A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 24. szám - A haszonbérbe adó törvényes zálogjoga - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [15. r.]

A JOG 189 De igy, a midőn sokszor az illető félnek nem áll érdekében a per folytatása és ezzel az uj törvényes képviselő kiiendelése, vagy ha a fél nincsen ügyvéd által képviselve, a ki ebben közbenjár, a per évekig szünetelhet, mig törvényes alapon ismét folytatható lesz. Ezt is sokkal practicusabban oldotta meg a birói gyakorlat akkor, a midőn ilyen, tehát nem csak az 1877 : XX. t.-c. 30. §. a. pontja esetében a fél kérelmére, de hivatalból is egyszerűen és sürgősen megkereste az illetékes gyámhatóságot ügygondnok, illetőleg uj törvényes képviselő kirendelése iránt. Sőt ha ennek szükségessége már a kereset indításával felmerült, ugy az egyik kereseti példány áttételével kereste meg a bíróság a gyámhatóságot a kellő intézkedések megtétele végett. Ettől az egyszerű eljárástól minden perjogi előny nélkül eltérni nem lenne tanácsos. Előfordulhat továbbá, a mint azt fentebb kiemeltük, hogy a felek egyike ellen nem ugyan börtönbüntetés, mert ez esetben az 1877: XX. t.-c. 28. §. c. pontja értelmében gondnok kirendelésének van helye, hanem másnemű, hosszabb ideig tartó szabadságvesztés büntetés hajtatik végre, vagy pedig előre meg nem határozható ideig vizsgálati togságban van s igy a tárgyaláson nem jelenhet meg, de ügyvédet vagy más megbízottat sem akar vallani. Az ily esetek a tervezetben szintén nem nyertek szabályozást, holott ezek mind oly perjogi akadályok, melyek a végleges perrendben célszerű megoldásra várnak. •177—479. §§. A tervezet hallgatással mellőzi azon körülményeket, a midőn oly ügyekben melyekben az ügyvédi képviselet kötelező, valamelyik fél ügyvédje meghal, vagy ügyvédi képességét elveszti, a képviseletről lemond s a bíróság felhívására sem rendel uj képviselőt. Ugy ennek valamint azon esetnek szabályozására nézve, ha a félnek, a ki meghalt, vagy perbeli cselekvőképességet, vagy törvényes képviseletét elvesztette, a perben ügyvéd képviselője volt, a 97., 106. és 107. §-oknál előadottakra utalunk, a hol ezt a kérdést elég kimerítően tárgyaltuk. 482. §. A 77. §. értelmében, ha valamely cselekmény oly cselekvőképességgel nem bíró személy ellen volna eszközlendő, kinek törvényes képviselője nincsen, és a késedelem veszélylyel járna, a bíróság jogosítva van ügygondnokot nevezni. Mig a 482. §. szerint az eljárás félbenszakadásának vagy felfüggesztésének tartama alatt bármelyik féltől aföügybenvéghezvittperbelicselekmény az ellenféllel szemben hatálytalan. A perjognak ezen két szakaszát kívánatos kapcsolatba hozni egymással, mert ha helyes, célszerű és megengedhető periculum in mora esetén bizonyos perbeli cselekmények foganatosítása a per megindítása előtt, még inkább helyes, célszerű és megengedhető az a per folyama alatt. A 77. §-ban meghatározott esetet tehát mint kivételt kell felállítani. Negyedik cim. Járásbirósági eljárás. 488. §. A törvényszéki eljárás a tervezet szerint két főszakra oszlik, a per felvétel és az érdemleges tárgyalás szakaszára. Itt tehát helyén való, hogy a 140. §. értelmében a fél a per felvételére idéztetik. Nem igy van ez azonban a járásbirósági eljárásban, ahol a perfelvétel, mint ilyen külön perjogi actusként nem fordul elő. A perfelvételre való idézés e szerint felesleges. Elismerjük, hogy a leieknek a törvényes következményekre leendő figyelmeztetése merő formalismus ; de miután a sommás eljárásban az ügyvédi képviselet nem kötelező, ennek a figyelmeztetésnek mégis lehet némi hatása a perbe idézett felekre. Külömben az 1893. évi 18. t.-c. 18. §-a szintén tartalmaz hasonló intézkedést és csakis az ügy tárgyalására s nem a perfelvételre idézi a feleket. A mi pedig azon figyelmeztetést illeti, hogy a felek tanúikat is hozzák magukkal, erre vonatkozó ellenkező véleményünket a 296. §-nál előterjesztettük. A tárgyalási és nem perfelvételi határnap időközöket a 142. §-nál előadott okokból nem tartjuk elegendőnek, és habár alig remélhetjük, hogy a kir. járásbíróságok ezen időközöket betarthassák, mégis nehogy a bíróság esetleg gyakrabban legyen kénytelen a 450. §. alapján a mulasztás következményeinek kimondását ez okból megtagadni, mégis a tárgyalási határnap és a kézbesítés közötti időközöket a szakaszban történt megkülönböztetés szerint 3. 