A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 21. szám - Ügyvédi dolgok - A magyar házassági jog nemzetközi vonatkozású rendelkezései 4. [r.]

164 A JOG anyakönyvvezetők (Standesbeamte) és ha a házasuló már több mint 6 hónap óta nem lakik Pfalzban, az utolsó pfalzi lakhelye szerint illetékes állami anyakönyvvezető; cl a szász királyság: a házasuló szászországi lakóhelye szerint illetékes felsőbb közigazgatási hatóság (Obrigkeit), jelesül azokban a városokban, a hol az 1873 évi ápr. 24-éről keltezett átvizsgált városi rendtartás van behozva, a városi tanácsok (Stadtrathe), egyéb helyeken a közigazgatási kapitányságok | Amtshauptmannschaften), ha pedig a házasuló Szászországon kívül tartózkodik, az emiitett hatóságok illetékességét a házasulónak utolsó szászországi lakóhelye állapítja meg; d) Württemberg királyságban: a házasulok lakóhelye, illetőleg utolsó lakóhelye vagy születési helye szerint illetékes járásbíróságok (Amtsgerichte); e) Baden nagyhercegségben: az az állami anyakönyvvezető, a ki az állami anyakönyvezésről és a házasságkötésről 1875. évi februárban alkotott birodalmi törvény végrehajtása tárgyában 1875. évi december 9-én kelt badeni törvény 23. §-a szerint, olyan badeni házasulok házasságának kihirdetésére illetékes, a kik külföldön kívánnak házasságot kötni; (Az 1875. évi december 9-én kelt badeni törvény 23. §-ának és az abban idézett 1875. évi február 6-án kelt német birodalmi törvény 44. §-ának egybevetéséből következik, hogy badeni házasuló által külföldön kötendő házasság kihirdetésére illetékes az az állami anyakönyvvezető, a kinek kerületében a házasulok egyikének lakóhelye vagy rendes tartózkodási helye van, ha pedig a házasulok lakóhelye és tartózkodási helye külföldön van, az illetékességet az utolsó badeni állandó tartózkodási hely határozza meg. Több illetékes anyakönyvvezető közül a házasulok választhatnak). f) Hessen nagyhercegségben: a mennyiben hesseni honos férfinak magyar állampolgárnővel való házasságáról van szó és az 1875. évi február 6-án kelt német birodalmi törvény 46. §-ában foglalt előfeltételek valamelyike fenforog, a házasságkihirdetést eszközlő hesseni állami anyakönyvvezető, amennyiben pedig hesseni nőnek magyar állampolgár férfival való házasságáról van szó, a házasuló nő hesseni illetőségi községének polgármestere. (Az 1875. évi február 6-án kelt német birodalmi törvény 46. §-a szerint a kihirdetést közzé kell tenni: 1. ama községben vagy községekben, a hol a házasulóknak lakóhelyük van; 2. ha a házasulok egyikének rendes tartózkodási helye mostani lakóhelyén kivül van, mostani tartózkodásának községében is. 3. ha a házasulok egyike lakóhelyét az utolsó 6 hónapon megváltoztatta, korábbi lakóhelyének községében is). g) Mecklenburg-Schwerin nagyhercegségben: a belügyministerium; h) Szász-Weimarnagyhercegségben: a járásbíróságok (Amtsgerichte); i) Mecklenburg-Strelitz nagyhercegségben: az országos kormány (I.andesregierung); j) Oldenburg nagyhercegségben, még pedig Oldenburg hercegség honosaira az első osztályú közigazgatási hivatalok és városi tanácsok (Aemter und Magistrate erster Klasse), Lübeck és Birkenfeld fejedelemségek honosaira pedig a kormányszékek (Regierungen); k) Braunschweig hercegségben: a kerületi igazgatóságok kozó rendelet javaslatát; nincs ennek egyéb célzata, mint hogy megfosztassam azon eszközöktől, melyekkel a csacsogok ezt a tömegét megrendszabályozhatom, azokat a forradalomcsinálókat, a kik majdnem kivétel nélkül mindnyájan csak a bűnért és a vesztegetés iránt lelkesülnek. De a mig oldalomon viselem kardomat addig én ilyen ostoba rendeletet alá nem irok; én azt akarom a nyelve legyen kivágható az olyan ügyvédnek, a ki azt a kormány ellen merné felhasználni. Napóleon) A ki e levelet és Napóleon 1810-iki törvényét összehasonlítja, első tekintetre láthatja, hogy a császár sokat engedett ellenszenvéből. A régi állapotokhoz képest tetemesen megszorította ugyan a barreau függetlenségét, különösen az által, hogy a szabad gyülekezést egészen eltiltotta s az autonóm választásokat is szerény praesentationalis joggá silányitotta. De külsőleg kénytelen volt felkeresni a testület múltjával való kapcsolatot. Ezen szerény alap kivívása után a régi viszonyok helyreállítása egy oly tehetséges és harcképes osztálynál csak idő kérdése lehetett. Napóleon 1810-iki törvénye lett a belga barreau rendezésének is az alapköve s a szervezet egészen 1830-ig, mikor Belgium forradalom utján teljes függetlenséget vivott ki magának, lényegileg nem igen változott. A forradalom alatt és után majdnem két évig szünetelt az ügyvédség mint testület, mig végre 1832. április hó 7-én értekezletre gyűlt össze a brüsszeli ügyvédség az igazságügyi palotában s határozatilag kimondatta, hogy a belga alkotmány 6. cikke («az államban nincs rendi különbség, a törvény előtt minden belga egyenlő* ) nem akadályozza az ügyvédi «rend» fenállását és hogy a karnak természetes joga van fegyelmi hatóságot