A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 36. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [20. r.]

A. JOú 249 A szabad vizsgálat, mely az egyéniséget öntudatára ébreszté, a középkorban főleg a protestantismusnak a vívmánya, mert a protcstantismus támadást intézett nemcsak a vallási, hanem a politikai absolutismusnak dogmái ellen is. Nehogy azonban dolgozatom tulajdonképeni feladatától messze kitérjek s mielőbb rátérhessek az egyéni szabadságnak Magyarországon való mikénti fejlődésére, rövid pár vonással előbb az angoloknak •Habeas Corpus» actájával s a franciáknak az egyéni szabadságot sárba tipró d.ettre de cache t -jeivel foglalkozom. Lássuk az angolokat. Az angol nép mindenkor nagyobb súlyt fektetett a szabadság lényegére mint annak formáira. A középkorban a királynak hűbéresei voltak és teljesen 1 öle függtek. A személyes szabadság garantiáit itt is a nemzet a királysággal történt heves harcok után vivta csak ki. A XI1Í. századig Angolország tisztán hűbéri állam volt, egyéni és politikai szabadsággal csak azok a polgárok dicsekedhettek, a kik a hübér-rendszer váraiból néztek le az elnyomatás terhe alatt roskadozó nemzet többi részére. Angliában, a legnagyobb társadalmi egyenlőtlenségek hazájában, igen gyorsan lett politikai tényézővé a polgári elem, még pétiig azért, mert a nemesség gyengének érezvén magát a királység ellen vívott harcokban, a polgárság segítségét vette igénybe s ezen szolgálatainak elismeréséül jutott be aztán a polgári elem a parlamentbe. Az angol nemesség szellemi és erkölcsi niveau-ja, gazdagsága, a törvény előtt való egyenlőség elismerése s azon körülmény, hogy nem szegült ellene a democratia áramlatának - vezérszerepre juttatták és juttatják ma is. Az azonban, hogy az angol nemesség, mely soha sem vindicált magának adómentességet, az ország sorsára oly nagy befolyást gyakorol, nem kiváltság. Jogilag, Anglia a polgári egyenlőség hazája. Az angoloknak <Magna Cha r ta>-juk után bekövetkezett zsarnoki idők (Károlyok) a «H a b e a s Corpus- actát hozták létre, mert jól tudta az angol nép : hogy minden szabadság alapja az egyéni szabadság. Angliában ma az egyéni szabadság és jogegyenlőség biztosítva van. Franciaországban, az államot és társadalmat felforgató s vérözönöket előidéző forradalmakra volt szükség, hogy a személyi szabadság biztosittassék s ennél fogva Franciaországban az egyéni szabadság a forradalomnak köszönheti létezését. A középkori viszonyokat tekintve, Franciaországban a hűbéreseknek és alhübéreseknek egész láncolatát látjuk ; maga a nemesség a maga születési privilégiumaival teljesen izolálta magát a nemzet többi részétől, de épen ez okozta ezen kasztnak bukását, mert a szabadság ügyének a harcában a polgársággal nem szövetkezett. A polgárság a nemesség privilégiumainak és zsarnokságának súlyát tűrte egy darabig, mig végre feljajdulásainak hasztalanságát belátva, forradalomban tört ki. Ekkor irtotta ki a régi aristokratiának nagy részét. A Xapoleon-féle alkotmány csak politikai szabadságokat ismert el, de egyéni szabadságot nem. A forradalom előrehatolt feltartóztathatlanul s az egyéni szabadság garantiáit biztosítván, igazolta idők multán azt : hogy a köztársaság is lehet oly szabadelvű mint a császárság. Végre rátérek a minket legközelebbről érdeklő Magyarországra, a hol az egyéni szabadság történelmi fejlődésének az illustrálását a középkortól kezdve teszem feladatommá. Nálunk a társadalom szervezete a királyság megállapítása előtt a legegyszerűbb vala. Két osztályt ismertek :a szabadokat, a kik között harci vitézségüket tekintve, a hatalomra nézve különbség volt, — és a nem szabadokat, mely osztályba a legyőzöttek, hadi foglyok stb. estek. A szabad harcosok között azonban jogi különbség nem volt. A királyság alakulása után a szabadok nemessekké lettek, a kikből azután a főnemesség vált ki. Az egyéni szabadságot azonban nálunk kiváltságnak tekintették, — teljes egyéni szabadsággal a -^Hármas könyv» I. r. IX. cime értelmében csak a nemes bírt, mely mondhatni döntő befolyást gyakorolt az állam fejlődésére s maga az aranybulla néma polgár jogait, hanem a nemességnek előjogait vette védszárnyai alá. A magyar nemes háza és udvara szent hely volt s ebbe a nemes tiltakozása ellenére senkinek, még a király nevében sem volt joga behatolni. A tettenérés esetét kivéve, a nemest rendes birói eljárás nélkül még bűntett miatt sem volt szabad letartóztatni; azonban a rablógyilkosság, emberölés és az adulterium violentum esetében még a paraszt 'etiam per rusticam manum) is letartóztathatta a tetten ért nemest (H. K. I. r. 0. cím.) Tisztán áll tehát, hogy a magyar nemes teljes egyéni szabadságot élvezett. A polgári elem 140ó-ben került be nálunk az országgyűlésbe, és pedig Zsigmond király alatt a városi polgárság, mely első sorban követelt magának részt az egyéni és politikai szabadságból. A politikai ellentállás s a forradalom jogát, az 1687-ik évi törvény szüntette meg s a politikai intézmények aristokratikus alapon fejlődtek. A 1848-ki V. t.