A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 33. szám - Közegészségügyi törvényhozási kérdések - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [18. r.]

130 A JOG bányatársulat a vízszintes határvonalon felül az alsó Varadesty bányatársulat ama határvonalon alól nem bányászhat, a szerződő felek csupán ezt a megállapodást kívánják módosítani annyiban, hogy a Cajzi hegyben fekvő bányarészben a vízszintes vonalon felül mindkét bányatársulat hatévi időtartamban közösen bányász, mely ideiglenes rendelkezéssel, mint az a B. a. szerződés egész tartamának s különösen a 7. pontnak méltatásából kitűnik, az A. a. szerződéssel megállapított vízszintes határvonal s az azzal kapcsolatban létesített szolgalom érintve és illetve megváltoztatva nincs. Alaptalanul vitatja tehát alperes, hogy a B. a. szerződés e tekintetben is az A. a. 1. pontjában foglalt rendelkezéstől eltérően csupán hatévi időtartamot állapított meg, mindezeknélfogva stb. A m. kir. Curia (1897. május 14. 3,468. sz. a.) A másodbíróság Ítélete indokainál fogva és még azért volt helybenhagyandó, mert abból a körülményből, hogy az 1857. okt. 22. kelt és bányatelekkönyvileg is bejegyzett határegyezmény, valamint az ennek kiegészítő részét képező térkép az akkori bányaigazgatók aláírásával el van látva, kétségtelen, hogy a térképen megjelölt vizirányos határvonal a két szomszédos bányatársulat által nemcsak szerződésileg megállapittatott, hanem annak megfelelően a bányamüvelés hatósági felügyelet alatt évtizedeken át gyakoroltatott is; azt pedig, hogy a két szomszédos bányatársulat a vizirányos határvonalat későbbi egyezménynyel megváltoztatta volna, alperes bizonyítani meg sem kísérelte stb. Úthasználati jogba való visszahelyezését csak az kérheti, a ki valódi szolgalmat gyakorolt ezen uton, vagyis a ki a használatot oly módon gyakorolta, hogy ez szolgalom jellegével bir. Magában véve az a körülmény, hogy az útnak tulajdonosa egy vagy más alkalommal, saját jóakaratából, az ut használatát megengedte, még nem ad jogot arra, hogy ezen útnak állandó használata szolgalomként gyakoroltassék, vagyis ezen használat szolgalom természetével nem bir. (A budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa: 1897. április 6-án IV. D. 377.) Nem csak folytatólagos kielégitési, de folytatólagos biztosítási végrehajtásnak is van helye. (Budapesti kir. tábla 4,033/897. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltótörvény 6. §-a alapján a váltón észlelhető szakitások a kötelezettség érvényét megszüntető szándékkal történtnek vélelmeztetnek, hacsak ennek ellenkezője be nem bizonyittatik. A balassagyarmati kir. törvényszék mint váltóbiróság 1896. évi április hó 1-én 108. sz. a.). K. Ferenc felperesnek H. János I. r. özv. H. Dánielné szül. R. Constantina II. r. és R. Ede III r. alperes, mindnyájan, mint néh. H. Dániel örökösei ellen 300 frt és jár. iránti váltóperében következőleg itélt. A kir. törvényszék kötelezi alpereseket, mint a keresethez A) alatt eredetben csatolt Losoncon 1891. évi január hó 20-án 300 írtról kiállított váltó egyik elfogadójának néh. H. Dánielnek örököseit arra, hogy felperesnek 300 frt tőkét, ennek kamatait stbt. azonban mégis csakis a néh. H. Dániel után rájuk szállott örökségük és pedig özv. H. Dánielné szül. R. Costantina a hagyatéki leltárban 2., 3., 5., 7., 28., 30—34., 36—57., 59—70., 73—77., 80., 81., 106., 125—126., 155—160 tételek alatt felvett ingóságok a 758 tétel alatti bükkönymag felerésze a 78., 79." tétel alatti gabona nemű Vs része és 700 frt özvegyi tartásdíj dr. H. János a hagyatéki leltárban felvett