alkotni. A gyülekezet «A s s o c i a t i o n < név alatt egyletté alakult s a fegyelmi tanácsot azonnal meg is választotta. így haladt ez tovább, kiszorította a főügyészség illetve főtörvényszék beavatkozását s végre eltörölte az igazságügyi minister büntető hatáskörét. (Kreis-Directionen) és ha a házasuló Braunschweig városából származik, e város rendőri igazgatósága (Polizeidirection); 1) Szász-Meiningen hercegségben: a minisztérium igazságügyi osztálya (Ministerialabtheilung der Justiz); m) Szász-Altenburg hercegségben: a tartományi tanács hivatalok (Landrathsámter) és városi tanácsok (Stadtrathe). n) Szász-Kóburg-Gotha hercegségben: esetről-esetre meghatározandó különböző hatóságok. a) Anhalt hercegségben: a kerületi igazgatóságok (Kreisdirectionen. p) Schwarzburg-Sonderhausen fejedelemségben: a minisztérium igazságügyi osztálya (Justizabtheilung des Ministeriums); q) Schwarzburg-Rudolstadt fejedelemségben; a járásbíróságok (Amtsgerichte); r) Waldeck fejedelemségben: állami anyakönyvvezetők (Standesbeamten); s) az idősb águ Reisz fejedelemségben: az országos kormány (Landesregierung); t) az ifjabb águ Reusz fejedelemségben: a minisztérium; u) Schaumburg-Lippe fejedelemségben: a minisztérium; v) Lippe fejedelemségben: a falusi lakosságra nézve a közigazgatási hivatalok (Verwaltungsamter) a városi lakosságra nézve pedig a városi tanácsok (Magistrate); w) Lübeck szabad- és hanzaváros kerületében: a lübecki városi és tartományi hivatal (Stadt und Landamt in Lübeck); x) Bréma szabad- és hanza város kerületében: a tanácsnak anyakönyvi hivatali kiküldöttje (Senatscommissár für die Standesámter); y) Hamburg szabad- és hanzaváros kerületében: az anyakönyvi hivatalok felügyelő hatósága (Aufsichtsbehörde für die Standesamter); zi Klszasz-Lotharingiában az első államügyész annál az országos törvényszéknél, a melynek kerületéhez a német házasuló illetőségi községe tartozik; 11. Oroszországban nincsenek ilyen hatóságok. 12. Romániában: az állami anyakönyvvezetők. 13. Svájcban: az ottani kihirdetési tanúsítványra vezetett záradékon a svájci állami anyakönyvvezetők, a kik a házasságot kihirdették. A többi európai államoktól várt hasonló adatok mihelyt megérkeznek, szintén közöltetni fognak. Ha a fenti sorozatban megjelölt vagy az ezentúl közlendő külföldi hatóságok által kiállított egyes bizonyítványok a magyar törvények követelményeinek nem felelnének meg, különösen ha azokban csak az egyik házasuló fél volna megnevezve, utasítani kell a külföldi házasulót, hogy az ilyen hiányos bizonyítványnak valamint a kötendő házasságra vonatkozó összes többi irataiknak bemutatása mellett, az 1894. XXXI. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdésében körülirt fölmentésért hozzám forduljanak*. Az e tárgyban f. évi 23,430 sz. a. kibocsátott igazságügyi ministeri második rendelet szövege pedig következő: «Az 1896. évi június 11-én 37,420. sz. rendeletem kiegészítéséül folytatólagosan közlöm, hogy ujabban érkezett hivatalos értesítések szerint a külföldi házasulóktól házasságuknak Magyarországon való megkötése esetén az 1894. évi XXXI. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése és az 1894. évi XXXIII. t.-cikk 51. §-a De visszatérve s ezzel végezve is a franciákkal, nem hallgathatjuk el a történelmi hűség kedvéért azt sem, hogy bizony az ügyvédek között selejtes is volt, a kiket «Apuleius», «vultűrés togati» gúnynévvel illett; ezek üzelmei ismételve provokálták a hatóságok intézkedéseit. A francia ügyvédség azonban ma, jelenlegi magas erkölcsi színvonaláról büszkén tekinthet le az elődök állapotaira, a multak hibái miatt pirulnia nem kell, mert kétségtelen, hogy sok küzdés után az értelmi és morális fogalmak oly tisztult fokára emelkedett, mely valóban csak díszére válik. Hogy milyen bizalmatlansággal viseltettek más országokban is az ügyvédek ellen, hogy mennyire üldözte Frigyes porosz király az ügyvédeket és végül hogy minálunk Magyarországban mily átalakulásokon ment keresztül az ügyvédi kar, erről más alkalommal emlékszünk meg; most csupán viszonyainkat tekintve a következő véleményünket fejezzük ki: 1. Szükséges, hogy az ügyvédség viszonyai alaposan megjavíttassanak és hogy az ezen pályán működők anyagi helyzete biztosittassék. 2. Szükséges, hogy az ügyvédi kar, mely a jogot a hatalom ellen is védelmezi és a hatóságok ellenőre, lehetőleg függetlenittessék. 3. Súlyt fektetünk az ügyvédi kar erkölcsi színvonalának emelésére. 4. A zugirászat elfojtása ellen pedig immár mellőzhetlenek a legerélyesebb intézkedések. Ha viszonyainkat általában tekintjük, kell hogy csak öröm töltse el keblünket azon tisztelet felett, a melynek az ügy védi kar minálunk örvend; mert el kell ismernünk, hogy a tudományos irányt követő, magát függetlenitő és fegyelmet ismerő ügyvédi karunkat önérzet és bátorság lengi át, melylyel mindenkor, minden jogért s minden erőszak ellen harcra kész s ez által a joguralom létesítését is hathatósan előmozdítja.