A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 25. szám - Jogsegély Ausztriával - A haszonkölcsönbe kapott ingónak a kikötött időn [t]ul való használata képezhet-e sikkasztást? - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [16. r.]

A JOG 197 a melyeket Ítéletében megállapítani kiván, s a melyek a felülvizsgálati eljárásban irányadók, a tárgyalási jegyzőkönyvbe felvenni tartozzék, hogy azt a felek legalább a jegyzőkönyv aláírása alkalmával ellenőrizhessék. A 257. §-nak azon rendelkezése, hogy minden alkalommal jegyzőkönyvvezető alkalmazandó, a járásbíróságoknál gyakran kivihetetlen, hacsak a másoló illetve kezelő-személyzet e célra fel nem használtatnék, a mi ismét az expeditió hátrányára szolgálna. Ez tehát módosítandó, nehogy az 531. §. i. pontja alapján feloldás esetét képezze. 499. §. Ezen szakaszban oly intézkedések foglaltatnak, a melyek a törvényszéki eljárásban is alkalmazandók lennének és pedig annál is inkább, mert a törvényszéki eljárás, a hol a felek ügyvédi képviselet nélkül el nem járhatnak, bizonyára költségesebb, és mert abban sem perjogi, sem pedig gyakorlati előnyt nem találunk, ha oly esetekben, a midőn az igazolás törvény szerint ki van zárva, vagy pedig az ellentmondás elkésve adatott be, stb. a kérelmet a törvényszék tárgyalás kitűzése nélkül vissza ne utasíthassa. Leghelyesebb lenne az egész szakaszt a törvényszéki eljárásról szóló cimbe áthelyezni. 501. §. Igen helyesen intézkedik a tervezet, a midőn a repositionahs perekben az Ítéletnek haladéktalan teljesítését, sőt annak azonnali végrehajtását megengedi, a határ- és a mesgyeigazilási perekben pedig a bíróságnak meghagyja, hogy az ítélet m e ghozatala alkalmával a szükséges határ kitűzését foganatosítsa. Az Ítéletet azonban a bíróság nem mindig a helyszínén hozza meg. Az okok, a melyek ezt előidézhetik, mellékesek. Célszerűbb ennélfogva a bíróságot a régi (1,635:20. illetve 1,802: 23.) törvényeknek megtelelőleg arra kötelezni, hogy atanuk kihallgatása, vagy a szemle megejtése után, de mindenesetben az Ítélet meghozatala előtt, a határvillongást az ideiglenes határjelek felállításával, de a régiek sértetlen fenntartásával szüntesse meg, és hogy a szükséghez képest arról, valamint a sommás visszahelyezés, mesgyeigazitás tárgyáról térrajzot, esetleg szakértő mérnök közbenjöttével vegyen fel. A határjárási és mesgyeigazilási perben hozott Ítéleteknek a a per^ főtárgyára vonatkozó részét a körülményekhez képest nem szükséges végrehajtani, mert a határjelek és a mesgye vonal az ítélet meghozatala előtt már bíróilag kijelöltetett és alperes egyfelől csakis a kijelölt állapot, határvonal tűrésére köteleztetik, másfelől pedig annak megháboritásától pénzbüntetés terhe alatt eltiltatik. Fel^ kell tehát hatalmazni a bíróságot arra, hogy az ily pereknél az ítéletben kinyilváníthassa, miszerint az Ítéletnek a per főtárgyáravonatkozó része csak akkor képezi végrehajtásnak tárgyát, mely a _ határvonal ismételt kijelöléséből áll, ha alperes ellenében a határjelek és a mesgyevonal újbóli megháboritása vagy megsemmisítése igazoltatik. Ötödik c i m. Felebbvitel. I. FEJEZET. Felebbezés. 503. §. A sommás visszahelyezés!, határjárási, mesgyeigazitási, nem különben az igényperek értékre való tekintet nélkül a kir. járásbíróságok hatáskörébe vannak utalva. Ezen pereknél az érték megállapítására csupán a jogorvoslat szempontjából van szükség. Az 1893: XVIII. t.-cikknek a felebbviteli eljárásra vonatkozó része azonban nem tartalmaz kellő intézkedést arra nézve, hogy az ily perekben a pertárgyának az értéke miként állapittassék meg, sőt a 126. §. a birtokperekben használandó jogorvoslat tárgyában kivételt alkotván, a judicatura ingadozóvá vált és ellentétes határozatok keletkeztek. Hozzájárult még ehhez azon körülmény is, hogy a sommás visszahelyezést perekegy részénél a pertárgy értékét megállapítani absolutelehetetlen. Az igénypereknél a felebbviteli bíróságok, hol a végrehajtási összeget a felmerült költségek számbavételével vagy anélkül, hol pedig az igényelt tárgyak értékét vették irányadóul. Es még jelenleg is controvers kérdést képez az, hogy igénypereknél mi tekintessék a per substratumának, mert egyrészt nem lehet elvitatni azon álláspont jogosultságát sem, mely szerint az igénylő érdeke a meghatározott becsértékkel biró ingóságokra vonatkozó igényének elismerése. Sőt ez a helyes álláspont. A jogegység szempontjából tehát szükséges ennek a kérdésnek törvény utján leendő megoldása. A sommás visszahelyezési és hasonló tárgyú perekben hozott Ítéleteknél használandó jogorvoslatra nézve már a 8. §-nál előadtuk, hogy legcélszerűbb azegy nemű jogorvoslatot, vagyis az egyfokú felebbezést minden kivétel és korlátozás nélkül megengedni. Ezenkívül még vita tárgyát képezi a felebbviteli bíróságok judicaturájában az: í-ör hogy a viszontkereset tárgyának az értéke gyakorol-e befolyást, a jogorvosla t minőségére, ha a kereset tárgya az 50 illetve 200 trtot meghaladja. 