A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 2. szám - A közigazgatási biróság működésének megkezdése

8 A JOG szerint a kőszénkiaknázási jog ingó vagy ingatlan dolognak tekintendő-e, attól függ, vájjon a kőszénkiaknázási jog tételes törvényeink értelmében annak a teleknek, melyen a kiaknázás célba vétetett, tartozékát képezi-e vagy sem ? Az 1811. évi országbírói értekezlet által alkotott szabályoknak a bányaügyre vonatkozó VII. fejezete, illetőleg ennek 1-sö §-a világosan abból az elvből indul ki, hogy a kőszén annak az ingatlannak a tartozéka, a mely alatt elterül, a miért arra jogokat szerezni csak az illető földbirtok tulajdonosának beleegyezésével és hozzájárulásával lehet; igy egyebek közt a d) pont alatt, a midőn azt állapítja meg, hogy ki tekintessék oly földtulajdonosnak, a kit a felfedezendő kőszéntelep tulajdonjoga megillett, egyenesen kimondja, hogy ott, a hol az összesítés még meg nem történt «a kőszéntelep a volt földesúri birtok tartozékának nyilatkoztatik». Azt, hogy a kőszéntelep az illető földbirtok tartozéka, megerősíti az 1871. évi LIII. t.-cikk 2., 83. és 84. §-a is. Miután pedig a kőszénkiaknázási jog megvétele tulajdonképen valamely telek felszíne alatt létező vagy feltételezett kőszéntelep tulajdonjogának megszerzése; minthogy továbbá hazai jogunk fennebb hivatkozott elvei szerint a kőszéntelep az ingatlannak tartozéka, következik ebből, hogy az ennek kiaknázására vonatkozó jog is éppen ugy ingatlannak minősítendő, mint maga a földbirtok. Ki kellett tehát mondani, hogy abban az esetben, midőn kőszénkiaknázási jog az adás-vételi jogügylet tárgya: az ily jogügylet illetékszabás szempontjából ingatlan eladása iránt kötöttnek tekintendő. Kelt Budapesten a m. kir. p. ü. közigazgatási bíróságnak 1896 december hó 10. napján tartott teljes tanácsüléséből. Hitelesittetett a m. kir. p. ü. közigazgatási bíróságnak 1896. évi december hó 21. napján tartott teljes tanácsülésében. 73. szam. Az illeti ki díjjegyzék 74. tételének u/uezei rendőrségi beadványoké vezérszó alatti rendelkezésében kimondott bélyegmentesség, a mezei kártételből eredő kártérítés iránt, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló J8g4. évi XII. t.-c. hatályba lépte előtt folyamatba tett sommás perekben felmerült beadziányokra, jegyzökönyvekre és határozatokra kiterjed-e ? Határozat: Az illetéki díjjegyzék 74. tételének «mezei rendőrségi beadványok* vezérszó alatti rendelkezésében kimondott bélyegmentesség, a mezei kártételből eredő kártérítés iránt a mezőgazdaságról és mezörendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. hatályba lépte előtt folyamatba tett sommás perekben felmerült beadványokra, jegyzőkönyvekre és határozatokra is kiterjed. Indokok: Az illetéki díjjegyzék 74. tételének «mezei rendőrségi beadványok* vezérszó alatti bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: «Mezei rendőrségi beadványok lásd beadványok mentesek 1) betűjét. Az ezen ügyekben felvett jegyzökönyvek és határozatok nem tárgyai az illetéknek.* Már maga az a körülmény, hogy a 74. díjtételnek fenn idézett rendelkezése, a mezei rendőrségi ügyekről egész általánosságban szól, arra enged következtetni, hogy a szóban forgó bélyegmentesség nem csupán a szorosan vett mezei rendőrségi kihágásokra, hanem az 1840. évi IX. törvénycikkben érintett mezei rendőrségi ügyek másik ágazatára, nevezetesen a mezei kártételből eredő kártérítési perekre is kiterjed. Az 1894. évi XII. törvénycikk által hatályon kivül helyezett mezei rendőrségről szóló 1840. IX. t.