A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 34. szám - Kiterjed-e az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §-a az igénykeresetre - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [19. r.]

134 A JOG nyian már meghaladták a 14-ikévet s közülök P. Sándor II. r. felperes már akkor 22 éves csizmadia iparos segéd volt. Az elhalt a per adatai szerint sirásó és a mellett napszámos is lévén, az olyan társadalmi állásn és vagyonú ember gyermekei 14 éves korukon felül önmagukat saját keresményükből is rendszerint eltarthatják, azért a kir. ítélőtábla az elhaltat törvény szerint csak nejével az az I. r. felperessel és gyermekei közül csak P. Margit VII. r. alperessel szemben találta tartásra kötelezettnek utóbbira nézve annak 14 éves koráig, ellenben a II—Ví. r. felperesekkel szemben azt a kötelezettséget fenforogni nem találta, miből folyólag alperest a hivatkozott törv. 4. §-a értelmében tartás és illetve járadék fizetésére csak az I. és VII.felperesek javára kötelezte. Az évi járadék összegének megállapításánál figyelembe vétetett az elhaltnak vagyoni állapota, annak és családjának társadalmi állása és ezekre való tekintettel az a kár, melyet az illetők a halál által szenvedtek. Az elhalt a per adatai szerint mint sirásó 42 forint rendes évi fizetést húzott, azonfelül minden sirásásért külön díjazás járt és mint napszámos és dinnyecsősz is bizonyos összeget megkeresett. A kir. Ítélőtábla eme viszonyoknak számbavételével ugy találta, hogy P. l'éter évi keresménye kitett annyit, hogy abból neje tartására havonként legalább 8 frt 33V3 kr., vagyis egy évre 100 forint, kiskorú P. Margit tartására pedig havonként 3 forint 47Vs kr., vagyis egy évre 41 frt 66 kr. jutott, mennyit ez a felperes keresetében egy évre követelt is, ez alapon figyelemmel a szakértők véleményére is, az I. és VII. r. felperesek évi járadéka a fenntebbi összegekben állapíttatott meg. A temetési költség -Í0 írtban, a szakértők véleménye alapján állapíttatott meg, s a hivatkozott törvény 2. §-ának 2. pontja alapján Ítéltetett meg. Ezekből az okokból az elsőbirósági ítélet vonatkozó részének megváltoztatásával alperest az I. és VII. rendű felperesek részére a rendelkező részben előirt évi járadék és temetési költség megfizetésére kötelezni kellett. Az elsőbiróság Ítéletének elutasításra szóló többi része a II—VI. rendű felperesek tartásdiját és illetve évi járadékát, valamint a VII. rendű felperesnek l4 éves korán tuli időre követelt évi járadékát tárgyazólag az ide vonatkozólag fentebb kifejtett okokból; a késedelmi kamatot illetőleg azon okoknál fogva, mert az I. és VII. rendű felpereseknek követelése csak ezzel az Ítélettel ítéltetvén meg, arra nézve alperes késedelemben nincs; a temetési költségnek 40 frton felüli részére, a megítélt évi járadékokon tul a többi e cimü követelésre vonatkozólag pedig azért hagyatott helyben, mert I. rendű felperes a megitéltnél több temetési költséget nem bizonyított és mert a per adatai a megitéltnél magasabb évi járadék alapot nem nyújtanak, stb. A magyar kir. Curia (1897. évi május hó 2tJ-án 472. sz. a.J A per főtárgyára nézve a másodbiróság ítélete megváltoztattatik és e tekintetben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Vasúti pályán az átjárás csak az erre kijelölt helyen jelesen csak ott van megengedve, hol az átjárás biztonsága céljából sorompó van alkalmazva és akkor, a mikor a pályaőr a sorompót az átjárásra nyitva tartja. A lefolyt bünper, ugy a jelen per adatai szerint P. Péter, ki 1892. évi