A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 24. szám - A m.-szigeti kamara az ügyvédségről - Osztrák kartell-törvény - A sommás eljárás a gyakorlatban

A JOG Belföld. A m.-szigeti kamara az ügyvédségről. A mármaros-szigeti ügyvédi kamara folyó évi május 16-án kelt évi jelentéséből az ügyvédség körül szerzett tapasztalatokról szóló részt, mely felette érdekes, az alábbiakban közöljük. Nem képez kétséget, hogy a legszorosabb értelemben vett ügyvédi hivatást, az ügytél képviseletét, az ügyvédi kar odaadó hűséggel teljesiti, olyannyira, hogy azonosítja magát a télben megtámadott joggal. Teszi ezt szívesen ingyen is, a midőn az egész szegény társadalmat, a szegények jogait védelmezi, a mivel pedig egy rendszeres munkateher nehezedik vállaira. És ha tekintjük a közélet bármely terét, minden nagy kezdeményezésnél ott találjuk az ügyvédet, hogy üdvös munkát teljesítsen, gyámolitson. A magyar ügyvédi karról tehát nyugodt lelkiismeretességgel elfogulatlanul állithatjuk, hogy kötelességeinek minden irányban megtelel. Es mégis mit tapasztalunk ? Azon szomorú, de való tényt, hogy a teljesített kötelességeinkért nem kapjuk meg a becsületesen kiérdemelt viszontszolgáltatást, hogy nemcsak anyagi, de erkölcsi szempontból is helyzetünk válságos. Régi kelttüek, többszörösen felhangzott bajok ezek, a nélkül, hogy sérelmeink orvosoltattak volna. A hatalom az ügyvédséget nem erősbiteni, de gyengíteni iparkodik, a törvényhozás ridegséggel és bizalmatlansággal viseltetik az ügyvédekkel szemben és ezen hangulat szétárad a társadalom egyéb rétegeire olyannyira, hogy ez iránynyal és pedig nem egyszer még a bíróságnál is találkozunk. Lehet, hogy az ügyvédi állás kültekintélyének eme rohamos hanyatlásában része van maguknak az ügyvédeknek is, kik a létért való heves küzdelemben állásukkal össze nem egyeztethető eszközöket is használnak, de az is kétségtelen, hogy ezen állás tekintélye hanyatlásának egyik főokát az ország közviszonyaiban és igazságügyünk állapotában is kereshetjük. Mert a törvényhozás minden mulasztását, az eljárások viszásságát az ügyvéd keserüli meg, mert hiszen a jogélet útvesztőiben laikus közönség minden mulasztásért az ügyvédeket okolja. Beösmerjük, hogy az ügyvédi kar elleni, ezen mindinkább általánossá válni kezdő animozitást nem kizárólag az ügyvédi rendtartás reformja orvosolhatja, de hogy a helyzeten javíthat, az kétségtelen; nem is vagyunk képesek megérteni, mi késlelteti azt, hogy az 1892. évben közrebocsátott törvényjavaslat-tervezet törvénynyé nem válik. Gyökeresen változtatna bajainkon az is, ha azon függési viszony, mely a költségek megállapítása tekintetében a bíróval szemben az ügyvédet sújtja, egy ügyvédi díjszabás megállapításával megszűnhetne. Az ügyvéd szellemi munkája bíróságainknál méltánylásra sehogy sem talál, különösen felsőbb bíróságaink és ezek között első helyen a debreceni kir. Ítélőtábla, valósággal versenyt folytatnak a dijak tulalacsony megállapításában. Ezen felsőbb bíróság példája követőkre is talál az első folyamodásu birói kar tagjai jó részénél. Jól tudjuk mi azt, hogy mert az ügyvédi munka lényegileg a tulajdonképeni szellemi munkára és a közönséges sablon munkára osztható, a peres ügyek minden ágazatára kiterjedő díjszabás nem alkotható, de a közönséges sablon munkára vonatkozó tarifa megállapítása, a mint az a budapesti váltó és kereskedelmi bíróságnál használtatik, a helyi viszonyokra való tekintettel módosítva, az ügyvédi kamarák meghallgatása mellett minden egyes kir. törvényszék elnöke