8. és 15 napban véljük helyesen megállapítottaknak. A 143. §. rendelkezése a járásbirósági eljárásban azon hozzá" adással nyer alkalmazást, hogy a bíróság az ügyük tárgyalása végett idézés nélkül megjelent felek sz emélyazonosságáról minden esetben magának meggyőződésttartozik szerezni és ennek módját és megtörténtét a jegyzőkönyvben kitüntetni. t . A törvényszéki eljárásban, ahol a felek ügyvédi interventio nélkül fel nem léphetnek, a személyazonosság megállapításának kérdése szóba sem jöhet, de annálinkább kell ügyelni erre a kir. járásbíróságoknál, nehogy a felek összejátszása és a bíróság tévedésbe ejtése által hamis birói határozatok provoca 1tássanak. Az uj szakasz alkotása egyébként az 1893 : XVIII. t.-c. 20. §-ának is részben megfelel. 490. §. A 193. §. a kereset változtatásról intézkedvén, annak 2pontja szerint a peres felek a kereseti kérelmet a főtárgy vagy járulékok tekintetében korlátlanul felemelhetik, s ez igen természetes, mivel ott a törvényszéki eljárás nyer szabályozást. Ezen szakasz azonban a járásbirósági eljárásban azon módosítással nyerhet csak alkalmazást, .feltéve, hogy az ügy a felemelés után is a sommás eljárás alá tartozik, vagy hogy azt az alperes nem ellenzi.» A 194. §. szerint a bíróság a keresetváltoztatást hivatalból nem gátolhatja. Ezen szabály a járásbirósági eljárásban ismét csak azon kivétel fenntartásával nyerhet alkalmazást, «hogy ha akeresetváltoztatás folytán az ügy tekintet nélkül az érté kre a járásbirósági eljárás a 1á egyá 11a 1ában nem tartozik, vagy ha a per tárgyára való tekintettel, hivatalból is figyelembe veendő pergátló akadály forog fenn.» 493. §. A törvényszéki eljárásra vonatkozó perjogi szabályok nem intézkednek arról, hogy ha a sommás eljárásban a személyesen védekező fél, vagy annak nem ügyvéd képviselője a további eljárás és előadástól eltiltatik. Ezen hiány az 1893 : XVIII. t.-c. 36. §-ának megfelelőleg ezen szakasznál pótlandó, és azonkívül a tervezet 216. §-ának rendelkezése a fél megbizottjáras a mennyiben az nem ügyvéd, szintén kiterjesztendő. A törvényszéki eljárásban a pervezetés joga az elnököt illeti, az erre vonatkozó szakaszokban is az elnökről tétetik mindenütt említés, — minthogy pedig az egyes bíróságoknál elnökök nem tárgyalnak, a következő uj szakaszt hozzuk javaslatba : §• Az elnök jogai ajárásbirósági eljárásban a tárgyalóbirót illetik és az elnökkötelességei ugyanezt a birót terhelik. A tolmácsok alkalmazására vonatkozó intézkedéseket a 235. §. tartalmazza és abban kö telezőié g elő van irva, hogy ha a bíróság által oly személyek hallgatandók ki, a kik magyarul nem tudnak, tolmács alkalmazandó. A törvényszéki eljárásban, a mennyiben a törvényszéki székhelyeken a szükséges tolmács rendszerint rendelkezésre áll, ezen szakasz alkalmazása a gyakorlatban nehézségekbe alig fog ütközni. Nem ugy azonban a kir. járásbíróságoknál. Itt gyakran előfordulhat, hogy a kihallgatandó és nem magyarajku személy nyelvében a biró, jegyző és a felek ügyvédjei nem jártasak, vagy legalább nem mind a hárman, és azért igen súlyos terheket róna a peres felekre, igen költségessé tenné a peres eljárást a kir. járásbirósá, goknál, ahol a per substratuma alig pár forint, ha a tárgyalámegejtése és a fél kihallgatása végett minden egyes esetben távoleső vidékről kellene tolmácsot beidézni. A birák és a jegyzői kar kinevezésénél az igazságügyi kormány nemcsak az igazságszolgáltatás érdekében, de a nemzetiségek iránt való tekintettel, eddig rendszerint különös figyelmet és gondot fordított arra, hogy a kinevezett államhivatalnok a bíróság területén divó nyelvekben, annyira mennyire legalább járatos legyen. Ez a helyes administrationalis politika és kinevezési rendszer azután azt hozta magával, hogy a kinevezett bírónak, akkor a midőn hivatalos functióját teljesítette, tolmácsra nem volt szüksége. Nem akarunk ezúttal arra is kiterjeszkedni — - pedig nagyon is kapcsolatos a kérdéssel, — váljon a nemzetiségi politika szempontjából helyes-e az igazságszolgáltatás terén a tolmács alkalmazására vonatkozó és kivételes esetekben különben helyes perjogi szabályt ott és akkor is kötelezőleg előírni, ahol és a midőn arra különös szükség nincs; és váljon összeegyeztethető-e ez, a mennyiben a tolmácsdijak a perköltséghez számitandók, tehát a fél terhére rovatnak, a jogegyenlőséggel ? Már ezen szempontból sem találunk abbban semmi veszélyt a jurisdictio, a részrehajlatlan igazságszolgáltatásra, ha a járásbíróságnál a tolmács alkalmazása mellőztetik akkor, — hacsak a felek és saját költségükre nem kérik, — avagy a kihallgatandó személy nyelve a bíróság területén divó nyelvek közé nem tartozik, a midőn az eljáró biró a kihallgatandó fél nyelvében jártas. A mennyiben pedig a 235. §-ban megnevezett alkalmas egyén hiányában hites tolmács lenne alkalmazandó, annak dija az irodai átalány, nem pedig a felek által lenne viselelendő. Az előadott okoknál fogva a járásbirósági eljárásban a 245. §. intézkedései a következő módosított alakban lennének alkalmazandók.