A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 24. szám - A haszonbérbe adó törvényes zálogjoga - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [15. r.]

188 A JOG ennek folytán C. alperesnek fizetési kötelezettsége annyival inkább bíróilag megállapítandó, mert a háztartás berendezéséhez megkívánt bútorok oly szükséges tárgyaknak tekintendők, hogy ezek által az illető egyén vagyonilag gyarapodik. Eltekintve a most kifejtett indokoktól s feltéve, hogy C. alperest a szóban forgó ügyletben, melynek létrejöttekor még kiskorú volt, ügyleti félnek tekinteni nem lehet, s feltéve, hogy őt az adásvétel jogcímén perbe vonni sem lehetne, fizetési kötelezettsége, az ország némely részén érvényben levő s a magyar judikaturában általánosan elfogadott oszt. plg. trkv. 953. §. alapján, mégis a feníorgó körülmények között megállapítandó volna. Hogy ez elbírálható legyen, első sorban az a kérdés: hozományt vagy ajándékot képez a házasulandó gyermeknek adott bútor ? Hozománynak ugyanis az tekintetik, ami a nő által, vagy neki egy harmadik személy által a férj részére a házasági költekezés könnyítése végett adatik. A Curia ismételten kimondotta már, hogy a szülők által leányuknak férjhezmenetele alkalmával adott bútorok hozománynak nem tekintendők, mert azok nem a házassági költekezés könnyítése végett adatnak. Ha tehát ez hozomány nem lehet, akkor ezen adásnak más jogcím mint ajándékozás nem adható. Ugyanis az ajándékozás megbirálásánál jogilag véve az a lényeges körülmény, hogy a megajándékozottnak ne legyen sem szerződés, sem törvény által biztosított joga az ajándékot képező tárgyra és ahhoz egészben vagy részben visszteher nélkül jusson. Miután pedig a bútorok hozományt nem képeznek s igy ennek adására a szülők nem kötelezhetők, miután a gyermekeknek ezt a szülőktől nincs is joguk követelni s amennyiben a szülők a házasuló gyermeküknek bútort adnak, ez csak jó szántuknak kifolyása, igy tehát ebbeli cselekményük a gyermekekkel szemben ajándékot képez s ajándéki minőségét akkor vesztené el, ha a gyermek a szülők által haláluk után csak is az őt a törvénynél fogva megillető törvényes osztályrészre korlátoztatnék s az előre kapott érték a törvényes osztályrészbe beszámíttatnék. Ez azonban csak kivétel, midőn a gyermek örökösödési joga a törvényes osztályrészre korlátoztatik, mely esetben természetesen megszűnik ajándék lenni a kiházasitás alkalmából adott bútor, hanem ez már törvényes osztályrészt képez. Látjuk tehát, hogy addig, míg a gyermeknek a szülő utáni örökösödési joga a törvényes osztályrészre nem korlátoztatik — mely esetben az előre kapott érték beszámítandó — a leány részére férjhez menetele folytán a szülő által adott bútor ajándékot képez s a felhozott esetben is ezt ajándéknak kell venni. Már most, minthogy a szülők, azaz B. alperesek ez idő szerint vagyonilag tönkre mentek, minthogy akkor, midőn a szóban forgó bútorokat leányuknak, C. alperesnek ajándékozták. A. felperesnek, mint a B. alperesek által előbb megvett bútorok hitelezőjének követelése már fennállott, minthogy ily esetben az oszt. polg. trvk. 953. §. alapján a hitelező jogosítva van az ajándék erejéig a megajándékozottól, azaz jelen esetben C. alperestől kielégítést követelni: ennek folytán ezen alapon is C. alperes fizetési kötelezettsége megállapítandó, amin azon körülmény sem változtat, hogy a perlés idejében bir-e már az illető alperes önképviseleti joggal vagy sem. \ A haszonbérbe adó törvényes zálogjoga. Irta : CSAPLAKY LIPÓT ungvári kir. albiró. A «Jog» 17. számában hason cim alatt megjelent cikkemre a <Jog> 19-ik számában felelni szívesek voltak Dr. Borsitzky Imre, S t é p á n László kollegáim és Dr. Acél Béla ügyvéd ur, mivel az ö véleményük az én véleményemmel ellentétes, bátor vagyok azokra néhány megjegyzést tenni. Az adott esetben A. haszonbérlő teljesen tönkre ment és B. foglaltatóra nézve nagyon is sérelmes lett volna, ha a bútorok vételára nem neki jut. A haszonbérlőnek semmiféle vagyona nem maradt, B. foglaltató tehát eredménytelenül vezetett volna ellene végrehajtást ; a haszonbérlethez tartozott lakóház nem feküdt kies helyen, és oly körülmény, a melyből vélelmezhető volna, hogy a haszonbérlet a lakás kedveért jött volna létre, fenn nem forgott; a lakóház bérértéke aránytalanul csekély volt a több 100 hold föld haszonbéréhez viszonyítva. Mivel az általam vitatott jogi tétel helyessége, az általam első izben adott tényállásból is megállapítható, azért hallgattam el a mellékkörülményeket, ezeket most azért hozom fel, hogy azon urak, kik cikkemre felelni szívesek voltak, egyes kérdéseikre és feltevéseikre határozott választ kapjanak. Igen nagy élvezettel olvastam a megjelent