A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 33. szám - Közegészségügyi törvényhozási kérdések - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [18. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 33. számához. Köztörvényi ügyekben Abból a körülményből, hogy az 1857 okt. 22-dikén kelt és bányatelekkönyv ileg is bejegyzett határegyezmény, valamint az ennek kiegészitő részét képező térkép az akkori bányaigazgatók aláírásával el van látva, kétségtelen, hogy a térképen megjelölt vizirányos határvonal a két szomszédos bányatársulat által, nemcsak szerződésileg megállapított, hanem annak megfelelően a bányamivelés hatosági felügyelet alatt évtizedeken át gyakoroltatott is. A gyulafehérvári kir. törvényszék mint bányabiróság j 1895. szept. 30. 8,586. sz. a.) Alsó és Felső Ferdinánd bányatársulat felperesnek Szent Mária Troás bányatársulat alperes ellen egyességi szerződés érvényességének elismerése iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes bányatársulat a saját és alperes jogelődje az alsó Varadesty bányatársulat részvényesei között még 1857. évi okt. 22-én megkötött A. a. Írásbeli szerződésnek azon intézkedését, mely által a két bányatársulat a bányabirtokok közötti horizontális határlapot, — a bányák fennállása és miveléséig — mindenkorra — akként állapította meg, hogy a szerződés 1. pontjában meghatározott pontok között ugy a Ferdinánd, mint a Yaragyestij bányatársulat a saját bányáiban egy-egy fél öl széles területet köteles közhatárul meghagyni és fentartani, — kívánja alperes bányatársulat által itéletesen érvényben állónak és reá nézve is kötelező erejűnek elismertetni annyival is inkább, mivel ezen szerződés a bányatársak által 1871. évi február 10-én megkötött B. a. szerződéssel is érvényben állónak ismertetett oly módosítás mellett, hogy a megállapított horizontalis közhatáron felül a Cájzi hegyben egy négyzet alakú közterület közös kiaknázásra lett kijelölve; továbbá mert az A. a. szerződés a bányatelekkönyvbe is bevezettetett és Varadesty bányatársulat bányabirtokának bírói elárverezése alkalmával K. László árverési vásárló azt a bejegyzett szerződési kikötménynyel terhelve szerezhette meg, és ő is csak így adhatta el, és alperes bányatársulat is csak ugy szerezhette azt meg. Mivel azonban alperes tagadta ugy az A. mint a B. a. szerződés valódiságát, hogy az a bányatársulat részesei között megköttetett volna, továbbá hogy azt a részvényesek maguk irták volna alá, és az felolvastatott és megmagyaráztatott volna és most ezzel szemben felperesnek ama körü.ményeket bizonyítani nem sikerült, felperest keresetével elutasítani kellett. Ugyanis az A. a. szerződés alperessel szemben, mint a ki az állítólag szerződött Varadesty bányatársulatnak jogutódja, joghatálylyal csak az esetben birna és reá nézve az kötelező erejűnek csak akkor volna tekinthető, ha a szerződést, mivel az nem bányatársulati közgyűlés határozatának eredményében jött létre, de ez esetben valamennyi megbízott részes társ meg nem jelenése vagy valamennyinek hozzá nem járulása folytán a részes társak egy részének elhatározásával is létesíthető lett volna, — a Varadesty bányatársulat összes részvényesei a kiállítás idejében érvényben volt D. oszt. pts. követelményeihez képest állítják ki, vagyis az írástudók két tanú előtt sajátkezű aláírásaikkal látják el, — avagy két tanú előtt elismerik, hogy névaláírásaikat sajátkezüleg kijegyezték vagy sajátkezüleg irták alá. Felperes a reá nehezedő bizonyítási teher folytán a szerződés valódiságának igazolására tanukra hivatkozott és a szerződést aláirók részvényesi minősége kimutatására a bányatársulati könyvkivonatot befektette, de a tanuk általában egy pár kivételével csak azt voltak képesek igazolni, hogy a névaláírás hasonlít vagy éppen olyan, mint a néviróé, s a kik állítják is, hogy a leirt név a névirótól származik, beismerik, hogy a névaláírásnál jelen nem voltak; ennélfogva a Varadesty bányatársulat állítólagos részvényesei, hogy a szerződést aláírva elfogadták volna s igy a szerződés valódi lenne, bizonyítást nem nyert, KZ A. a. szerződés továbbá alperessel szemben kötelező erővel azért sem bir, mivel több állítólagos részvényes nevében azt mások, mint meghatalmazottak és gyámok irták alá, felperes pedig ezeknek erre való jogosultságukat ki nem mutatta, s mert a K. a. bányatársulati könyvkivonat szerint az abban kitüntetett részvények közül A. Ferenc, P. Petru, K. Jósika örökösei, K. Sándor özvegye, M. István, R. Mihály, Cs. János és Sz. Ferenc a szerződés kiállításához hozzá sem járultak s végül mivel az A. szerződés határozmányainak érvényben tartása az alperes határsértése előtti időre vonatkozóan szintén igazolatlan maradt. Ugyancsak a fentiekhez hasonló hiányok forognak fenn a B. a. szerződésre vonatkozóan is, és annak az A. a. szerződés fentartására vonatkozó 1. és 7. pontja az A. a. szerződés valódiságának a megállapítására ugyan olyan Budapest, 1897. augusztus hó 15. okoknál fogva nem alkalmas. Azon körülmény, hogy az A. a. határegyezmény a bányakönyvbe feljegyeztetett, az az érvény| nyel nem biró szerződést kötelező erejűvé nem tette és annak joghatálya Varadesty bányatársulattal szemben ép ugy nem tulajdonitható, mint alperessel szemben, ki azt a Varadesty bányatársulat utáni jogutódlása alapján kérdésessé teheti. Felperes a bányakönyvbe iktatott A. szerződésnél fogva alapnélküli perlekedőnek nem tekintethetvén, ez alapon a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők voltak stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1890. február 25. 