A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 2. szám - A közigazgatási biróság működésének megkezdése

A. JOG mert az elsöbiróság Ítéletében ily megállapítás nem foglaltatik s az elsöbiróság ennek a kérdésnek mellőzésével egészen más alapból indult ki ítélete hozatalánál, jelesül abból, hogy nem látta bizonyítottnak azt, hogy a kötések árkülönbözetre vonatkoznak és hogy az A) a. közjegyzői okiratba felvett nyilatkozat feltétlen kötelezettséget állapit meg. Csakis az indokolás azon részében, melyben a kereset történeti részét adja elő, említi fel azt, hogy az összeszámolás, melyre a kereset alapittatik, bizományi ügyletekből ered. A keresethez Ai alatt csatolt okiratban bizományi vételről és eladásról van ugyan szó, hasonlókép előfordul a 2. és 3'/. alattiakban is az, hogy alperes a vétel és eladásért felperesnek bizományi dijt ^Commission) fizetni köteles. Habár a bizományi dij ^Provisio) szószerinti értelme szerint a beszerzéssel járó fáradság jutalmát jelenti, e kifejezésből magában véve a kötött ügylet bizományi minőségére következtetés még nem vonható, mert gyakran a saját számlára kötött szállítási ügyleteknél is oly módon határoztatik meg a vételár, hogy a vételár összegéhez pótlék gyanánt néhány százalék mintegy a kereskedelmi üzletben rejlő tevékenység jutalmául számíttatik, ez azonban a vételár egyik elemét képezvén, magában véve a bizományi viszonyt nem bizonyítja. Egyébként pedig jelen esetben a felek között nem vitás, hogy az A) alatti nyilatkozatban foglalt elszámolás a'2. és 3. /. alatti kötések eredményéből állott elő és hogy ezen 2. és 3. 7- alattin kívül más ügylet a felek között elő nem fordult. Ezeknek a kötéseknek tartalmából, különösen pedig azoknak eme kitételeiből: «En eladtam . . . iich verkaufte* «Én vettem . .. (ich kaufteV és abból, hogy azokban nincsen szó arról, hogy felperes csakis megbízást nyert a vételre és eladásra, határozottan megállapítható, hogy a felek közt nem bizományi viszony, hanem saját számlára kötött jogügylet forog fenn. Ezek szerint alaptalan az a panasz, hogy helytelenül állapította meg a felebbezési bíróság azt, hogy a szállításra irányuló szándék ki volt zárva. A felebbezési bíróság három körülményre alapítja ebbeli megállapítását, jelesül arra, hogy alperes mint állandóan alkalmazott köztisztviselő mezőgazdasággal nem foglalkozik, továbbá az állítólag vett és illetve eladott gabonanemüek nagy mennyiségére, és végül arra, hogy a fedezeti váltók csakis a felmerülő árkülönbözetek és a provízió biztosítására adattak. A felebbezési bíróságnak ezt az indokolt megállapítását felülvizsgálati uton megtámadni nem lehet, mert a felebbezési bíróság ezeket az adatokat az 1893. évi XVIII. t. cikk 64. §-a értelmében szabadon mérlegelhette, és mert a fent kifejtett indokokból az okiratokkal való bizonyításra vonatkozó szabályok, jelesül az 1893. évi XVIII. t.-cikk 73. §-ának a megsértéséről sem lehet szó. Ebből a megállapításból helyesen következtette a felebbezési bíróság azt, hogy a fenforgó esetben a felek közt csakis tőzsdei árkülönbözeti ügylet jött létre, s helyesen alkalmazza azt a jogszabályt, hogy az ily ügylet birói uton érvényesíthető követelés jogalapját nem képezi. A további kérdés már most csak az, hogy a 2. és 3 /. alatti kötések alapján létrejött Ai alatti elszámolási nyilatkozat képez-e önálló kötelem megállapítására elegendő jogalapot? Mellőzve az értékpapírokból felmerülő különleges jogviszonyokat, hazai jogunk szerint valamely