A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 32. szám - Közegészségügyi törvényhozási kérdések - Rendes perekben a másodbirósági végzés ellen felfolyamodás hány nap alatt adandó be?

A JOG 127 szolgált, semmivel sem bizonyította: a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete az itt s a benne egyébként fölhozott indokoknál fogva hagyatott helyben, stb. Ha a felperes puszta átadás utján jutott a kereseti váltó birtokába, nem tekinthető oly harmadik személynek, ki ellen a váltótörvény 92. §-a szerint csakis azok a kifogások volnának érvényesíthetők, melyek magából a váltóból származnak. (A m. kir. Curia 1896. szeptember 17. 800. sz. a.) Bűnügyekben. A zálog-üzlettulajdonos azon cselekménye, hogy a nála elzálogosított értéktárgyakat tovább alzálogba adta, sikkasztást nem képez. A budapesti kir. büntető törvényszék: Szabadlábon levő B. M. hódmezó'-vásárhelyi születésű, 37 éves, izr. vall., nős, zálogházi üzlettel bíró, írástudó, büntetlen előéletű, zálogközvetitő a btkv 355. §-ába ütköző s a 35(5. §. szerint minősülő sikkasztás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Budapest székesfőváros IV. kerületének elöljárósága 1895. évi február 2ő-én feljelentést tett B. M. zálogüzlettulajdonos ellen, hogy ez a nála elzálogosított értéktárgyakat tovább alzálogba adta. B. M. ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során beismerte, hogy azon értéktárgyakat, melyekre 60—70 írtnál nagyobb kölcsönösszegeket adott, tényleg alzálogba szokta adni és pedig évek hosszú sora óta, mióta üzlete fennáll, azzal védekezik azonban, hogy minden ily esetben figyelmezteti azáloghitelezőt, hogy az értéktárgyakat alzálogba fogja adni s az ellen még eddigelé senki kifogást nem tett, sem az elöljáróság, melynek pedig kezdettől fogva tudomása volt a dologról, azt el nem tiltotta; s mindezzel csupán az volt a célja, hogy az üzlet forgalmi tökéjét növelje, gyarapítsa s igy a cselekedetében nem a jogtalan eltulajdonitási szándék vezérelte s eddigelé nem is fordult elő eset, hogy bárkinek bármely értéktárgya elveszett volna a kezén. A kir. ügyészség ezen tényállás alapján vádlottat saját beismerése szerint a btkv 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerinte minősülő sikkasztás bűntettében kérte bűnösnek kimondani. A kir. törvényszék azonban nem fogadhatta el a kir. ügyész ezen indítványát, mert a sikkasztásnak tényálladéki elemét képezi a jogtalan eltulajdonítás czélzata s ezen czélzatot vádlottnak a dologgal való rendelkezésében nem látja fenforogni. Az eltulajdonítás ugyanis feltételezi a dolog fölött gyakorolt, a tulajdonhoz hasonló teljes uralmat, a dologhoz való oly viszonyt értünk tehát alatta, mely csupán a jog elismerését nélkülözi, hogy tulajdonnak tekintenék már pedig vádlott szándéka nem a tulajdonjog sértésére, célzata nem a tulajdon bitorlására irányult; s igy azon cselekedete, hogy egyes értéktárgyakat alzálogba adott, annál kevésbbé képezhet sikkasztást, mert célzata épen ellenkezőleg a majdani kiváltásra irányult s erre való képessége is megvolt. Igaz ugyan, hogy a hivatkozott törvényszakasz az elzálogosítást is megemlíti, mint a sikkasztás egyik elkövetési módját, de megkívánja, hogy ez jogtalanul történjék s épen a jogtalanságot nem látta a kir. törvényszék fenforogni. Mert az csak ott forogna fenn; hol az elzálogosítás az eltulajdunitási célzattal párosul s mivel vádlott nem ily elzálogitást követett, felelősségre egyszerűen magánjogi, de nem egyszersmind büntetőjogi természetű is s igy öt a btkv 355. §-ába ütköző s a 356. §. szerint minősülő sikkasztás bűntettének vádja s következményeinek terhe alól felmenteni kellett. Nem volt azonban megállapítható vádlott terhére a btkv 130. s illetve az 1881 : 11. t.