szeptember hó 5-én az alperes vasúttársaságnak Kolozsvár felöl közlekedő vonat által este 9 órakor elgázoltatott és életét vesztette, nem ilyen helyen, hanem nyilt pályatesten, tilos helyen kelt át s ugy már ezzel is bizonyítottnak veendő, hogy a szerencsétlenség a nevezett egyén saját vigyázatlanságának tulajdonitható. Ezenfelül pedig az, hogy P. Péter részeg állapotban került a vaspályatestre, nemcsak a tanuk vallomásaival, hanem azzal is veendő bizonyítottnak, hogy fel sem tehető, hogy P. Péter józan állapotban sem a közeledő vonat dübörgését, sem a mozdony világítását észre nem vette és a veszélyt el nem kerülhette volna. Minthogy ezek szerint ugy figyelemmel arra is, hogy a mozdonyvezető sötét este a síneken fekvő embert nem láthatta, az alperes közegei ellen az üzemszabályok közbiztonság tekintetében előirt bármely rendelkezéseinek megszegése vagy a felügyeletnek elhanyagolása bizonyítást nem nyert, ellenkezően bizonyítva lett, hogy P. Péter szerencsétlensége saját vigyázatlanságának tulajdonítandó; mindezeknél fogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával a per főtárgyára nézve az elsőbiróság elutasító Ítélete hagyatott helyben stb. Ha a hagyatéki eljárás tekintetében az illetékesség megállapítására az utolsó lakhely alapul nem szolgálhat, hanem az 1894. évi XVI. t.-c. 7. § ának 4. bekezdése értelmében az illetékesség az alapon állapítandó meg, hogy az országon kivül elhalt örökhagyónak az országban rendes lakóhelye nem volt s a hagyatékához tartozó vagyon több járásbíróság területén fekszik, a hagyatéki eljárásra az illetékes, melynél az eljárás előbb tétetett folyamatba. A m. kir. Curia (1897. évi május hó 25-én 2,883. sz. a. ). Azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely néhai gr. Cs. Béla hagyatéki ügyében a budapesti IV. ker. kir. járásbíróság és a lőcsei kir. járásbíróság között felmerült, hogy mindkét járásbíróság a hagyatéki eljárást saját hatáskörébe esőnek tartja, következő határozatot hozott: Jelen hagyatéki ügyben a további eljárásra a budapesti IV. ker. kir. járásbíróság mondatik ki ílle"Tn dokok: Néhai Cs. Béla gróf az iratoknál levő haláleseti felvétel szerint, külföldön, Bécsben halálozott el s azt, hogy utolsó lakhelye az országban hol volt, megállapítani nem lehetett. Az a körülmény, hogy Cs. Béla gróf életében a magyar főrendiháznak tagja volt, elegendő alapul nem szolgálhat arra nézve, hogy lakhelyéül Budapest állapíttassák meg, mivel a főrendiházi tagsággal egyszersmind a Budapesten való lakás egybekötve uincsen. Az sem jöhet tekintetbe, hogy az emiitett főrendi tagok névjegyzékében Cs. Béla gróf lakásául Budapesten a nemzeti szálloda van kitüntetve, mely mellett azonban Bées is, mint lakóhely megjelölve van, mivel az iratoknál levő lakbejelentési bizonylatból csakis az tűnik ki, hogy a nevezett gróf Budapesten a nemzeti szállodából 1893. évi augusztus 13-tól augusztus 18-ig volt bejelentve, tehát ez csak annyit bizonyít, hogy akkor, a midőn főrendiházi tagsági gyakorlása céljából Budapesten megjelent, a nemzeti szállodában szállt meg. A hagyatéki eljárásra nézve tehát ezek szerint az illetékesség megállapítására az utolsó lakhely alapul nem szolgálhat, hanem az 1894. évi XVI. t.