A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 21. szám - Ügyvédi dolgok - A magyar házassági jog nemzetközi vonatkozású rendelkezései 4. [r.]

A. JOG 163 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: ennélfogva a külföldön házasságra lépő magyar állampolgárra is e §. büntető súlya esik, ha a kihirdetést itthon foganatba vétetni elmulasztja. A házasságkötés után pedig a külföldön kötött házasság a hazai anyakönyvbe is bejegyzendő és e bejegyzésre az a hazai anyakönyvvezető illetékes, akinek kerületében a férj lakik, lakóhely hiányában pedig a hol községi illetőséggel bir. (1894: XXXIII. t.-c. 77. §.) Ha e bejegyzés elmulasztatik, a házasság érvényére e körülmény befolyást nem gyakorol; dee mulasztás veszélyezteti a házasságnak és az ebből származott gyermekek törvényességének bizonyítását, mert erre kizárólag az 1894: XXXIII. t.-cikkben megjelölt közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálhatnak, (189i: XXXIII. t.-c. 1. §.1 A bejegyeztetés elmulasztása tehát a bizonyítást lehetetlenné teszi. Áttérve már most a külföldi állampolgárokra, Magyarországon kötendő házasságukra irányadó a H. T. 113. §-ának harmadik bekezdése, mely szerint: «Ha külföldi Magyarországon akar házasságot kötni, a kihirdetésre a magyar törvény szabályait kell alkalmazni. A külföldi tartozik azt is kimutatni, hogy házassága hazájának törvényei szerint (108. §. 111. § második bekezdés) akadályba nem ütközik. Az igazságügyminister ennek kimutatása alul felmentést adhat.> Ha tehát külföldi Magyarországon házasságot akar kötni: 1- ször tartózkodási helyének anyakönyvvezetője, esetleg az arra illetékes anyakönyvvezető, mindenben a hazai rendelkezéseknek megfelelőleg foganatba veszi a kihirdetést; 2- szor beköveteli a törvényben előirt külföldi hatósági bizonyítványt, esetleg a magyar igazságügyi ministernek a felmentésre vonatkozó határozatát. Minthogy a kihirdetés alul is van felmentésnek helye (H. T. 27. §. második bekezdés\ tehát a 2-ik pontban itt jelzett felmentésen kivül ez a felmentés is kérhető. Azonban eme előfeltételek nélkül külföldinek Magyarországon házasságot kötni nem szabad. Természetes, hogy Magyarországon minden külföldi csakis polgári hatóság előtt köthet érvényes házasságot; ha azonban az ő hazai törvényei csak az egyházi módon kötött házasságot ismerik el érvényesnek, vagy pedig a polgári kötési forma mellett az egyházit :s megkövetelik: ily külföldieknek módjukban áll, hazájuk törvényeit is teljesíteni, mert a H. T. 149. §. «A házasságra vonatkozó vallási kötelességeket érinteti.n hagyja* és igy az egyházi kötést, — de csak a polgári kötés után, — semmi sem akadályozza. Mert ha mindjárt valamely külföldi állami ban kizárólag a vallásos kötési forma is az érvényesség kelléke s ha ily állam polgárai itt kizárólag a vallási formák megtartása mellett kötnénekházasságot, eztazérvényességszempontjából az ö állami törvényeik értelmében megtámadnnem is lehetne: mindazonáltal ily külföldieknek sem lehet itt kizárólag az egyházi formát követniük, merta H.T. 123.§-a ilykivételt nemenged meg. E §. tekintet nélkül a házasságra lépő személyek állampolgári állapotára, a lelkészt vagy vallási szertartás teljesítésére jogosított más személyt, ki egyházi összeadásnál eljár, mielőtt a felek igazolták volna, hogy a házasságot polgári módon megkötötték, ezer koronáig terjedhető pénzbüntetésssel sújtja. A lelkész, vagy vallási szertartás teljesítésére hivatott más személy tehát e §. büntető rendelkezésének súlya alá esik mindig, ha a polgári kötés előtt a házasságkötésnél közbenjár és igy a külföldiek is kötelesek itt a polgári hatóság előtt előzőleg az ő házasságukat megkötni és csak ennek megtörténte után teljesíthetik vallási, esetleg saját hazai törvényeiknek megfelelő egyéb kötelmeiket. A külföldiek Magyarországonkötendő házasságának leglényegesebb előfeltétele a külföldi hatóságnak ama bizonyítványa, melylyelaházasuló fél igazolni köteles, hogy házassága hazája törvényei szerint akadályba nem ütközik. Kiváló fontosságú tehát a magyar igazságügyi ministernek 18!>6. évi 37,420. számú rendelete, mely eme külföldi hatóságokat megjelöli és épen ezért a fejezet befejezéséül helyén valónak találom eme rendeletnek reprodukálását. E rendelet tartalma következő. «Az 1894: XXXI. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése és az 1894: XXXIII. t.-c. 51. §-a értelmében a külföldi, ha Magyarországon akar házasságot kötni, tartozik — a mennyiben e részben itteni fölmentést nem nyert — azt is kimutatni, hogy házassága hazájának törvényei szerint akadályba nem ütközik, a mely szabály alól kivételnek az 1894: XXXI. t.