A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 22. szám - Magyarország közjoga (államjog). Irta: Nagy Ernő, Budapest, 1897

A JOG s az alperes házas-telke közös bolthajtásos falából újonnan nyilt ajtón és pedig az alperesi jogelőd ellenvetései dacára, az ajtónyitás pedig természetszerűleg az azelőtti, a közös boltív alatti térre ki- s onnan való bejárást is magában foglalja, s e szerint az a körülmény, hogy az A) rajzon A), B), C), D)-vel jelölt tér az alperes 1,579. sz. tkjkvben a 494. hrsz. telekhez tartozó részlet gyanánt előfordul-e, vagy sem ? a felperesek szolgalmi jogosultságára nézve közömbös; s tekintve, hogy a felperesek jogelőde s azután ők, illetően bérlőik ezen ajtón való ki- és bejárást az A), B), C), D) térre a közös boltív alatt gyakorolták 1850-től, tehát több mint 30 éven át a nélkül, hogy e jogukban alperesi jogelőd által gátolva lettek volna; a felperesek a szolgalmi jogot elbirtoklás által megszerezték, s minthogy emez a felperesi telek mindenkori tulajdonosára jogosítványt, az alperes telke mindenkori tulajdonosára terhet képező telki szolgalom a telekkönyvbe nincs bejegyezve, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a keresetnek a rendelkező rész értelmében helyt adni, alperest a felperesek által elbirtoklás utján megszerzett szolgalmi jognak elismerésére s annak tűrésére kellett kötelezni, hogy a per tárgya ajtón való ki- és bejárási szolgalmi joguk, mint jogosítvány a felperesi 2,730. számú tkjkvben a 493. sz. ingatlanra, mint uralgó telekre, s mint teher az 1,579. számú tjkvben a 493. hrsz. ingatlan, mint szolgáló telekre bekebeleztessék, minek nem áll útjában az az alperesi kifogás sem, hogy a felperesek az ajtónyílásban most kirakatot rendeztek, mert az ajtó meg van s azon tetszésük szerint ki is járhatnak, s mert alperes akkor, mikor eme jog megszüntetéseért ügyvédje által felpereseknek az ezektől kért 500 frt egyenérték ellenében 100 forintot igért, azt is beismerte, hogy felpereseknek ez a joguk fennáll, s hogy ez telkére hátrányos. Az alperes pervesztes lévén, a tkrts. 251. §-a szerint a felpereseknek okozott per és felebbezés költségeiben is elmarasztalandó, tehát az elsőbirósági ítélet e tekintetben is megváltoztatandó volt, stb. A m. kir. Curia, (1896. évi szeptember 9-én 3,469. sz. a.). A kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokolása alapján és még azért: mert a per adataiból kétségtelen lévén, hogy a keresetlevélhez mellékelt vázrajzon A), B), C), D) alatt előfordult terület, mint részben járda, az utca, illetve köztérhez tartozik; de a perhez mellékelt tlkvi kivonat és vázrajzból sem vehető ki határozottan, hogy a kérdéses terület alperes nevére volna telekkönyvezve, és igy a telekkönyvre hivatkozás sem szolgálhat ama területre vonatkozólag alperes ellenében kereseti alapul; mert továbbá abban az esetben, ha az A—B-vel jelölt fal, a melyen felperes ajtaja nyilik, alperesnek akár kizárólagos, akár közös tulajdonát képezi, mi a keresetlevélben egyébként nem is állíttatott, felperes jogosítva volna alperest az ajtónyitási, illetve a már meglevő ajtó szolgalom elismerésére és a szolgalomnak tlkkvi bejegyzésére köteleztetni; de miután a per adataiból egyáltalában ki nem derül, hogy az A—B-vel jelölt fal nemcsak felperesnek, hanem alperesnek is tulajdonát képezné és ily jogot alperes igénybe sem vesz, de erre nézve a 6. —7. sz. a. közigazgatósági vélemény és határozat alkalmas bizonyítéknak nem is vehető; sőt figyelembe