A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 32. szám - Közegészségügyi törvényhozási kérdések - Rendes perekben a másodbirósági végzés ellen felfolyamodás hány nap alatt adandó be?

126 A JOG A fővárosi körúti ingatlanokat terhelő kisajátitási járulék az illető körúti szakasznak teljes elkészülte és a forgalomba átadása előtt terhet nem képezett, nem lévén követelhető és kifizethető, hanem csak azután lett és pedig a tulajdonosnak terhévé. A körúti szakasznak teljes elkészülte és a forgalomba átadása előtt történt eladás esetében a vevő csak ugy mentesülhetett ezen járulék viselése alól, ha a szerződésben annak az eladó általi viselése kifejezetten kiköttetett. (A m. kir. Curia 1896. szeptember 2. 7,239. sz. a. 1871: XLVI t.-c. 1884: XVIII. t.-c.) A fővárosi körúti ingatlanokat az 1884. évi XVIII. t.-c. 3., 4. §-ai alapján a kisajátitási járulék terheli és az eladó csak ugy háríthatja ezt a terhet a vevőre, ha annak viselését a szerződésben kifejezetten a vevőre hárítja, az pedig magára vállalja, mert a folyó terhek közé a kisajátitási járulék, mint a törvény által megállapított különös teher nem számítható. Ez a kisajátitási járulék annál is inkább az eladó által viselendő, mert ő a körut-szakasz megnyitása és forgalomnak átadása által származott előnyöket, s jelesül a körúti telek értékének emelkedését, a mely a kisajátitási járulék kivetésének alapja volt, az eladáskor a vételárnak meghatározásánál már számitásba veszi. (A m. kir. Curia 1897. június 10. 727. sz. a.*) A gyermektartási dijnak az a rendeltetése, hogy abból a gyermek tartására és nevelésére szükséges folyó kiadások fedeztessenek, s eme költséghez a szülők az 1894. évi XXXI. t.-c. 95. §-a szerint jövedelmeik aránya szerint tartoznak hozzájárulni. A házasság felbontása iránt rendelkező alsófoku Ítéletek hivatalból felülvizsgálandók lévén, a felek nem terheltethetnek azzal, hogy a házasságvédő a másodfokú itélet ellen intézett felebbezésért is dijaztassék. (A m. kir. Curia 1897. június 2. 2,266. sz. a.) Annak a kérdésnek vizsgálata és elbírálása, hogy a nyugdíjra jogosultnak terhére rótt cselekmények olyan természetűek-e, melyek a kérdéses intézet nyugdijszabályzata értelmében, a nyugdíjra való igény elvesztését maguk után vonhatják, a rendes bíróságot mindenesetre megilleti. (A m. kir. Curia 1897. május 14. 1,111. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Minthogy a váltótörvény 44. §-a értelmében, abban az esetben, ha a telepes lejáratkor egyszersmind a váltó birtokosa, az elfogadó elleni váltókereset fenntartására, óvás nem szükséges: a váltótörvény 43. §-ára alapított kifogás csak akkor vehető figyelembe, ha bebizonyittatik, hogy a lejáratkor, illetve az óvás felvételére rendelt határidőn belül nem a telepes volt a váltó birtokosa. A szombathelyi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1896. évi október hó 24-én 10740. sz. a.) Sch. Henrik felperesnek B. Márton alperesnek 150 frt és jár. iránti váltóperében következőleg itélt: Alperes tartozik a Szombathelyen 1893. évi május 9-én 150 frtról szóló kiállított váltó alapján, mint elfogadó a kereseti 150 frt tőkét és kamatait felperesnek három nap alatt megfizetni stb. Indokok: Alperesnek az óvás hiányára vonatkozó kifogása figyelembe nem jöhet, mert a kereseti váltó tartalmából kitűnik az, hogy a felperes egyszersmind váltóbirtokos is volt és igy alperesnek első sorban azt kellett volna bizonyítania, hogy a lejáratkor nem a telepes volt a váltó birtokosa, a mit azonban az alperes nem bizonyított és amit nem pótolhat az, hogy az alperes tagadásba vonta felperesnek azt az állítását, hogy ő kereseti váltó birtokába az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után jutott, De nem vehető figyelembe alperesnek e rendelvényezés határozatlanságára vonatkozó kifogása sem, mert a váltótörv. 