több ingóság s ezen kivül a kisterennei 157., 210., 91., 137., 120., 121., 122., 123., és 276. sz., továbbá a csütfalusi 2. sz., a mátraszőllősi 533. sz, a pásztói 425, 1043., 387 és 518 sz. ugy a hasznosi 120 sz. ingatlanok és a P. Ede a hasznosi 120 sz. tjkvben felvett malombeli jövedelem és a hasznosi 305. sz. tjkvben foglalt erdő illetőség erejéig egyetemlegesen megfizessenek stb. Indokok: Felperes a keresetét és A) a. csatolt eredeti 300 frtos váltó alapján indította keresetét alperesek mint a váltó egyik elfogadójának néh. H. Dánielnek az 5759/93. sz. hagyaték átadó végzéssel igazolt örökösei ellen, és kérte őket a néhai H. Dániel után reájuk szállott örökségük erejéig marasztalni. A keresetre kitűzött tárgyalási határnapon özv. H. Dániel szül. R. Constantina és R. Ede alperesek szabályszerű idéztetésök dacára meg nem jelentek, s így a prts. 112. §-a értelmében az egyedül megjelent dr. H. János I. r. alperes védekezéséhez csatlakozottnak voltak tekintendők. I. r. alperes mindenekelőtt kifogásolja a kereseti követelés megítélését, mert felperesnek már két izben utasíttatott el hasonló keresetével, s így a kereset tárgya már «resjudicata,» de érdemben is védekezvén, tagadja a kereseti követelés fenállását és valódiságát, ugy szintén tagadja, hogy a B) alatt csatolt 5759. számú hagyaték átadó végzés és a C) alatti tkvi végzés jogerősek lennének s igy azt is, hogy néhai H. Dániel örökösei valamint hagyatéka kétségtelenül megállapítva lennének. Kifogást emel a kereseti váltó ellen is, mert azon állítólag töltettek ki a lényeges kellékek és különösen utólagosan íratott rá K. Ferenc kibocsájtói aláírása, ugy szintén azért is, mert a kibocsájtói aláírás nincs a szöveg alatt, hanem a váltó szövegébe íratott, s igy mint szabálytalan, nem létezőnek tekintendő, kibo- i csájtói aláírás hiányában pedig minthogy az a váltó lényeges kellékei közé tartozik, ezen okiratból váltójogi kötelezettség nem származik s a kereset feltétlenül elutasítandó, de jogellenesen töltötte ki felperes a váltót 1891 évi július hó 20-iki lejárattal, ami onnan is kitűnik, mert ez a váltó az aláírásokból áthatólag H. Lajos és H. Dániel közötti valamely jogügylet tárgyát képezte és szabad szemmel láthatólag is ketté volt szakítva és csak az utólagos összeragasztás után töltetett ki a felperes által, s igy tehát a szétszakasztás folytán már a váltó érvényét elvesztette. Tekintettel azonban arra, hogy a jelen perhez csatolt VIII. 891/381 és VIII. 893/193 ir. jeles iratokból kitűnik, hogy miszerint felperes mind a két esetben csakis az összes ismert örökösök perbeidézésének elmulasztása miatt utasíttatott el keresetével, tehát csakis aki hiány miatt, igy a pertárgya ítélt dolgot nem képez, továbbá tekintettel arra, hogy a csatolt hagyatéki iratokból kitűnik, miszerint az 5759/93. sz. hagyatékát adóvégzés már jogerős (1308/94. sz.) ami egyébként a keresethez csatolt végzésekkel is kellőleg kimutattatott. Minthogy továbbá alperes H. Dánielnek a váltón látható elfogadói aláírását, illetve annak valódiságát kétségbe nem vonta, s egyébként a kereseti váltó minden lényeges kellékekkel el van látva, mert a váltó birtokosa a neki kitöltetlenül átadott váltót annak lényeges kellékeivel ellátni jogosítva lévén, alperesnek az utólagos kitöltésre alapított kifogása figyelembe vehető nem volt, és mert a kibocsájtói aláírás a szöveg folytatásaként s igy a világosan arra vonatkozólag lévén a váltóra rávezetve, az a törvény kívánalmainak megfelel, azon kifogását pedig, hogy a váltó lejárata szerződésellenesen töltetett ki, felperes tartozott volna