A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 31. szám - Bűncselekmény és magánjogi igény 2. [r.]

IV. Táblai elnök 11, curiai tanácselnök 10. V. Curiai biró stb. VIII. Birák, ügyészek stb. IX. Albirák, alügyészek stb. a hivatalok elnevezése szerint pedig csak a dologi kiadásokat venni fel és ide a személyi pótlékokat is, azokat a többleteket, a melyek egyeseknek a törzsfizetésen felül járnak. Elesik az az ellenvetés, hogy igy az egyes igazságügyi szervnek, például a Curiának az összköltségét nem tudjuk ; a budget-indokolás ezt külön tabellákba mellékesen összeállít­hatja ; de elvégre is ez csak copf; ki mondja meg például, hogy mennyi az V. ker. jbiróságnak, vagy a Curiának jelenleg a helyiségekre eső amortizátiós évi értéke ? . . . De hát kell is ezt tudni! A törvényből oly könnyű kiérteni, hogy 10 elnök curiai rangot kaphat. Mily keverten tűnik ez ki a budget-indokolásból ! íme van 66 elnök. A törvény szerint e szám fel; 3000 frtos, fele 2500 frtos. Ez a budgetnél is meglátszik. De már az is megzavarja a rendet, hogy mivel némelyik elnök táblabiró­ból lett, s mivel ott már 3000 frtossá lett volna, e joga alap­ján (a többi egyidős elnök társai elé vágva) itt is 3000 frtossá lett. Mi van azonban a curiai ranguakkal ?. . . csak a tételek vége felé fordul elő, hogy 10 elnök részére a meglevő decenni­umokon felül ennyi meg ennyi pótlék jár fizetésben s ennyi meg ennyi lakpénzben : ami aztán kiteszi az ő 4000 frtos fizetésüket s curiai birói lakbérüket. Hát még mily cifra lesz az, ha ezek s az éppen igy kezelt VI. és VII. fiz. osztálybeli tszéki birák is majd ez állásukban érik el a decenniumot ! A szervezés óta fővárosi alügyészek járulékait pedig ugyancsak raffineria a budget összeállításból kikalkulálni! Ha a budget összeállítás továbbra is a megkezdett nyomon halad : a személyi részét lehetetlen lesz megérteni s ellenőrizni. De nemcsak alakilag nehezen érthető, tartalmilag is az a személyi előirányzat. A fizetés emelés észszerű keresztülvitelének az az ábé­céje, hogy a külön összlétszámokban alulról felfelé emeltesse­nek a fizetések, s azután mind fellebb. Igy például az lett volna észszerű, hogy mivel a törvény alapján a bírósági előlé­pés akkép fog alakulni, hogy a birák s ügyészek 10%-a a VI. 20%-a a VII. fiz. osztályba s a megmaradó 70'Vo-nak fele a VIII. fiz. osztály 1., s másik fele annak 2. fokozatába fog tartozni. A birák s ügyészek összes számának 65%-a egy csapásra belehelyezendő lett volna a VIII. fiz. osztály első fokozatába, ugy hogy a legsilányabb fizetést soha se húzza több mint csak a köteles számú 35°/o ! A következő évben az előre ment 65°/o"bóI kellett volna kinevezni a VII. fiz. osztályosok egy részét, a következő év­ben pedig e VII. fiz. osztályuakból a VI. fiz. osztályúakat. Hisz a VII. fiz. osztálynak átmenetnek kellene lenni s eddig egyetlen eset sem volt a VII. fiz. osztálybelinek a VI. ba való előmenetelére ! Igy esik meg, hogy a VII. fiz. osztálytól félnek, mint a címzetes kanonokságtól, s néha kárörvendve gratulálnak hozzá. S ezen már segíteni sem lehet, mert az idén a VI. fiz. osztály (118 személy) mind be lesz töltve, a Vll.-nek pedig (ugyanoly számmal) épen csak a fele. A VIII. fiz. beli biró te­hát csak a VI.-beli kifogyására számítson; de féljen, hátha időközben a Vll.-be teszik! Hát a szegény albirák s alügyészek!... 140-en jutottak az 1200 frtos fizetésbe. Adjunk egy tanácsot a Miniszternek. A törvény szerint ezeknek az 1300 frtba, az 1200 frtba s ^,-a az 1100 frtba tartozik; — hagyja el a minister az 1300 frtosat egészen, s e helyett tegye valamennyit az 1200 fitosba, mint a segédtelekkönyvvezetőket a 700 frtba. Az albirói állás átmeneti állapot, 5—8 év most az átlag a maximális időben. Aki ez idő alatt sem megy előre, biz' azt nem kell fizetésben emelni: módot kell keresni a pensióba küldésére! inkább emeljék a helyett a ma albiróvá lettnek a fizetését. Az albiráknak ez okból egyforma magas fizetés való : utóvégre a decennium majd emeli az előre nem mentnek a javadalmát. A jegyzők s aljegyzők állapota pedig még átmenetibb. Itt egyátalán helytelen a többféle fizetési fok; azon kell iparkodni, hogy ez állásokban senki meg ne melegedjék. Koronás aranykeresztes jegyző. . . hát nem volt annak a részére egy albirói állás, ha már olyan érdemes ember volt ? Ismét