A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 21. szám - Kiterjed-e az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §-a az igénykeresetekre - Még egy nehány szó a vevő rosszhiszeműségének kérdéséhez

A J 167 végett visszaadott kereset a törvényes 15 napi határidőn tul adatik be, az igénykereset halasztó hatályát elveszíti. Mi tehát a kérdés? Az, hogy a sommás törvény 17. §-a alkalmazandó-e a hiányosan beadott igénykeresetekre. A hiányokat megjelölő végzésben kimondható-e, hogy ha a kereset záros határidő alatt szabályszerűen adatik be, ugy tekintetik, mintha eredetileg helyesen lett volna beadva, azaz az igénykereset halasztó hatályát megtartja ? Ez olyan kérdés, melyet csak az elsőbiróság dönthet cl, mert ha az elsőbiróság a felfüggesztési kérelmet elutasítja, az ellen felfolyamodásnak nincs helye. En azon véleményben vagyok, hogy a sommás törvény 17. §. az igénykercsetekre is ki kell terjeszteni. Indokolom ezt aköve'.kezőkben: Az 1893. évi XYIII. t.-c. 229. §-a kimondja, hogy a mennyiben a végrehajtási törvény sommás perbeli eljárást rendel, a sommás eljárás szabályai az irányadók. Igaz ugyan, hogy folytatólag az is áll, hogy a végrehajtási eljárás különös rendelkezései továbbra is érvényben maradnak. Eme megszorítást azonban a keresetre nézve nem tartom vonatkoztathatónak. Különös rendelkezésnek tartom a 95. és 97. §§-ban foglaltakat, melyek a tanubizonyitásra, igazolásra, és a perújításra vonatkoznak. Magára az igénykeresetre nézve a sommás törvény külön rendelkezést nem tartalmaz, tehát alkalmazandók azok a szabályok, a melyeket felállít más keresetekre nézve. Kell, hogy a sommás törvény 17. §-ának megalkotásánál a törvényhozó tekintettel volt azokra a keresetekre, melyeknek beadása záros határidőhöz van kötve. Máskülönben a rendelkezésnek nincs értelme, sem sanctiója. Mert, ha pl. számla alapján indítok keresetet, s valamely hiány pótlása végett a bíróság a keresetet visszaadja, s újbóli beadását záros illőhöz köti, vájjon miféle hátrány származik, ha én a kijavított keresetet a záros határidő után egy nappal később adom be? Talán azt tehetné a bíróság, hogy keresetemet visszautasítja, mert a záros határidőn tul adtam be, s így uj kereset indításának szüksége forog lenn? Ezt nem teszi, de nem is teheti a bíróság, mert erre a törvény nem ad jogot neki. így tehát kétségtelen, hogy a sommás törvény 17. §-a olyan keresetekre is vonatkozik, a melyeknek beadása záros határidőhöz van kötve. És ilyen az igénykereset. A sommás törvény 17. §-a megengedi a bírónak, hogy a felet a kereset kijavítása végett meg is idézheti. Megteheti-e a biró ezt akkor is, mikor igénykereset szorul kijavításra? Kétségtelen, hogy megteheti. Ha most már a kereset ilyen módon is kijavítható, miért ne volna úgyis, ha a keresetet a félnek vissza adja? Ha a felet maga elé idézi a biró, a kijavítás a törvényes 15 napon tul történik meg, s ha visszaadja a keresetet, ugy szintén a 15 napon tul eszközöltetik a kijavítás. S há az előbbi esetben megmarad a halasztó hatály, következik, hogy az utóbbi esetben is meg kell maradnia. De méltányossági okok is szólnak a mellett, hogy a kijavítás végett visszaadott, s záros határidő alatt bemutatott igénykeresetek megtarthassák halasztó hatályukat. Sokszor megesik, hogy a meghatalmazás hiányosan van kiállítva, s e miatt kell az igénykeresetet visszaadni, s az ügyvédi iroda elnézése következtében az igénykereset elveszti