A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 34. szám - Kiterjed-e az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §-a az igénykeresetre - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [19. r.]

136 A JOG Vádlott S. Samu, hogy sértett ellen a váltókat ismét érvényre emelje, a két váltót, melyeken az «elfogadom* szó kiirva nem volt, meghamisította oly módon, hogy sértett kibocsájtói névaláírása fölé az «elfogadjuk» szót irta, ez által jelezni akarván azt, hogy sértett és E. Gedálye, mint elfogadók szerepelnek a váltókon. A megállapodás ellenére ekképpen kitöltött váltók alapján vádlott a sértettet beperelte s ellene mint elfogadó ellen sommás végzést eszközölt ki. Vádlott részbeni beismerésével, valamint a sértett és E. Gedálye, E. Chalm, meg E. Markó tanuk esküvel megerősített vallomásával bebizonyíttatott, hogy sértett a váltókat mint kibocsátó irta s a neve fölé az «elfogadjuk» szót vádlott irta rá a váltókra a nélkül, hogy sértett azt megengedte volna. Miután azonban a váltótörvény értelmében minden a váltó előlapjára vezetett nyilatkozat feltétlen elfogadásnak tekintendő s a váltó birtokosa a kitöltetlen váltót kitöltetni jogosítva van; miután nem volt bebizonyítható sértettnek az az állítása, hogy vádlott az óvás felvételére rendelt idő eltelte után s így azért töltötte volna ekként ki a váltókat, mert az óvás elmulasztása miatt sértett, mint kibocsájtó, kötelezettség alól szabadulta; miután ezek szerint vádlott ellenében a jogtalan vagyoni haszonszerzési célzat bizonyítva nem lett: vádlott az ellene emelt vád következményeinek terhe alól felmenteni kellett, stb. A debreceni kir. ítélőtábla (189(1 évi július hó 7-én 2,918. sz. a.) Az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: E. Gedálye tanúnak egyedül álló vallomása, hogy akkor, amikor ő a 300 és 50 frtról kiállított két darab váltót S. Samu vádlottnak átadta, azt is kijelentette volna, hogy azokat E. Nehemje sértett mint kibocsájtó irta alá, a vádlott tagadásával azonban bizonyítékul elfogadható nem volt. Minthogy továbbá E. Gedálye tanú vallómásából is kitűnik, hogy a vádlottnak átadott két drb váltó az összeg és nevek kitöltését kivéve egyébként kitöltetlen volt s minthogy nincs bizonyító adat arra nézve, hogy vádlott a két váltóra az E. Nehemje ésE. Gedálye nevek elébe az ^elfogadjuk* szót megállapodás ellenesen irta fel, vádlottat eme cselekménye miatt büntetőjogi felelősségre vonni nem lehetett. Ezeknél fogva az elsőfokú bíróság ítéletét a fentebbi indokokból helyben kellett hagyni. A magyar királyi Curia (1897. évi június 3-án 9,911. sz. a.) A debreceni kir. Ítélőtábla ítélete helybenhagyatik, de elrendeltetik, hogy dr. Junger Lázár mármarosszigeti ügyvéd ellen fenforogni látszó fegyelmi vétség megtorlása végett az iratok az illető ügyvédi kamara fegyelmi bíróságával közöltessenek. Indokok: A váltóperbeli Ítéletekben meg van állapítva, sőt a váltók megtekintésével nyilvánvaló, hogy azokat a panaszos mint kibocsájtó irta alá, a vádlott pedig maga sem állítja, hogy a kibocsájtó őt névaláírása fölé az «elfogadjuk» rávezetésére és ez által annak elfogadói aláírássá való átváltoztatására felhatalmazta. Ez a tényállás, melylyel szemben az alsóbirósági ítéletek indokai a vád alól felmentés alapjául nem szolgálhatnak, mert: Igaz ugyan, hogy a váltótörvény XXI. §-a szerint az intézvényezettnek a váltó főlapjára vezetett aláírása feltétlen elfogadásnak tekintetik, de ebből viszont következik, hogy más, mint az intézvényezett aláírása csak ugy elfogadás, ha az ennek szándékát egyenesen kifejezi, ilyen szándékot pedig, mielőtt vádlott a saját aláírását és az «elfogadjuk* szót a váltókra reávezette, a panaszos aláírásából jóhiszemüleg vélelmezni sem lehetett, de csatlakozásnak sem lehetett ezt tekinteni, mert nem az intézvényezett aláírása alatt, hanem e felett áll. A váltótörvény 93. §-a csak a lényeges kellékek utólagos megállapodásszerű kitöltését engedi meg, a váltó egyébb tartalmának megváltoztatása pedig csak az arra jogosítottnak különös meghatalmazása alapján történhetik. Akármilyen szóbeli nyilatkozattal kapta tehát vádlott a vádbeli váltókat az elfogadótól s adta át beperlés végett ügyvédjének, a fenn előadottak nyomán kétségtelen, hogy a vádbeli váltókon a valódi kibocsájtói aláírás fölé egy más kibocsájtói aláírás és «elfogadjuk» nyilatkozat reávezetése által tényleg hamisítás követtetett el. Ennek dacára azonban fel kellett vádlottat menteni, mert a végtárgyaláson azzal védekezett, hogy a lejáratkor a váltókra fizetés nem történvén, azokat beperlés végett dr. Junger Lázár ügyvédnek adta át s valószínűleg azoknak az inkriminált elfogadási nyilatkozatokkal kitöltése ennek az ügyvédnek irodájában történt. A nevezett ügyvéd a