által szabályozva, a dijak megállapítására nézve minden egyes^törvényszék területéhez tartozó bíróságra kötelezővé téve, az ügyvédi kar összésége által örömmel fogadtatnék. Bajainknak egyik forrása az is, hogy egyesek nem tudásukkal, nem szorgalmukkal versenyeznek hivatásuk betöltésénél, hanem fél-hajhászókkal, zugirókkal — a kik kamaránk területén felesszámmal tenyésznek az együgyű nép kifosztására — szövetkeznek. A kamara, melynek az lenne hivatása, hogy az ügyvédség ezen élősdijei ellen fellépjen, e jelenséggel nem szállhat szembe, mert nincs arra a mód megadva. A tultömöttség meggátlására kívánatos lenne, ha a birói kar ügyvédek kinevezésével mind gyakrabban egészíttetnék ki. ügy tudjuk, tapasztalataink a mellett bizonyítanak, hogy az ügyvédi karból vett erők minden tekintetben megfelelnek a várakozásnak, mégis azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben ügyvédnek bíróvá történő kinevezése gyérebb. Uj közjegyzőségek sem szerveztetnek, nagyobb városokban pedig, a melyekben a folyton növekedő forgalom ezt nemcsak megbírná, de követelné is, a közjegyzői állások nem szaporittatnak. Az ügyvédkedési hatáskör folyton nyirbáltatik, az ügyvédek keresetforrásai mesterségesen mindinkább apasztatnak, az ügyvédi jogsegély a jövedelem hajhászat szempontjából biráltatik el és törvényeink az ügyvédek bírságolása és büntetésétől hemzsegnek. Egyszóval minden irányzatot az ügyvédellenesség szelleme leng át. A kamarák felterjesztései pedig meghallgatásra nem találnak. Szabad legyen azonban reménylenünk, hogy Nagyméltóságod panaszainkat meghallgatja és egyetért velünk abban, hogy a társadalom jól felfogott érdekében is, a hazát és az alkotmányos szabadságot mindenkor hűen oltalmazó magyar ügyvédség érdekében, a sérelmeket orvosolni kell. Eddig a m.-szigeti kamara jelentése, a melyhez részünkről csak azt fűzhetjük hozzá, hogy ugyanannak a reménységnek, a mit a közlött jelentés zárószavai hangoztatnak, kifejezést adott eddig minden kamara minden igazságügyminiszter irányában, a nélkül, hogy ez a reménység teljesedésbe ment volna s mi őszintén bevaljuk, hogy a m.-szigeti kamarának a mostani miniszterbe helyezett reménységét nem is osztjuk, mert azt a pár hangzatos mondást, amelyet Erdély a m. évi orsz. ügyvédi gyűlésen elszavalt nem tartjuk elegendő alapnak ilyen reménység indokolt voltára, erre tettek kellenek, de ezeket még nem tapasztaltuk. Ausztria és külföld. Osztrák kartell-törvény. Az osztrák pénzügyminiszter e héten nyújtotta be a képviselőháznak a kartellek állami felügyelet alá helyezésére vonatkozó ama törvényjavaslatot, melyről röviden már megemlékeztünk. E javaslat lényegesebb intézkedései a következők: Az állami felügyelet kiterjesztetik mindazon árukra vonatkozó kartellekre, mely áruk után fogyasztási adó fizettetik, tehát a cukor, petróleum, sör, só stb. árát, termelését szabályozó ^ kartellekre, akkor is, ha azok nemzetközi jellegűek, vagy osztrák és magyar termelők által köttettek. Minden kartell-egyesület köteles alapszabályokat szerkeszteni s ezeket jóváhagyás végett a kormánynak bemutatni, bemutatandók továbbá az árak megszabására, a termelés kontingentálására és a kereskedelmi viszonyokra vonatkozó időnkénti határozatok is. Az állami felügyeletet, igen kiterjedt jogokkal, a pénzügyminiszter állandó, esetleg időről-időre kiküldött kormánybiztosok utján gyakorolja, kiknek jogukban áll a kartell-egylet üzleti könyveit megtekinteni. Ezenkívül a pénzügyminisztérium körében állandó kartell-bizottság szerveztetik, melynek