egyjtanácsot adunk a ministernek: «albiróvá csak az nevezhető ki, kinek elméleti képzettsége legalább 1 éves; — jegyző azonban nem neveztetik ki, hanem ilyenné előlép ma­gától mindaz az aljegyző és joggyakornok, aki a jegyzői minő­sítést megszerzi.)) Fogadja el a minister ez elvet: sok munká­tól menekszik és kiható eredményeket ér el vele a birói pá­lyára lépők önbizalom fokozásában. II. A dologi kiadásoknál örvendetes, hogy mindinkább ke­vesbedik az egyes vidékeknek a bíróságok helyiségeinek bér­léséhez való hozzájárulása, s szaporodik a bírósági államépüle­tek száma. Az azonban már túltengés, hogy egyes hivatalnokok természetben kapnak lakást bér fejében. Ezeket az épületeket — ha különállók — vegye át más minister, de igazságügyminis­terrel nem szabad igazságügyi alkalmazottnak szerződnie. A másik hiba pedig elenkezőleg az, hogy nem minden szolgának van természetben lakása és pedig lehetőleg a bíró­sági épületben. S miféle anomália az, hogy a fegyintézeti orvosok egyiké­nek nincs sem természetben lakása, sem lakbére ; holott némelyik még (quo jure ?) extra lakbér pótlékot is élvez V Aki a bírósági helyiségeket ismeri, az tudja, hogy a bú­tor berendezés mily silány. Szinte szégyen, hogy egyes palota­szerű épület belseje mily undok felszerelésű. Ezen segíteni kell, mert a falóczák kora már a parasztszobákban is lejárt. Az irodai szerek előirányzata kevés, de kezelése még ezt is megcsappantja, hisz a megtakarításból tantiémet kapó irodai igazgató csak zsugoriskodik ! Kiadványaink silánysága köz­mondásszerü ; a leirók kevés száma pedig más kezében levén, felülről függ e tekintetben bármely bíróságnak jóakaró elül­tetése. Az anyagszerekre nézve a személyi elszámolás behozása szükséges; nem megalázó ez, s mindenki meggondolja, hogy mily elszámolás alá irja oda nevét. Megdöbbentő, hogy a 6 év előtt minden elnök mellé igért számfejtő-pénzkezelő nem tud életbe lépni! Hogyan, hát az elnök drága idejét nem tudják méltá­nyolni? Az «ahogy esik, ugy puffann elv mindent hagy a régiben ? Az ügyészségeket megváltaná ez a pénzkezeléstől, amely után pedig már régen sóvárganak. Ha mégis oly nehéz a dolog, van ennek könnyebb meg­oldási módja is : minden törvényszék székhelyén az áll, adóhi­vatal egy alkalmazottal szaporittatik, s minden utalvány ott érvényesítendő. Elnök, ügyész felmentetnék a számvetéstől. Az utazási költség sok, mert sok a periódushoz kötött ellenőrzések előirt száma, aminek pedig nincs értelme, mert előforduló esetben a soronkivüli kiutazást mégsem lehet mellőzni. Az ügyésznek a járásbirósági fogházak megvizsgálása tekintetében pedig luxus kijárnia; hiszen 1 havi fogházas már rendesen a törvényszéki fogházban ül s utóvégre is a fogház személyzete a járásbiró alá is tartozik; ebben meg csak meg­bízhatni. Az ügyésznek a közigazgatási bizottságokba való járása pedig egyenesen időrablás. Mutassa ki a minister, hogy hány munkanapot vészit ezzel az ügyész, s ki viszi addig az admi­nistratiót; s meg fogja látni, hogy az ügyészt ettől mentesíteni kell : avagy kimondani, hogy a vidéki székhelyekre ne a fő­nök ügyész utazzék. A 20 soros jelentést Írásban is belehet küldeni; s mivel az ügyész elvégre is biró, okosabb a lokális párttusákból a vádelv révén oly komoly s független állású s esetleg főispánt is üldözni kényszerülő közvádlói állást kivonni. A dijnoktörvény e páriákon segitni hivatott; hanem azért arra kell törekedni: ugy egyszerűsíteni a kezelési teen­dőket, hogy csak pillanatnyi szükségre kis számú s futó dij­nokok legyenek. Bűncselekmény és magánjogi igény * Irta : Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. II. Előző cikkemben felvetett kérdésekre alaposan indokolt véle­ményt csak ugy nyilváníthatunk, ha a fejtegetés tárgyává tett 9. §. rendelkezése mellett'a*fennálló jogelveket és tételes intézkedé­seket is megfigyeljük és mindezeknek egybevetése és szorgos kutatása után a törvényhozónak intentióját kipuhatóljuk. íme: Hazai magánjogunk elvei szerint a magánjogi igény érvé­nyesítése rendszerint 32 évi szakadatlanul folyó időtartam alatt évül el. A kérdésben forgó 9. §. az elévülési határidőről egyálta­lában nem rendelkezik és a mit különösen hangsuloznunk kell, a 9. §. az elévülési határidőt nem rövidíti meg ; következőleg * Előző cikket 1. «A Jog» 30. számában.

Next

/
Thumbnails
Contents