A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 36. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [20. r.]

A J OG A házassági életközösség visszaállítása iránti birói felhívás kibocsátását az a házasfél is kérheti, aki a másik házastársat maga hagyta el, mert az a kérdés, vájjon az elhagyás képez-e a házasság felbontására elfogadható okot, a köteléki perben képezi csak elbirálás tárgyát. A kaposvári kir. törvényszék 1897. évi május hó 21-én 4576'P. szám alatt S. R. -nak V. J. elleni házassági életközösség visszaállítása iránti kérelmére következő végzést hozta: Tekintve, miszerint a H. J. T. 77. §-a értelmében a szándékos és jogos ok nélkül történt elhagyás miatt a házasság felbontását csakis az a házasfél kérheti, akit házastársa elhagyott, amiből természetszerűleg az következik, hogy az ezen törvényszakaszban meghatározott bontó okot az a házasfél, aki házastársát elhagyta, nem érvényesítheti; és tekintve, miszerint folyamodó kérvényében maga beismeri és kijelenti, hogy a házassági életközösséget maga folyamodó szüntette meg és férjét V. J-t elhagyva, szüleihez költözött: mindezeknél fogva a kir. törvényszék folyamodó kérelmét nem teljesiti. A pécsi kir. ítélőtábla (1897. évi június hó 28-án 1741/P. szám alatt) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék végzését megváltoztatja s V. J-t kötelezi, hogy nejét, S. R-t 30 nap alatt vegye magához és vele a házassági életközösséget állítsa vissza. Indokok: Folyamodó S. R. azt adta elő 4,576/897. sz. kérvényében, hogy őt férje 1895. évi november hóban házából kiutasította, minek következtében folyamodó kénytelen volt férje házát elhagyni s Kaposmérőbe ment szüleihez s a B. alatti helyhatósági bizonyitványnyal igazolta, hogy a fentirt idő óta különválva élnek; kérte tehát, hogy férje a házassági életközösség visszaszállítására birói határozattal felhívassák. Tekintve, hogy a házastársak együtt tartoznak élni, mig a házasság fel nem bontatik; tekintve továbbá, hogy a fent előadottak szerint V. J. kényszeritette nejét, hogy házától távozzék, s igy a házassági életközösség megszakítását V. J. okozta: folyamodó S. R. kérelmének az elsőbirósági végzés megváltoztatása mellett kötelezni. Az a kérdés, vájjon V. J.-nek panaszlott eljárása képez-e a házasság felbontására elfogadható okot, a házasság felbontása iránt indítandó perben fogja elbirálás tárgyát képezni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Két oldalú szerződéseknél, melyeknél a teljesítés egyfolytában eszközlendő, egyik fél sem követelheti, hogy a másik fél teljesítsen, mielőtt ő maga teljesített vagy legalább erre a maga részéről késznek nem nyilatkozott volna. A szabadkai kir. törvényszék mint keresk. bíróság (1896. évi szeptember hó lü-én 17,178. sz. a.j A. Mária felperesnek «M. és társa» cég alperes ellen szerződés teljesítése és jár. iránti rendes perében következőleg ítélt: Felperes keresetének hely adatik és alperes cég köteleztetik a Baján 1895. évi május hó 3-án kelt megrendelés értelmében egy hordóban 750 liter fehér óbort 391. sz. minta szerint literenként 20 krjával: két hordóban a 750 liter összesen 1,500 liter fehér óbort a 389. minta szerintiiterenként 17 krjával; két hordóban a 750 liter összesen 1,500 liter fehér bort a 388. sz. minta szerint literenként 16 krjával; két hordóban a 750 liter összesen 1,500 liter schiller bort a 389. sz. minta szerint literenként 13 krjával és végül egy hordóban 300 liter finom minőségű veres bort literenként 28 krjával számítva felperesnek hajón Bajára 15 nap alatt szállítani és ott átadni köteleztetik