A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 24. szám - A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez. Mutatvány Balogh, Illés és Vargha a "Bűnvádi perrendtartás magyarázata" cimű művének I. kötetéből [1. r.]

186 A JOG tézendője lett 5,473, s elintézése 5,395. E táblának hátraléka 1893-ban 192, 1894. évben 180, 1895-ben 117, és 1896-ban 78 ügyszámot képviselt. Mindezek után a budapesti kir. tábla 1896. évi működéséről ezúttal röviden csak azt jegyezzük meg. hogy kitűnő elnöki vezetése s bíráinak erőfeszitett munkássága igen fényes eredményt, nagy előhaladást vívott ki. Ezt bizonyítja azon kedvező siker, mely szerint az 1894. évi 8,420, s 1895. évi 4,109 évi ügyhátralék 1896-ban 1,702 ügyszámra szállt le. A bejövetel is csökkent 27 ezerről 25 ezerre, az elintézendők 35j ezerről 29,68l-re, az elintézések 31 ezerről 27,979-re. A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez.*) Irta: dr. BALOGH JENŐ, igazságügyi ministeri osztálytanácsos; budapesti tud. egyetemi magántanár. A bűnvádi eljárási jog vezérelveinek**) fokozatos fejlődéséből két lényegileg ellentétes rendszer állitható szembe egymással, melyeknek teljesen következetes keresztülvitele a jelenlegi tételes perjogokban már nem található ugyan meg, de melyeknek közelebbi vizsgálatát az ebből meríthető tanulságok miatt még sem lehet mellőzni. A vezérelveknek egységes rendszerbe foglalásából időrendben első gyanánt a vádrendszer tüntethető fel, melyet a középkorban a nyomozó rendszer szorít háttérbe és a franczia bűnvádi perjognak a mult század végén bekövetkezett reformja óta a legtöbb continentalis állam perjogában az a vegyes rendszer ismerhető fel, mely a most érintett két rendszernek a törvényhozás vagy a bírói meggyőződés különbözősége szerint felette változó *) Mutatvány dr. Balogh Jenő. dr. E d v i Illés Károly és Vargha Ferenc «A bűnvádi perrendtartás magyarázata» cimü kommentárjának sajtó alatt levő I. kötetéből. **) Ezen vezérelveknek nagy irodalmából a kommentár szempontjából a következő müvekre kell utalnunk: C s e m e g i Károly «A magyar bűnvádi eljárás a törvényszékek előtt» cimü tervezetének általános indokolása (Budapest 1882). 193—287. I. — A bűnvádi perrendtartás törvényjavaslatának általános indokolása. (Budapest 1895.) M. i. 34.-57. 1. — A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése 13 —14. 1. A főrendiház közjogi bizottságának jelentése. I— 2. lap. Vuchetich id. m. 343. és köv. I. — Szalay László. A büntető eljárásról (Pest 1841). — Szlemenics id. m. 198—201. 1. — Pauler id. m. II. köt. 344—350. 1. — Kautz Gusztáv id. m. 411—416. 1. — Székely József. Milyen legyen az uj bűnvádi eljárás. (Ma ros-Vásárhely 1875.) — Dr. S z e g h e ő Ignác. Der Entwurf einer ungarischen Strafprocessordnung (Wien 1883.) — Dr. M a y e r Salamon. Zur Reform des ungarischen Strafprocesses. Der Entwurf der ungarischen Strafprocess-Ordnung (Wien 1885). — Fekete Ödön. A büntető eljárás kézikönyve. I. kötet. A büntető eljárás történelmi, bölcsészeti és törvényhozási fejlődésének alapvonalai. 