A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 21. szám - Cheque-törvényt kérünk

Tizenhatodik évfolyam. 21. szám. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖPÍT) emup u IGIZSÍGCGT iwmn KÉPVISELETÉRE i ÍACYIR HGTTÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍHZJEGTZŐI KAR IÍZLÖNTE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr, STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Budapest, Wt május 28. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Fél • _ 8 « — * Egész € _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélswríí^ben bérmentesen postautalvénynyal küldendők. TARTALOM: Cheque-törvényt kérünk. Irta: dr. Sichermann Bernát, ügyvéd Kassa. — A magyar házassági jog nemzetközi vonatkozású rendelkezései. Irta : T ó t h Gáspár, bpesti ügyvéd. — A szokások törvényrontó ereje. Irta : dr. Angyal Pál Pécsett. — Még egy néhány szó a vevő rosszhiszeműségének kérdéséhez. Irta . Csipkés Árpád, csíkszeredai kir. tszéki biró. — Kiterjed-e az IS!)!-!, évi XVIII. t.-cikk 17. §-a az igénykeresetekre. Irta: Hochfclder József, szabadkai kir. bírósági aljegyző — Nyílt kérdések és feleletek. (I. Kérdések a nyugdíjazás köréből. (Kérdés.) Irta : Ver it a s. 11. A végrehajtási törvény köréből. (Kelelet.) Irta : dr Kovács Bódog, ügyvédj. Újvidék.) — Sérelem. (I. Az ügyvédi költségmcgállapitás kérdéséhez. Irta: I. dr. Odönfi Miksa, budapesti ügyvéd. — II. Irta: Hartmann Sándor, budapesti ügyvéd.) — Irodalom. (A magyar kereskedelmi és váltójog tankönyve. Szerk. : dr. He r m a n n Sándor, székesfehérvári ügyvéd. Irta: Ö. M.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Ügyvédi dolgok. Irta: Eiserth István, lőcsei kir. ügyész. MK1 .l.ÉKI.ET : Jogesetek tára. — Kelsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a«Rudapesu Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok). Cheque-törvényt kérünk Irta : dr. SICHERMANN BERNÁT, ügyvéd Kassán. A chcque külön törvény általi szabályozásának szükséges voltáról értekezve, egy német jogi iró odanyilatkozik, hogy «a mindenkori jogászi műveltségi állapot szegénységi bizonyítványának tekintendő, ha a gyakorlati jogászok nagyon is hamar panaszkodnak a törvényhozás úgynevezett hézagai miatt és mihelyt egy viszonylag uj forgalmi intézménynyel találkoznak, a törvényhozás közbelépését követelik.»*j Miután azonban azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a némelek nem igen olvasnak magyar szaklapokat, azt hiszem, hogy nem compromittálom jogászságunkat, ha azt hangoztatom és kimutatni igyekezem, miszerint nekünk egy speciális chequetörvényre igenis van szükségünk és pedig sürgős szükségünk. Megvan ugyanis első sorban ezen törvénynek — sit venia verbo—tárgyi tényálladéka, mert a chequeintézmény—lassan bár de mégis nálunk is kezd meghonosodni ; nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki nagyobb pénzintézetek kimutatásai tanúságot tesznek arról, hogy milliókra rúgnak már azon összegek, melyeknek forgalma ezen modern eszközzel közvetittetik ; s miután a cheque abstract illetve formáitermészete folytán a legkülönbözőbb természetű ügyletekhez oda simul, rendkivül nagy már s igen nagy értéket ölel fel azon jogügyleteknek száma melyek nálunk is a cheque utján bonyolittatnak le. Kétségtelen tehát, hogy ezen ügyletek ugy számuk, mint értékbeli sulyok folytán méltán igényelhetik, miszerint az általuk keletkező illetve hozzájuk fűződő jogviszonyok világos jogszabályokban határozott és megfelelő szabályozást leljenek. Szolgáltatja-e a létező joganyag ezen szabályokat ? határozottan nem. , Ezen nézetemet a cheque forgalom keretében felmerülhető számos kérdés fejtegetésével indokolhatnám, ezen helyre való tekintettel azonban csak is egyes különösen égető kérdésre szorítkozom. A cheque nálunk ez idő szerint — a mennyiben rendeletre szól vagy kereskedő által van kibocsátva — a keresk. törvény '291. §-a alá eső kereskedelmi utalványnak tekintendő. A mennyiben tehát a cheque rendeletre nem szól, hanem csak névre avagy a bemutatóra és a kibocsátó nem kereskedő, akkor az kereskedelmi utalványnak sem tekinthető, hanem *) Kuhlenberk : «Der Check» 72. Lapunk mai száma csakis az optkv. 