stb. Indokolás: Felperes keresetében azt adja elő, hogy ő a keresetlevélhez A) alatt becsatolt megrendelési ív szerint a keresetben megjelölt borokat rendelte meg alperes cégtől, annak kereskedői utazója G. Ödön utján. A borok a megrendelés szerint azonnal szállitandók voltak, és a vételár egy a felperes által elfogadott négy havi lejáratú váltóval fedeztetett. Minthogy azonban alperes cég többszöri felszólítás dacára sem szállítja a megrendelt borokat, kéri őt annak szállítására kötelezni. Alperes nem tagadja, hogy a megrendelés megtörtént, nem tagadja az A) alatti megrendelő ív valódiságát, kifejezetten elismeri továbbá azt is, hogy G. Ödön, ki a megrendelési ivet aláirta, abban az időben alkalmazottjuk, utazójuk volt. Azonban tagadja azt, hogy G. Ödön az ügyletek végleges megkötésére a cég hozzájárulása nélkül jogosítva lett volna, ő neki más joga nem volt,minthogy az egyes megrendeléseket felvegye és a céghez juttassa, a cég azután, ha az ügyletei jónak látja, teljesiti, ellenesetben nem. Különben tagadja, hogy G. Ödön jogosult lett volna a boroknak hitelben való eladására; azt a cég mindig magának tartja fenn, hogy kinek hitelezzen. Minthogy ezeknél fogva az utazó az ügylet megkötésére jogosítva nem volt, alperes céget az nem is kötelezi, s felperes ez alapon keresetével elutasítandó. De elutasítandó felperes azon okból is, mert felperes, ki a szerződés teljesítéséhez ragaszkodni kiván, az ügylet utólagos teljesítésére a kereskedelmi törv. 354. §-a értelmében kel!ő időt nem adott. Minthogy felperes azt állítja, hogy G. Ödön utazó az ügylet jogérvényes megkötésére jogosítva volt, alperes pedig ezt kifogásolja, jelen perben döntő körülmény az, hogy vájjon a felperes által az ügynöknél tett megrendelés folytán, az alperes cégre kötelező-e? Felperes [ikeresetének támogatására bemutatja az alperesi cég által hozzá intézett két német szövegű levelet és annak bizonyítására, hogy az ügylet megkötése alkalmával nem volt szó arról, hogy az általa elfogadott váltó jó forgatókkal legyen ellátva, hivatkozik az ügyletet megkötő G. Ödön utazóra. Alperes tagadja a becsatolt levelek tartalmi valódiságát, előadja, hogy az Fj alattit egy az ügy ismeretével nem bíró írnok irta. Hogy ez igy van, az kitetszik a Gj alatti levél tartalmából, a mely szerint a cég addig nem szállítja a borokat, mig a váltó jó forgatókkal nem láttatik el felperes részéről. Tekintve azonban, hogy a hit alatt kihallgatott G. Ödön vallomása szerint a megrendelés alkalmával szó sem volt arról, hogy a váltó felperes elfogadmányán kivül még forgatókkal is el láttassék, alperes cég ezen kifogása figyelembe nem vehető. De elesik alperesnek az F) alatti levél valódisága ellen emelt kifogása, valamint azon előadása is, hogy azt egy az ügyismeretével nem biró irnok irta, mert az Fj és G) alatti leveleket az írás és az aláírásból kitetszőleg ugyanazon személy irta, és alperes mikor a G) alatti levél tartalmával érvel s annak valódiságát elismeri, az ugyanazon aláírással ellátott és ugyanazon kéztől származó F) alatti levél valódiságát joggal meg nem támadhatja. Különben is a levél irója a cég aláírását a leveleken a meghatalmazási viszony kifejezésével irta alá, ezzel szemben tehát alperesnek kellett volna bizonyítani, hogy a levél irója az F ) alatti levél megírására jogosalt nem volt. Nem állhat meg azon alperesi védekezés sem, mintha G. Ödön az ügylet végérvényes megkötésére jogosított nem lett volna, és működése csupán az egyes megrendelések átvételére és azoknak a céghez juttatására szorítkozott volna, ez ha ilyen korlátozással lett volna