2- szor, hogy r é s z i t é 1 e t e k n é 1 és oly esetekben, midőn felperes keresetét leszállítja, vájjon a keresettel közölt, vagy pedig a r é s z i t é 1 et a 1 apjául szolgált, illetve a per folyama alatt lesz a 11ttott érték tekintessék-eaper tárgyának értékéül.3- szor, hogy p e r e gy e si t ésnél az egyesített perek tárgy ának összértéke avagy pedig egyedül a nagy obb pertá rgy értéke szabályozza a jogorvoslat minőségének kérdését? Mindezek a tervezetben megoldást nem nyernek, holott ezen controvers kérdéseknek a szabályozása elkerülhetetlen. 506. §. Sem a szövegből, sem pedig az indokolásból ki nem tűnik, hogy a felebbviteli bíróság az ítéletet megelőző eljárásban hozott határozatokat akkor is felülbirálni tartozik-e, ha annak orvoslását a felek a felebbezési eljárásban kifejezetten nem kérik, sem pedig hivatalból észlelendő pergátló körülményre nem vonatkozik. Véleményünk szerint felesleges a felebbviteli bíróságokat oly elsőbirósági határozatok felülvizsgálásával terhelni, a melyeket a felek magukra nézve sérelmeseknek nem tartanak; hivatalból li-lülvizsgálandó eset pedig fenn nem forog. Belföld. A hírlapok utcai elárusitásának szabályozása. A m. kir. belügyminister 1897. évi 1,608. szám alatt valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez, a királyhágón túliak kivételével, a következő rendeletet bocsátotta ki: Sajtótermékekkel való házalás, valamint azoknak utcákon és nyilt tereken való elárusitása az 1867. évi június hó 25-én 1,731. R. sz a. kiadott belügyminiszteri körrendelet értelmében csak hatósági engedélylyel gyakorolható, mely engedély az illető sajtótermék előzetes bemutatása -Yiellett a törvényhatóság első tisztviselőjénél kérendő. Tapasztaltatott, hogy ujabb időben a napilapok kiadótulajdonosai az utcán való elárusitás céljából mind gyakrabban folyamodnak engedélyért, mivel pedig a hírlapok megjelenése rendesen oly időre esik, midőn hivatalos órák nincsenek, az emiitett rendelkezés szigorú megtartása mellett az engedély csak több órai késedelemmel, tehát oly időben volna megadható, midőn a hírlap az újdonság jellegét már elvesztvén, az engedély majdnem értéktelenné válik. Hogy tehát ugy a hírlapkiadók, valamint a nagy közönség érdekeinek lehetőleg elég tétessék, másrészt pedig a hatóságoknak az ellenőrzésre nézve az 1818. évi. XVII. t.-c. 45. §-a alapján fennálló joga is biztosíttassák a következőket rendelem: Hírlapodnak utcán való elárusitására az engedély 8 napot meg nem haladó időre előzetesen is megadható. Ily esetekben kötelezendő azonban a kiadó, hogy egyes hirlapszámokat utcai elárusitásuk megkezdése előtt a hatóságnak bemutassa; továbbá, hogy a hírlapok utcai elárusitásával testileg nyomorékokat vagy máskép megbotránkozó külsejű egyéneket, valamint iskolaköteles korban álló gyermekeket meg ne bizzon, s végül, hogy az elárusitással megbízott egyének neveit a helyi rendőri hatóságnál előzetesen bejelentse. Az elárusítóknak a hírlap cimén ésáránkivül egyebet, például az abban foglalt egyes cikkek felírását vagy tattalmát kikiáltani és azokat tolakodó módon kínálni nem szabad. A kiadó egyúttal figyelmeztetendő, hogy ha a fenti feltételeknek eleget nem tesz, tőle az engedély azonnal vissza fog vonatni, illetve nem fog megujittatni. Tekintetes Uraságodnak pedig kötelességévé teszem, hogy a bemutatott lappéldányokat haladéktalanul gondosan áttekintse, vagy ezzel külön megbízott közeg által valamint az engedély összes feltételeinek megtartását ellenőriztesse, s a mennyiben valamely lapszám izgató, a körrendet veszélyeztető, vagy a szemérmet és erkölcsiséget sértő tartalma miatt komoly kifogás alá esnék, vagy ha a fentemiitett feltételeknek elég nem tétetnék, az engedély visszavonása mellett az utcai továbbárusitás megakadáh ozása iránt azonnal intézkedjék. Budapesten, 1897. évi április hó 13-án. A járásbíróságok személyzetének szaporítása. Az első bíróságok ügyforgalmának évről-évre való rohamos emelkedése, melyről annak idejében a képviselőházban is szó volt az igazságügyi tárca budgetvitájában, elodázhatatlanná teszi az elsőbiróságok személyzetének szaporítását, különösen a segéd- és kezelő-hivatalokban, ahol az óriási módon fölszaporodott restanciák megakasztják a rendes gyors menetet. Az e tekintetben mutatkozó szügségletek kielégítése érdekében, mint értesülünk, azt az intézkedést teszi az igazságügyminiszter, hogy hetven jegyzői állást megsz üntet és százhúsz aljegyzői állást szervez. Továbbá ötven irnoki állást is rendszeresít, mert több helyről i merült föl az a panasz, hogy tisztviselői és felelőséggel járó mun-