A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 36. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [20. r.]

250 A JOG Ha pedig ezen elvet elfogdjuk, sa n c ti o n álj u k; ha helytelennek ítéljük azt, hogy a személyesen védekező fél az első biró előtt jegyzőkönyvbe legyen kénytelen mondani, illetve megjelölni, hogy azitéletben megállapított tényállást mely részében és mily alapon támadja meg; hanem tartjuk az igazsággal megegyeztethetőnek azt, hogy ügyvédi interventió mellett is a fél csak azért legyen pervesztes, mert az ügyvéd az ítéleti tényállást nem támadta meg, vagy nem helyesen, akkor nyugodt lélekkel és minden habozás nélkül mellőzhetjük annak törvényre jutását, hogy a felülvizsgálati eljárásban a felebbviteli bíróság Ítéletében megállapított tényállás legyen az irányadó, mert ennek kijelentése teljesen felesleges akkor, ha a felülvizsgálati kérelemben a megtámadás alapjának heiyes megjelölését,miként azt az 558. §-nál a német birod. prtts. 515. §-a rendelkezésének megfelelőleg javaslatba hoztuk, kötelező, szükséges kellék gyanánt meg nem követeljük. A mi pedig a törvényes bizonyítási szabályok mellőzésének felülbírálását illeti, tekintetbe kell vennünk azt, hogy az alsóbiróságok az ajánlott bizonyítékok alkalmazásba vételére kötelezve nincsenek, de azért annak ügydöntő fontosságában tévednetn e k, ilyennek el nem ismerik, és ha még tekintettel vagyunk arra, hogy a tervezet szerint a bizonyítékok mérlegelésének felülvizsgálata nincs kizárva ott, a hol a bíróság törvényes bizonyítási szabályt sértett meg, vagy a 277. §. szerint meggyőződését nem indokolta (Ind. 2(i6. lap.) akkor körülbelül ugy találjuk, hogy a tervezet álláspontja, már nagyon is közel áll ahhoz, hogy a felülvizsgálat természetesen csak az ügyek egy részében kiterjesztendő lenne arra is. 1 -ször, ha az alsóbiróságvala melydöntő körülményre ajánlott bizonyítást nem vett fel, mely a jogszabály helyes alkalmazásának kérdésére vagy a kereseti igény, avagy csak egy bizonyos részének meg- vagy meg nem ítélésére befolyást gyakorolhat, és 2-szor, ha az alsó bíróság a kiderített és fennforgó bizonyítékokat nem helyesen mérlegelte. Minthogy pedig a felsőbiróságok csak első esetben lennének jogosítva az ítéletet feloldani, attól sem lehet tartani, hogy ajavasolt kiterjesztés folytán a feloldások a bíróságok munkáját felette szaporítanák és a per végbefejezését minden alap nélkül késleltetnék, avagy, hogy a felső bíróságnak igen kényelmes és alkalmas mód nyújtatnék az ügynek pillanatnyi elintézésére. Azt pedig, hogy a felülvizsgálati perorvoslat alapjának ilykép leendő kiterjesztése az alapos ítélkezés garantiáit az igazságszolgáltatásban csak fokozná, és ezen elvitázhatlan előnynyel szemben a felsőbíróságoknál számbavehető munkatöbletet nem igen okozna, azt, ha még hozzávesszük azt is, hogy az 572. §. értelmében a bírságolás joga is meg van adva, bővebben indokolni és kimutatni felesleges. Ellenben ki állhat jót azért, hogy a ténykérdés nem fog-e felületesen megállapittatni azon tudatban, hogy az ítélet csupán a jogkérdésben lesz felülvizsgálható? 571. §. Ezen szakasz az 564. 5(55. §§-oknál előadottaknak megfelelőleg lenne módosítandó, illetve újból szövegezendő. II. Felülvizsgálat a kir. járásbíróságok ítéletei ellen. 576. §. A szakasz harmadik bekezdéséhez, mivel a felebbvitel kellékei a felülvizsgálatétól különböznek, hozzá teendő még a következő: «és ez esetben, ha a fél ügyvéd által képviselve nincs, a félhez az 558. §. 1., 2. pontjának megfelelően a szükséges kérdések intézendők». Hogy azonban a személyesen védekező fél a megtámadás alapját nem lesz képes kijelenteni és előadni, azt az 548. §-nál már eléggé hangsúlyoztuk. 578. §. Ezen szakasz az 564. és 565. §§-nál előadottaknak megfelelőleg lenne módosítandó, illetve újból szövegezendő. 111. E E J E Z E T. Felfolyamodás. 