halasztó hatályát, s ennek maga a fél adja meg az árát, nem akarván ügyvédjét esetleg felelősségre vonni. Ha a törvényben valamire nézve határozott intézkedés nem foglaltatik, ugy az analógia és a méltányosság szabályait kell követnünk. E szabály alkalmazása is indokolttá teszi azt, hogy a sommás törvény 17. §-a az igénykeresetekre is kiterjesztendő Sérelem. Az ügyvédi költségmegállapitás kérdéséhez. I. Becses lapjuk 20. számában dr. Stock inger László biró ur által közzétett közleményre, tekintettel arra, hogy vannak kik az én panaszomat nem olvasták, a biró ur válaszát azonban igen, kénytelen vagyok következő megjegyzéseket megtenni. Én a biró ur semmi intézkedését nem bíráltam azon egyen kívül, hogy 3 tárgyalás és egy beadványért, az ilyképen felmerült 70 kr. készkiadással együtt egy 21 írt 70 kros ügyben 5 frt 50 krban állapította meg költségeimet. Ehhez jogász embernek és ügyvédnek nem kell kommentár, mert 1 tárgyalásra épen 1 frt 20 kr. jut, melyért bizony nem minden hordár tesz meg 1 óráig tartó megbízást, a tárgyalások mindenike pedig a várakozással együtt egy óránál jóval több időmbekerült.- Igen örvendek, hogy a biró ur az ügyvédi kamarához fordult ; legalább az ügyvédi kar tekintélyeitől fogja meghallani eljárásának bizonyára nem dicsőitő birálat.'t. De egyet már most én vagyok bátor megjegyezni, hogy sem kötelességet, sem ügyvédi tisztességet a biró úrtól sem én, sem bármelyik kartársam nem óhajt tanulni s hogy az ügyvédi kötelesség és tisztesség iránti érzékét a biró ur inkább documentálja egy kissé előzékenyebb modorral az ügyvédi kar iránt s főkép azzal, hogy 3 tárgyalás és 1 beadványért legalább olyan munkadijat állapítson meg, melyért nem kell az ügyvédnek pirulnia. Dr. ődönfi Miksa, budapesti ügyvéd. II. Van szerencsém minden további kommentár felemlítése kikerülésével a következő valóban különös eredeti végzést a tek. szerkesztőség tudomására hozni: Egy 65,000 frtos végrehajtási ügyben 2-szeri közbenjárásért Arany albiró ur az V. ker. jbiróságnál a 80,418/97 sz. végzéssel 10 azaz tíz forintnyi munkadijat állapított meg! Hihetetlen, de igaz. Hartmann Sándor, Nyilt kérdések és feleletek. Kérdések a nyugdíjazás koréból (Kérdés.) Az 1885 évi XI. t.-c. 32. ij-a az állami nyugdijat beszünteti ha az ilyen tisztviselő újólag állami és törvényhatósági állandó alkalmazást nyert. 1. k é r d é s A rend. tan. városi I-ső tanácsos helyettes polgármesternek, aki választás alatt áll, ezen ujabbi állását lehet elmagyarázni állandó alkalmazottnak ? 2. kérdés Ha esetleg ezt ilyennek lehet elmagyarázni, akkor meg elnevezhető-e az ilyen újonnan megválasztott rend. tanácsú I-ső városi tanácsosnak rend. tan. városa ily törvényhatósági tanácsnak is egyszersmind? holott a rend. tan. város nem élvez segélyt az államtól, nem ugy mint a megyei és tán a községi tisztviselők is. Más szóval, lehet-e jogosan törvényhatóságnak venni a rend. tanácsú várost? 3. kérdés: Ha már ezen 32-ik §. az ujabban megválasztott ilyen tisztviselőnek állami nyugdiját föltétlenül s egészben beszünteti, — hát akkor ezen rendelkezéssel miként egyeztethető össze a 33-ik §-nak máskénti intézkedésével ? 