A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 3. szám - A biztosítási ügylet érvényessége és a biztositás kezdete. (A keresk. törvény 468. §-áról) - Árverésen megvett ingóknak kiskorúak részére való ajándékozása

A. JOd 19 a tekintélyt, hanem az a törvény, mely a népünk életéből kifolyó jognézetnek a kifejezője és az az eljárás, hogy a jog és igazság tényleg ki is szolgáltassék ; mert csak a kaszt-szellem indokolhatja a birák egyenruhásitását, de a jó igazságszolgáltatás érdeke semmiesetre sem. mert a jó igazságszolgáltatás egyszersmind a bizalomra reá szolgáló népszerű igazságszolgáltatás is, melyet az egyenruha népszerütlenit, ez azt viselő birót pedig valósággal nevetségessé teszi azáltal, hogy komolyságának a rovására, komédiások módjára öltözteti előadásra és előadás utánra. A birák egyenruhásitása lehet külföldön okos dolog, hol a szoldateszka és bürokratizmus virágzásának a tetőpontján áll, de nálunk, hol a demokrácia még talán teljesen nem halt ki és a nép akaratának az érvényesítését a legokosabb dolognak tartjuk, — okos dolog alig lehet. Erre ismét nem a jogkereső közönség, hanem biró válaszol, még pedig a veszedelmes fajtából azzal, ((Polgártársnak ismerés» ((demokratizmus». «bizalom» meg tudom is még mi : mind frázi-. Tudja mindenki, a parasztnak imponál a külsőség, az egyenruha, az ököl, a hatalom. Egyenruha kell, de az egyenruha kieszelésében ne legyen az édeskedves nemzeti hiúságunk a mérvadón. íme, még birói ^/enruha sincs, és a birói dölyf és elbizakodás már is ig^ beszél a népről, kinek szeretette 1 igazságot kiosztani van hivatva ; és micsoda nemzetiségi elbizakodás? hogy az állam a birói egyenruhára ne merje magyar államiságának a bélyegét rásütni azzal, hogy a birói egyenruha magyar legyen ! Már most ne biró, hanem jogkereső közönség szóljon ahoz, hogy észszerű dolog-e nálunk ez az igazságügyi politika, mely az itélőbirákat egyenruhásitani törekszik. x. y. A biztosítási ügylet érvényessége és a biztositás kezdete. • (A keresk. törvény 468. §-áról.) Irta : (Ír BERNÁT SAMU Budapesten. Dr. Beck Hugó kir. curiai biró tollából egy figyelemre méltó cikk jelent meg a Jogtudományi Közlöny december 18-iki számában a keresk. törvény 468. g-áról, mely szakasz a biztosítási ügylet érvényességéről és hatályáról intézkedik. Ez a szakasz a gyakorlatban a fővárosi bíróságok előtt mindennapos alkalmazásnak örvend, s ebből folyólag annak értelmezésére nézve többé-kevésbbé megállapodott joggyakorlat fejlődött ki. És dr. Beck Hugó cikkét éppen az teszi figyelemre méltóvá, hogy frontot csinál az eddig nagyobbrészt követett bírósági gyakorlattal szemben, még pedig nézetem szerint helyes és szerencsés irányban. Arról van ugyanis szó, hogy a 468. §. mely négy aüneából áll, mennyiben tekintendő imperativ, és mennyiben dispositiv jogszabálynak. Imperativ t. i. az a jogszabály, mely a felek ellenkező megállapodását nem türi, minden vele ellenkező kikötés ipso jure érvénytelen, semmis. Ezzel szemben a dispositiv szabály nem zárja ki a felek ellenkező megállapodását, mert a törvény dispositiv intézkedései éppen azt az esetet tartják szem előtt, a mikor a felek jogviszonyaikat szerződésileg nem szabályozzák, tehát minden dispositiv törvény szerződéspótló természetű, a mire nézve áll az általános jogelv, hogy contractus contrahentibus legem ponit. A 468. §. első és második bekezdése szerint a biztosítási ügylet érvényességéhez írásbeli szerződés szükséges, mely írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő a biztosító által kiállított kötvény, vagy az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyveibe történt bevezetése. Ez kétségkívül imperativ intézkedés, mert ott, a hol a törvény valamely szerződés formáját ugy írja elő, mint érvényességi kelléket, ott minden más formában kötött szerződés érvénytelen. Nem ugy azonban a szakasz harmadik és negyedik bekezdése, melyek arról szólnak, hogy a biztositás érvénye és hatálya mikor veszi kezdetét. Az érvény és hatály között éles különbséget kell tennünk, a mint azt dr. Beck Hugó szintén különválasztja. Az érvényesség nem mindég esik össze a hatálybalépés időpontjával. A szerződés már létrejöhetett, tehát érvényes, de hatálya függhet egy feltételtől, vagy a felek megegyezése alapján kezdődhetik egy későbbi időpontban is. A mint mondani szokták : az érvényesség a jogügylet statikája, a hatályosság a jogügylet dinamikája. A harmadik és negyedik bekezdés ugyanis azt mondja, hogy «a bekezdés megtörténtnek, tehát a biztosítási ügylet létrejöttnek tekintetik, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította. Ez utóbbi esetben a biztositás az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét». A szakasz ezen részeit a követett birói gyakorlattal szemben dispositiv természetüeknek tartom, a melyekkel szemben a felek szerződésileg szabadon disponálhatnak, vagyis a biztosított kikötheti, hogy a biztosítási ügylet azonnal, vagy egy hó múlva, vagy egy év múlva lépjen hatályba. Valamint a biztosított az ajánlat elfogadásának vagy visszautasításának megfontolására 48 óránál hosszabb időt is engedélyezhet a biztositónak az ajánlatban. A bíróság indokai abból szoktak kiindulni, hogy a biztosított érdeke kívánja, hogy ajánlatának sorsa iránt 48 óránál tovább kétségben ne legyen, és hogy a biztosított abban is megnyugodhassék, hogy a biztositás másnap déli 12 órakor kezdetét veszi. Ámde ezek igen üdvös szerződéspotló intézkedések akkor, ha a felek ez irányban nem disponáltak. S ezen indok nyomban elveszti súlyát, ha a felek a biztositás létrejöttének és kezdetének időpontját maguk fixirozták, mely esetben a biztosított szintén nincsen kétségben ajánlatának sorsa iránt. Sőt akárhányszor a biztositott érdeke határozottan azt kívánja, hogy a biztositás csak egy későbbi időpontban vegye kezdetét, a mikor például egy más biztositóval kötött szerződése már lejárt. Gondoljunk csak a kárbiztositásnál a keresk. törv. 470. §-ára, mely szerint az értéken tuli biztositás, sőt roszhiszemüség esetében a biztosítási ügylet egészben érvénytelen: A túlbiztosítás pedig igen könnyen bekövetkezhetik akkor, ha a biztositott a biztositás tárgyát egy már létező biztosítási szerződés fennállása alatt újból biztosítja egy más intézetnél, s ha a biróság az ujabbi szerződésnek vagy ajánlatnak azon kikötését, hogy a biztositás a régi szerződés lejártával fogja kezdetét venni, mint érvénytelent ignorálja. Árverésen megvett ingóknak kiskorúak részére való ajándékozása. Irta: Dr. SZAKOLCAI ÁRPÁD bpesti ügyvéd A fővárosi árvaszék dr. Ságody Imre árvaszéki jegyző kimerítő előadása alapján az alább közölt végzést hozta. E végzés kifogástalan jogi érvelése és a gyakorlati élettel számoló életlogikája remélhetőleg véget fog vetni ama nem eléggé kárhoztatható praxisnak, hogy a hitelezőitől menekülni kivánó adós, egy formális árverésen rokona által megvéteti ingóságait, ki azokat a kiskorú gyermekeknek ajándékozza, a kiskorúak pedig nagylelkűen átengedik szüleiknek az ingókat használat végett és igy néha csecsemő gyermekek használtattak íel arra, hogy a hitelezők jogos követelése előtt a fedezet elvonassék. Az árvaszék egyszer és mindenkorra megtagadta sanctióját ez álügyletektől és ezzel tanújelét adta annak a magas erkölcsi niveaunak, melyet e mintatestületben eddig is tiszteltünk, íme a végzés szószerinti szövege : Budapest székes-főváros árvaszéke. 