A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 34. szám - Kiterjed-e az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §-a az igénykeresetre - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [19. r.]

238 A JOG azon feltevésre sincs alapos ok, hogy eddig is nem ezen szempontból történtek. Mindezek után szerény nézetem oda irányul, hogy a jelenlegi bírói szervezet és fizetésrendezés alapulvétele mellett a vidéki albiráknak érdemük szerint a fővárosba áthelyezése, gyakoribb esetekben is feltétlenül, mig a törvényszéki biráké csak kivételesebben - helyeselhető. A fővárosi aljegyzők ugyanis azon tudatban, hogy néhány évi vidéki birói gyakorlat buzgó kifejtése után a fővárosba való áthelyeztetésre van kilátásuk, szívesen fogadnak el vidéki albirói állásokat ; mi által a vidéki bíróságok jó birói erőkhöz jutnak, de más részről az illető aljegyzők is sokat nyernek jobb fizetés és gyorsabb előmenetel elnyerése, különösen azonban bő tapasztalat és megbecsülhetlen sokoldalúság az ügykezelés minden ágában, sőt a vezetési teendőkben való jártasság megszerzése által. Hogy a fővárosi tartózkodáshoz ragaszkodó aljegyzők, kik az ítélkezéshez szükséges önállóságra csak hosszabb időn át tehetnek szert, — némileg később léphetnek is elő a vidéket megjárt s onnan áthelyezett albirónál, ez a dolog természetéből folyik, de magában méltánytalanságot nem rejt. A vidéki törvényszéki bíráknak a fővárosba való, ujabban előtérbe lépett gyakrabbi áthelyeztetése, bár elvileg szintén ki nem zárható és nem is helyteleníthető, de az idősebb fővárosi albirák közt mégis több joggal támasztott aggályokat; a vidéki birói javadalmazással ellátott s ezen előnyt hosszabb várakozás, vagy vidéki szolgálat által kiérdemelt fővárosi albirónak ugyanis kevésbé képezheti életcélját a vidéki törvényszéki vagy járásbirói állások elnyerése iránti törekvés, minélfogva a vidéki bíráknak ezen fokozatban rendszerré váló tömegesebb áthelyezése a fővárosi albirák előléptetési kilátása szempontjából tényleg kedvezőtlen, sőt aggasztó helyzetet teremthetne. De ezúttal általános panaszra és elkeseredésre még sincs kellő ok; mert joggal remélhető, hogy a vidéki törvényszéki bíráknak áthelyezése is csak szükséghez képest kivételesen fog a jövőben alkalmaztatni, anékül, hogy a fővárosi albirák ez által számba vehető sérelmet szenvednének ; az utóbbi időben történt gyakoribb áthelyezések is elterjedt magyarázat szerint nem személyi okokra, hanem azon körülményre vezethetők vissza, hogy a fővárosi felebbezési tanácsoknak már vidéken kipróbált erőkkel való kiegészítése célszerűbbnek látszott. Midőn a további eszmecserének részemről kizárásával fentebbiekben voltam bátor szerény nézeteimet kifejteni, egyszersmind kartársaim jogkörébe való beavatkozás illetéktelenségének tudata nélkül legyen szabad megjegyeznem, hogy a birói kar az érdekeit előmozdítani célzó minden felszólalást hálával és elismeréssel fogad ugyan, de sérelmeinek és lehangoltságának kifejezésre juttatását magának tartja fenn. x Kiterjed-e az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §-a az igénykeresetre. Irta: RUTKAY ALADÁR kir. járásbiró Szepes-Szombat. A 21-ik számban ezen cím alatt foglalt cikkben azon véleménynek adatott kifejezés : a S. T. 17. §-át az igénykeresetekre is kell terjeszteni. Miután a vezetésem alatti kir. járásbíróságnál a közelmúltban oly eset elbírálása felmerült, a felvetett kérdéshez röviden hozzászólok. A kifejezett nézetet nem osztom. Vizsgálódásomban éppen az ellenkező' véleményre jutottam, vagyis arra: a S. T. 17. §-a az igénykeresetekre ki nem terjedhet! A S. T. 229. §-a azt rendeli, hogy a mennyiben a V. T. 1881: LX. t.-c. sommás perbeli eljárást rendel, a S. T. a végrehajtási eljárásban is alkalmazandó; de azok a rendelkezések azonban, melyeket a végrehajtás folyamán felmerülő perekre nézve a b. T. különösen felállít, továbbra is érvényben maradnak. A b. T. 93. §-a pedig azt rendeli, hogy az igénykereset, ha a felhívás keltétől számitott 15 nap alatt adatik be, az igényelt tárgyakat illetőleg a részrehajlás további folyamára halasztójoghatálylyal bír; ezen határidő után beadott vagy hiánypótlás végetti viszszadás esetében ezen határidő 15 nap ut á n a hiányok pótlásával bemutatott igénykereset folytán a végrehajtás csak azon esetben függeszthető fel, ha az igénylő a kereset jogosultságát valószínűvé teszi; egyszersmind pedig az igénykereset elvesztése esetére a végrehajtató követelését és járulékait a bíróságnál leteszi. A felmerült kérdés megoldásánál kettő állapítandó meg: 1. speciális intézkedést tartalmaz-e a b. T. kérdéses 93. ij-a? 2. perre vonatkozik-e a b. T. 93. §-a ? Ad 1. Általános jogelv az, hogy senki a maga igazainak birói uton való érvényesítésében korlátozva nem lehet, vagyis határidőhöz kötve. Ezen általános jogelvből kifolyóan sem az 1868. évi 54. t.-c, sem az 1893. évi 18. t.