1. és 2. füzet a XVI. századig. (Budapest 1886.) — Dr. Wlassics Gyula. A bűnvádi eljárás alapelvei. (Budapest 1885.) — Dr. S. M a y e r. Der Entwurf II. einer Strafprocessordnung für Ungarn. (Wien 1886.) Fayer id. m. 1—77. 1. — M a k a y Dezső. Visszapillantások hazánk régi igazságszolgáltatási viszonyaira. (Arpád-korszakj (Nagy-Kanizsa 1887). — Székács id. m. II— 12. 1. — Dr. Friedmann Bernát. Észrevételek a magyar bűnvádi eljárási javaslat irányeszméi felett (Budapest 1889). — Wlassics. A magyar bűnvádi eljárás törvényjavaslata. A Budapesti Szemle 1888. évi decemberi füzetében, 321—349.1. — Dr. Hajnik Imre. Egyetemes európai jogtörténet a középkor kezdetétől a francia forradalomig. Középkor. 3-ik kiadás (Budapest 1891.) 101—105 ; 373—378. 1. — Dr. Nemes Antal. Egyházi törvénykezési rendtartás (Budapest 1895.) 255—288. 1. — Az 1843. évi büntetőjogi javaslatok anvaggyüjteménye. A magyar tud. Akadémia megbízásából szerkeszti dr. Fayer László I. kötet. (Budapest 1896.) — Dr. Fayer László. A magyar B. P. vezérfonala. Első füzet (Budapest 1897.) 1 — 18., és 78—85. 1. Több kiváló büntetőjogászunk és processualistánk nyilatkozott a vezérelvekről a bűnvádi eljárás 1882. évi tervezete felett a magyar jogászegyletben 1883. márc. 19-étől jun. 1-éig folytatott, magas színvonalon álló vitában (Magyar jogászegyíeti értekezések XII. kötet), valamint a magyar jogászgyülés tárgyalásai során, melyek közül a következők vonatkoznak a most szóban forgó kérdésekre : a pótmagánvádról Bovánkovics József véleménye a « Magyar jogászgyülés évkönyvei) 3-ik évfolyam (Pest 1872) 118—141 1.; tárgyalások: ugyanott 183—203. 1.: a közvádló és védő jogkörének s egymáshoz való viszonyuknak szabályozásáról Kozma Sándor véleménye ugyanott 141—145 1.; tárgyalások : 206—224. 1.; ugyene kérdésről dr. Friedmann Bernát, Ritoók Zsigmond és dr. Székely József véleményei ugyanott V. évf. (Budapest 1874.) I. köt. 107—155. 1. ; tárgyalások : II. kötet 202—224 1. ; a vádelv hatályáról Gombár Tivadar, dr. Werner Rudolf és Helmbacher Nándor véleménvei ugyanott VI. évf. (Budapest 1876.) I. köt. 140—183. 1.; tárgyalások: II. köt. 138—182. és 270-282. 1.; a ténykérdésben való felebbezés létkérdéséről dr.'F r i e d m a n n Bernát, Helrabac h e r Nándor, dr. Székely Ferenc és dr. Werner Rudolf véleményei VII. évf. (Budapest 1879) I. köt. 145—216. 1.; az e kérdésben folvtatott viták II. köt. 166—229. és 310—326. I. ; «túlmehet-e a biróság" az ügyész büntetési inditványán» ? Beksics Gusztáv, dr. Szegheő Ignác és Székács Ferenc véleményei ugyanott VIII. évf. (Budapest 1882.) I. köt. 251—297. 1.; a tárgyalások: 131—209. és 332—369. 1.; a sértett vádképviseleti jogáról dr. Szegheő Ignác és Székács Ferenc véleményei IX. évf. I. köt. (Budapest 1885.) 227—254. 1.; a tanácskozás lefolyása 11. köt. (Budapest 1887.) 