is megbízva G. Ödön, a harmadik személyekkel szemben, csak akkor lenne érvényes, ha igazoltatnék, hogy erről a korlátozásról ezen harmadik személy tudomással bírt, ezt pedig alperes nem is állítja. De továbbá alperes cég maga is beismeri, hogy G. Ödön az ügylet megkötése idejében alperes cég alkalmazottja, utazója volt, már pedig midőn a keresk. törv. 45. §-a azon kereskedői utazókról szól, kiket főnökük a telep helyén kivül ügyletekkel megbíz, és a kik az általuk kötött ügyletek után járó fizetések felvételére is jogosultak — ebben a meghatározásban benn foglaltatik az, hogy ezen utazók is köthetnek ügyleteket, tehát jelen esetben G. Ödön is a kérdéses ügylet megkötésére jogosított volt. De hogy maga alperes cég is jogérvényesen megkötöttnek tekintette az ügyletet, az különösen kitürik az F) alatti levél tartalmából és a hit alatt kihallgatott L. Ferenc tanú vallomásából. A levél tartalma szerint alperes cég a megrendelt borokat még azon hét folyamán szállítani Ígérte, és eddigi mulasztásának okául nem a megrendelés érvénytelenségét, hanem a felhalmozódott munkát emliti fel. L.Ferenc vallomása, kire az F) alattiba is történik hivatkozás, ezen levél tartalmát megerősíti, mert sürgetésére is csak azt a választ nyerte, hogy a cég azonnal szállítja a borokat. De ha megállana is azon alperesi védekezés, hogy G. Ödön csak megrendelések átvételével volt megbízva, mig az ügylet végleges megkötése a cég joga volt: alperes az ügylet teljesítésére mégis kötelezendő volna, mert hogy alperes az utazója által felvett megrendelést elfogadta, jóváhagyta, ez a L. Ferenc tanúnak sürgetésére adott feleleten és az F) alatti levél tartalmán kivül még kitűnik onnan is, hogy a megrendelés május hó 3-án történt és alperes május hó 13-án, tehát 10 nap múlva még a borokat mindig szállítani igéri. — Ha tehát a cég az utazó kötését nem fogadta volna el érvényesnek, ha a 4 havi lejárati váltóval való fizetésbe nem egyezett volna bele, abban az esetben, mihelyt a kötésről értesült, ezt a felperesnek azonnal tudtára kellett volna adnia, amit nem tévén, az ügyletet G. Ödön utazó által végérvényesen megkötöttnek, s őt a keresk. törv. 43. §-ában körülirt hatáskörrel felruházottnak kellett tekinteni, és ennek folytán a keresk. törv. 49. §-ából folyó felelősségnél fogva alperesnek ezen ügylet folytán a szállításra vonatkozó kötelezettsége azonnal beállt. Nem volt bírói figyelembe vehető végül alperesnek a kereskedelmi törv. 354. §-ára alapított azon kifogása sem, hogy felperes, ki az ügylet teljesítését kívánja, neki időt az utólagos teljesítésre nem adott, mert az Fj alatti levéllel maga alperes beismerte azt, hogy L. Ferenc felperes küldöttje nála volt és a borok szállítását sürgette, továbbá a G) alatti levélben említés van téve egy május hó 18-ról keltezett sürgető levélről, igy tehát az ügylet teljesítésére idő felperes által két izben is adatott, mit alperes nem teljesítvén, felperes jogosan indított ez iránt keresetet, stb. A szegedi kir. ítélőtábla 11896. évi december hó 14-én 5,636. sz. a.) Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Abban az esetben, ha alperes érdekében G. Géza és M. Lipót leteszik a főesküt arra, hogy: «nem való, hogy az Fj alatt mellékelt 1895. évi május hó 13-án kelt levelet alperes cég kereskedelmi meghatalmazottja írta, s az sem való, hogy ennek a levélnek a tartalmáról az elküldéskor tudomással bírtak*. ^Erdekében van tehát alperesnek, hogy ennek az Ítéletnek jogerőre emelkedésétől számítandó három nap alatt a megítélt főeskü letételére G. Géza és M. Lipót készségét bejelentse s a