A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 33. szám - Közegészségügyi törvényhozási kérdések - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [18. r.]

A JOG 235 Azonban még ezen esetekben is fenhagyandó ama jog és kötelesség, hogy a felek bármelyikének kérelme folytán a felebbviteli bíróság az ügyet érdemleges elintézés végett az első bírósághoz visszautasítani tartozzék. 535. §. A felebbviteli költségeknek melyik fél által leendő viselése iránt feloldás esetén is szükséges intézkedni, ha a felebbviteli bíróság az ügyet letárgyalás és ítélethozatal végett az első bírósághoz visszautasította, nevezetesen meg kell állapítani, hogy ilyen esetekben a meghatározott felebbviteli költségek viselésének kérdése a feloldás folytán hozandó ujabb határozatban döntendő el. 537. §. Ha a szóbeli tárgyalásra kellően megidézett feleknek elmaradása a felebbezés elintézését nem gátolja, az csak amellett bizonyít, hogy a felebbezett ügyeknek nyilvános előadás utján leendő elbírálását a tervezet maga se perhorrescálja. Ennek constatálása után csak azon kérdés képezheti eldöntés tárgyát, hogy a két mód közül melyik célszerűbb, s a bíróság, meg a felekre nézve előnyösebb. Azok után a mik az 511. §-nál már felhozattak még kiemelendőnek tartjuk, hogy az egyes felebbezett ügyeknek nyilvános előadás utján leendő elintézése nagyon megkönnyíti a felebbviteli bíróságok helyzetét. Mert ha minden felebbezett ügyben szóbeli tárgyalás tűzendő, a felek meg nem jelenése esetleges leVén, a felebbviteli bíróságok a szóbeli tárgyalásokkal nagyon is tul lesznek halmozva, a mihez hozzájárul még a tanács egyes tagjainak tulterheltetése is, hacsak a kellő bírói személyzet nem fog rendelkezésre állani, mivel a szóbeli tárgyalásra kitűzött ügyek mindegyikét előzetesen és tanulmányozás végett előadónak kell kiosztani, különben a felek meg nem jelenése esetén azt elő nem adhatja, holott a most érvényben levő eljárás szerint a szóbeli tárgyalásra kitűzött darabokat nem kell minden esetben előadónak kiosztani. E szerint nemcsak perjogi hanem financiális szempontok is dominálnak az egyik vagy a másik rendszer elfogadása felett. Annak pedig, hogy a felek a szóbeli tárgyalásra meg nem jelennek, több oka lehet. Az egyik bizonyára a törvény azon hiányossága lesz, hogy a felebbezésnek nyilvános előadás utján leendő elintézésére módot nem nyújt. Lehet azonban oka az is, hogy a peres felek perenkivül kiegyeztek, de a felek képviselői a lakhelyüktől távol eső felebbviteli ikir. táblai bíróságnak azt már benem jelenthetik,vagy pedig a peres felek képviselői akadályozva levén a szóbeli tárgyaláson megjelenni, az ügynek tárgyalását ily módon és közös megegyezéssel elhalasztják. Ha a meg nem jelenésre az első körülmény szolgáltatott okot, ugy az bizonyára a mellett bizonyít, hogy a felek a maguk részéről nem tartják szükségesnek a szóbeli tárgyalást, sőt költségszaporitás szempontjából sérelmesnek ítélik. Ha pedig a felek kiegyezése, vagy a kölcsönös elhalasztás lenne az indító ok, minek kényszeríteni a felek képviselőit arra, hogy e célból a bíróságnál személyesen, vagy helyettes által megjelenjenek. Ez már csakugyan puszta formalismus lenne. De egyes esetekben a megjelenés lehetetlen is, ha a megjelenést gátló körülmény a tárgyalás előtti napon állott be és az ügyvédek nem laknak a tábla székhelyén. Véleményünk szerint még akkor is, ha a nyilvános előadás rendszere mellőztetnék a contemplált szabályt a javaslatba hozott formában alig lehetne elfogadni. Ellene mond ennek ama előrelátható következmény is, hogy az Ítélethozatal az igazolási eljárásra fog és pedig igen gyakran alkalmat szolgáltatni, sőt ha az ügy mindkét fél felebbezése és meg nem jelenése folytán, a peres felek mindegyikére kedvezőtlenül döntetik el, megtörténhet, hogy mindakét fél fog élni igazolással, — a mennyiben nóvummal akart élni. A törvénynek — a mint az ügy szóbeli tárgyalással intézendő el és a felek meg nem jelennek, meg kell akadályoznia azt, hogy felebbezett ügyben a peres felek kifejezett akarata nélkül ítélet hozassék, s ezért tartjuk mi célszerűnek az 1893 : XVIII. t.-c. 162. §-ának intézkedéseit, mely ilyen esetekben a per szünetelését mondja ki, mégis azon hozzáadással, hogy a peres felek a felebbezett ügy újból felvételét csak a tárgyalási határnaptól számítandó 30 nap alatt kérhetik, ellenkező esetben a felebbezés visszavontnak tekintendő. Ezen megszorítás pedig azzal indokolható, hogy a felebbviteli ügyeket a felsőbb bíróságoknál huzamosb időn át evidentiában ne kelljen tartani. Ha célszerűnek bizonyult a nyilvános előadás rendszere a sommás törvény életbeléptetése óta, még inkább annak fog bizonyulni a törvényszéki eljárásban hozott ítéletek elleni felebbviteleknél, a hol a fórum apellatorium székhelyeinek megközelítése aránytalanul több idő és költségbe fog kerülni. Csak egy esetben tartjuk indokoltnak azt, hogy a felebbviteli bíróság a szóbeli tárgyaláson a felek meg nem jelenése dacára perdöntő határozatot hozhasson, és ez azon eset, a midőn a terv. 512. §-a értelmében a felebbezés visszautasítandó. II. Felebbezés a kir. járásbiróságok ítéletei ellen. 