végtárgyaláson kihallgattatván akként nyilatkozott: «Arra nem emlékszem, hogy én adtam-e vádlottnak azt a tanácsot, hogy a váltók előlapján levő aláírások fölé az «elfogadjuk» szót írja, de lehet, hogy igy történt*, a kir. ügyész pedig eme nyilatkozat dacára az eljárás kiterjesztését nem indítványozta. Az ügyvédnek ebben az állításában tehát, ha a vádlott vallomása nyomán meg is lehetne állapítani, hogy az «elfogadjuk» reá vezetése a vádlott kezétől származik egyszersmind az is megállapítandó, hogy ügyvédjének tanácsára cselekedett, melynek folytán ellenében a hamisítás tudatát meghatározni nem lehetett. Az ügyvéd nyilatkozatában látszó fegyelmi vétség miatt azonban a vád hiányában is intézkedni kellett. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. Ha a bontó okok beigazolása végett felhozott ténykörülményeket a felek kölcsönös beismerésén kivül a per adatai egyáltalán nem támogatják, a kölcsönös beismerés a kölcsönös beleegyezés tekintete alá esik, mely a házasság felbontására alapul nem szolgálhat. (A m. kir. Curiának 1896. évi 2679. sz. a. határozata.) Ha olyan felek jelentkeznek házasságkötés végett, a kik 1895. évi október hó 1-je után Magyarországon kivül, a megkötés helyének törvényeiben meghatározott alakiságok mellett már házasságot kötöttek, a magyarországi anyakönyvvezető/lek a kihirdetés elrendelését, illetőleg a házasságkötésnél való közreműködést meg kell tagadnia. (A m. kir. belügyminiszternek 1897. évi április 16-án 35,019. sz. alatt kelt határozata.) A birtokossági tanácsnak a mezőőrök javadalmasását megállapítani és kivetni joga nincs, mert ez a községi képviselőtestület és előjáróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1897. évi 6966. számú határozata.) A magánérdekcsoportok által tartott mezőőrök javadalmazása közigazgatási uton be nem hajtható, mert az 1894. évi XII. törvénycikk értelmében a közös mezőőröket a község fogadja föl és javadalmazza. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter. 1896. évi 38,663. sz. határozata.) A sütögetők, lacikonyhák stb. részére országos vásárok alkalmával gyakorlandó ital mérésére szóló engedélyek kiadása előtt, a folyamodó által megjelölt összes vásárhelyekre nézve illetékes közigazgatási hatóságok meghallgatandók. (A m. kir. belügyminiszternek a m. kir. pénzügyminiszterhez intézett 1897. évi 29,293. sz. átirata.) Az 1889. évi VI. t.-c. 61. és 50. §-ai alapján büntetendő a polgári tisztviselő, ha helyi alkalmazásra előjegyzett nyugdíjas tisztnek házassága kötésénél a katonai hatóság engedélye nélkül közreműködik. E szakaszok alapján azonban a bűnösség a btkv. általános szabályai szerint csak akkor állapítható meg, ha a polgári tisztviselő tudta vagy tudnia kellett, hogy az a nyugdíjas tiszt, kinek házasságkötésénél közreműködik, helyi alkalmazásra elő van jegyezve. (A m. kir. Curiának 1897. évi 918. sz. a. hozott határozata.) Azon egyénekkel szemben, kik utrendöri kihágás elkövetésében tetten érés esetén han/is neveket és illetőségi helyeket mondanak be, az 1880. evi augusztus hó 7-iki 38,547. sz. belügyministeri körrendelet 44—49. §-aiban előirt eljárás alkalmazandó. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1897. évi 34,544. sz. határozata.) Kihágást ügyben elmakacsolásnak helye nincs. (A m, kir. belügyminiszter 1897. évi 620. számú határozata.) A házasságon kivül született gyermekekre vonatkozó születési anyakönyvbe a természetes atya által való elismerés akkor is bejegyzendő, ha az anyakönyvvezető tudja, hogy a gyermek nem származik az öt elismerő férfitől. (A m. kir. belügyminiszternek 1897. évi június hó 13-án 57,081. sz. a. kelt határozata.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Kőrösmezei takarék és hitelbank rstság ellen Kőrösmező, mármarosszigeti tszék, bej. szept. 25., félsz okt 11 csb Pá^ay Endre, tmgg. dr. Grünwald Zsigmond. — Bitjetina Dusán" ellen Károlyváros, károlyvárosi jbiróság. bej. aug. 28.. félsz, aug 30 id gondnok dr. Ostrics Károly, helyettes dr. Reiner V. — Grósz Sándor e. Temes-Rékás, temesvári tszék, bej. szept. 27., félsz okt 2 csb Kirvay Döme. tmgg. dr. Braun Zsigmond. - Mautner Márk e Pozseeaí pozsegai tszék, bej. aug. 12., félsz. aug. 13 , tmgg. dr. Virág László. — Liszkay Alajosné e. Esztergom, komáromi tszék, bej. okt 16 félsz okt. 23 , csb. Skoday László, tmgg. dr. Wiplinger Ödön - Krsznik József e. Krapina. varasdi tvszék. bej. szept. 6., félsz, jul 19 id gondn Barbót Ferenc. 8 Pályázatok: A nagykallói jbiróságnál a 1 b i r ó i áll aug 30 — A vag-besztereei jbiróságnál járásbirói áll. szept 4 — Az aradi tszéknél a 1 b i r ó i áll. szept. 4. - A kemes-kubini jbiróságnál a 1 i e a » z ő i all. szept. 4. ^» > ej""1 PALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPE6TEÍ" I