A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 24. szám - A m.-szigeti kamara az ügyvédségről - Osztrák kartell-törvény - A sommás eljárás a gyakorlatban

94 A J pontja szerint annak felbontását jogosan követelheti, ennélfogva felperes keresetének hely volt adandó stb. A m. kir. Curia (1897. évi április hó 9-én 85/P1897. sz. a.) következő Ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik, a felebbezési bíróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Előre bocsájtatik, hogy az alperes részéről a felülvizsgálati kérelméhez 37, és 7- . mellé­kelt uj okiratok, valamint a felülvizsgálati tárgyalásnál bemutatott uj okirat, minthogy ezen okiratok nem eljárási szabály megsérté­sének bizonyítására, hanem az ügy érdemére vonatkoznak, a som­más elj. törv. 197. §-a szerint figyelembe nem vehetők. Áttérve a felülvizsgálati kérelem további részére, abban alperes első sorban azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság az osztr. polgári törvénykönyv 919 és 920 §-ainak rendelkezéseibe ütközően mon­dotta ki az A) a haszonbéri szerződést felbontottnak, mert felperes keresetében a szerződést azon az alapon kérte felbontottnak kimondani, hogy neki a haszonbérlet tárgyát képező malmok használható állapotban át nem adattak, minthogy azonban alperes a hiányokat a kereseti előadás szerint már 1894. évi november hó 22-én pótolta és felperes a bérleti viszonyt azután tényleg folytatta, felperes a csak 1895. évi május hó 15-én beadott kere­settel vagyis a szerződésnek az alperes részéről történt teljesítése után az állítólagos és régibb időben észlelt szerződésszegés alap­ján a szerződésnek felbontását többé nem követelheti. Alperesnek a panasza figyelembe nem vehető, mert a feleb­bezési bíróság ítéletében foglalt és a sommás elj. törv. 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadóul szolgáló tényállásban nincsen megállapítva az, hogy felperes a bérleti viszonyt az alperes részéről 1894. évi november hóban foganatosított malomjavitások után tényleg folytatta, de ha megvolna állapítva az, hogy felpe­res még a javítások eszközlése után is benmaradt a bérletben, ez a körülmény figyelemmel arra, hogy a haszonbér-szerződés III. és IV. pontja szerint felperes a haszonbéri tárgyaknak átvételét azok­nak vagy alkatrészeinek használhatlan állapotuk miatt meg nem tagadhatta, nem zárná el felperest attól, hogy a szerződés felbon­tását, ha ahhoz egyébként a szerződés értelmében joga lett volna, utóbbi követelhesse. Panaszolja továbbá alperes, hogy a felebbezési bíróság a haszonbéri szerződést helytelenül azt az abban fentartott eseten kivül és a kereseti jogalaptól eltérő alapon bontotta fel, mert a haszonbéri szerződésben felperes részére a szerződés felbontásá­hoz való jog csakis annak VIII. pontjában hivatkozott és a VII. pontban megjelelt esetekben van fentartva és felperes önmaga is keresetét kifejezetten a VIII. pontra alapította; a felebbezési biróság azonban annak ellenére, hogy itt az emiitett esetek egyike sem forog fenn, a szerződés felbontását mégis a VIII. pont alap­ján mondotta ki, e pont alá tévesen a szerződés III. és IV. pontjaiban megjelölt eseteket is vonván, mely esetekben pedig felperes esetleg kártérítést, de nem szerződés felbontását jogo­sult követelni. Alperes eme panasza jogosult. Ugyanis az osztr. pt. kv. 1,117 §-a szerint a haszonbérlő fel van jogosítva a haszonbéri szerződéstől a haszonbéri határidő le­járta előtt is elállani akkor, ha a haszonbérlet tárgya annak hiá­nyos minősége miatt a rendes használatra alkalmatlan, de a tör­vény eme