tagjai felerészben állami tisztviselők, felerészben szakértők köréből neveztetnek ki. Az alapszabályok és kartell-határozatok jóváhagyását megelőzőleg ezen bizottság véleménye meghallgatandó, s az alapszabályok és kartell-határozatok jóváhagyása feltétlenül megtagadandó, ha a kartell oly áremelést szándékozik létrehozni, mely a közönségnek nyilván kárára van, az illető iparág konjunktúráival nincs igazolva, avagy az állam bevételeit, illetve a fogyasztók adózási képességét csökkenti. A törvény részint rendbírságokat, részint pénz- és börtönbüntetéseket állapit meg. Büntetéssel sújtatnak a hamis adatok beadói és terjesztői, valamint azok, akik a jóvá nem hagyott kartell-határozatokat végrehajtják, vagy nem engedélyezett kartell-szövetség tagjaivá lesznek. Végül minden kartell-szövetség köteles biztosítékot letenni, melynek magassága a kartell-tagok számához és az üzem kiterjedéséhez képest esetről-esetre állapittatik meg. A pénzbüntetések 100 frttól 10,000 frtig, a börtönbüntetések 8 naptól hat hónapig terjedőleg szabhatók ki. A törvény a már létező kartellekre is kihat s a munkások társulási jogára nézve is tartalmaz intézkedéseket. Sérelem. A sommás eljárás a gyakorlatban. Az 1893. évi XVII. t.-c-nek a szóbeliség s közvetlenség kiterjesztése általi anyagi igazság keresése mellett másik főcélja az volt az indokolás szerint, hogy a csekélyebb tárgyú ügyekre nézve gyors és olcsó eljárás honosittassék meg. Azonban uti figura docet épen a gyorsaság tekintetében e törvény irott malaszt maradt, mert az eljárás gyorsaság tekintetében még a rendes eljárással sem versenyezhet azon leggyakoribb esetekben, midőn makacssági Ítélet hozatik. A statisztika bizonyítja, hogy a keresetek 70° o-a makacssági Ítélettel döntetik el a sommás eljárásban. Rendes eljárás mellett ez három hetet igényel, mert az 1868. LIV. 116. §-a szerint a megjelenési határidő akkép tűzendő ki, hogy az idéző végzés valószínű vétele s a megjelenés közt, ha alperes ugyanazon törvényhatóság területén fekvő helyre idéztetik: 8 s ha azon kivül eső helyre 15 napnál hosszabbra az időköz nem terjedhet. A bíróság hiven követvén a törvényt, mi nehézséget nem is okoz, mert a perfelvétel reá nézve munkával nem jár, makacsság esetén az ügy a lehető leggyorsabban el van intézve. Nem ugy a sommás eljárásnál. A 93. évi XVIII. t.-c. 18. §-a nem stricte azt kívánja, hogy a határnap nyolcad napra tűzessék ki, miként ez az előbb érintett esetben kötelező jogszabály, hanem azt mondván: < rendszerint* akként tűzendő ki, hogy az időköz a kézbesítéstől számítva, helyben lakóknál 3, másutt tartózkodóknál 8 nap legyen. Ezen «rendszerint» igen nagy latitude-öt ád a bíróságnak, hisz köztudomású, hogy ez a rendszerinti eset a legrendkivülibb, mert az, hogy három-négy hónap utánra tűzetik a határnap, mindennapi dolog, ellenben az az eset, hogy nyolcad napra tűzetnék ki, fehér holló számba megy. Igaz ugyan, hogy ezért a biró maga nem okolható, mert a kereset vételekor nem tudhatja, vájjon az ügy makacssági Ítélettel fog-e eldöntetni, vagy érdemben fog-e tárgyaltatni, s neki ez utóbbi eshetőségre kell elkészülve lennie, vagyis olyan napra tűzni a határidőt, melyen physikai ideje lesz tárgyalni. Már pedig alig van az országnak olyan járásbírósága, mely munkával túlterhelve ne volna. A malackai járásbíróságnál 3 biró mellett az ügyszám május végével 9,000, vagyis egy biróra átlag 20 ügyirat esik naponta. Hogy ez az átlag mennyi munkával jár, tudja mindenki, ki az ügyviteli szabályokat csak felületesen is