A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 26. szám - A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez. [Mutatvány Balogh, Illés és Vargha a "Bűnvádi perrendtartás magyarázata" cimű művének I. kötetéből] [3. r.]

202 esetén ítélhet rágalmazás felett: ki van zárva, hogy e §-ban való biztában kerülhesse el a panaszos az esküdtszéket: ha e §. pontjainak egyike sem forog fent, semmis a rendes bírónak érdemi határozata. 3. Ide tartozik a zsarolás is. — Iskola példa a lap nyiltteréből: «N. N. urnák. — Ön ellenem végrehajtást vezetett, ha az ekként szerzett 6,000 frtomat vissza nem küldi : ugy találkozzék ön velem, hogy lelövöm !» Ez zsarolás büntette sajtó utján. E cselekmény főismérve levén a wjogtalan vagyoni haszonszerzés)) — kell-e indokolni, hogy sajtó utján sem követhető el a nemes intentióju közérdekből ? 4. A rendes biróság elé tartozó büntetendő cselekményeknél a közérdekből történt elkövetés elbírálása nem töri meg a hatáskört; — képzelhető-e tehát, hogy ez a bűnhődött tettesnél kivételesebb helyzetbe jöjjön, mikor a cselekményt voltakép ő csinálta?., képzelhető-e, hogy a felbujtó bűnösségét más fórum próbálja mérlegelni?. . . Ha eredménytelen azonban a sajtó utján bűncselekményre való felhívás : ez egy önálló életű delictum, az itteni mérlegelés valóban esküdtszék elé való (btk. 171. §. második bekezdése). 5. A nyomtatvány kiállítása által való szemérem sértés vétsége (btk. 248. §.) eddig is éppen a közérdekből való el nem követhetés miatt tartozott a rendes biró elé. 6. Helytelennek kell tartanunk azt a mondva csinált nézetet, hogy kihágás nem követhető el sajtó utján. Ilyen esetleg a kih. törv. 33., 38., 39., 41., 45. s 48. §-nak esetei ; továbbá bármely kihágás elkövetésére sajtó utján elkövetett eredményes felhívás, felbujtás. (A kih. törv. 12 és 26. §-a értelmében a btk. 69. §. 1 pontja.) Frappáns például ismétlem a 3. alattit: Nyilttér a lapban : «N. N. urnák. — Ugy megsértett ön, hogy nem ajánlom a velem való találkozást, mert lelövöm!» (kih. törv. 41. §-ának sajtó utján elkövetett esete.) Indokolás felesleges. Ezekben megjelölve s kifejtve látom, hogy igenis vannak közérdekből semmi módon el nem követhető büntetendő cselekmények, a melyek nem vesztik el e minőségüket még sajtó utján való elkövettetésük esetén sem. A sajtó utján elkövethető többi bűncselekményt azonban esetleg közérdekből elkövetettnek lehet (concrét esetben) tekinteni. Ez utóbbiak az eshetőségre való tekintet nélkül — mint lehető közérdekűek sajtó általi elkövetés esetén feltétlenül esküdtbíróság elé tartoznak ; — misem indokolja azonban a sajtót megóvó közérdek elvével sem azt, hogy esküdtek és ne a rendes biró elé utaltassanak azok a melyeknek közérdekből való elkövetése a priori ki van zárva és a melyek e javaslat szerint előre is tüzetesen megjelölhetők. Megjegyezni óhajtom még processuális okokból, hogy a rágalmazásnak és becsületsértésnek együttes előfordulása az eljárásnál nem akadály, mindegyik a külön fóruma elé jut; mert helytelennek kell tartanunk azt a felfogást, mely ilyenkor a rágalmazás által (a más kifejezések által elkövetett) becsületsértést absorbeáltnak tekinti, holott az 1. pont alatt felhozott (de egyátalán bármely képzelhető) esetben megvan általuk a btk. 96. §-abeli halmazat. — A netáni aggódóknak megnyugtatására az is kimondható még egyébként: hogy ily esetekben csak a rágalmazás miatti sajtóper meg nem indítása esetén, avagy megindítása esetében e pertől való elállás vagy a meghozott felmentő ítélet után indítható meg a becsületsértés miatti eljárás. A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez. Irta : dr. BALOGH JENŐ, igazságügyi ministeri osztálytanácsos ; budapesti tud. egyetemi magántanár. Harmadik közlemény.) 