köztörvényi kötelem létesüléséhez érvényes kötelezettségi alap kívántatik meg, s ennélfogva az elismerés vagy elszámolás magában véve önálló kötelmet nem alapítván meg, a törvény oltalma alól kizárt ügyletek puszta elismerés vagy elszámolás által sem válhatnak érvényesekké s a kötelezett fél azoknak érvényét az elszámolásnak alapját tevő jogviszony természetéből merített kifogásokkal megtámadhatja. Minthogy pedig az A) alatti nyilatkozatban foglalt elszámolásnak alapját kizáróan a 2. és 3 7- alatti kötések képezték, a fentebbiek szerint pedig ezek alapján felperest követelési jog nem illeti, ugyanez áll maga az Aj alatti nyilatkozatra is, a felebbezési bíróság tehát azzal sem sértett jogszabályt, hogy az A) alattiban foglalt elszámolást marasztalás alapjául szolgáló önálló kötelemnek el nem ismerte (1896. október 13. I. G. 204. sz. a.) Bűnügyekben. A férjnek bünrészessége nejének vagyonbukása alkalmából. >btk 416. §. 2. 3. pont.i A szolnoki kir. törvényszék (1895. ápril 26-án 1,941. sz. a.) csalárd bukás bűntettével, és vétkes bukás vétségével vádolt B. Jakabné szül. B. Teréz, B. Jakab és özv. B. Hermanné, szül. F. Katalin elleni büntetőügyben a következőleg ítélkezett: szabadon hagyott B. Jakabné szül. B. Teréz 32 éves, 50 frt értékkel biró, vagyonbukott, kun-szt-mártoni kereskedő; B.Jakab 35 éves, vagyontalan házaló és özv. B. Hermanné szül. F. Katalin, 60 éves, 3'íO frt. értékkel biró, kereskedő, mindannyian izraelita vallásúak, büntetlen szarvasi lakosok közül B. Jakabné a btk. 414. §-ba ütköző csalárd bukás büntette, B. Jakab a btk. 41-í/l. §. ütköző csalárd bukás büntette s a btk. 416/2. 3). §-ba ütköző vétkes bukás vétség s B. Hermanné a btk. 414/1. §-ba ütköző csalárd bukás vádja alól felmentetnek, ellenben B. Jakabné a btk. 419/2. 3). §-ba ütköző vétkes bukás vétségében vétkesnek kimondatik; ezért a btk. 416. §. és 92. §. alapján az 1892. évi 27. t. cikkben meghatározott célra 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizetendő s behajthatatlanság esetén 12 napi fogházra átváltoztatandó hatvan forint pénzbüntetésre Ítéltetik stb. Indokok: B. Jakabné ellen ezen törvényszéknek 5,722. számú végzésével 1892. május 4-én a csőd elrendeltetett. B. Jakabné terheltetett azzal, hogy ő, illetve férje a csőd kitűzése előtt B. Hermannéhoz árukat vittek s azokat ott elrejtették, minthogy azonban e körülmény tekintetében terhelő vallomásként egyedül H. Erzsébet előadása tekinthető, ennek előadása pedig a 63. n. sz. alatti értesítésben foglalt azon körülmény által, hogy a B. Hermanné által lakott házban pince nincs, lerontatott; vádlottak a btkv. 414/1). §-ba ütköző csalárd bukás bűntett vádja alól — megjegyezve, hogy B. Jakab és B. Hermanné vagyonbukottak nem lévén, ők csak mint bűnrészesek szerepelhetnének — mindhárman felmentendők voltak. B. Jakabné és Jakab előadása által beigazoltatott, hogy B. Jakabné törvényszerű kereskedelmi könyveket nem vezetett, évi mérleget nem készített s az évi forgalom 2,000—5,000 frtot tett ki, — ez alapon B. Jakabné ellen a btkv 416/2. 3). §-ba ütköző vétkes bukás vétsége beigazoltatott. Noha pedig a most emiitett vádlottak előadása által beigazoltatott az is, hogy a B. Jakabné kereskedését nem ő, hanem férje vezette, minthogy B. Jakab ellen csőd nem nyittatott s ekként olyannak tekintendő, mint más meghatalmazott, a mulasztásokérti felelőséggel csak a vagyonbukott terhelhető s igy B. Jakab a btk. 416/2. 