-c. ugyanis az ezen törvény rendelkezése alá tartozó mezei rendőrségi esetek között csupán az eljárás módozatára nézve tesz különbséget, az egyes eseteket azonban, — tekintet nélkül arra, hogy az eljárás tárgyát a törvénybe ütköző káros cselekmény megtorlása, vagy a mezei kártételből eredő kár megtérítése képezte — kivétel nélkül a mezei rendőrségi ügyek közé sorolja; miből önként következik, hogy ezen elnevezés alatt «mezei rendőrségi ügyek* az 1840. évi IX. t.-c. 1. §-ában felsorolt kártételekből származó mindennemű esetek értendők. De nemcsak az 1840. évi IX. t.-cikkböl, hanem a későbben alkotott törvényekből is világosan kitűnik, hogy a mezei rendőrségi kártételből eredő és az 1894. évi XII. t.-c. hatályba lépte előtt indított kártérítési perek a mezei rendőrségi ügyek fogalma alá esnek; nevezetesen a törvénykezési rendtartást szabályozó 1868. évi LIV. t.-c. 93. §-ának h) pontja szerint «sommás eljárás alá tartoznak az 1840. évi IX. t.-c.-ben foglalt azon mezei rendőrségi esetek, melyek a polgári eljárás alá tartoznak,* az 1868. évi LIV. t.-c. módositásáról szóló 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-ának m) pontja, valamint a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ának n) pontja szerint pedig «sommás eljárás alá tartoznak azon mezei rendőrségi ügyek, melyek polgári eljárás alá tartoznak.* Minthogy ezek szerint a mezei kártételből eredő és sommás eljárás alá tartozó azok a kártérítési perek, melyek az időközben hatályon kivül helyezett 1840. évi IX. t.-c. hatályban léte alatt és ezen törvény alapján lettek folyamatba téve, a vonatkozó törvényekben mindenütt mint mezei rendőrségi ügyek említtetnek és miután az illetéki díjjegyzék 74. tételének fennidézett rendelkezése a mezei rendőrségi ügyekről egész általánosságban intézkedik; ennélfogva ennek az általános rendelkezést tartalmazó illetékszabálynak nem lehet oly megszoritó értelmezést tulajdonítani, mintha az csupán a mezei rendőrségi ügyek egyik ágazatára, t. ; mezei rendőrségi kihágásokra vonatkoznék Ennek a felfogásnak helyességét egyébiránt az illetéki dijieevzék 49. tételének o.) pontja is megerősíti. Az illetéki díjjegyzék 49 tételének o.) pontja ugyanis a mezei rendőrügyekben, valamint a vadak által okozott kártérítési keresetekre vonatkozó eljárásban hozott határozatokat feltétlenül illetékmenteseknek mondja ki; az pedig, hogy a 49. díjtétel o.) pontjában kimondott illetékmentesség a mezei kártételből eredő peres kérdésben hozott birói határozatokra vonatkozik, további bizonyítást nem igényel, mivel az illetéki díjjegyzék 48. tétele értelmében csupán az idézett díjtétel A—D. pontjaiban felsorolt bírósági ítéletek és határozatok esnek illeték alá, ellenben a birói eljárás körén kivül eső mindennemű más határozatok amúgy is illetékmentesek lévén, abból a körülményből, hogy a 49. díjtétel o.) pontja a mezei rendőri ügyekben hozott határozatokat illetékmenteseknek nyilvánítja, kétségtelen, hogy ez a mentesség egyedül azokra a mezei rendőri ügyekre'értendő, melyek birói eljárás alá tartoznak. ö Végül nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy a kisebb polgári ptres ügyekben használandó bélyegilletékek mérve és lerovási módjára vonatkozólag kibocsátott 1878. évi 695. sz. pénzügyi és 407. sz. igazságügyi miniszteri körrendelet 8. pontja szerint «a mezei rendőri ügyekre vonatkozó eljárás ugy a községi, mint a kisebb polgári peres ügyekben eljáró többi bíróságok előtt teljesen bélyegmentes*; arra nézve pedig nem forog fenn semmi törvényes alap, mely a sommás eljárás alá jtartozó és a kisebb polgári peres eljárás keretébe eső mezei rendőrségi ügyek között ebben a tekintetben teendő megkülönböztetést kellően indokolhatná. Ezek alapján és annak kijelentése mellett, hogy jelen döntvény egyedül az 1840. évi IX t.