A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 26. szám

Tizenhatodik évfolyam. 26. szám. Budapest, 1897. június 27. Szerkesztőség: TT y f*\ Előfizetési árak: A JOG Rudolf-rakpart 3. 8Z. v| 1 J I <V Helyben, vagy bér" Negyed évre _ 1 frt 50 kr. Fél « _ 8 « — « Kiadóhivatal' (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLŐNT) „ „ . , ' BKTIUP AZIGIZSÍGÜGY ÉRDEMEK ÍÉPílSELffTSRE 1 IlGYiR 0GYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI íiR ÍÜZLONYB. . V., midolf-rakpart a. sz. ^gesz _ o Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják . Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR Az előfizetési pénzek Kéziratok vissza nem adatnak. H,»V*H^ W ,» ! „AD legcélszerűbben bérmentesen Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MOR. ^ ^ , , , Megrendelések, felszólalások a poatnntalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: Nyilatkozat. — A 16. § megoldásához. Irta: dr. Miko v i c h Lajos, szegedi kir. alügyész. — A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez. Irta: dr. Balogh Jenő igazságügyi miniszteri osztálytanácsos ; budapesti tud. egyetemi magántanár. — A végrehajtási törvény 47. §-ához. Irta. Kelemen Ernő, kisvárdai járásbiró. — Vagyoni és erkölcsi bizonyítvány. (Adalék a bűnügyi költségek kérdéséhez.) Irta : dr. K o v á c h Ödön, nyitrai kir. albiró. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta: P o 1 g á r József, pestvidéki törvényszéki biró. — Belföld. (A brassói ügyvédi kamara ügyvédi díjszabása.) — Irodalom. (A magyar közigazgatási jog kézikönyve. Irta: Kraety Károly, nyilv. rk. tanár a budapesti egyetemen.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKI.LÉKI.ET : Jogesetek tára. — Eelsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Nyilatkozat. A Budapesten megjelenő jogi szaklapok alulirt szerkesztőinek megállapodása értelmében a törvénykezési szünet ideje alatt, azaz 1897. július hó 2-ától 1897. augusztus hó 29-éig bezárólag, lapjaink kisebb terjedelemben fognak megjelenni. A rendes terjedelem e csökkenése, melyet a törvénykezési szünet természetszerűen hoz magával, a téli hónapokban ki lesz pótolva, nehogy a t. előfizetők a fenti megállapodás folytán hát-ranyt szenvedjenek. Budapest, 1897 július hó i-én. Dr. Révai Lajos és Dr. Fayer László, Dr. Stiller Mór, a «Jogtudományi Közl.» szerkesztője, a «Jog» szerkesztői. Dr. Wolf Vilmos, Németh Péter. az «Ügyvédek Lapja» szerkesztője, a "Büntető Jog Tára» szerkesztője. A 16. §. megoldásához. Irta: Dr. MIKOV1CH LAJOS, szegedi kir. alügyész. I. — Javaslat. — KA bűnvádi perrendtartási törvény XXX. fejezetének (s főleg az 573. §-nak) ama rendelkezése alól, mely szerint a nyomtatvány utján elkövetett bűntett és vétség tekintetében az eljárás sajtóbiróság és esküdtszék előtt tartandó, kivétetnek és a rendes bíróság hatáskörébe utaltatnak (még ha sajtó utján követtetnek is el): 1. a btk. 2(51. §-ába ütköző becsületsértés vétsége; 2. a btk. 264. §-ának esetében a btk. 259. §-ába ütköző rágalmazás vétsége; 3. btk. 350--353. §-ai szerinti zsarolás büntette vagy vétsége; 4. bármely a rendes bíróság hatásköri elbírálása alá eső büntetendő cselekményre való eredményes felbujtás esete (btk. 69. §. 