véve a két háznak és a kérdéses falnak fekvését, a mely az utóbbinak közös természetét nem is indokolhatná, arra nézve a közös tulajdonjog kizártnak tekintendő, a keresetnek az az alapja is hiányzik, melynél fogva alperes a kérdéses ajtónyitási szolgalom érvényének elismerésére volna kötelezhető, stb. A hitelezőnek birtokában levő adóslevél az abban elvállalt kötelezettség fennállására nézve nemcsak vélelmet szolgáltat, hanem bizonyítékot is képez, a mely azonban nem zárja ki a kötelezettség megszűntének bebizonyítását. (A m. kir. Curia 1897. március 26. I. G. 44. sz. a.) Az 1877. XX. t.-c. 33. §. 3-ik bekezdése értelmében, a gondnokság alá helyezés joghatálya a gondnokság alá helyezést tárgyazó hirdetménynek a hivatalos lapban először való beiktatását követő naptól veszi kezdetét és illetve ettől a naptól kezdve nem köthet a gondokolt gondnokának jóváhagyása nélkül kétoldalú terhes szerződést, következően az a körülmény, ha vájjon a gondnokság alá helyezettnek vagyona zárgondnoki kezelés alá valóban már átadatott-e vagy nem, vagy hogy a zárlat a telekkönyvezett ingatlanra tényleg még fel nem jegyeztetett, az ügylet érvényességének vizsgálatánál közömbös az, hogy a vételárból az eladó terhes tartozása törlesztetett, ez a körülmény az eladó cselekvési képessége hiányát nem pótolván, egyedül a vevők jóhiszeműsége az ügyletet jogerejüvé nem teszi. lA m. kir. Curia 1897. március 31. 1,475.sz.) Az a körülmény, hogy felperes keresetében hűtlen elhagyás miatt a házasság felbontását kérte, nem képez törvényes akadályt arra nézve, hogy felperes, midőn az eljárás során a törvényszéki orvos-szakértői véleménynek közlésekor tudomásara jutott annak, hogy alperes a házassági tartozás teljesítésére már a házasság kötésekor állandóan képtelen volt, a házasság érvényességet tévedés miatt az 1894: XXXI. t.-c. 54. íj.-anak c) pontja alapján ugyanezen perben meg ne támadhassa. iA m. kir. Curia febr. 16. 5,950/896. P.) Habár a nő rendszerint csak férjétől követelhet tartásdijat, azonban oly esetben, midőn önálló vagyonnal nem biró fiu az apai házhoz, az apai vagyonba, az apa beleegyezésével viszi nejét férjhez és a fiu tevékenységét az apai vagyon megmunkálásában érvényesiti, másfelől pedig az önhibáján kivtíl különélésre kényszeritett nő vagyontalan és keresetképtelen, a férj apját is terheli a fia nejének eltartása iránti kötelezettség, a mikép ennek a jogi felfogásnak a magyar kir. Curia több izben hozott hatáorzataiban kifejezést adott. (A m. kir. Curia 1897. ápr. 2.3. LG. 56.) A szerződésben foglalt az a megállapodás, a mely szerint peres felek, mint italmérésre jogosultak kölcsönösen, kötbér terhe alatt arra kötelezték magukat, hogy az általuk elárusítandó leglegfeljebb 31" ,,-os pálinka literjét 27 kron alul eladni nem fogják oly egyezkedést képez, mely a fogyasztó közönség érdekeit biztosító szabad versenyt kizárja és ez által a fogyasztó közönség megkárosítására irányul s mint ilyen az erkölcsi fogalmakba ütközvén: bíróság előtt érvényesíthető követelésnek alapjául nem szolgálhat. (A m. kir. Curia 1897. ápr. 23. 4,851/896. P.) Arra nézve, hogy az utalványozó es az utalványozott között irásba foglalt utalványozási szerződés az utalványos részéről milymódon fogadtassékel, külön alakszerűség rendszerint előírva nem lévén az utalványozási szerződés teljessé alakulásához megfelelő cselekménynek tekintendő az a tény, hogy az utalványos az utalványozott okiratot átveszi. (A m. kir. Curia 1897. ápr. 8. 