-c. 109. §-a alapján csak akkor van helye, ha magyar állampolgár férfi külföldi nővel köt házasságot, mert ilyen esetben a külföldi jog felől elég annyit igazolni, hogy a külföldi nő a házasságkötéshez megkívánt kor és cselekvőké| pesség tekintetében megfelelt hazája törvényeinek. Hivatalos uton szerzett értesülések szerint az emiitett magyar törvények értelmében szükséges bizonyítványok kiállítására hivatott hatóságok: 1. Ausztriában: a politikai járási hatóságok, jelesül a cs. kir. járási kapitányságok (k. k. Bezirkshauptmannschaften), illetőleg saját községi helyhatósági szabályokkal (statútumokkal) biró városokban a tanács (Magistrat, Stadtrath, stb.); 2. Boszniában és Hercegovinában: a serajevoi országos kormány; 3. Dániában nincsenek ilyen hatóságok; 4. Franciaország honosaira nézve: a francia köztársaság magyarországi consulai; 5. Görögországban: az illetékes polgármesteri hivatalok vagy Görögországon kivül a görög consuli hivatalok; 6. Luxemburg nagyhercegségben: a ministerium igazságügyi osztálya; 7. Montenegróban nincsenek ilyen hatóságok. 8. Nagy-Britannia és Irhon egyesült királyságok honosaira nézve: O brit felségének consulai. 9. Németalföldön nincsenek ilyen hatóságok, 10. a Németbirodalomban, még pedig: a) a porosz királyságban: a helyi rendőri hatóságok (Ortspolizei-Behörden,) bi a bajor királyságnak a Rajnától jobbra fekvő részében a házasuló községi illetősége szerint illetékes kerületi közigazgatási hatóságok, jelesül a kerületi hivatalok (Bezirksámter) és a közvetlen városok tanácsai (Magistrate der unmittelbaren Stadte), "a Bfalzban pedig a házasuló pfalzi lakóhelye szerint illetékes állami patrocinium etjuris consultojustumconsilium c | u a m v i s non liceat judici vendere justumjudic i u m. Franciaországban már a középkor elején foglalkoztak a dijak szabályozásával, s a lyoni zsinat ebbeli határozatai átmentek III. Fülöp 1273-iki rendeletébe, mely szerint az ügyvéd honoráriuma a per minősége, a fél vagyonossága és a kifejtett buzgalom mértéke szerint állapítandó meg, de semmi esetre sem haladhat meg 30 toursi fontot. Lényegükben véve ugyanezen intézkedések vannak Szép Fülöp 1291. X. Lajos 1314. évi rendeleteikben és az 1413-iki Ordonance cabochinn e-ben. A párisi (' h a t e 1 e t törvényszék 1425-ben és 1485-ben a közönséges ügyekben 10 fontra, a nagyokban 16 fontra szabta az ügyvédek honoráriumát. Az akkoi i ügyvédek keservesen panaszkodtak is e dij csekélysége miatt, kivált mikor nagyobb sikerrel dicsekedhettek. Monteil ügyvéd panaszkodik, hogy olyan beszédért, mely «major, minor és c o n s e q u e n t i a e>-re volt osztva, csak ilyen koldus honoráriumot kapott. A perbeszédekben akkoriban uralkodó hangra nézve különben jellemző a következő eset. (laude ügyvéd 1579-ben a parlament előtt tárgyalván, beszéde az ellenfél képviselője által félbeszakittatott. Claude ezen szavakkal fordult hozzá: «Kosszul teszi, hogy félbeszakit, hisz már megkereste abrakját!* — Az itélet kihirdetése után a hires De Thon elnök e kijelentést intézte Claude-hoz: A törvényszék megbízott, mondjam meg önnek, hogy amit az ügyvédnek munkájáért fizetnek nem abrak, hanem tiszteletdíj.- E feddést Claude állítólag oly annyira szivére vette, hogy belehalt. A 17. és 1 rt-ik században gyakoriak voltak a panaszok az ügyvédek kapzsiságai miatt s jellemzők az egyik francia iró következő szavai: Más szemmel nézi ajuhota pásztor, más szemmel a mészáros; az egyikmegakarjaenni, a másik jót akar neki; az ügyvédekben a pásztor, nem pedig a mészáros érzelme legyen meg.* Minden despotismus, legyen annak neve caesarismus, convent vagy hosszú parlament, egyaránt ellensége volt az ügyvédi védelem szabadságának. A hires Berryer Péter Antal (meghalt 1868. november 29.) korában a legitimista párt volt legártalmatlanabb, talán mert leggyengébb, ellenese. Az ügyvédség nem feledheti I. N a p o 1 e o n zsarnoki felkiáltását: «Je veux qu'on puisse couper la lang.ne a un avocat qui s'en sert contre le gou v ern em e n t.» (Azt akarom, hogy a nyelve kivágható legyen az olyan ügyvédnek, ki azt a kormány ellen használja.) Az ilyen dolgok megmagyarázhatják az ügyvédek kíméletlen oppositióját a Napóleonok ellen. Az első császárság behozatala iránt megejtett népszavazás alkalmával több mint 200 párisi ügyvéd közül csak három szavazott igennel. Bonaparte a zsarnok tehát ép oly kevéssé volt barátja az ügyvédeknek, mint az őrjöngő forradalom s bizonyítja ezt az imént idéztük mondása s a C a m b a c é r e s-hez intézett érdekes levelének következő része: «A monsieur Cambacéres. Vendémaire an XIII. (octobre 1804.) Mon cousin, Je recois un projet de décret sur les avocats; il n'y a rien fairé q'u e de m'öter les moyensde prendre mesures contrecctasdebavards, artisans derévo1 u ti oh s, et qui ne sont inspirés presque tous que par le erime et la corruption. Tantquej'aurai l'épée au coté, je ne signerai jamais un décret aussi absurd; jeveux qu'on puisse couperla langue á un avocat qui s'en servirait contre le gouvernement. Napóleon.* (Cambacéres urnák. XIII. évvendémairején (1804. oktb.) Testvérem. Épen most veszem az ügyvédekre vonat-