A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 34. szám - Kiterjed-e az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §-a az igénykeresetre - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [19. r.]

A JOG 239 meg volna engedve azon esetre, ha mindkét bíróság ítélete az ügy érdemében nem egybehangzó. A 400 koronát meghaladó értékkel bíró perekben pedig a felülvizsgálat ugy a jog- mint a ténykérdésben meg volna engedhető, a mit különösen azon körülmény indokol, hogy a járásbíróságok hatásköre a tervezet 2. §. 2. pontja értelmében külön kikötés folytán a megszabott értékhatárt meghaladó perekre is ki van terjesztve. Az ily megszorításnak különben a perorvoslatok az 1881. évi L1X. t.-c. 47. §-a értelmében is ki voltak téve. A mi pedig a törvényszéki eljárásban hozott ítéletek elleni revisiót illeti, azt a tervezetben contemplált formában szintén nem helyeseljük, mert tagadhatatlanul nagy jogsérelem rejlik abban, ha a harmadfokú felebbviteli bíróság a ténykérdés felülbírálására még kivételes esetben sem jogosult. Pedig ott, a hol nagyobb vagyoni érdekek forognak szóban, és akkora midőn a felső bíróságoknak hivatása mégiscsak az, hogy az alsóbb bíróságok ítélkezésének ellenőrzésével szolgáltassanak igazságot, nem lehet egyedül irányadó azon oeeonomicus érv, hogy ha a felsőbb bíróságok az ítéletnek nemcsak jogszerűségét, hanem a ténykérdést is felülbírálni tartoznak, akkor rendszerint elveszti azon egyedüli számbavehető előnyét, mely a felső biró munkakímélésében rejlik. A revisio in iure elvével és rendszerével utóvégre sem ellenkeznék annak felülvizsgálata, vájjon az alsóbb fokú bíróság helyesen mellőzött-e valamely bizonyítási eljárást, vagy pedig a szolgáltatott bizonyítékokat helyesen mérlegelte-e, nem esett-e tévedésbe, mert sok esetben a ténykérdést a jogkérdéstől alig lehet elválasztani. A Curia mint legfelső fórum ma is felülbírálja felebbezés folytán a törvényszéki eljárás alá tartozó ügyeket. És miután a Curia elé utalandó felülvizsgálati kérelmeket is jogosan lehet bizonyos értékhatárhoz kötni, a felülvizsgálat alapjának kiterjesztése a kir. Curia ügyforgalmának szaporodását nem togja előidézni, sőt a mostani állapothoz képest ellenkező eredményt fog létrehozni, és pedig annál az oknál fogva, mert ha a ténykérdés felülvizsgálatánál a felsőbb bíróság csakis a jelzett két kérdésre terjeszkedhetik ki, ugy ez a felülvizsgálatok számát, miután ez úgyis rendszerint a jogkérdéssel kapcsoltatik össze, számbavehetőleg nem igen fogja szaporítani. Feloldást pedig az ily felülvizsgálat nagyon csekély számú esetben okozna, ha az alsó bíróság valamely az ügy elbírálásához szükséges és felajánlott bizonyítást fel nem vett. Az anyagi igazság szempontjából tarthatatlan a tervezet azon álláspontja is, mely a felülvizsgálati kérelem essentiális kelléke gyanánt állapítja meg annak kijelentését (558. §. :?. pont.), hogy a fél az Ítéletet mely alapon támadja meg, és pedig oly joghatálylyal, hogy ha a lelülvizsgálati kérelem a megszabott kellékeknek meg nem felel, az az 560. §. szerint visszautasítandó. Az 1893 : XVIII. t.-c. életbeléptetésével eleinte egyes törvényszékek, sőt a kir. táblák is, a törvény 185. és 19ü. §§-ának magyarázatában annyira mentek, hogy a felülvizsgálati kérelmet, ha abban nem nyert határozott kifejezést, hogy a 185. §. melyik pontjára alapittatik — jóllehet a tartalomból ez megállapható volt, — egyszerűen visszautasították. De különösen a járásbíróságok ítéletei ellen használandó é s a fél által jegyzőkönyvbe felvétetni kért felülvizsgálati kérelmeknél teljesen lehetetlen, hogy a fél megjelölje azon alapot, a melyen az ítéletet megtámadja. Ez a szigor igazságtalanságra vezet. Egyébként elég e részben egyszerűen utalnunk a javaslat szerzőjének a következő meggyőző és alapos indokolására: «A fél tehát, ha még annyira igaza volna is, pervesztes lenne, ha a megsértett jogszabályt nem helyesen tvagy mondjuk egyáltalában nem) jelölte meg, illetőleg formulázta. E formalismus nem volna sem a mi nagyrészt még nem codifiált jogunknak sem pedig népünk jogérzetének megfelelő és nem is volna méltányos, akkor, a midőn bíróságaink is tévednek az alkalmazandó jogszabályban, utó végre is a félnem a biró ellen, hanem ellenfele ellen keresi atörvényáltal biztosított jogát. Ehhez már azután csakugyan nem kell egyébb commentár. Ha pedig szakitanunk kell azzal a rendszerrel, mely a sommás törvény rövid uralma alatt is tarthatatlannak és különösen sérelmesnek bizonyult, hogy a íelülvissgálati eljárásban csakis az alsó bíróságok ítéletben megállapított, habár hiányos tényállás legyen az irányadó, és ha a felsőbb bíróságok nemazalsó bíróságok Ítéletében megállapított tényállás és a felülvizsgálati kérelem tartalma, hanem az összes és a szóbeli eljárás mellett különben se hosszadalmas peranyag alapjánfogják elbírálni a felebbvitt ügyeket, a mi az egyedül helyes és megnyugtató, miként azt a fentebb idézett indokolás is erősiti, ugy egyáltalában már nem fog munkatöbletet a felső bíróságoknál előidézni az, ha a felülvizsgálattal megtámadott ügy ugy a tény, mint a jogkérdésben nyilvános előadás utján, de a felek megidézése mellett lelülbiráltatik. Egyébként az 562. §-nak az ügy előadására vonatkozó rendelkezései már ezzel úgyszólván megegyeznek. 