A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 34. szám - Kiterjed-e az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §-a az igénykeresetre - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [19. r.]

A JOG 135 pedig ezen megjelölés a magyar joggyakorlat szerint nem felel meg a magyar -lát után. megjelölésnek, hanem a kereseti váltó látra szóló váltó, mely a bemutatáskor lejár. Alperes kifogásaiban továbbá azt hozza fel, hogy ő ezen váltót felperesnek az iratoknak 1/. alatt előfekvö, közte és felperes közt létrejött szerződés érteimében óvadékképpen adta át, utóbb azonban az iratoknál 47. alatt előfekvö alperes és felperes közt létrejött szerződés értelmében alperes óvadékképpen a Nagyszombatban levő ingatlanaira felperes javára 5000 frt erejéig a zálogjog bekebelezését engedélyezte, minek következtében a kereseti váltó óvadékminősége megszűnt és felperes köteles lett volna neki a kereseti váltót visszaadni. Minthogy a két szerződés tartalmának összehasonlítása ugy egyben, mint egyes részeiben is azt mutatja, hogy a két szerződés egymás mellett meg nem állhat, hogy a 47. alatti szerződés az 17. alatti szerződést hatályon kivül helyezi a minek következése az, hogy felperes a részére az 1/. alatti szerződés értelmében átengedett váltót óvadéknak elegendőnek nem találta és e helyett a 47. alatt szerződésben azt kötötte alperessel szemben, hogy az utóbbi óvadékkal felperes javára 5000 frt erejéig az ingatlanaira a zálogjogot bekebeleztetni engedje, minek megtörténtét felperes maga is beismeri. Felperesnek, ki még azt is beismeri, hogy a kereseti váltó óvadéki váltó, hogy ugy az I7. mint a 47. alatti szerződés keletkezéseivel a 2000 frtos óvadéki váltó érvényesítésére való joga megszűnt,, miért is felperest alperes ezen kifogásának helyt adva, keresetével elutasítani kellett stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1896. évi december hó 2-án 2,596. sz. a.) Az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Az alperes elsősorban azt hozta fel kifogásként, hogy a váltó nem látra, hanem dát után» (nach sicht) bizonyos határidőre lévén fizetendő, minthogy az a bizonyos határidő, amikor a váltó lát után fizetendő lényeges kellék hiányában szenvedvén, annak alapján váltókötelezettség meg nem állapitható. Alperesnek azt a kifogását nem lehetett figyelembe venni, mert a peresített váltó tartalmánál lógva látra szóló váltónak tekintendő, mennyiben abban a fizetés határideje akként van megállapítva: «nach sicht»; a fizetés határidejének a jelzett módon való megállapítása pedig nem értelmezhető másként, minthogy a váltó a bemutatáskor megtekintés után azonnal tehát látra fizetendő; ezt igazolja különben alperesnek a kifogásokban felhozott azon előadása is, hogy a •/. a. csatolt szerződés 6. §-a szerint a felperesnek 2000 frtos látra szóló váltót tartozott óvadékkal kiállítani; nem különben a most hivatkozott szerződésnek idézett szakasza is, a melyben szintén látra (A vista) szóló váltóról tétetik említés, a fizetés határideje e szerint a váltóban meghatározva és kitüntetve lévén, a váltó az 1876. évi XXVII. t.