30,548/árv. sz. 1896. szám. V. Minthogy a Budapesten 1896. október 23-án dr. E. M. ajándékozó és E. H. mint kisk. E. D., Jolán, Tibor, Ella, Béla és Anna törvényes képviselője közt létrejött ajándékozási szerződés és hozzáfűzött mellékletéből, valamint az E. M. mint nevezett kiskorúak részére kirendeltetni kért ügygondnok által a szerződés jóváhagyása iránt benyújtott kérvényből kitűnik, hogy ugy E. H. apa, valamint kiskorú gyermekei vagyontalanok és hogy az ajándékozni szándékolt, már ezúttal is az apa ellen megtartott árverésen vásárolt ingók, az apa hitelezői által minden valószínűség szerint folyton ujabb és ujabb foglalások veszélyének vannak kitéve; tekintve ezzel szemben azt, hogy a kiskorúak vagyontalanságuknál fogva nincsenek azon helyzetben, hogy a folytonos igényperek költségeit viselhetnék, de ha ezen helyzetben volnának is, a túlnyomó részben nem is közvetlenül a kiskorúak használatára szolgáló, az idővel és használat által romlásnak, illetve értékcsökkenésnek kitett ingók értéke az igénypereknek még a kedvezőbb esetben, t. i. a perköltségek kölcsönös megszüntetése esetén is folyton szaporodó költségei által felemésztetik, tekintve továbbá főkép, hogy a kiskorúak ugyancsak vagyontalanságuknál fogva nem képesek az ajándékozni szándékolt, lakberendezési, butornemü, sőt jórészben fényűzési tárgyak fentartási költségeit, illetve az azok által igényelt nagyobb lakással járó házbérkiadásokat fedezni, s igy már arra nézve sincsen biztosíték, hogy az ajándékozott tárgyak házbér fejében el ne árvereztessenek, s igy a gyámi törvény 17. §-a alapján biztosíték nélkül azok, mint a kiskorúak tulajdona, a szülők őrizete alatt tulajdonkép meghagyhatok sem volnának; tekintve továbbá, hogy a szerződés jóváhagyása által a tulajdonképeni cél t. i. az apának és csak közvetve a kiskorúaknak, az apa hitelezői elleni biztosítása nem éretnék el, mert a bíróságok ez idő szerinti gyakorlatuk szerint, az ilynemű szerződéseket, még ha gyámhatóságilag jóvá is vannak hagyva, joggal a hitelezők megtévesztésére szolgáló álügyleteknek minősitik, a mennyiben rendszerint a szülők tartják el gyermekeiket és nem a keresetképtelen gyermekek szülőiket s igy a lakásban levő tárgyak is méltán a szülők és nem a gyermekek tulajdonának vélelmezhetek, annyival is inkább, mert a megőrzéssel és fentartással járó költség, ket is azok fedezik, kik magukat a gyermekeket is eltartják, t. i. maguk a szülők vagy rokonok, a kiskorúak maguk tehát csak névleg, de nem valódi tulajdonosaiul tekinthetők az ily módon szerzett tárgyaknak, miért is a bíróságok az igénylő kiskorukat keresetükkel rendszerint elutasítják, vagy legalább is a kedvezőbb esetben a foglaltatok jóhiszeműsége folytán, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetik, tekintve végül, hogy az a cél, hogy az ajándékozó a kiskorú gyermekeken is segítsen oly módon, hogy az őket eltartó szülők használatába bocsátja a kiskorúaknak ajándékozott bútorokat, elérhető akkor is, ha az ajándékozó a tárgyaknak csupán használatát engedi át és a tulajdonjogot magának fentartva, a lefoglalt ingókat esetről-esetre, mint jogszerű tulajdonát