-c. 23. §-ába ütköző kihágás, mert oly törvény vagy rendelet, mely a zálogbirtokosnak az alzálogbaadást kifejezetten eltiltaná, nincs s igy vádlott cselekedetével ily szabályt meg nem sérthetett. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét indokolásánál fogva és még azért is helybenhagyja, mert valamely követelés biztositékául zálogba átvett dolognak alzálogba adása büntethető cselekményt nem képez, jelen esetben különösen azért nem, mert ellenkező világos kikötés hiányában vádlott arra jogosított volt. (1897. június 22. 6128.) A magy. kir. államvasutak oly hatóságnak tekintendő, a melynek megkeresése alapján, a megkeresésben számszerűleg meghatározott összeg erejéig, a nála alkalmazásban levő és pénzés vagyonkezeléssel megbízott hivatalnokok ellen a kért biztosítási végrehajtás, az 1881. évi 60. t.-c. 227. §. értelmében elrendelendő. A budapesti kir. törvényszék: A m. kir. államvasutak S. József, magyar kir. államvasuti számtiszt ellen, a végrehajtási törvény 227. §-a alapján az Aj alatt csatolt kimutatás szerint 1050 frt 34 kr. tőke és járulékai erejéig a biztosítási végrehajtás elrendelését kérik, minthogy azonban a m. kir. államvasutak, mint az államnak kereskedelmi vállata, az 1881: 60. t.-c. 227. §-ában felsorolt jogi személyek és hatóságok közé nem sorolható, a biztosítási végrehajtás elrendelése iránti kérelem elutasittatik. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja és a biztosítási végrehajtást 1050 frt 34 kr. tőke erejéig a magyar királyi államvasutak javára S. József ellen, ennek bárhol található ingó vagyonára elrendeli és a megfelelő további intézkedések megtételére az elsőbiróságot utasítja. .Mert a m. kir. államvasutak cég, oly állami hatóságnak tekintendő, a melynek megkeresése alapján, a megkeresésben számszerűleg meghatározott összeg erejéig, a nála alkalmazásban levő és pénzes vagyonkezeléssel megbízott hivatalnokok ellen a kért biztosítási végrehajtás, az 1881. évi 60. t.-c. 227. §. értelmében elrendelendő; ebből kifolyólag tehát az elsőbirósági végzés megváltoziasása mellett, a kért biztosítási végrehajtás elrendelendő, az elsőbiróság a további megfelelő intézkedés megtételére utasítandó volt. (1897. június 16-án 4147/897.) A gabonakereskedő üzletköréből nincs kizárva, hogy különbözeti üzleteket is köthessen. lA m. kir. Curia 1897. május 5. 11,430. sz. a.) Panaszosok levélben azzal lettek fenyegetve, hogy nemfizetés esetén a «Hitelezök Közlönyé*-ben a rosszul fizető adósok lajstromában nevük közzététetik. Az oly lap szerkesztője és munkatársa, aki ilyen felszólitó leveleket szétküld és ennek nyomán a nemfizetők neveit a lapban közzéteszi, a Btk. 351. $-ába ütköző zsarolást követ el. — Azon hitelezők, a kik, mint ilyen lap előfizetői, ily módon iparkodnak követelésüket érvényesíteni, a zsarolásban bűnsegédek. (A m. kir. Curia 1897. június 18. 