29. sz. a.) az első bírósági Ítélet megváltoztattatik, alperes köteles elismerni, hogy egyedül az alsó Varadesty bányatársulat s illetve annak részvényesei, másfelől az alsó és felső Ferdinánd bányatársulat s illetve annak részvényesei között a verespataki Gaur nevű hegyben levő szomszédos bányákra vonatkozólag 1857. évi okt. 22-én létrejött A. a. egyezségi szerződés és ama szerződés 1. pontja szerint a két bányatársulat bányái között megállapított, az F. alatti térképen kitüntetett vizirányos határvonal reá (alperesre) nézve is érvényes és kötelező erővel bir, s köteles alperes az emiitett szerződést minden pontjában megtartani stb. Indokok: Alperes A. és B. a. szerződések valódiságát ok nélkül tagadja, mert ha felperes ama szerződések keltétől lejárt hosszabb idő s különösen a miatt, mert a szerződő felek nagyobb része időközben elhalt, teljesen nem is tudta bebizonyítani azt, hogy az aláírások mindenike valódi, mégis tekintve, hogy a még életben levő szerződő felek közül G. József, B. Ferenc, M. Sámuel, M. Ferenc és D. Sámuel az A. a. szerződésnek magukra vonatkozólag és némely más szerződő felekre nézve is a valódiságot esküvel bizonyították, s azok, valamint kivülök W. János, E. Anna, T. Josefin, Cs. Sándor, A. Dénes, F. Károly, B. László, R. József, F. György, Sz. István, P. Franciska és még más tanuk is az elhunyt szerződő felek legnagyobb részének aláírásait az azokat részint családi, részint másnemű összeköttetésből eredt ismeretségénél fogva az illetőktől eredőknek ismerték fel; tekintve, hogy az A. alattira vezetett záradékból kitetszőleg annak a szerződésnek hiteles másolata a bányahatóság irattárában van elhelyezve, miből folyik, hogy az a bányahatóság hozzájárulásával jött létre; tekintve továbbá, hogy alperes hallgatag beismerte felperesnek azt az állítását, hogy az alsó Varadesty bányatársulat alperesi jogelőd és felperes a B. a. 1871. évi február 10-én kelt szerződés értelmében az abban körülirt bányaterületen közösen bányásztak, s ekként beismerte alperes, hogy a B. a. szerződés teljesedésbe ment, minthogy a B. a. szerződés kifejezetten az 1857. évi okt. 22-én kelt A. a. szerződésre hivatkozik, ha az első Varadesty alperesi jogelőd bányatársulatnak mindenik részvényese az A. szerződést nem is irta volna alá, azzal, hogy a nevezett bányatársulat részvényesei a B. a. alapján felperessel közösen bányásztak, ama részvényesek ugy a B. a. szerződésnek, mint az abban hivatkozott A. a. szerződésnek valódiságát és kötelező erejét elismerte, illetve a szóban forgó szerződésekhez hozzá járultaknak tekintendők; minélfogva az itt felsorolt igazolt ténykörülményekből az A. és B. a. szerződéseknek valódisága az ideiglenes perrendtartás 105. §. értelmében bizonyítottnak veendő. Az A. a. szerződéssel annak 1. pontjából kitetszőleg a szerződő két bányatársulat, illetve ama bányatársulatok részvényesei szomszédos bányáik között nemcsak a határvonalat állapították meg, hanem azonfelül abban is megállapodtak, hogy mindkét fél saját bányaterületéből a vízszintes határvonal mellett £—\ öl területet a bánya erősségéül köteles meghagyni és megtartani. E szerint mindkét fél a mondott célból (bányaerősség) az emiitett l — ^ öl területen az őt illető bányászat abbanhagyására kötelezvén magát, azzal kölcsönösen magával a dologgal járó szorgalmi jogot létesítettek, és miután az A. a. szerződés az alperesi jogelőd bányakönyvében 1859. évi július 22-én be is jegyeztetett, felperes ama szolgalmi jogot az osztr. ált. polg. tkv. 480. §. értelmében megszerezte, miből folyólag, tekintve, hogy az alperesi jogelőd (alsó Vaiadesty bányatársulat) ellen később szerzett zálogjog alapján vezetett végrehajtás alkalmával a csatolt végrehajtási iratok szerint az árverési feltételekben nem állapíttatott meg, hogy az árverés alá vont bánya a fentebb emiitett szolgalom nélkül adattak el, a szóban forgó bányát K. László árverési vevő s ettől az alperes bányatársulat csak az említett szolgalmi joggal terhelten vette és vehette meg; következőleg az A. a. szerződés, mint jogutódot alperest is kötelezi, mely kötelezettség elenyészéssére nézve, alperes a B. a. szerződésre sikerrel nem vonatkozhatik; mert a B. a. szerződés bevezető részében világosan meg van mondva, hogy miután a két bányatársulat az 1857. október 22-én kelt A. a. szerződéssel azt állapította meg, hogy felperes