128—164. és 335—339 1.; végre a nyilvánosság elvéről az elővizsgálatban, Vargha Ferenc véleménye összevegyítése s mely a nyomozó elvet és a vádelvet valamint e két elv folyományait a tételes jogok különbözőségéhez képest szerfelett eltérően értelmezi és viszi keresztül. A vádrendszer a birói eljárásnak megind.tását és folytatását vád emelésétől és fentartásától teszi függővé (vádelv) a vádelv folyománya gyanánt elkülöníti a bünper folyamán eljáró hatosaiknak és a feleknek hatáskörét, a terheltet az ügyfel jogaival niházza fel, különösen biztosítja részére a vedelem szabadságát, sőt a vádlót és a terheltet elvileg egyenjoguaknak tekinti lugyfélegyenlőség); módot nyújt a feleknek arra, hogy a b.rosag előtt szóbeli, contradictorius tárgyalással tisztázzák a tényállásnak m.nden részletét; az ügy eldöntésére lényeges bizony itast.az itelethozásra hivatott biróság előtt véteti fel, és az ügydöntő határozatot csak olyan bizonyítási anyagra engedi alapítani, melyről a bíróság közvetlen érzéki észlelet alapján szerzett tudomást (szóbeliség és közvetlenség); a bizonyítás felvételénél, valamint a perbeszedeknél tért enged a nyilvánosságnak; végre módot nyújt ^ a bíróságnak arra, kogy a bizonyítás eredménye felett való dontesnél a logika általános érvényű tételeinek figyelembe vételével szabadon követhesse saját meggyőződését (a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve). : . Az igazságszolgáltatás szent neve alatt űzött jogtiprásokkal, önkénykedésekkel és törvénykezési gyilkolásokkal szemben a XVIII. századnak legkiválóbb szellemei a vádrendszerben és ennek elveiben, és pedig — a titkos eljárással űzött visszaélésekből megmagyarázhatólag — ez elvek közül első sorban a legkevésbé az évkönyv X. évf. I. köt. (Budapest 1889.) 133-189; tárgyalások II. köt. (1890* 131—206. és 351—352. 1. . A hazai szaklapokban és folyóiratokban megjelent számos, kisebbnagyobb értekezés közül különösen a következők emelendők ki: Kozma Sándor. A magyar alaki büntetőjog fejlődése az utóbbi: két évben (1869—1870) Magyar Igazságügy I. köt. 23—37. 1. Az 1872. évi törvényjavaslat bírálata; Csatskó Imre, dr. Dárday Sándor és dr. G r o i s z Gusztáv tollából a Jogtudományi Közlöny 1872. évfolyamának 14. és következő számaiban ; dr. Dárday Sándor. A büntető perjog világtörténeti fejlődése. Jogt. K. 1873. évi. 41., 42., 43., 44., 49., 50., 51. és 52. sz. — Körösi Sándor A bűnvádi eljárás alapelvei és főbb alakjairól, [ogt. K. 1876. évf. 39-42. sz., Fekete Ödön. Az államügyészség múltja, jelene és a m. kir. ügyészség jövő fejlődése. M. I. II. köt. 28., 290., 365., 435. és köv. 1. Beksics Gusztáv Büntetőjogi szabadelvüscgünk . . . tekintettel az eljárást szabályozó rendeletekre. Magyar igazságügy XIV. kötet különösen 504—520. 1. — Dr. H e i 1 Fausztin A bűnvádi eljárás és reformja ugyanott XIX. kötet 57—77. 1. — Ugyanő A büntetőjog és eljárás uj látkörei. Ugyanott XIX. kötet 146., 153. és 241. és k. I. — Dr. Tarnai János. Tanulmányok a bűnvádi eljárás köréből. Történeti nyomok M. Ig. XXXI. k. 89. és köv. 193—211. I. — Ugyanő. A bűnvádi eljárás garanciái. U. o. 267—271. és 419 — 457. 1. — Fekete Gábor. A vád. Büntető Jog Tára. XI köt. 4—8., 25—29. 