rendelkezése csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a haszon­béri szerződés máskép nem intézkedik. Az A) a szerződésben azonban erről az eshetőségről is tüze­tesen gondoskodva van, u. m: A szerződés III-dik pontja szerint, ha alperes a haszonbérlet tárgyát képező malmokat alperesnek 1893. évi november hó 8-ig középszerű használható állapotban átadni elmulasztaná, ebben az esetben felperes csupán a szerző­désszerű átadásig terjedő időre eső haszonbér elengedését köve­telheti. A IV. pont szerint pedig, ha az összes vagy egyes haszonbéri tárgyak vagy azok alkatrészei rossz minőségűek vagy használhat­lanok, alperes azokat 1894. évi október hó 31-ig helyreállítani köteles és felperes, aki ez esetben még az átvételt sem tagadhatja meg, a helyreállításoknak alperes részéről vétkes elmulasztása esetén is csak tényleges kárának megtérítését jogosult követelni. Egyedül a VIII. pont adja meg felperesnek a szerződés felbontásához való jogot s pedig az e ponttal összefüggésben álló VII. pont II. bekezdésében egyenkint i taxatíve) felsorolt következő esetekben: ha egy egész épület vagy annak egész falazata vagy egész fedélzet véletlenségből vagy az idő lefolyása folytán végkép elpusztul, valamint az egész gát, az egész malomcsatorna vagy az egész gépezet véletlenül végkép elpusztul, és alperes ezen elpusztult haszonbéri tárgyaknak, illetve malomalkatrészeknek újra előállítását a haszonbérlő felperes részéről történt bejelen­téstől számítandó 9 hónap alatt nem eszközli. Minthogy pedig a felebbezési biróság ítéletében a fennebb egyenként felsorolt tárgyak vagy malom alkatrészek valamelyiké­nek végelpusztulása magállapitva nincs, hanem csakis zsilip, víz­kerekek és épületeknek rosszkarban volta, tehát oly tárgyaknak hiányos minősége állapíttatott meg, melyek valamint felperes kere­setében a ci alatt felsorolt tárgyak a szerződésnek nem VIII. pontja illetve VII. pontjának 2. bekezdése, hanem csupán IV. pontja alá vonhatók, és melyeknek rossz minősége vagy hiánya miatt a szer­ződés értelmében annak felbontása nem követelhető: ennélfogva a felülvizsgálati kérelemben foglalt annak a további panasznak tüzetes méltatásával, hogy a felebbezési biróság Ítéletének indokai­ban a perhez 2), C) és F) alatti okiratok tartalmával és a tanuk vallomásaival s a szakértők véleményével merően ellentétes álli­tások és következtetések foglaltatnak, mint feleslegest, azt a panaszt pedig, hogy az Ítélet a sommás elj. törvény 169. §. illetve 117. §. ellenére nyilváníttatott a felülvizsgálati kérelemre való tekintet nélkül végrehajthatónak, mint tárgytalant mellőzve — alperes felülvizsg. kérelmének helyt adni és a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A haszonbérbe adó a haszonbérlet tárgyát a haszonbérlő­nek használható állapotban tartozván átadni, a haszonbérlő, ha a haszonbérleményt azért, mert az neki a hasznalatra alkalmas állapotban át nem adatott, egészben vagy részben nem hasz­nálhatja, a használat ellenértékét képező haszonbérnek egészben vagy részben való elengedését igényelheti. (A m. kir. Curia 1897. ápr. 9. I. G. 86/1: sz.) Nem létezik oly jogszabály vagy birói gyakorlat, melyből azt lehetne következtetni, hogy a törvénytelen gyermek tartásá­hoz az apa és anya egyenlő mérvben tartoznak járulni. Ellenke­zőleg az 1877 : XX. t.