3. §-ának 3. pontja értelmében a fizetés idegen váltónál mindig a rendelvényes részére vagy rendeletére teljesítendő, és igy a «saját rendeletre* kifejezés a személyt jelző szó rag nélkül is a törvény szerint a rendelvényes kellő megjelölésének tekintendő. A kereset érdemére nézve alperes azt adja elő, hogy a kereseti váltónak ugy felperes mint jogelőde G. Miksa jogszerűtlen uton jutott birtokába, és hogy ő W. Henrik ügynök utján M. és W. budapesti cégnél rendelt egy kézi daráló malmot és annak részletekben fizetendett vételárának fedezésére adta a nevezett ügynöknek a kereseti 150 frtos váltót, ez az ügylet azonban storniroztatván, nevezett ügynök neki a váltót visszaadni tartozott volna és nem volt jogosítva azt G. Miksának átadni és az ügyletet azáltal foganatosítani, mert ő a váltót csakis a M. és W. cég javára fogadta el és az ügyletet is kifejezetten csak ezzel a céggel pótolta. Felperes beismervén azt, hogy ő a kereseti váltó birtokában az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után jutván a váltótörvény 14. §-ának rendelkezéséhez képest felperes a forgató G. Miksa jogába lépett, ebből pedig önkényt folyik az, hogy alperes elfogadó jogosítva azon felperes ellen mindama kifogáso* Szándékosan állítottuk egymás meilé e két Curiai határozatot. A szerkesztőség. kat megtenni, a melyek őt a kibocsátó és forgató ellen megilletik, tehát azokat a magánjogi kifogásokat is, a melyen a G. Miksa mint közvetlen ügyletezö fél ellen a váltó alapját képező ügyletek erednek. Alperes kifogásai azonban érdemei elbírálás után sem jöhetnek figyelembe. G. Miksa ellen ugyanis ebben a perben bizonyítva nincs, hogy ő a kereseti váltónak rosszhiszemű birtokosa volna, emellett pedig az, hogy a váltói kapcsolatban nem is álló W. Henrik ügynök az alperessel szemben megállapodás ellenesen és csalárdul járt el, teljesen közömbös. Alperes ugyanis önmaga beismeri, hogy a kereseti váltót kitöltetlenül adta át W. Henriknek egy kézi daráló malom vételára fejében az pedig, hogy alperesnek ez az ellenértéket képező gép G. Miksa által kiszolgáltatva lett, miután bizonyítva van, mert az alperes által másolatban csatolt levelekből az tűnik ki, hogy G. Miksa az alperes rendeléseket 1893. évi május hó 9-én elfogadta és a megrendelt gépet május hó 25-én alperesnek el is küldötte, az pedig a mit alperes bünfeljelentésében felhoz, hogy t. i. ő a gépet át nem vette, teljesen közömbös, mert ez a kérdés a váltóperben az érték kiszolgáltatásának bizonyítása után nem vitatható. Minthogy tehát G. Miksa a kereseti váltó ellenértékét kiszolgáltatta, jogosítva volt neki a rendelvényes nevének kitöltése és erre vonatkozó megállapodás nélkül átadott váltóba saját nevét mint rendelvényezöt beírni, annyival is inkább, mert alperes sem bizonyította azt, hogy a nevezett akkor tudomással birt volna arról, hogy W. Henrik, kitől ő a váltót kapta, annak roszhiszemü birtokosa volt, sőt éppen az alperes által csatolt levelekből az tűnik ki, hogy erről alperes a nevezettet csak 1893. évi június hó elsején, tehát akkor értesítette, a mikor már a váltó alapját képező ügyletet a maga részéről teljesítette. De nem jöhet