3). §-ba ütköző vétség vádja alól felmentendő volt. A büntetés kivetésénél figyelembe vétetett a büntetlen előélet. A vagyoni marasztalásra nézve tett intézkedés az elitélésnek s vagyontalanságnak folyománya stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896 március 4-én 1,800. sz. a.) az első bíróság ítéletét részben megváltoztatja és vádlott B. Jakabné szül. B. Teréz főbüntetését a btk. 92. §-ának mellőzésével tizennégy (14) napi fogházban állapítja meg, egyebekben az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Enyhítő körülményül egyedül a büntetlen előélet forogván fenn, az említett elitélt vádlottal szemben a btk. 92. §-a alkalmazandó nem volt. B. Jakabné főbüntetése tehát fogházban I és tekintetei arra, hogy a bukás a hitelezőknek nagyobb megkároI sitásával járt, a fentebbi mértékben volt megállapítandó. EgyebekI ben az első bíróság ítélete indokai alapján hagyatott helyben stb. A m. kir. Curia (1896. évi november hó 4-én 5,564. sz. a.) B. Jakab a btkv. 416. §-nak 2. és 3. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében mint bűnsegéd a btk. 69. §. 2-ik pontja alapján bűnösnek kimondatik és ezért az Ítélet foganatba vételetői számítva 14 napi fogházra és egy évi hivatalvesztésre, B. Jakabnéval I egyetemben az 1890. évi 43. t.-c. rendelkezései szerint a bűnügyi költségek megfizetésére Ítéltetik. Ezzel a változtatással a kir. Ítélőtábla ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: B. Jakab beismerte azt, hogy ő vezette a felesége nevén álló üzletet, ő volt az, a ki a hitelezőkkel való üzleti összeköttetéseket közvetítette. Beismeri különösen, hogy a cég bejegyeztetését ő eszközölte, de azért sem vagyonállapotot feltüntető könyveket nem vezetett, i sem mérleget nem készített. Tekintve már most, hogy B. Jakabné a könyvek nem vezeI tése és a mérleg nem készítése miatt mondatott ki bűnösnek; ! tekintve, hogy a btk. 416. §-ának 2. és 3. pontjaiba ütköző mulasz: tások szándékosan történtek, ezeknél tehát a bünrészesség is megállapítható; tekintve, hogy a B. Jakabné és férje közt fenálló viszonynál fogva, hogy B. Jakab 1887. évben Szarvason megbukván, üzletet saját neve alatt nem nyithatott, nem szenvedhet kétséget, hogy az üzlet megnyitása, a cég bejegyzése, a könyvek vezetése | és a mérleg készítése elmulasztásából álló szándékos cselekményeket és mulasztásokat B. Jakabné a férjének befolyása alatt követte el: ennélfogva B. Jakabot, mint bűnsegédet bűnösnek kellett 1 mondani. A büntetés kiszabásánál a büntetlen előélet enyhítő, másI részt az okozott kár súlyosítóul véve, az ítélet rendelkezései szerint j volt megállapítandó. Egyéb részeiben a kir. ítélőtábla ítélete a j felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott vonatkozó ! indokoknál fogva hagyatott helyben stb. A pénzügyi közigazgatósági biróság döntvényei. 72. szám. ' Abban az esetben, midőn köszénkiaknázási jog az adásvételi jogügylet tárgya: az ily jogügylet illetékszabás szem| pontjából ingó avagy ingatlan eladása iránt kötöttnek \ tekintendő-e ? Határozat: Abban az esetben, midőn kőszénkiaknázási jog az adásI vételi jogügylet tárgya: az ily jogügylet illetékszabás szempont' jából ingatlan eladása iránt kötöttnek tekintendő. Indokok: Általános jogi elv szerint a testetlen dolgok a melyek közé névszerint a vagyoni jogok és jogosítványok tartoznak, a mennyiben magukban vétetnek ingóknak, a mennyiben pedig valamely fekvő jószágnak tartozékát képezik, ingatlanoknak tekintetnek. Annak a kérdésnek eldöntése tehát, vájjon hazai jogunk