-c. hatályban léte alatt és annak alapján indított kártérítési sommás perekre vonatkozik, ki kellett I mondani, hogy az illetéki díjjegyzék 74. tételének <mezei rendőrj ségi beadványok* vezérszó alatti rendelkezésben kimondott bélyegmentesség, a mezei kártételből eredő kártárités iránt a mezőgazj daságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. hatályba j lépte előtt folyamatba tett sommás perekben felmerült beadványokra, jegyzőkönyvekre és határozatokra is kiterjed. Kelt Budapesten a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak 1896. évi december hó 10-én tartott teljes tanácsüléséből. Hitelesittetett a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak 1896. évi december hó 21-én tartott teljes tanácsülésében. A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. Ha az 1894. évi XXVI. t.-c. (8. §. 4. c) pont) életbe lépése előtt hozott s ennélfogva illetékmentes volt kielégítési sorrendi végzés felsőbb biróság által feloldatik, a helyéhe hozott pótsorrendi végzésre,bár a fent idézett törvény hatálya alatt hozatik, bélyegilleték nem jár. (1896. évi 7.4-68. sz.) A lelet alapján előirt felemelt illetéknek az 1894. évi XXVI. t.-c. 31. §-ában biztosított kedvezményes (í. i. csak kétszeres összegben való) lerovása posta utján is érvényesen eszközölhető s a lerovás napjául a postára-adás napja tekintetik. (1896. évi 6,168. sz.) Gyermekükkel egy háztartásban élő szülök, a gyermek mint családfőnek adóköteles családtagjaiul nem tekinthetők (1896. évi 8,077. sz.) Az 1894. évi törv. cikknek a felemelt illeték kedvezményes lerovásáról szóló 31. §-<7 csakis a peres eljárás során elkövetett bélye^rövidések eseteiben alkalmazható. 1896. évi 6.482. sz. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Haán József e. Cece, szék -fehérvári tszék. bej. márc. 1. félsz márc. 30., csb. Sohár Béla, tmg. dr. Say Viktor. — Haán Jenő é. Cece, szék.-fehérvári tszék. bej. márc. 1., félsz. márc. 30.. csb., Sohár Béla. tmg. dr. Say Viktor. — Grünblatt Hermann e. Nagyszeben, n -szebeni tszék, bej. febr. 20., félsz. márc. 6., csb. Bán Ferenc, tmg. Heinrich Gusztáv. — Szarka Mór e. Nemes-Ócsa. komáromi tszék, bej. jan. 16., félsz. jan. 23., csb. Skoday László, tmg. Csépi Dániel. — Ifj. Barcsay Miklósné e. Debrecen, debreceni tszék, bej. febr. 27., félsz, márc ló., csb. Hegedűs István, tmg. dr. Freund Jenő. — Haán Mózes e. Cece. szék.-fehérvári tszék, bej. márc. 1., félsz. márc. 30., csb. Sohár Béla, tmg. dr. Say Viktor. — Farkas Sándor e. Gyöngyös, egri tszék, bej márc. í., félsz. márc. 24 , csb. Buza Endre, tmg. dr." Kálmán Ignác. Pályázatok : Gyöngyösi jbságnál j b i r ó i áll. jan. 18. - P»: vigyei jbságnál aljegyzői áll. jan. 19. — Dunuföldvári jbságnál j b i r ó 1 áll. jan. 19. — Besztercebányai tszéknél jegyzői áll. jan. 20. — ]^f' Nagy-Kun-Szolnok vármegyénél 3 közigazgatási gyakornoki áll. jan. 24. — Fiumei tszéknél 3 aljegyzői áll. jan. 20. — Tőcseijbságnál j b i r ó i áll. jan. 22. PÁLLAS P.ásZváNrrÁRSASA'? NYOMDÁJA BUDAPFfiTFN