-c. a keresetek hatándohozi kötöttségére nézve intézkedéseket fel nem vett, a minthogy Jel sem vehetett. Ott tehát, hol valamely törvény a keresetek beadására záros határidőt állapit meg, speciális intézkedést tesz. így a többi közt ab. T. 93. §-a nyilván speciális rendelkezést tartalmaz, a melynek megalkotására a törvényhozót azon indok vezette, hogy az igénypereknek, melyeknek sokaságát és alaptalanságát a statisztikai adatok igazolják, gyors lefolyása biztosítva legyen. Ad 2. Ahol per nincs, ott nincs biró; ahol kereset nincs ott nincs per! A pert a kereset teszi folyamatba, ha tehát a kereset a pernek oly essentialis része, hogy a nélkül per nem képzelhető, a perekre nézve tett intézkedés alatt, kétségkívül értendő a kereset is, mely ennek alapjául szolgál; vagyis a törvényhozó, mikor azt rendelte, hogy a b. T. azon rendelkezései, melyeket a végrehajtás folyamán felmerült perekre nézve felállít, többi közt tehát az igényperek tovább is érvényben maradjanak, kétségkívül értette a b. T. 93. §-át is, mely szintén, hogy ugy mondjam, a perre néz! Ez természetes is, mert az igénykereset nem általános; hanem egy speciális joghatálylyal összekötött kereset, és a határidőhözi kötöttségének megállapítására a törvényhozót előadtam cél vezérelte, mely célnak feladása pedig nem történhetett meg. Miután nézetem szerint a b. T. 93. §-a speciális intézkedést tartalmaz és az igényperre vonatkozású következik : hogy a S. T. 17. §-a nem applicálható az igénykeresetekre oly értelemben, hogyha az igénykereset a záros 15 napi határidőben beadatott ugyan, de a hiánypótlás végett visszaadatott, a 15 napon tul kijavitottan ismét beadott illetve bemutatott igénykereset a feltétlen halasztó jogszabályát megtartja. Nem vallom azon nézetet sem, hogy a S. T. 17. §-ának, nevezetesen azon §. második bekezdésének sanctiója, értelme nem volna. Igenis van és pedig az: ha a sommás kereset a kijavításra tűzött záros határidő alatt be nem adatik, illetve be nem mutattatik, a kereset igenis visszautasítandó: Ez következik magából a §-ból. A biró a keresetet kijavítás végett visszaadni csak akkor jogosult, ha a kereset oly lényeges hiányban szenved, a mely miatt az idézés kibocsátására nem alkalmas. Már most ha a kijavításra tüzöit záros határidőben a visszaadott kereset be nem adatik, misem természetesebb mint az, hogy miután a § világos szavai szerint csak a záros határidőn belül beadott kereset tekintendő olyannak, mintha eredetileg helyesen lett volna beadva, a határidőn t u 1 beadott kereset pedig eredetileg helytelennek lévén tekintendő, mint ilyen s mint az idézés kibocsátására alkalmatlan, visszautasítandó. Erre a bírót maga a törvényhozó hatalmazta fel a §. megalkotásával. Egyébként csak fel nem tehető a törvényhozóról, hogy minden alap és cél nélkül alkot; már pedig ha a záros határidőhöz semmi következményt sem fűzne, a záros határidő be nem tartásának absolute semmi hátránya sem lenne, a törvényhozó valóban meddő munkát végzett volna és illusoriussá válna. Minden záros határidőhöz van valami következmény, hatály fűzve, s igy az igénykereseteknél a fe 1tétlen felfüggesztő hatály. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.*) Irta : POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. És miután véleményünk szerint a perovoslati rendszer nem lehet öncél, hanem csak egyik eszköze és garan ti ája annak, hogy az anyagi igazság érvényre emelkedik, mi a járásbíróság nem felebbezhető ítéletei ellen a felülvizsgálatot ugy a jog, mint a ténykérdésben megengedhetőnek tartjuk, sőt ennek elfogadása mellett tekintettel a községi bíráskodás újjászervezésére, azon reformtól se tartózkodnánk, mely szerint a járásbíróságok azon Ítéletei ellen, a melyeknél a per tárgyának értéke járulékok nélkül 200 koronát meg nem haladja, kivévén a sommás törvény 1. §-nak 2. és 3. pontjaiban emiitett pereket, a felebbezés helyett csak teljes revizió engedtetnék meg. Ép oly sérelmesnek ismertetik gyakorlati jogi életben a sommás törvény azon rendelkezése is (181. §.) a melyet a törvény tervezet szintén acceptál, hogy a felebbviteli bíróságok azon téletei ellen, a melyeknél a pertárgy értéke a 400 koronát meg inem haladja, felülvizsgálatnak helye nincs, és hogy a felebbvitel bíróság másnemű ítéletei ellen kivétel nélkül a felülvizsgálat csak az alapon kérhető, eltekintve a feloldási esetektől (185, §.) ha az ügyeldöntésénél valamely anyagi jogszabály, vagy lényeges eljárási szabály helytelenül volt alkalmazva, vagy mellőzve. Tehát ismét csak a jogkérdésben. A tapasztalat azon meggyőződést érleli meg bennünk, hogy a jogkereső közönség csak oly reformban találna teljes megnyugvást, mely szerint a felebbviteli bíróságok ítéletei ellen is, a melyeknél a pertárgy értéke a 400 koronát meg nem haladja, a felülvizsgálat tehát a harmadfokú perorvoslat, habár csak ajogkérdésben * Előző cikkek 1897. évi 1., 3.. 4., 5 , 6., 8., 9., 11, 12., 15 18 19 20., 22. 24., 25., 26., 29. és 33. számokban.