-c. 3. §-ának 4. pontja által megkívánt kelléket nem nélkülözi. Ennek dacára azonban a felperest keresetével el kellett utasítani, mert további kifogásként az alperes azt hozta fel, hogy a • . a. csatolt szerződés 6. §-a szerint a váltót óvadékul ugyan kiállította a felperes javára, minthogy azonban a •/. a. mellékelt szerződést a felek utóbb a 4/. alatti szerződéssel hatályon kivül helyezték, és ez utóbbi szerződéssel alperes 5000 frt jelzálogi biztosítékot nyújtott felperesnek, ennélfogva az előbbi szerződéssel óvadékul adott 2000 frtos váltó hatályát vesztette, s a dolog természete szerint felperes azt az alperesnek visszaadni tartozott volna. Tekintve, hogy a 4' . alatti szerződéssel a/, a. csatolt szerződés csakugyan hatályon kivül helyezettnek tekintendő, kétségtelen, hogy a hatályon kivül helyezett szerződés alapján biztosítékul adott peresített váltót a felperes csak az esetben és annyiban érvényesítheti, ha és amennyiben &•/. alatti szerződés alapján keletkezett kötelezettségeinek fa melyekre nézve a peresített váltót alperes óvadékul adtaj az alperes egészben vagy részben eleget nem tett volna. Ebből folyólag a felperes tartozott volna keresetében határozottan megjelölni és kitüntetni azt, hogy a •/. alatti szerződés alapján keletkezett miféle kötelezettségeinek nem tett az alperes eleget s ez alapon mily összeggel tartozik neki az alperes a már hatályon kivül helyezett szerződésnek hatályban léte idejétől, az esetben az alperest terhelte volna a bizonyítási kötelezettség az iránt, hogy a keresetben megjelölt kötelezettségének eleget tett, avagy hogy az állítólagos kötelezettség, s erre alapított követelés őt bármi oknál fogva nem terheli. Felperes azonban keresetében határozottan és részletesen meg nem jelölte azt, hogy a •'. alatt mellékelt szerződésnek fennállása idejéből minő kötelezettségeinek nem tett alperes eleget, illetve hogy mily ügyletekből kifolyóan mily összeggel tartozik neki az alperes? ennek hiányában tehát a felperest keresetével annál is inkább el kellett utasítani,mivel a D)csatolt alatt könyvkivonat egyenleg áthozatallal kezdődvén, az egyes ügyleteket részletesen nem tartalmazza, és így az alperes sem volt abban a helyzetben, hogy az egyes tételekkel szemben igazolhatta volna, hogy azok fenn nem állanak, sőt jogosan nem terhelik, és hogy e követelési tételekre nézve a váltó nem érvényesíthető. Ugyanezen okoknál fogva az alperest arra sem lehetett kötelezni, hogy a peresített váltó értékét bírói letétbe helyezze. Az elsőbiróságnak Ítéletét tehát (a per főtárgyára nézve) az itt felhozott indokoknál fogva kellett helybenhagyni stb. A magyar királyi Curia (1897. évi június hó 24-én 80. sz. a.) Minkét alsóbiróságnak Ítélete megváltoztattatik és a 4,016/1896. számú sommás végzés joghatályának fentartása mellett alperes köteleztetik, hogy felperesnek 2000 frt tőkét, kamatát stbt három nap alatt fizessen stb. Indokok: A váltó lejáratra vonatkozó alperesi kifogás az elsőbiróság által felhozott indokokból helyesen mellőztetett. De mellőzendő volt alperesnek egyéb kifogása is; mert a peres feleknek e részben egyező előadás szerint az alperes és felperes közt fenállott szolgálati viszonyból eredő kötelezettségek biztositékául alperes által a/, alatti szerződés értelmében felperesnek adott 2000 frtos kereseti váltónak az a rendeltetése, hogy az az alperes érintett kötelezettségeinek felperessel szemben biztositékául szolgáljon, nem szűnt meg az által, hogy felek utóbb a szolgálati viszony tekintetében a •.' alatti szerződés megkötését követő három év múlva a Í7 alatt csatolt szerződés szerint uj szerződésben alperes már 5000 frt erejéig nyújtott felperesnek ugyancsak szolgálati viszonyból eredhető alperesi kötelezettségek biztosítására jelzálogi óvadékot; mert habár ez az ujabb szerződés az előbbenit minden egyéb tekintetben hatáiyon kivül helyezte volna is, de minthogy az előbbi szerződés értelmében adott 2000 frtos váltóbiztositék iránt az ujabb szerződésben egyáltalában semmi intézkedés sem tétetik, minthogy továbbá arra való tekintettel, hogy a 4 /. alatti szerződésnek nem folytatásaként, hanem