figyelembe alperesnek időelőttisége kifogása sem, mert a kereseti váltó ellenértékét képező gép vételárának utolsó 50 frtos részlete 1894. évi október elején volt fizetendő és igy időelőttiségről most már szó sem lehet. stb. A győri kir. Ítélőtábla (1897. évi február hó 9-én 3145 sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A kereset alapjául szolgáló A) alatti váltón az intézvényezett lakhelyétől (Drágófalva) különböző fizetési hely (Szombathely) lévén kijelölve, az telepitett váltó minőségével bír. (Váltótörv. 24. §-a). Minthogy továbbá a kereseti váltón telepesként nem a váltónak felperesként fellépett utolsó birtokosa, hanem G. Miksa van megnevezve; minthogy a váltóbirtokos a telepitett váltókat a váltótörv. 43. §-a szerint a váltóelfogadó elleni váltójogi keresetnek fenntartása céljából a telepesnél fizetés végett bemutatni és ennek megtörténtét óvással igazolni tartozik; minthogy felperes maga sem állitja, hogy a kereseti váltót a telepesnél fizetés végett bemutatta és ennek megtörténtéről óvást felvétetett volna; minthogy felperes a kereseti váltót nem keltezett üres forgatmánynyal szerezte meg, és "azt a tényt, hogy a váltót a telepesként megjelölt előzőjétől (G. Miksától) a váltó lejárata, illetőleg az óvás felvételére rendelt határidő alatt a telepes egyszersmind a váltóbirtokosa is lévén, évás felvételére a váltótörv. 44. §-ának második bekezdése szerint szükség nem volt, nem bizonyította, holott ennek a körülménynek mint a kereset fentartására szolgáló ténynek a bizonyítása felperest terhelte: Ennélfogva az óvás felvételének hiányára alapított kifogás figyelembe vételével, felperes keresetével elutasítandó volt. stb. A magyar királyi Curia (1897. évi június hó 18-án 345. sz. a.) A másodbiróság Ítélete, megváltoztatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Okok: A kereseti váltó tartalmából kitűnik, hogy az azon telepesként megnevezett G. Miksa a váltónak egyszersmind birtokosa is volt. Minthogy a váltótörvény 44. §-a értelmében abban az esetben, ha a telepes lejáratkor egyszersmind a váltó birtokosa, az elfogadó elleni váltó kereset fenntartására óvás felvétele nem szükséges: alperesnek az óvás hiányára s ezzel kapcsolatosan a váltótörv. 43. §-ára alapított kifogása csak akkor volna figyelembe vehető, ha bizonyította volna, hogy lejáratkor illetve az óvás felvételére rendelt határidőn belül nem a telepes volt a váltó birtokosa, alperes azonban ezt a körülményt semmivel sem bizonyítván, az elsőbiróság az érintett kifogást helyesen hagyta figyelmen kivül. Ami alperesnek egyébb kifogását illeti, habár a kir. Curia nem teszi magáévá az elsőbiróság ítéletének indokaiban foglalt azt a kijelentést, hogy az a körülmény, miszerint a váltói kapcsolatban nem álló W. Henrik ügynök az alperessel szemben megállapodásellenesen és csalárdul járt el, teljesen közömbös, nem pedig azért, mert felperes jogelőde G. Miksa a kereseti váítót az 1893 évi május hó 9-én kelt alperes által másolatban kapcsolt s felperes által nem kifogásolt levele szerint a nevezett ügynöktől nem váltói uton, hanem kézről-kézre átadás által szerezvén meg, alperes a felperes ellen mindazokat a kifogásokat felhozhatja, a melyeket ö a váltó átadója W. Henrik ügynök ellen felhozhatott volna, mindazonáltal minthogy alperes azt a körülményt, hogy az általa megrendelt gép nem G. Miksa hanem kizárólag «M. és W.» cég által volt szállítandó, és hogy a kereseti váltó a M. és W. cég által szállítandó gép árának feltétlenül