4. kérdés: Miként egyeztethető össze ezen 33-ik §-nak intézkedése az Igazságügyi Közlöny és a Relügyministeri közlöny 18t7. évi 7-ik számában megjelent és az igazságügyministerium általhozott 115,131/1896. sz. igazságügyministeri körrehdelettel, mely valamennyi törvényhatósághoz lett intézve? Mert ez meg pláne az idéztem mindkét §-t sutba vetve, egészen uj jogi felfogású magyarázatot ad azoknak, s magyarábban mondva, azokat agyon hallgatva s mellőzve, most már nem csak a rend. tan. városokat, de a községeket is a törvényhatóság keretébe igyekszik átmagyarázni, csakhogy a nyugdijat elvonhassa, még pedig a diurnistáktól, sőt az ideiglenesen alkalmazottaktól s megválasztottaktól is. Mit tévők legyünk már most mi, ideiglenesen és véglegesen nyugdíjba helyezett (saját kérésünkre, avagy kényszerítve) volt állami hivatalnokok, ezen a hármas fölfogásu rendelkezéssel szemben. Veriías, A végrehajtási törvény köréből. (Felelet). A "Jog»-nak ez évi 18. számában Dr. Grün Sándor ungvári ügyvéd urnák kérdésére a következőket válaszolom. A jelen esetben én is hibáztatom a tábla helybenhagyó végzését, mert a tábla egy formai elvi kijelentéssel megölte a lényeget. Ugyanis abban igaza van, hogy az ügygondnok az eredeti hitelező jogaiba lép, de szem előtt tévesztette a tábla, hogy ki a hitelező s azt, hogy a végrehajtási törv. 13. §-a szerint «a végrehajtás rendszerint a végrehajtható okirat szerint j ogositott javára rendelendő el». A hitelező és jogosított itt nem Ozv. W. M.-né, hanem az általa képviselt hagyaték, helyesebben W. M. örökösei, igy tehát csak az esetben lett volna az ügygondnok javára elrendelhető a végrehajtás, ha az ügygondnok W. M. örökösei javára rendeltetett volna ki, és semmi esetre sem lett volna figyelmen kívül hagyandó, hogy az alapperben nem özv. W. M.-né volt felperes, hanem hogy özv. W. M.-né csak képviselte az örökösöket, s hogy nem javára történt marasztalás, ezt pedig módjában állott megállapítani, s ugy az elsőbiróságnak, mint a kir. táblának, mert contradictorius eljárás nélkül is bizonyítást nyertek az előbbi perből ezen körülmények. Ha a tábla még sem változtatta meg a végreh. rendelő végzést, ugy tényleg nem maradt más hátra, mint végreh. megszüntetési keresetet indítani, miután az özv. \Y. M.-né képviselője kezeihez az itélet hozatala után teljesített fizetés felperes, illetve most már helyébe lépő ügygondnok végreh. jogát megszüntette s igy a végreh. törv. 30. §-a alapján csak végreh. megszüntetési keresetnek van helye és egyéb jogorvoslatot a törvény nem ismer. Ebben a perben természetesen csak az itélet hozatala utáni körülmények, nevezetesen a fizetés képezheti vita tárgyát, annál is inkább, mert M. M. és társának jogában állott az alapperbeli összeget felperesi képviselőnek kifizetni, habár csak az összegnek letétbe helyezésére is köteleztettek. Dr. Kovács Bódog, ügyvédjel. Újvidéken. Irodalom. A magyar kereskedelmi és váltójog tankönyve, kereskedők és kereskedelmi iskolák használatára, irta Dr. Herma nn Sándor székesfehérvári ügyvéd. Székesfehérvár S i ng e r Ede kiadása 1897. Szerző, ki nemcsak gyakorlati ügyvéd, de egyúttal a székesfehérvári keresk. Akadémián a jogtudományok tanára, nem hivatásos jogászoknak, hanem inkább a kereskedelmi és váltójogra a gyakorlati életben gyakran rászoruló kereskedőknek akart egy útmutatót adni, részben a kereskedelmi iskolák számára tankönyvet szolgáltatni. Mindkét célját teljesen elérte, mert a kereskedelmi és váltótörvényről teljes ismeretet és tájékozást szerezhet müvében, ugy kereskedő mint egy felnőtt tanuló. A cimben megjelölt munka egyébként szerzőnek nem első müve e terén, munkája bizonyára hasznos szolgálatot fog tenni mindazoknál, kiknek szánta. (O. AÍ.J