1 pontja és a 171. §. első bekezdése); 5. a btk. 248. §-ába ütköző szemérem elleni vétség. Ezenfelül: 6. a nyomtatvány utján elkövetett kihágások és bármely kihágásra való eredményes felbujtás esete. A 4. pont alatti esetek elbírálására az a bíróság az illetékes, amely a felbujtás következtében (tényleg) elkövetett büntetendő cselekmény elbírálására illetékes; (és igy ha az elkövetett alapcselekmény elbírálása esküdtszék elé vagy más kivételes bíróság elé tartozik ; a 4. pont alatti esetekre is az az illetékes).» II. Indokok. A bünv. perrendtartás 14. §-a a birói hatáskör megszabását külön törvénynek hagyta ugyan fent; mégis a XXX. Lapunk mai száma fejezetében némileg eléje vágott ennek a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekmények tekintetében, amely szerint ezekre nézve a sajtó-biróság s illetve (az 573. §-ban) az esküdt bíróság elé tartozóság kimondatott. E cselekményeknek más hatásköri elbírálás alá vonása tehát csak e meglevő törvény módosításával eszközölhető. Oly kisszerű azonban a javaslatunk szerint megoldásra vezető mód s annak köre, hogy nem is tekinthető szerves változtatásnak azon a nagy elven, mely szerint a sajtó cselekmények a forensis esküdtszék elé valók, hogy a javasolt módosítások, ez elvnek minden séielme és az eredeti törvény megváltoztatása nélkül, mint csak a fenti elv alóli kisebb kivételek vehetők fel a hatásköri törvénybe. Az ez elvet féltők tehát nyugodtak maradhatnak : javaslatunk nem üt rést azon. Akik a sajtó utján elkövetett egyetlen bűncselekményt sem engedik az esküdtek elől elvonni, azért teszik ezt, mert a közérdeket szolgáló Iegfő orgánum minden cselekménye közérdekű s igy a legszabadelvübb mérlegelés alá kell esnie. Az eddigi közvetítő javaslatokat ezzel szemben az a fő szempont hozta létre, hogy a közérdekű sajtócselekmények maradjanak ugyan az esküdtszék előtt, de már ne a nem közérdekűek. A javaslatok aztán e kérdésen belül azon forognak : megkülönböztető jeleket kitalálni. A közérdekűség ismérveit azonban e javaslatok nem helyes alapból akarják kifejteni. Az egyik ennek ismérveit csak az egyes speciális esetek ben véli felismerhetni a vádjuryvel ; a másik aít nízi, hogy jogsértett közérdekű helyzetü-e ; a harmadik, hogy a jogsértő az, nevezetesen a közérdekű sajtó állandó munkása-e ? Mindezek abból indulnak ki, hogy minden bűncselekmény a mely sajtó utján elkövethető, közérdekből elkövetett is lehet. Javaslatunk ennek ellenkezőjére támaszkodik : hogy vannak oly bűncselekmények, a melyek — habár sajtó utján is elkövethetők — soha sem követhetők el közérdekből: nincs tehát semmi indok arra, hogy ha ily cselekmények előre tüzetesen megjelölhetők: a közér dekűség őrve alatt a valóban közérdekből is elkövethető cselekmények részére feltalált esküdtszék elé tartozzanak. 1. Ilyen első sorban a becsületsértés. Azzal kezdem, hogy a btk. 263. és 264. $-ai helytelenül emiitik fel a becsületsértést is, mert azok az esetek csak rágalmazásra vonatkozhatnak. írhatom, állithatom azt valakiről közérdekből is. hogy csalt, lopott, hogy uzsorás vagy keritő, hogy hivatalára képtelen . . (ez mind rágalmazás); — de azt már nem, hogy szamár, betyár, majom stb. — szóval akármely becsületsértő kifejezést. Egy a napokban Szegeden tartott sajtóügynek az volt a tárgya, hogy a panaszos papot a tanítója lapbanhazafiatlan és erkölcstelen tettek elkövetése miatt pellengérre állította. A vádlottat a rágalmazás alól felmentették; jól van; — de a cikkben a vádlott a panaszost e mellett «orangutáng pofájú csúf majomnak» is nevezte; e becsületsértés alól is felmentették, — holott kérdem, hogy ha joggal tette is közzé a rágalmazásként inkriminált állításokat, — joga volt-e, lehetett-e, lehet-e arra is, hogy őt bármi becsületsértő kifejezésekkel is illesse ? A becsületsértés sohasem jogos, a viszonzott némi kivételével ; — közérdekű pedig soha nem lehet. 2. Ilyen némely esetben a rágalmazás isf... amikor ha való is, de nem bizonyítható ; a közérdek kifogása itt de jure megsemmisül. Maga a btk. 264. §-a jő itt segélyünkre : nem enged itt semmi engedményt semmiféle indoknak vagy érdeknek. Es az e §-beli pontok fentforgása nagyon könnyen megállapítható : már a panaszból! s ha a rendes biró csak a 264. §. 12 oldalra terjed