1. g. 32/1.) A kisajátitási eljárás elrendelése a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik; a kisajátítás elrendelésére tehát a bíróság hivatva nincsen. Ez azonban nem áll uíjában annak, hogy a kereset, mint kártérítési kereset el ne fogadtassák. Az a mulasztás, hogy a közigazgatási tisztviselő az árviz ellen elrendelt védelmi intézkedések által okozott kár kimutatását az 1885. évi XXIII. t.-c. rendeletei ellenére az áradás elmultával azonnal és hivatalból össze nem állította a kiegyenlítést meg nem kísérelte és ezután az iratokat az alispánhoz át nem tette, és igy az alispán a kár összegét meg sem állapíthatta, felperes kártérítési igényének a törvény rendes utján érvényesítésére akadályt nem képezhet. (A m. kir. Curia 1897. március 10. 855. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha nem is okvetlenül szükséges, hogy a károsult a társulat kiküldöttei által megejtett egyoldalú kárbecslésnél akár személyesen akár megbízott által jelen legyen, de kétségtelenül szükséges az, hogy a társulati kárbecslés a károsulttal közöltessék, mivel a károsult ennek ismerete nélkül nem lehet azon helyzetben, hogy annak elfogadásáról illetve el nem fogadása esetében azzal szemben felállított kárigényeiről a társulatot értesíthesse. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1895. aug. 9. 24,683 sz. a.) Dr. Dávid Miksa ügyvéd által képviselt E. Pál felperesnek Komjáthy Béla ügyvéd által képviselt országos magyar kölcsönös biztosító szöve.kezet alperes ellen 5,856 frt 50 kr. tőke és járiránti perében a következő ítéletet hozta: Alperes köteles 5,856 frt 50 kr. tőkét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes a tárgyalás folyamán elismerte, hogy felperes jégkárt szenvedett s hogy jogosítva van a köztük létrejött biztosítási szerződés alapján kárának megtérítését követelni, csak azt vonta kétségbe, hogy felperes akkora kárt szenvedett, mint a mekkorát ez a keresetében felszámit. A peres felek között tehát csak egy kérdés vitás: a kár nagysága. Ebben a tekintetben felperes az F. alatti okiratot kívánja alapul vétetni, mely az előleges birói szemléről felvett jegyzőkönyvet tartalmazza, s melyben a szakértők többsége kárát a kereseti összegben megállapította. Evvel szemben alperes azzal védekezik, hogy a biztositási feltételek 25. §-ában a peres felek a jégkár megállapításának módját szerződésileg megállapítván, felperes nem volt jogositva e szerződéstől eltérő megállapítási módot választani, s kárát birói szemle utján megállapittatni; miért is a birói szemle jegyzőkönyvben foglalt vélemény figyelmen kivül hagyása mellett felperes kára egyedül csak az alperes kiküldött becslése alapján állapitható meg. Az nem szenved kétséget, hogy a peres felek jogositva vannak a jégkár megállapításának módját szerződésileg megállapítani s az is bizonyos, hogy az ilyen szerződés, a mennyiben a törvénynyel nem ellenkezik, mindkét félre nézve kötelező. Ebből folyólag midőn alperes azt vitatja, hogy a jelen esetben csak az a kárbecslés lehet mérvadó, melyet az ő küldöttje vett fel, elsősorban köteles kimutatni, hogy ő a maga részéről a biztositási szerződés 25. §-ában foglalt határozatokat megtartotta, s a kárt szorosan azon formában állapította meg, a mely alakszerűség betartására magát kötelezte. Csak abban az esetben ha t. 1. alperes a maga részéről a szerződésnek minden tekintetben megtelelt, követelheti ő a másik féltől a szerződésnek teljesítését illetve annak érvényre juttatását.