3. Ama téves állitások közt, a melyekkel az angol igazságügyi szervezetre és bűnvádi eljárási jogra nézve elég gyakran találkozunk, azok is szerepelni szoktak, hogy az angol jog a tiszta vádrendszert valósítja meg és hogy az angol népvád intézménye megegyez a római jognak «actio populáris^-ával. Alább utalva a kérdésnek gazdag irodalmára,1) a feladatom *) V. ö. Stephen: History of the criminal law of England(I. kötet. London 1883.) 68—70, 151. és köv. lap, 244—251. 1. — Stephen. A Digest of the law of criminal procedure 99., 100., 109.. 127., 185., 191., 194., 197—237. cz. — Shirle y-H unter. A scetch of the criminal law 12-d ed 1889.) 103. és köv. 1.,— Harris. Principles of the Criminal Law. Fourth edition by Agab eg 359—376. í. F r a n q u e v i 1 1 e. Le systéme judiciaire de la Grandé Bretagne ÍParis 1893.) II. köt. 259—286. 1. — P r i n s. Étude comparative sur la proc. pénale 4—30. 1. — L e w i s. Procédure crim. en Francé et en által vont szűk keretben csak röviden foglalkozhatom az erintett állításoknak téves voltával és megkísérlem rá mutatni arra, hogy az angol perjog több irányban inquisitorius elemeket tüntet fel; továbbá hogy az angol bíróságok előtt a közvád képviseletében eljáró magánegyénnek: a «private p i o sec u tor»-nak vádképviseleti jogköre gyökeresen eltér mind a római «actio popularis* intézményének részleteitől, mind a német, osztrák vagy'hazai jogunk szerinti magánvádlónak perjogi hatáskörétől. A ki ismeri az angol alkotmányjognak sarktételeit, az angol állami intézményeknek sokban sajátszerű, de mindig jellegzetes politikai fejlődését, a ki méltányolni tudja a *selfgovernment> nagy elvét és azt az imponáló alapgondolatot, hogy az állami teendők végzésében lehetőleg sok rész jusson apolgároknak: az természetesnek fogja találni mind azt, hogy a nyomozó rendszer Angliában a középkor alatt sem fejlődhetett ki a maga végső következményeivel együtt, mind pedig azt, hogy az angol állampolgár, a ki a törvény alapján esküdt gyanánt jelentékeny részt vesz a büntető bíráskodásban, évszázadok óta activ közreműködéssel támogatta az államhatalmat a büntetendő cselekmények megtorlására irányuló tevékenység terén is. Eltekintve ennek jogtörténeti, különböző formáitól, melyek közül a legkezdetlegesebb az, hogy a normán korban a sheriff és az utazó birák kötelezték a községeket arra, hogy az időszakonként tartott gyűléseken jelentsék fel a bűntetteket és tetteseiket továbbá, hogy az ó-angol jog szerint a «hue and cry» alapján minden állampolgárnak kötelessége^volt fegyverrel is községről községre üldözni a bűntettest,!) vagy attól a fejlődöttebb alakulattól, mely szerint a normán hódítást követő másfél századon át a sértettnek magánvádja (appeal) szolgált a büntetendő cselekmények megtorlásának alapjául; a XIII. századtól fogva pedig a grand jury maga emelte a vádat (indict) és önmaga végezte a nyomozást a bűncselekmények után: itt azt kell feltüntetnem, hogy az angol állampolgárok ez idő szerint minő teendőket végeznek a közvád képviselete körül. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy 1, az angol igazságügyi és még inkább a rendőrségi hatóságok számos esetben h i vata 1bó 1 jár nak e 1 a büntettek megtorlása céljából; 2. az angol «private prosecutor> a vád képviselete körül gyakran háttérbe szorul és tulajdonkép csak első koronatanú; 3. a folyó század közepe óta a közvádló hatóságok szervezése iránt Angliában is merültek föl törvényhozási törekvések, melyek habár eddig nem kielégítő — eredményre is vezettek. Mindenekelőtt reá kell mutatni arra, hogy minden nem haláltokozott bűntett esetében a rendőrség hivatalból nyomoz. Ezenfelül h i v a t a 1 b ó 1 j á r n a k e 1: a) a békebirák a kik a korábbi angol jogban az esetek többségében valósággal a vádló szerepét töltötték be, — jelenleg is (1. Franqueville id. m. II. köt, 260., 261. 1.) lázadás esetén és bármely biróság hamis eskü — perjury3 — esetén; b) a coroner bármely rendőrügynök ama feljelentésére, hogy gyanús, vagy rögtöni, vagy nem rendes halálesetnek jutott tudomására. Bármily elavultnak és célt tévesztettnek mutatkozik is a «courts of coroners» előtti eljárás," kétségtelen, hogy az hivatalból történik «i n q u i s i t i o n of office» és hogy a coroner's jury verdiktje alapján a «Court of summary jurisdiction* a vizsgálatot a szóban forgó esetben vádló fellépése nélkül teljesiti; Angleterre 5. 1. — Guérin. Étude sur la proc. crim. en Angleterre et en Ecosse 12-30. I - Lachau. Sur la procédure criminelle anglaise a «Bulletin de la Société de législation comparée- 18. évfolyam d. füzetében, különösen 248. és köv. 1. r • Z.a r ' a e" Handbuch I- kötet 166-168; 185. és köv. 1 G n e i s t. Selfgovernment, Communalverlassung und Verwaltungsgerichte in England (3. kiadás Berlin 1871.) 427-440. 1. - Glaf er Das enghsch-schottischeStrafverfahren (Bécs 1850), különösen az előszó is Mittermaier Das englische, schottische und nord-amerikanische Strafverfahren (Erlangen 1851.). G I a s e r. Anklage, Wahrspruch und Rechtsmittel im englischen Schwurgerichtsverfahren 1-49 1 - U e v a n & Handbuch I. kötet 130-136. lap. — Liepmann. <«Das Vorverfah en im eng ischen Strafprocesse.. a Liszt és Lilienthal által szerkesztett Zeitschnft fur die gesammte Strafrechtswissenschaft VI.kötet 416- i-77 1. — Schmidt. Staatsanwalt und Privatkláger 71 — 95 1. °/j Csorba Ferenc. Az angol büntetőeljárás, különösen 10-11. és 17—18. I. — Mandello Id. mon. 25—26. és 130—137 lan — A század első felében érvényes angol vádjogra nézve v ö StenhenMühry. Handbuch 415-444. I. stephen ') L. Franqueville id. m. 11. köt. 260—261 1 - Man dello id. m. 130-134. I. - Liepmann id. ért. 470-476 1 Schmidt id. m. 72. és köv. 1. 3) L. Stephen. Digest 75—76. 1. *\ Ez fLbó1 ál> S t e p h e n. Digest 134-148. 1. (S h i r I e y-H u nPndetVTn ^ ^ - * ^ ^ h°& * CW0™ ^ kibocsátót rendelet alapján a rendorugynök összehívja a 24 tagból álló «coroner's jury-,- s az ez előtt tartandó tárgyalásra megidézi az orvosokat s Kletek aT.^ ?Í!k-,a SZÜkSégCS felvi|á«osiTásokkal szolgaibaínak Ezeknek a halaleset korulmenye.re való kihallgatása és az esetleg megidézett mas szakértők véleményének beszerzése után a jury táljai rendszennt nagyon felületesen - megszemlélik a holttestet és nyilatkoznak arra nézve : mily körülményt hisznek a halál okáuP F r a nquev.lle szerint (id. m. II. köt. 267-270. 1.) az egész eljárás teljesen hasztalan Ennek dacara az 1887. évi «Coroner's Act» fentartotta ez intézményt.