1. — Dr. Hexner Gyula Az államügyészség B. J. T. XI. köt. 33—37., 113 Ilii. I. — Dr. Szegheő Ignác A sértett fél a bűnvádi perben B. J. T. XIX. köt. 12., 14.. 19. és 25. sz. — Dr. S i k S. A bűnvádi eljárás reformjához. Jogt. K. 1885. évf. 39. és 40. sz. — Dr. Fayer László Vázlatok a magyar bűnvádi eljárás történetéből Jogt. K. 1886. évf. 34, 50., 51., 53. sz., 1887. évf. 3., 10., 19., 28. és köv. 1. — Dr. M a y e r S. A magyar bűnvádi eljárás tervezete. A «Jog» 1889. évf. 17. és köv. 1. Le R o y e r. Projet de loi tendant á réformer le Code d'instruction criminelle (Paris 1879) Exposé des motifs 1—17. 1. —Dauphin «Rapport»-ja e javaslatról (1882. március) 1—10 1. — Goblet Rapport (1883. november) 1—16. 1. Montesquieu De l'esprit des lois, avec des notes de Voltaire, de Mably, de La Harpe etc. VI. könyv. II—VIII. és XVII. fej. és XII. könyv. — Faustin Hélie Tiaité. Tome I. Histoire et théorie de la procédure criminelle. Első kiadás 1845; 2-ik 1866. — Du Boys Histoire du droit criminel des peuples anciens (Paris 1845.) —Ugyanő Histoire du droit criminel des peuples modernes (Paris 1854—1860.) — Ugyanő Histoire du droit criminel en Francé depuis le XVI. jusqu'au XlX-e sicele (Paris 1874) — Mangin De l'instruction éerite. Ouvrage revü par Faustin Hélie (Két kötet 1847.) — Mangin De l'action public et de l'action civile en matiere criminelle. 3-e édit. par Sor el. (Két kötet Paris 1876) — Esmein Histoire de la procédure criminelle en Francé et spécialement de la procédure inquisitoire depuis le XlII-e siecle jusqu'á nos jours. Ouvrage couronné. (Paris 1882.) — Ortolan Éléments de droit pénal 5-e éd. par Desjardins. (Paris 1886.) 1. köt. 17—78., II. köt. 48í—493.1.— Garraud Traité théorique et pratique du droit pénal francais I. köt. (Paris 1888) 59—93. 1. — Garraud Précis 24—49, 399—402. 1. — Guillot Des principes du nouveau Code d'instruction criminelle (Paris 1884.) Allgemeine Motive zu dem Gesetzenwurfe einer Strafprocessordnung. Kaserer Materialien ll.Theil (Wien 1873.) 1 — 128 1. — M o t i ve zum Entwurf einer Strafprozessordnung. H a h n-S t e g e m a n n Materialien I. köt. 145—147. 1. B i e n e r Beitrage zur Geschichte des Inquisitions-Processes und der Geschwprnen-Gerichte (Lipcse 1827).— Feuerbach Betrachtungen űber Offentlichkeit und Mündlichkeit der Gerechtigkeitsplege (G.essen 1821). - Mittermaier Das deutsche Strafverfahren, Erster Theil (Dritte Aurlage Heidelberg 1839.) 39-178 1 — Ugyanő Die Mündlichkeit. das Anklageprincip, die Oeffentlichkeit und das Geschwornengericht (Tübingen 1835.) - Puchta Inquisitionsprocess l Erlangen 1844.) - Z a c h a r i a e Die Gebrechen und die Reform des deutschen Strafverfahrens (Göttingen 1846). - v. S a v i g n y Die TTfu^age" '2. Heziehung a"f eine neue Stra'procssordnung. (Denkschnlt 18+6) - Köstlin. Der Wendepunkt des deutschen Strafverfahrens Tubmgen 1849). - Planck. Systematische Darstellung (Göt.ngen 18o7.) 117-203. 1. - Hye-Glunek. Die leitenden Grundrw der osterreichischen Strafprocessordnung vom 29. Juli 1853. (Wien 1854.)- Ortloff. Das Strafverfahren in seinen leitenden