cikkeket, sok szépet és jót tanultam belőlük, különösen dr. Borsitzky Imre kollegám cikke nagyon tetszett, de azért engem még sem győztek meg, most is kénytelen vagyok álláspontom helyességét vitatni. Igaza van Stépán László kollegámnak, hogy a bérlet és a haszonbérlet különböző jogi fogalmak, különböző szerződések, igaznak kell lenni tehát annak is, hogy a két különböző szerződésre különböző törvényes rendelkezésnek kell fennállnia, amint hogy tényleg fenn is áll és én épp abból tudom kimagyarázni azt, hogy a cikkíró urak velem ellentétes állásponton állanak, hogy ők a két törvényes rendelkezés közötti ellentétetnem méltatták kellő figyelemre. Nem oszthatom dr. Acél Béla ügyvéd ur ama véleményét, hogy az 1881: 60 t.-c. 72. §-a nem taxatíve sorolná fel ama dolgokat, a melyekre a bérbeadó és haszonbérbe adó törvényes zálogjoga kiterjed, nem pedig azért, mert ha a törvény a haszonbérletnél is az összes «invecta et illataira akarta volna a törvényes zálogjogot biztosítani, az esetben nem mondotta volna azt, hogy a haszonbérbe adó törvényes zálogjoga a terményekre, gazdasági felszerelvényekre és lábas jószágokra terjed ki, hanem egyszerűen azt mondotta volna, mint a bérletnél, hogy a haszonbérbe adó törvényes zálogjoga az összes ingóságra kiterjed és a törvényszakasz nem ugy szóllana mint jelenleg, hanem körülbelül igy: ^Törvényes zálogjog illeti a bérbe adót és haszonbérbe adót, a bérlet vagy haszonbérlet területén lévő összes ingókra* s ha exemplicativ felsorolást akart volna — a mint azt a tisztelt ügyvéd ur véli — oda tette volna, «mint pl. a termények, gazdasági felszerelések, lábasjószágok stb> de mivel az összes ingóságok helyett felsorolja a terményeket stb. és az összes ingóságok kifejezését mellőzi és a «pedig» szóval az ellentétet é esen felállítja, világos, hogy csak az ott felsorolt ingókra kivánta a törvényes zálogjogot biztosítani és másra nem, ebből azt vélem megállapíthatni, hogy a felsorolás taxativ, az esetben pedig kétségtelen, hogy a haszonbérbe adónak a házi bútorokra törvényes zálogjoga nincs. Alapos tudást tételez fel Dr. Borsitzky Imre kollegám cikke, elismerem, hogy a történeti fejlődésre való indokolás nagyon erős, azt hiszem azonban, hogy az 1881. 60. t.-c. 72. §-a mármagyar jog és hogy ha a kollegám az osztr. polg. törvénykönyv 1,101. §-ának szellemét akarta volna reprodukálni és nemcsak ama két sort, a mit idéz, az esetben ő sem állítaná oly határozottan azt, a mit mond, mert már az osztr. polg. törvénykönyv 1,101. §-ában is világos és éles külömbség van a bérbe adó és haszonbérbe adó törvényes zálogjoga között, mert kimondja, hogy a lak kiadójának zálogjoga van a bevitt bútorokra és ingóságokra, azután később ponttal elválasztott mondatban folytatja: «Valamely telek haszonbérbeadóját ellenben a haszonbéri jószágon létező marhákra, gazdasági eszközökre és még rajta található terméseikre zálogjog illeti». Mivel e szakasz az «ellenben» szóval a bérbe adó és a haszonbérbe adó zálogjoga között világos és éles ellentétet állapit meg, — ennélfogva azon ellentét — a tisztelt kollegám által előadott történeti fejlődést alapul véve — feltétlenül jelenleg is fenn áll. Ezeket szükségesnek tartottam a cikkíró urak által felhozott érvekre megjegyezni, most pedig a midőn nekik köszönetet mondok azért, hogy cikkemre felelni szívesek voltak, engedjék meg nekem, ne vegyék elbizakodottságnak, ha azt hiszem, hogy az én álláspontom helyesebb, mint az övéké. J. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.*) Irta: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. 475. §. A peres eljárás félbenszakadásának második oka az ügyvédi képviselet hiánya mellett a fél perbeli cselekvőképességének elvesztése, a törvényes képviselő elhalálozása, vagy a képviseleti jogosultságnak elvesztése. Mi ezekhez még hozzáveendőknek tartjuk: 1) ha a perben az tűnik ki, hogy a törvényes képvisel ő érdeke a képviselt fél érdekével ellenkezik, 2) ha a fél a per folyama alatt börtönbüntetésre, illetve hosszabb ideig tartó szabadságvesztés büntetésre ítéltetik, vagy vizsgálati fogságban tartatik. 5 A_ tervezet akként véli ezt a kérdést megoldandónak, hogy az eljárás mindaddig szüneteljen, mig a törvényes képviselő illetőleg az uj törvényes képviselő az ellenfelet, vagy az ellenfél a képviselőt értesíti, hogy az eljárást folytatni akarja. Ha az elhalt, vagy a képviseleti jogosultságot elvesztett törvényes képviselő helyébe, vagy ptdig a perbeli cselekvőképességet elvesztett fél részére az illetékes hatóság hivatalból és nyomban képviselőt rendelne ki, a contemplált szakasz megfelelne a perjogi követelményeknek. 20. ésí^Sot1897 ^ l- 3- *- 5-6"8 ' 9- ». 12 ' 15-18" 19-