ugy a változott ügykörnél, mint díjazásnál fogva önálló uj szerződésként jelentkezik és alperes nem bizonyította, hogy őt a7. a. szerződés fenállásának ideje alatt terhelőleg felmerült kötelezettségeinek felperes irányában eleget tett volna: nem szenvedhet kétséget, hogye váltó felperes birtokában óvadéki jellegét továbbra is megtartotta annyival is inkább, mert alperes felperesnek tagadása ellenében azt, hogy felperes minden ellenérték követelése nélkül a váltó visszaadását Ígérte, egyáltalán nem bizonyította, minthogy tanúihoz ez irányban kérdéseket sem intézett, a főeskü által való bizonyításba pedig felperes bele nem egyezett (váltóeljárási rend. 26. §-a.) Bizonyítva lévén akként a váltónak még ez idő szerint is óvadéki minősége ő a alperesnek állott kötelességében felperessel szemben előterjeszteni esetleg bizonyítani is azt, hogy a váltó az óvadéki kötelék alól szabadult és illetőleg, hogy ő alperes az őt a /- alatti szerződés alapján terhelő kötelezettségeinek eleget tett. Ez irányban azonban semmi bizonyítékot sem hozott fel, minélfogva, nem tekintve a felperes részéről az alperes szolgálati viszonyából kifolyóan terhelő követeléseire vonatkozólag felhozott adatokra, az alperes feltétlenül marasztalandó volt stb. A felülfoglalás a szerzett zálogjog hatályára nézve az alapfoglalástól önálló jogcselekményt képezvén, ez az alapfoglalás tekintetében támasztott megtámadási kereset eldöntésével, a csődhitelezőkkel szemben hatályra nézve megbiráltnak és az alapfoglalás hatálytalanításával, a felülfoglalás által szerzett zálogjog is hatályon kivül helyezettnek, ez esetben már a felek különbözőségénél fogva is nem tekinthető, ennélfogva a felülfoglalás által szerzett zálogjog hatálytalanítása iránt támasztott megtámadási kereset, az alapfoglalás által szerzett zálogjog hatálytalannak nyilvánításával tárgytalanná nem vált. (M. kir. Curia 1897 június 11. 1,904 sz. a.) Az a jogelv, hogy az eladó az eladott tárgynak azonnal fel nem ismerhető hibáiért szavatossággal tartozik és hogy abban az esetben, ha az átvétel után ily hiba felfedeztetik, a vétel hatályát veszti, nem alkalmazható akkor, a midőn a hiba csak a tárgynak értékére bír befolyással, azonban a tárgy a hiba dacára a vétel céljainak megfelel, a mely esetben a vevő esetleg csak a vételárnak aránylagos leszállítását követelhetné. (A m. kir. Curia 1897 június 24. 5,178. sz. a.) Bűnügyekben. Magánokirathamisitás büntette nem forog fenn, ha nem bizonyittatott be sértettnek azon állítása, hogy vádlott az «elfogadjuk- szót a kibocsátói aláirás fölé az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után s azért irta, mert az óvás elmulasztása miatt a sértett, mint kibocsájtó, a kötelezettség alól szabadult, ezek szerint tehát a jogtalan haszonszerzési célzat bizonyítva nem lett. A mármarosszigeti kir. törvényszék (1896. évi április 30. 1,264. sz. a.) magánokirathamisitás bűntettével vádolt S. Samu elleni bűnügyben következőleg itélt: Szabadon levő S. Samu vádlott az E. Nehemje sérelmére elkövetett, a btkv 401. §-ába ütköző, a 404. § szerint minősülő s a 403. § szerint büntetendő magánokirathamisitás bűntettének vádja s következményeinek terhe alól felmentetik stb. Indokok: E. Nehemje 1. n. sz. alatti feljelentésében azt panaszolja, hogy 1892. évben E. Gedalye kérésére ennek 300 frtos ésVegy öÓ^frtos váltót, mint'kibocsájtó irta alá, E. Gedálye mint elfogadó ezeket a váltókat S. Samunál értékesítette. A váltók 1892. évi október hó 18-án lejártak, s mivel a törvényes idő alatt az óvás fel nem vétetett, a kibocsájtóként szerepelő sértett a váltókötelezettség alól szabadult. f