-c. 7. tj-ának bekezdése értelmében az illetékesség az alapon állapítandó meg, hogy ha az országon kivül elhalt örökhagyónak az országban rendes lakóhelye nem volt s a hagyatékához tartozó vagyon több járásbíróság területén létezik, a hagyatéki eljárásra ezek közül az a járásbíróság illetékes, mely az eljárás előbb tétetett folyamatba. jelen esetben pedig tekintetbe véve, hogy az örökhagyónak Budapesten is létezik vagyona és hogy Szepesmegye árvaszékének a hagyatéki eljárás megindítása iránti megkeresése a lőcsei kir. járásbírósághoz 1897. évi január hó 12-én érkezett, míg ellenben a budapesti IV. ker. kir. járásbírósághoz az ez iránti kérvény 1896. évi szeptember hó 15-én az előbb említett időnél korábban adatolt be, ebből folyólag az 1894. évi XVI. t.-c. 7. g-ának 4. bekezdése értelmében a budapesti IV. ker. kir. járásbíróság illetékességét kellett megállapítani stb. A törvénytelen gyermeknek anyja jogositva van gyermeke részére tartásdijat saját személyében is követelni. A törvénytelen gyermeknek tartásdija ennek oly törzsvagyonát képezi, a melyre nézve szerződésnek érvényes megkötése gyámhatósági jóváhagyást tételez fel. Az 1877: XX. t.-c. 11. §. 3. bekezdése szerint a törvénytelen gyermek tartásának kötelezettsége addig, mig a felett a természetes apa irányában a bíróság nem határoz, az anyát terhelvén és az apának tartási kötelezettsége csak a végérvényes ítélet hozatalának napjától fogva lévén megállapítva, az anya által gyermekének eddig a napig terjedő tartásdija iránti követelése az általa teljesített tartásdijának a megtérítésére irányul és igy személyes követelését képezi. Ezen saját személyes követelés kielégítése iránt az anya által kötött szerződés gyámhatosági jóváhagyás nélkül is joghatályban fenáll és azért ily szerződés létében a tartásdíj iránti követelés a végérvényes ítélet hozatalát megelőző időre meg nem Ítélhető. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1897 július 1. I. G. 181. sz. a.) A felülvizsgálati eljárásban annak az esetnek kivételével, a mikor kizárólag a perköltség viselésének a kérdése van megtámadva, az ügy mindenkor tárgyalási határnapnak kitűzése mellett szóbeli tárgyalás alapján intézendő el. (Sommás eljárás 193., 206. §§.) Teljesen a biróság belátásától függvén annak a megbirálása, hogy a kereseti követelésnek az alapja közbeszóló ítélettel megállapítható, vagy pedig, hogy a kereseti alap megállapítása is a végitéletnek tartassék-e fen, a felebbezési bíróságnak e tekintetben tett intézkedése felül nem vizsgálható. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1897 június 24. I. G. 161. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Ha valamely váltóról bebizonyittatik, hogy óvadékul adatott, akkor annak, ki a váltót óvadékul adta, kötelessége előterjeszteni és esetleg bizonyítani is azt, hogy a váltó az óvadéki kötelék alól felszabadult, illetve hogy óvadékot nyújtó azon kötelezettségeinek, melyek biztosítására a váltót adta, eleget tett. A pozsonyi kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1896. évi október hó 8-án 8,019. sz. a.) <Unio Catholica» kölcsönös kárbiztositó társulat felperesnek S. Géza alperes ellen 2000 frt és jár. iránti sommás keresettel indított váltó perében következőleg ítélt. Felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes az iratoknál A) alatt előfekvö váltó ajapján sem más keresetet indított alperes ellen 2000 frt és járulékai erejéig. Alperes a kereseti váltó alapján kibocsájtott sommás végzés ellen kifogásokat adott ki, melyek elsősorban arra irányulnak, hogy a kereseti váltó lát utánra szóló váltó lévén, azon a lejárati' nap nincs naptárszerüleg meghatározva, és igy a kereseti váltó nem bír a váltó lényeges kellékeivel. Alperesnek ezen kifogása tekintetbe vehető nem volt mert a váltón a lejárat «nach sicht» szavakkal van megjelölve, már