-c. sem szüntette meg a nemes és nem nemes közötti különbséget s noha az 1848-diki törvények értelmében a nemesi kiváltságok az ország nem nemes lakosaira is kiterjeszkedtek, a teljes jogegyenlőség parlamentje nálunk csak 1878-ban ült össze először. Ennek dacára azonban aristokratiánk nálunk Magyarországon, még ma is kiváltságolt kasztot képez, melynek tagjai születésüknél fogva törvényhozók. A születésénél fogva a főrendiházban helyt foglaló aristokra tiának eme kiváltsága ellen már régóta nyomós argumentumokkal harcolnak s a politikai napi lapok hasábjain csak a közelmúltban kitűnő toll intézett támadást, s magam is a,zt hiszem, hogy főrendiházunk mint egyenesen feudális aristokratikus intézmény, egyszer mégis csak reformálás alá kerül. Az osztrák reactió inquisitorius eljárásával nem ismert sem politikai sem egyéni szabadságot; csak később, a bíróságok és kir. ügyészségek szervezésével az 1848-ik előtti magyar hagyományokból alakult nálunk a praxis eriminalis, s bizony, az ideig bűnvádi eljárási szabályok (a sárga könyv) az egyéni szabadság garantiáit nem biztosították és hogy ez általában még is tiszteletben részesült, ezt egyedül a magyar birói és ügyészi kar szabadabb felfogásának közönhetjük. bűnvádi perrendtartásunk, melyeknek megalkotása éveken át vajúdott — máig sem lépett életbe s valóban csodálkozás kell hogy elfogja az embert, mikor Magyarország szabadságának és művelődésének a történetén végigpillant s látja, hogy milyen erőfeszítés kell ahhoz: hogy még a napnál is világosabb igazságok érvényre juttassanak. Igaz, hogy maga a magyar büntetőtörvénykönyv a közhatóság közegeinek a hatalmát garantiákkal övezte körül, de az egyéni szabadságnak valódi garantiáit csak egy jól alkotott bűnvádi perrendtartásban találhatjuk meg s ezek a garantiák a következők : 1. A vádeljárás; 2. « nyilvánosság és szóbeliség; 3. « contradictorius per; 4. < védelem egyenjogúsága; 5. Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság elrendelése és megszüntetése eseteinek lehetőleg imperativ felsorolása; (>. A lefoglalás, házkutatás és személymotozás meghatározása; 7. Az esküdtbiróságok felállítása; 8. Az ujrafelvétel és igazolás mikénti eszközölhetésének meghatározása; és végül 9. Az ártatlanul letartóztatottak kártalanítása. Ezekről a garantiákról bűnvádi perrendtartásunk meg nem feledkezett, és ha mind e mellett itt-ott a törvény egyes rendelkezései ellen némi alapos aggályaink is voltak, a melyeket lapunk hasábjain nyíltan ki is fejeztünk — mégis magát a bűnvádi perrendtartást, mint az egyéni szabadság hatalmas oszlopát újból, igaz hazafiúi örömmel üdvözöljük. Ezen erős oszlopra támaszkodva, elvünkkel: .törvén y a mi fegyverünk s igazság a mi célunk* bízvást haladhatunk előre s tevékenységünknek egyik legszebb, de egyúttal legnehezebb feladatát :az igaznak kutatását és felismerését, jól végezzük el. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.*) Irta: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. 564., 565. és 567. §§. A tervezet a felülvizsgálati eljárásban a felebbviteli bíróság Ítéletében megállapított tényállást rendeli irányadónak, és ezen tényállás csak azon az alapon támadható meg, hogy az ítéletben valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kivül hagyva, vagy felhozottaknak tekintve. Ha a javaslatnak erre vonatkozó indokolását vesszük tekintetbe, azt találjuk, hogy az indokolásban kifejtett és általunk helyesnek elfogadott álláspont a szakasz rendelkezéseiben nem nyer elég szabatos kifejezést, legalább nem olyat, mely téves magyarázatokra alkalmat ne adna. A megtámadás — ugy mond az indokolás —szük körre van szorítva, azaz csak akkor lehetséges, ha a tényállás jogszabály megsértésével állapíttatott meg. Ide tartozik a törvényes bizonyítási szabályok mellőzése, továbbá azon eset, a midőn az Ítéleti tényállás a bírósági iratokkal ellenkezik. Vagyis ezek szerint a javaslat indokolása a felülvizsgálatot, az igaz hogy csak megtámadás esetén, az egész peranyagra kiterjeszti. + Előző cikkek 1897. évi l 3., 4, Ö..6..8, 9., 11, 12., 15 IS. 19 20., 22.. 24., 25., 26., 29, 63. és 34. számokban.