bizonyítani, de ezt nem csak nem tette, hanem tenni meg sem kísérletté, és végül, mert azon kifogása, hogy a váltó szabad szemmel is láthatólag el volt szakítva s igy a szétszakítás folytán már a váltó erejét elvesztette, tekintve, hogy az elszakított és összeragasztott váltó elszakítása véletlenül történtnek s igy a váltót meg nem semmisitőnek vélelmezendő s ezzel szemben neki kellett volna bizonyítani, azonban szintén meg sem kísérletté, alpereseket a váltókötelezettség alól fel nem oldotta, mindezeknél fogva és azon jogszabály értelmében, mely szerint az örökösök az örökhagyó tartozásaiért örökségük erejéig egyetemleg felelősek: alpereseket mint néhai H. Dániel váltóelfogadónak igazolt örököseit a váltótörv. XXIII. és 91 .§§. alapján a kereseti tőke és kamatai stb. megfizetésére az 5759/93. sz. végzésben meghatározott örökségük erejéig és a kereset értelmében itéletileg kötelezni kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. évi június hó 10-én 1376. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokai alapján, mégis azzal a kiigazítással, hogy a váltónak megállapodás ellenes kitöltését nem felperes, miként az elsőbiróság ítéletének indokolásában nyilván tollhiba folytán mondatik, hanem alperes tartozott volna bizonyítani, helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1897. évi május hó 26-án 1123. sz. a.) Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Azzal szemben, hogy a kereseti váltón szemlélhető szakitások nem a váltónak összehajtásából és igy használásából illetőleg a váltó papíranyagának szétmállásából keletkeztek és azzal szemben, hogy felperes maga sem állítja, annál kevésbbé bizonyítja, hogy a szakitások véletlenségből történtek, a váltótörv. 6. §-a alapján is azt kell következtetni, hogy a szakitások a váltó megsemmisítését célzó szándékkal történtek, ennélfogva tehát felperesnek állott kötelességében bizonyítani alperesek tagadásával szemben azt, hogy a követelés alapját képező kereseti váltó az észlelhető széttépés dacára is megtartotta érvényét, vagy, hogy a széttépés tévedésből — elvétésből — és nem a kötelesség érvényét megszüntető szándékkal történt, de felperes ezt bizonyítani meg sem kísérletté. Ezeknél fogva mindkét als'óbirósági itélet megváltoztatása mellett felperes keresetével elutasítandó volt. Két különböző székhelylyel, de ugyanazon cég tagokkal biró cég által elfogadott váltó, az egyik cég csődbejutásakor, a csődbe jutott cég által elfogadottnak vétetett és a csődhitelezők II. osztályába soroztatott. A besztercei kir. törvényszék, mint csődbíróság (1895. évi május hó 25-én 3,093. sz. a.) «D. és R.» párisi cég felperesnek vb. «K. Maschler és Comp.» cég csődtömege továbbá H. Károly és «Sch. és H.» cég alperesek ellen 12500 frt és jár. iránti külön perében következő ítéletet hozott: «D. és R. párisi cég felperesnek a Jassyban 1890. évi október hó 2-án 10,000 frankról továbbá Jassyban 1890. év október hó 2-án 8000 frankról és végre Jassyban 1890. év október hó 2-án 7000 frankról kiállított háromrendbeli váltókon alapuló 25000 frankos követelése, abban az összegben a melyben 25000 frk az itélet jogerőre emelkedése időpontjában a magyarországi törvényes pénzértéknemre átszámlálván tesz, de 12,500 frtot meg nem haladó nagyságban s annak 1891. évi január 2-tól járó6o/0-os kamatja valódinak kimondatik s az a csődhitelezői követelések második osztályába tartozik stb. Indokok: A felperes által jelen perirataihoz beadott, a 3093/1895. polg. sz. alatt fekvő a párisi osztr. magy. cs. és kir. nagykövetség által hitelesített viszonossági bizonyítani tanúsága