-c. 11 §-a alapján kifejlődött birói gyakorlat szerint a törvénytelen gyermek tartását és nevelését tárgyazó kötelezettség mindaddig, mig erre nézve a biróság nem határoz, az anyát terheli ugyan, de mihelyt a törvénytelen gyermek nem­zőjéül valaki bíróilag felismertetett, illetve a gyermek apja meg­állapittatott, a tartási kötelezettség elsősorban az apát terheli, a ki a terheket vagyona elégtelenségéig viselni köteles. (A m. kir. Curia 1897. április 13. I. G. 43. sz. a.) A felek oly megállapodása, mely szerint az eladó az ela­dott és vevő birtokába bocsátott dolog tulajdonjogát a vételár teljes lefizetéséig maga részére fentartja és e feltétel bekövetke­zéséig csak a használati jogot engedi át a vevőnek, valamely tételes törvénybe nem ütközik, ítélkezési gyakorlatunk pedig azt mint a felek szerződési szabadságának kifolyását és mint az adásvétel ügylet jogi természetével nem ellenkezőt jogérvényes­nek ismeri el. (A m. kir. Curia 1897. május 4. 1,170.) Az ügyvédi rendtartás 46. és 48. §-ainak egybevetéséből kétségtelen, hogy az ügyvéd a megbízás folytán kezéhez jutott pénzekről megbízójának kívánatára ugy az ügy végbefejezése előtt, mint ennek befejezése után feltétlenül elszámolni köteles, s ha e kötelességének eleget nem tesz, arra őt a megbízó a többször idézett törvénycikk 66. §-ában s illetve az 1874. 4.544. szám alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletben szabályozott pana­szos uton szoríthatja. (A m. kir. Curia 1897. április 1. 2.758. sz.) Ha peres házasfelek a szentszéknek ítéletével ágytól és asztaltól elválasztattak, ezen ítéletnek az 1894 : XXXI. t.-c. 141. §-a alapján felbontó Ítéletté való átváltoztatását nem kérték, de erre jogosultak sem voltak, mert ezen Ítéletnek kihirdetésétől a kereset átalakításáig, illetve a viszonkereset előterjesztéséig, a 107. §-ban meghatározott két évi idő még nem telt el: a bírósága felek kérelméről eltérően a 141.§-t nem alkalmazhatja.(A m. kir. Curia 1897. évi márc. 10. 6,415/896. P.) A lakás és az életjáradék személyhez kötött oly jogokat képeznek, melyekre nézve zálogjog érvényesen nem szerezhető. (A m. kir. Curia 1897. márc. 26. 1,262/897. sz.) Midőn a házasfelek az ágytól és asztaltól elválasztó ítéleté­nek átváltoztatását egyáltalán nem kérelmezik, a biróság ily esetben nincs hivatva arra, hogy a házasság felbontása céljából a házassági törvény 141. §-át hivatalból alkalmazza. (A m. kir. Curia 1897. április 7. 625/897 ) A nőnek egyoldalú kötelezése a férj részére életjáradék és ruhailletmény kiszolgáltatása iránt akkor is érvényes, ha az viszontszolgáltatás nélkül tétetett. Habár a nö nincs kötelezve férje tartására, ennek a köte­lezettségnek elvállalása esetén a férjnek van kereseti joga. (A m. kir. Curia 1897. március 31. f. G. 13 sz. a. 1 A sérelmet szenvedett fél a törvény által megengedett minden perorvoslatot igénybe vehetvén, az a körülmény hogy a peres fél az alapperbeli ítélet ellen törvényes képviselője által perújítással élt, nem szolgálhat akadályul arra nézve hogy nagy­korúsága elértekor sáját személyében semmiségi keresettel is élhessen. A kiskorú tartási kötelezettség iránt is csak törvényes képviselője utján perelhető. (A m. kir. Curia 1897. ápr. 13.1. G 39. sz a.) Midőn a telekkönyvi kiigazítási kereset alapjául felperes azon eredeti érvénytelenségi okot hozza fel, hogy a kiigazittatni kért telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgált eredeti okirat hamis, az okirat valódiságának bebizonyítása alperest terheli ki azon okiratra jogát alapítja. (Curia 5,716. — ]894.) Az a körülmény ha közvégrendelet felvételénél az ügy­S»ir v" f vé&r,endelet irá*ba foglalásánál jelen nem voltak, H^^any k!Pf,Z ; elég ha a végrendeleti tanuk a végren­deletnek a végrendelkező előtti felolvasásánál, elfogadásánál

Next

/
Thumbnails
Contents