553. §. Az 506. §-nál már előadtuk annak indokát, hogy az ítéletet megelőző eljárásban hozott határozatok a felülvizsgálati eljárásban is hivatalból csak az ott megjelölt esetekben biráltassanak el a mennyiben külön jogorvoslat tárgyát nem képezhetik. 554. §. Szabatosság okáért az 1893. évi XVIII. t.-c. 185. §-ának megfelelőleg, határozottan ki kell fejezni a törvényben azt is, hogy felülvizsgálat'azon alapon is kérhető, ha az 531. §-ban emiitett feloldási esetek valamelyike a felebbviteli eljárásban fordult elő. 557. §. A felülvizsgálati kérelem beadhatásának határideje kivétel nélkül 15 napban állapítandó meg. 558. §. Az 548—549. §§-oknál előadottak alapján a szakasz. 2. pontja helyett a következő szöveg teendő: ónnak kijelentését, hogy a fél az ítéletet egész terjedelmében támadja-e meg, vagy melyik részében, és hogy annak minő megváltoztatását kéri.> A német birodalmi perrendtartás 515. §-a szintén nem tartja szükségesnek a felülvizsgálati kérelem alapjának megjelölését. 559. §. Miként azt a felebbvitelre vonatkozó 510. §-nál kifejtettük, helyesebb, ha a felülvizsgálati kérelem nem a beadástól számítandó 3 nap alatt, hanem a felülvizsgálati határidő lejártától számítandó 3 nap alatt lesz felterjesztendő. 560. §. A szakasz harmadik bekezdéséből a kellékek hiányából való visszautasítás a fentebb előadottak (548. §.) és az 558. §. módosítása folytán kihagyandó és helyette ezen szöveg iktatandó: «A mennyibena felülvizsgálati kérelem az 558. §-b an megszabott kellékeknek meg nemfelel, az 8 napi záros határidő alatt leendő pótlás végett a félnek visszaadandó azzal, hogy ahatáridő be nem tartása esetén a felülvizsgálati kérelem visszavontnak tekintet ik.> Ugyanezen szakaszba átveendők az 1893:XVIII. t.-c. 193. £-ának azon intézkedései, melyek azon esetben nyernek alkalmazást, ha a felülvizsgálat nem azon bíróság hatásköréhez tartozik, a melyhez az felterjesztetett, továbbá a melyek a sommás törvény 136. és 137. §-ának megfelelő alkalmazására vonatkoznak. Belföld. Adakozzunk könyveket a rabkönyvtár számára. Korunk szelídebb iránya által kijelölt s büntető törvénykönyvünk által is elfogadott progressiv büntetési rendszer egyik fontos követelménye, hogy mig az erkölcsi rend ellen vétő egyén bűnös cselekményeért a törvény egész szigorával, de igazságosan sujtatik: a szabadságvesztés büntetés tartama alatt ne csak veszítsen, hanem nyerjen is, nyerjen alkalmat a javulásra, hogy majdan visszaadva a társadalomnak, ennek ne nyűge, hanem hasznos tagja lehessen. Az érintett büntetési rendszer minél sikeresebb keresztülvihetése céljából a magas igazságügyi kormány a letartóztatási helyeken a javulás egyik fontos eszközeként az úgynevezett «rabkönyvtár»-ak felállítását vette célba s helylyel-közzel foganatba is; csak hogy ez az emberséges szándék sovány pénzügyi viszonyai mellett oly kedvezőtlen arányban valósulhat, hogy e miatt maga a cél alig megközelíthető és pedig annál kevésbbé, mivel a könyveknek a folytonos használat mellett elrongyollott példányai a rendelkezésre álló forrásból nem pótolhatók. Ha fontos a lélekre a jó könyv az elitélt fogolynál, a ki pedig a phisikai munkában is némi enyhülést találhat, mennyivel fontosabbnak kell elismernünk ezt a vizsgálati fogoly kezében. Mert különösen az első letartóztatásnak az egyén egész lényét megrázó volta; a fogolynak sorsa iránt való kinos aggodalma — a bizonytalanság érzete — a fogoly társaktól is szigorúbb, sokszor a teljes elkülönítés hatása oly annyira megviseli a sok esetben csak gyarlóságból tévedett, vagy talán csak gyanúba fogott embert, hogyha a szegény folyton csak magával — vétke, vagy sorsa okozta szégyenével, bánatával, nem egyszer a saját személyénél is sokkal drágább ártatlanok bizonytalan sorsával foglalkozik: bizony nem lehet csodálni, ha a töprenkedő elme abba a mélységbe sülyed, melyet talán az igazság későn kelő napja sem tud megvilágítani. Idegen, nyugodt elmék gondolatai, alkalmas és helyzetükhöz mért olvasmányok — ez az egyetlen eszköz, mely az ily szerencsétlen embertársainknál a lelki egyensúlyt fentartani képes. A felügyeletem alatt levő budapesti kir. törvényszéki fogháznál, hol legtöbb a vizsgálati fogoly — ilyen könyvtárról nem is beszélhetnek. A Szent-István-Társulat elnöksége részéről évenkint adományozni szokott 30—40 kötet az egész készlet, mely a folytonos használat közben nagyobbrészt el is kallódik. Azért fordulok most bizalommal a hazai könyvkiadó vállalatokhoz, hogy legalább azon kiadványaikat, melyek az itt szóban forgó célra