542. §. Ha a felebbviteli ügyek nyilvános előadás utján is elintézhetők lesznek, ugy a bíróság a felet kellő felvilágitás után az iránt is megkérdezni tartozik, hogy ügyének szóbeli tárgyalás, vagy nyilvános előadás utján leendő elintézését kivánja-e ? 544. §. A mennyiben a személyesen védekező feleknek meg van engedve, hogy a felebbezést az első bíróságnál szóval is bejelenthetik, annál inkább megengedhető az, hogy a felebbezés visszavonása iránti kérelmeiket ugyanezen módon adhassák elő. 545—546. §§. A felebbviteli eljárásban gyakran megtörténik, hogy a személyesen védekező felebbező fél az 523. §-ban előirt cselekményeket, nevezetesen az Ítéletet, annak indokolását, az első bíróság előttlefolyttárgyalásésbizonyitás eredményének előadását nem képes teljesíteni. Minden ilyen esetben a törvény szigorú alkalmazása mellett a tárgyalás esetleges elhalasztásával a felet ügyvédvallásra kellene utasítani, a mi a felebbviteli eljárást még költségesebbé tenné. Nem volna-e tehát célszerű, ha az előadásra képtelen fél beleegyezésével megengedtetnék, hogy mindezek előadását a mennyiben az ellenfél ügyvéd által van képviselve, ez teljesítse, miután az előadás helyessége és teljességére különben is az elnök tartozik felügyelni, sőt az Ítéletet, valamint az első bíróság előtti eljárás eredményét tanúsító iratokat fel is olvastathatja. A mennyiben pedig a felek egyike sincs ügyvéd által képviselve, az ily ügyek egy előadó bíró vagy az elnök által lennének előterjesztendők. Számbavehető aggályok, ha a fél ebbe beleegyezik az ellen nem igen merülthetnek fel, és a mennyiben elfogadjuk azt, hogy a felek ügyvédi interventió nélkül léphetnek fel, ugy ezekről a módokról okvetlenül gondoskodni kell a törvényben. 547. §. A 495. §-nál előadott okokból járásbirósági eljárásban a jegyzőkönyvvezető alkalmazását kötelezővé tenni és pedig oly joghatálylyal, hogy ezen szabály megsértése az Ítélet feloldását vonná maga után, szintén nem lenne célszerű, s igyaz 531. §. 1. pontja itt csak az erre vonatkozó rendelkezés elhagyásával lenne alkalmazandó. II. F ej e z e t. Felülvizsgálat. 548—549. §§. A sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-c. életbeléptetésével a felülvizsgálati jogorvoslati rendszer processualis eljárásunkba be lett illesztve. A javaslat 548. §-a ugyanazon elvek és szabályokra fekteti a revisioin iure féle perorvoslati rendszert, mint a minő elvek és szabályok az 1893. évi XVIII. t.-c. 181. és 209-a szerint a sommás eljárásban törvényerőre emelkedtek. Ezen elvek és szabályok értelmében a felülvizsgálati rendszer kizárja a ténykérdésnek felülbírálását és csakis a jogkérdésben engedi meg, hogy az alsóbb bíróságok ítélete a felsőbb bíróságok cognitiójának tárgyává tétessék, ugy hogy a felülvizsgálati eljárásban nem képezi felülbirálat tárgyát az váljon a tanuk vallomása képez-e és minő bizonyítékot és hogy az alsó bíróság helyesen állapitotta-e meg ezek vallomása alapján, vagy egyébként a tényállást, mely ítéletének jogi indokát és alapját képezi. A ténykérdés megállapításában előfordulható tévedések orvoslása tehát ki van zárva. A kir. járásbiróságok azon Ítéletei ellen, a melyek az 503. §. rendelkezései szerint felebbezéssel meg nem támadhatók, csak felülvizsgálati kérelemnek van helye. Már a bagatell eljárást szabályozó 1877. évi XXII. t.-cikk életbeléptetésével támadtak azon jogos aggodalmak, vájjon lehet-e a 100 korona értékig terjedő perekben a ténykérdés megállapítását és azt, hogy a szolgáltatott bizonyítékok mérlegelése alapján az első bíróság a tényállást, s az ezzel kapcsolatos jogkérdést helyesen fixirozta, illetve döntötte-e el, teljes megnyugvással kizárólag az elsőbiróság jogkörébe utalni. Az 1893. évi XVIII. t.-cikk a bagatell eljárás ezen hiányosságát részben megszüntette és a bajokat némileg sanálta azáltal, hogy felülvizsgálat utján legalább a jogkérdés felülbírálását lehetővé tette. A sommás törvény életbeléptetése vagyis annak gyakorlati alkalmazása óta szerzett sajátságos tapasztalatok azonban ismét azt erősítették, hogy a baj ilyképeni orvoslása nem gyökeres és a mióta a felebbviteli bíróságok a jogkérdés eldöntésére befolyást gyakorolnak, még inkább kétségtelenné vált, hogy az alsó bíróságok tekintélyes része a ténykérdés kiderítésében, nemkülönben a bizonyítékok szabad mérlegelésénél nem a kellő szakavatottsággal és alapossággal jár el. És mégis a felebbviteli bíróságok csak elvétve