A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 36. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [20. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 36. számához. Köztörvényi ügyekben Az ajándékozást, illetve végrendeleti intézkedést a szükségörökös csak annyiban támadhatja meg a kötelesrész megsértése cimén, a mennyiben az a vagyon fele részét túlhaladja. A veszprémi kir. törvényszék (1895. évi december hó 11-én 9,211. sz. a.) N. Jánosné szül. Cs. Eva, mint gondnokság alá helyezett leánya N. Sára gondnoka felperesnek V. József és neje, szül. S. Anna alperesek ellen törvényes osztályrész és jár. iránti rendes perében következőleg itélt: Alperesek köteleztetnek 150 frt tökét stb. megfizetni stb. Indokok: Alpereseket 150 frt tökének süketnéma X. Sára törvényes osztályrésze kiegészítéséül leendő fizetésére kellett kötelezni, mert a nem kifogásult Cl alatti okirat szerint a kereset 1. sz. jegyzőkönyvi. 1. hr. sz. alatti belsőségnek és ezen fekvő 239. sz. háznak .felerészét ajándékba kapták néhai itj. N. János tulajdonostól, mert beismerik, hogy ezen M. János után vagyon nem maradt a felperes által képviselt egyenes leszármazó N. Sárának, tehát apja ulán semmi öröksége nem jutott, mert a törvényes osztályrész kiegészítésére az ideig, törvsz. 4. i;-a értelmében a megajándékozott alperesek kötelesek; meri a jelen esetben N. János hagyatékát az alperesek által ajándékba kapott fele belsőség és fele ház 300 frt értékben helyettesíti, melyből a felperes részére törvényes osztályrész |kötelességi| cimen 150 irt tőkeérték jár; mert végül az az ellenvetésük, hogy N. János birtokának nagyobb részét 4- évvel később N. Zsuzsánnának ajándékozta, valamint az e körülményre alapított ebbeni érvelés, hogy a törvényes osztályrészért a 3 ' . alattival N. Zsuzsánnának ajándékozott vagyonérték lenne felelős, semmi alappal nem bír, mivelhogy a 3. alattiban adásvevési szerződés foglaltatik, s evvel N. Zsuzsánna nem ajándékba kapta, hanem visszteherre vette az abban felhozott ingatlanokat; ekként megajándékozottak csupán az alperesek lévén, a törvényes osztályrész kiegészítésére ők voltak kötelezendők, stb. A győri kir. Ítélőtábla 11890. évi április hó 28-án 1,084. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helyben hagyja azzal a változtatással, hogy alperesek a 150 frt tőkét csak X. Jánosné szül. Cs. Évának a kenései 896. sz. tlkvben 1 sorszám 1 hrszám alatt felvett ingatlanra B. 3. sorszám alatt bekebelezett haszonélvezeti jogának megszüntetésével tartoznak N. Sára részére az illetékes gyámpénztárba befizetni stb. Indokok: A kenései 89G. számú telekjegyzőkönyvben I 1. hrszám alatt felvett ingatlanra, melynek fele részét alperesek ajándékba kapták, amely ajándékozott rész értékéből felperesnek a törvényes osztályrész | köteles rész) megítéltetett, özv. N. Jánosné szül. Cs. Éva javára a D. alatt csatolt tjkönyv B. 3. sorsz. alatt az életfogytig tartó haszonélvezeti jog be van kebelezve, s az ingatlant a per adatai szerint tényleg is özv. N. Jánosné birja és használja. Ily körülmények közt alperesek, kik az ajándék tárgyát birtokba nem kapták, nem kötelezhetők arra, hogy N. Sára törvényes osztályrészét már most kifizessék, ugyanazért az elsőbiróság ítéletét e részben megváltoztatni és kimondani kellett, hogy alperesek csak X. Jánosné haszonélvezeti jogának megszűntével tartoznak a 150 frtot kifizetni és pedig az illetékes gyámpénztárba azért, mert a jogosított X. Sára gondnokság alatt állván, önjogossággal nem bír. Az elsőbiróság ítéletének felebbezett egyéb részét a kir. Ítélőtábla megfelelő indokainál fogva s az ideiglenes törvényk. szabályok 8. §-a alapján, továbbá még azért hagyta helyben, mert alperesek azt, hogy X. Sára az ajándékozó |X. Jánosnénak egyedüli törvényes leszármazója, apjától az utóbbmak életében a törvényes osztályrész meghatározásánál számításba veendő valamely értéket kapott volna, nem is állítják: ennélfogva az az állításuk, hogy X. János későbben másokat is megajándékozott,még ha bizonyítva volna is, a nekik ajándékozott ingatlan értékéből követelhető törvényes osztályrész összegére kihatással nem bírna. A magyar kir. Curia 11897. évi június hó 3-án 4,554. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik stb Indokok: A törvényes osztályrész annak feléből állván, ami a leszármazóra végrendelet nem létében háromolt volna, az örökhagyó vagyona feléről szabadon rendelkezhetik, akár végrendeletileg és az ajándékozást illetve végrendeleti intézkedést a szükség örökös csak annyiban támadhatja meg a köteles rész megsértése cimén, a mennyiben az a vagyon felerészét túlhaladja. E mellett az, hogy élők közti ajándékozás esetében a szükségörökös valóban megkapta-e az ajándékozás idejében fennmaradt és a köteles részt meghaladó vagyont vagy sem ? nem ügydöntő Budapest, 1897. szeptember hó 5. és a törvényes uton történt ajándékozás joghatályára nem bir j visszaható erővel az, hogy az ajándékozó a fenmaradt vagyont | eladta, elajándékozta, esetleg hogy a vagyon megsemmisült. Minthogy alperesek bizonyították azt, hogy az örökhagyónak akkor, a mikor a C) alatt csatolt közjegyzői okiratban említett 300 frt értékű ingatlant nekik ajándékozta, ezen felül legalább is 300 frt értékű tiszta vagyon maradt, a melyet négy évvel később V. Zsuzsánnára átruházott, és pedig akképpen, hogy felperes gondnokolt mint leánya javára az élethossziglani tartást biztosította, mely életjáradék értéke a kötelesrész megbirálásánál különben is számbaveendő volna: Ezekhez képest mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasítandó volt. Nem létezik törvény, a mely szerint alperes fél ügyvédjének irodájában írnoki minőségben alkalmazott,eziránt különös felhatalmazás nélkül feljogosítva volna arra, hogy akár a meghatalmazó fél, akár annak meghatalmazott ügyvédje terhére pénzeket felvehessen és érvényesen nyugtázhasson. A szolnoki kir. törvényszék (1896 jannár 29. 9,035. sz. a.) F. S. H. cég felperesnek K. János és id. F. Juli alperesek ellen 5 frt és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozott. A kir. törvényszék a kifogásoknak helyt ad és a 615. sz. a. végzést alperes részére hatályon kívül helyezi stb. Indokok: Alperesnek az óvás elmulasztására alapított kifogása mint teljesen alapnélküli figyelmen kivül volt hagyandó, mert kifogásoló alperes a kereseti váltót ki nem bocsátó, hanem intézvényezett, a ki ellen váltókereseti jog fentartására óvás nem szükséges. Alperes a kifogásokban azon érdemleges előterjesztést tette, hogy még 1893 febr. 22-én kifizette felperes meghatalmazott ügyvédje irodájában a kereseti váltó értékét és ez állítását 1. és 2. á. bemutatott okiratokkal igazolta. Ezzel szemben felperes azt adta elő, hogy az 1. és 2. a. bemutatott, kiállított és a váltó értékét felvett A. Béla sem pénzek felvételére, sem jogügylet kötésére felhatalmazva nem volt, s miután a kifizetettként igazolt 5 frt az ő birtokába nem került, kérte a kifogások elutasításátMiután azonban az, hogy alperes az 5 frt váltóhátralékot tényleg kifizette, az 1. és 2. a. nem kifogásolt valódisága az okiratok szerint be van igazolva; miután felperes nem tagadta, hogy alperes fizetés eszközlése végett az ő megbízottja, ügyvédi irodájában jelentkezett és magát meghatalmazott ügyvédet nem találván, az irodában magát szintén felhatalmazottnak állító A. Bélának tényleg ki is fizette a váltó értékét; miután alperes a körülmények alapján teljesen jóhiszeműen, sőt jogosan fizetett az irodában egyedül talált segédnek, s miután az ügyvéd segédjének az irodájában és reá bizott ügyek körül eszközölt ilynemű ténykedéseért kétségtelenül felelős: a kifogásoknak helyt adni és a sommás végzést hatályon kivül helyezni kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla ( lh96. márc. 17. 651. sz. a.) Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a 615. sz. s. végzés hatályának fentartása mellett alpereseket mint a Szolnokon 1891. évi október 12-én 55 frtra kiállított váltó elfogadóit a kereseti 5 frt hátralékos tőkének ezután 1892. évi febr. 12-től számított 6»/0 kamatnak s a sommás végzésben megállapított 5 frt 95 krral együtt összesen 14 frt 45 kr. perbeli és 4 frt 3 > kr. felebbezési költségnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperes részére leendő megfizetésére kötelezi stb. Indokok: Xem létezik törvény, a mely szerint alperes fél meghatalmazott ügyvédjének irodájában írnoki minőségben alkalmazott ez iránt különös felhatalmazás nélkül feljogosítva volna arra, hogy akár a meghatalmazó fél, akár ennek meghatalmazott ügyvédje terhére pénzeket felvehessen és érvényesen nyugtázhasson. A fenforgó esetben tehát felperes ügyvédje irodájában Írnoki minőségben alkalmazva volt H. Béla kezéhez K. János I r. alperes által teljesített 5 forint fizetés csak abban az esetben volna a felperes, illetve ügyvédje részére teljesítettnek vehető, ha felperesek vagy azt bizonyították volna, hogy a nevezett H. Béla pénz felvételére különösen fel volt hatalmazva, vagy pedig azt, hogy felperes ügyvédje az A. Béla kezeihez fizetett 5 forintot megkapta. Minthogy azonban alperesek az utóbb érintett körülményt még csak nem is állították, az első helyen említett körülményt pedig semmivel sem bizonyították, s minthogy e szerint az A. Béla kezéhez eszközölt fizetés a felperes részére teljesítettnek nem tekinthető, ezek alapján stb. A m. kir. Curia. (1897 május 4. 656. sz. a.) A kir. Ítélőtábla ítélete i benne felhozott indokok alapján helybenhagyatik.