, e frázissal tálaltatott fel, «a nemzet géniusza sugalta!» Hogy mennyire sugalta a nemzet géniusza, azt tudjuk mi jogászok, midőn látjuk, hogy bíráink valódi művészekké váltak a tekintetben, hogy miként kell e büntetőjog szigorának lehetőleg az élét venni. Polgári törvénykönyvünk máig sincs, és a lelkiismeretes jogász majdnem azt mondja, hogy hála a jónak, hogy nincs, legalább várhatjuk, hogy a kodifikáló bizottság jót teremt. Ámde ekközben az igazságszolgáltatás valódi lutri játékká fajul, a polgári per kimenetelére fogadások történnek, és majd ez, majd amaz nyer. íme, kézenfekvő, hogy kultúrállam nívójáért törekvő Magyarország kezdi belátni hogy külföldről vakon törvényalkotásokat átültetni nem lehet, de mivel a külfölddel való versenyzésről lemondani nem akar, lépten-nyomon a külföldi alakiságokat kívánja átplántálni, hogv látszassák: hogy reformer. Ilyen alakiságok átplántálására irányuló törekvés a birák egyem uhásitása is. Sajátságos, hogy ez eszmét nem a hatalom, hanem a független ügyvédi kar országos értekezlete veti fel, mintha csak olyannak találná az itélőbirót. ki egyenruha nélkül a jogkereső közönség előtt magának tekintélyt szerezni nem tudna, holott éppen az ügyvédi kar legtöbbször jajdul fel, hogy az egyenruha nélkül is tulhatalmas birói kar ellenében védelmet találjon. E lapok hasábján, mindjárt biró sürgeti az eszme megvalósítását, azt a benyomást keltvén az olvasóra, hogy a járásbiró ur szörnyen kesereg a fölött, hogy mig a törvényszék birái egyenruhában hatáskeltőleg bíráskodnak, addig a tervezet szerint a járásbiró hatás nélkül polgári öltönyben kénytelen bíráskodni. Erre ugyancsak a «J o g» hasábján felszólal egy másik biró és azt mondja : hogy köztudomású, miszerint a birói tekintély veszélyeztetve nincs, alázatos és tisztességtudó a jogkereső közönség ; mirevaló tehát az itélőbirót a bizalom rovására az egyenruhások színvonalára sülyeszteni, kik csak parancsot és parancsolat szerinti cselekedetet ismerik; mert utóvégre is nem a birói egyenruha adja az igazságszolgáltatásnak