2,112. sz. a.) Sajtó ügyekben A felelős szerkesztő csak akkor menekül a felelősségtől, ha a valódi szerzőt nevezi meg, és hogy a bejelentett álszerzö felmentése nem zárja ki a sajtópernek a szerkesztő elleni leendő megindítását, a mennyiben vele szemben az elévülés még be nem állott. A budapesti kir. bttő törvényszék, mint esküdtszéki sajtóbíróság Hammersberg Jenő budapesti kir. főügyésznek mint sajtóügyi küzvádlónak dr. Visontai Soma ügyvéd által képviselt I.. Miklós ellen indított sajtóügyében a 21,211/B,897. szám alatti vádlevél ellen 31,061, B,897. szám alatt beadott kifogások folytán a felek jegyzőkönyvi meghallgatása után, a mai alulirt napon és helyen tartott ülésében következőleg végzett: A kir. sajtóbiróság Hammersberg Jenő budapesti kir. főügyésznek, mint sajtóügyi közvádlónak a «Krestan» cimü időszaki lap 1896. évi február 9-én és 16-án kiadott 6. és 7-ik számaiban «Igen tisztelt Főtisztelendő Ur!» bekezdéssel folytatólagosan megjelent közleményekben foglaltak miatt hitfelekezet elleni gyűlöletre irányzott — a btk. 172. §. 2-ik bekezdésébe ütköző — izgatás sajtó vétségének megtartása irányt L. Miklós felelős szerkesztő ellen indított sajtó ügyében a további eljárást — a 24,211/B,897. számú vádlevélben összefoglalt vád esküdtszéki tárgyalására 1897. evi június hó 24-ik napjának d. u. 3 órájára kitűzött határidő egyidejüleges visszavonása mellett a vádlott L. Miklós által 31,063/B,897. szám alatt beadott kifogások folytán — az 1848. XVIII. t.-c. 13. és 33. §§-ai alapján megszünteti; és a vádlott L. Miklósnak okozott a felszámítása nyomán bíróilag mérsékelten 50 (ötven) forintban ezennel megállapított perköltség viselésére a m. kir. államkincstárt kötelezi. Indokok: A sajtótörvény 1. §-a. 13 és 33. §§-ai szerint mindig a szerző a tettes. E törvényszakaszoknak a sajtóügyi eljárási szabályzattal, nevezetesen az 1868. évi február hó 22-iki igazságügyministeri rendelettel egybevetett értelménél fogva az időszaki lap felelős szerkesztője lapjának névtelen közleményeért csak akkor vonható feleletre, ha a feleletre vonható szerzőt a vizsgálat során felfedezni vonakodik. A tettes kinyomozása az általános perrendi jog szerint hivatalból történik s feladatát a tettességre való bizonyítékok beszerzése, ezek hiánya, vagy hiányossága esetén pedig a törvényszerű bejelentéseik alapján a hatóságok előtt egyébbként is ismeretes többi felelős egyén személy szerinti megállapítása képezi. A nyomozás eredményének a tettességre való bizonyíték értékének mérlegelését és ezzel a bűnvádi felelősség ismérveinek egybevetését az eljárási szabályzat világos rendelkezései a vádló fél kezébe helyezik, aki saját hatáskörében végérvényesen állpitja meg vádját, melynek az esküdtszék Ítélete alá bocsátásával a törvényben meghatározott többi személyek irányában a felelősség kérdése már meghaladottként elesik, s annál kevésbbé maradhat függőben, mivel a bünperbe be sem folytak; érdekeik védelmére a feltételes felelősségük elhárítása céljából ujabb s további bizonyítékot nem szolgáltathattak. Ezek szerint tehát L. Miklós szerkesztői felelőssége a vádbeli cikkek szerzőjéül bejelentett ifjú M. Antal kisuca-ujhelyi cipész irányában emelt vádnak 1896. október hó 15-én esküdtszéki határozat alá bocsátásával megszűnt; és fel nem is éledhet annak következtében, hogy az esküdtszék ifjú M. Antal szerzőségét mindkét vádbeli közleményre vonatkozólag hat «igen» ellenében hat «nem»-mel nemlegesen döntötte el; mert egyrészről L. Miklós szerkesztő saját felelőssége elhárítására vonatkozólag minden törJ vényes kötelmének megfelelt, felelőssége tehát meg sem nyilt s I 'gy függőben sem maradt: másfelől pedig, mert a törvény a beje-