582. §. A sommás törvény életbeléptetése óta már élénk vita tárgyát képezi az, váljon van-e felfolyamodásnak helye a felebbviteli bíróság határozatai ellen oly ügyekben, a melyekben a felebbviteli biróság Ítéletei ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. A kir. Curia az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a értelmében hozott III. számú döntvényében kimondja, hogy ily esetben a peres felek felfolyamodással nem élhetnek. A tervezet ugyanezen álláspontot foglalja el. Mi részben ellenkező nézeten vagyunk. Nem akarunk ezúttal a kir. Curia döntvényének bírálatába bocsájtkozni, hanem de lege ferenda kizárólag ajavaslat álláspontjára tesszük meg észrevételeinket. Mi különbséget teszüna oly végzések és határozatok között, a melyek a per tárgyát és az ügy érdemét illetik és azok között, amelyek a nélkül, hogy a pertárgyát érintenék, tisztán alaki hiányok és a pervezetésére vonatkoznak. Az ellenkező álláspontnál a tévedés abban rejlik, hogy a kérdés eldöntésénél csakis a per érdemi elbírálása tartatott szem előtt, a melyből azután azon következtetés vonatott le, hogy ha a per fő kérdésében nincs helye további jogorvoslatnak, nem engedhető meg a felfolyamodás a mellékkérdésekben hozott végzések ellen sem. Más eshetőségekre, más természetű és tárgyú határozatokra sem a kir. Curia, sem pedig a javaslat ki nem terjeszkedtek. Már pedig elvitázhatlan, — legalább véleményünk szerint — hogy az oly végzések és határozatok ellen, a melyek szerint a felebbviteli biróság például 1. a felebbvitelt visszautasítja, 2. az igazolást megtagadja, • 3. pénzbeli elmarasztalást vagy elzárástrendel stb. a felfolyamodás jogorvoslata meg nem tagadható. Az ily esetekben ugyanis nem lehet arról szó, hogy a végzések ellen többször engedtetnék meg a felebbvitel, mint az ügy érdemében. 588. §. A szakasz bekezdését akként véljük szövegezendőnek. «A felfolyamodást ren d sze r in t az elle n fél meghallgatása nélkül kell elintézni.* A felfolyamodás tárgyát ugyanis oly kérdések eldöntése képezi, a melyeknél vajmi ritkán szükséges a felek meghallgatása s azért a törvényben nem kivétel, hanem szabályként állítandó fel az ellenfél meghallgatása nélküli elintézés. 590. §. A perorvoslatok visszautasítására — miként azt többször kiemeltük, — azon bíróságot célszerű felruházni, a melynél az beadatik. Tökéletes és kimerítő utasításokat tartalmazó perrendnél fel kell tételezni, hogy az illető biróság azt, vájjon van-e további perorvoslatnak helye, és vájjon nem lett-e az elkésve beadva, kellőleg eltudja bírálni. A bíróságok és a jogkereső felek eddig is hiányát érezték annak, hogy a felfolyamodás költségeinek viselése tárgyában a prtts semmiféle normativumot nem tartalmazott. Ezen perorvoslat költségei a felebbvitel, vagy pedig a felülvizsgálat költségeivel nem eshetnek egyenlő elbánás alá azon egyszerű oknál fogva, mert a felfolyamodásra nem mindenkor az ellenfél perbeli cselekménye, nevezetesen kifogása folytán provokált határozatok szolgáltatnak alapot. Valamely peres félnekegyoldalucselekménye folytán hozott határozat ellen használt felfolyamodás költségei tehát az ellenfél terhére nem róhatók. Ezek közé sorolandók a többi között a keresetnek hatáskör hiányából, de hivatalból lett visszautasitási, továbbá részben a végrehajtási eljárásban hozott birói határozatok is. Némely esetben pedig a felfolyamodás azt eredményezi, hogy az alsóbb biróság a további eljárás és ujabb határozathozatalra utasittatik. Ezen esetekben a felfolyamodás költségei a felebbviteli bíróságok által megállapitandók ugyan, de viselésének kérdése az ujabbi határozatra hagyandó fenn. A tervezet hiányossága e részben kiegészítendő és egyúttal az előterjesztés költségeinek az ellenfél terhére leendő meg-vagy meg nem állapításának kérdése is szabályozandó. Végül az alaptalan felfolyamodások, különösen a perorvoslatok visszautasítása tárgyában hozott végzések ellen használt és minden alapot nélkülöző, tehát tisztán konok perlekedésből igénybe vett felfolyamodások meggátlása végett a fe 1 s ő b b bíróságok bírságolási joga ezekre is kiterjesztendő ' lenne. Hatodik cim. Perújítás. 595. §. Az ugyanazon ügyben korábban hozott jogerős ítélet (9-ik pont) az ügy érdemében perújítás alapjául csakis azon esetben szolgálhatna, ha az Ítéletek rendelkező részei egészben vagy részben ellenkeznek. A perköltségre vonatkozó résznek fentartása, vagy hatályon kivül helyezése, ha az Ítéletek rendelkező részei teljesen azonosak, kérvényi uton lenne eszközölhető. Az utolsó bekezdésből az 5-dik pont megjelölése kihagyandó, mivel az ügygondnok egyáltalán fel nem ruházható azon joggal, hogy a per tárgya felett egyességet köthessen. Actualis perjogi kérdést képez, hogy aperegyesség ellenében lehet-e a perújítással élni? Első tekintetre ugy tűnik fel a dolog, mintha az ily esetek a processualis eljárásban fel nem merülhetnének s így annak eldön- tése a perjogban teljesen felesleges, sőt miként azt az 1881: LIX.