1.400. és következő §§-aira támaszkodó ingád zó és tökéletlen joggyakorlatunk által is ismert közönséges utalványnak. Minthogy azonban minden óvatos pénzintézet ezen az által segíthet, hogy űrlapjait a priori rendeletre állítja ki s ügyfeleivel szemben csakis ilyen űrlapokon kiállított chequek beváltására vállal kötelezettséget, a közönséges utalványban rejlő nehézségektől itten eltekintve, csakis a kereskedelmi utalványnak jellegével biró chequekkel foglalkozom. Fontos közgazdasági s - last but not least — illetékügyi érdekek megkövetelik, hogy a cheque lehetőleg gyorsan mutattassák be fizetés végett, hogy tehát a bemutatási határidő lehetőleg rövid legyen. A chequek eszempontból nálunk is rendszerint látra állíttatnak ki, és a chequebirtokos a chequet fizetés végett azonnal bemutathatja; de meddig tartozik azt bemutatni ? A keresk. törv. 298. §-a illetve a váltótörvény 31. S~a értelmében a kiállítástól számított két év alatt. Köteles-e addig a kibocsátó az intézvényezettnél fedezetet tartani s ha ilyent tart, kinek veszélyére s költségére tartja a fedezetet, váljon jelesül az intézetnek, bankárnak időközben történt megbukása folytán őt éri-e a kár avagy a cheque birtokost ? ez a mostani jogállapot szerint ép oly szép, mint nehezen eldönthető kérdés. Másfelől, ha a chequeben lejárati vagy bemutatási határidő megállapítva volt, vagy a két év letelt és a cheque birtokos a bemutatást vagy óvást elmulasztotta, bir-e a kibocsátóval szemben gazdagodási keresettel? Az elévült cheque tekintetében ilyennel bir, mert a keresk. törv. 298. § a szerint a váltótörvénynek az elévülésre vonatkozó rendelkezései a keresk utalványra is lévén alkalmazandók, kétségtelen, hogy a váltótörvény 90. §-a az elévült chequere alkalmazandó, de váljon a visszkereseti jogok «fentartására szükséges cselekmények» elmulasztása esetén is alkalmazható-e ezen szakasz a kereskedelmi utalvány illetve a chequere? megint egy kérdés, melynél igen szépen lehet pro és contra allegálni. A közönség szempontjából a leggyakoiiatibb két kérdés a hamis s hamisított valamint az elveszett cheque kérdése. A cheque birtokos és cheque kibocsátó egymásközötti viszonyában a dolog természete szerint a váltótörvény 81 82 §§-aiban kifejezésre jutott általános természetit jogelvek alkalmazhatók ; de quid iuris, ha ilyen hamis s hamisított chequet az intézvényezett váltott be, s sem őt, sem a kibocsátót e részben gondatlanság nem terheli; ki szenvedi ilyenkor a mostani jogállapot szerint a kárt? kit terhel a gondatlanság kérdésében a bizonyítás? oly kérdés, mely egymaga doctori dissertatióra tarthatna számot. A bankárok illetve pénzintézetek cheque-szerződést pótló szabályzataikban ezen veszélyt, vagy annak lehetőleg nagy részét a közönségre hárítják, nagy hátrányára a cheque forgalom fejlődésének és végeredményében a pénzintézetek saját jól felfogott érdekeinek. Mert ott, a hol ezen veszély a cheque kibocsátót terheli, vagy a hol ez a kérdés legalább is kétes, bizonyos elszántság és könnyelműség kell ahhoz, hogy valaki a cheque-forgalomba kibocsátói (ügyfél) minőségben belépjen ; sokkal veszedelmesebb a cheque-ürlapkönyv őrizete, mintha készpénzt őriznénk, mert egyetlen űrlapnak sikkasztása által a banknál elhelyezett egész vagyonúnktól fosztathatunk meg. A közönség különösen az által szokott a cheque-forgalomba való belépésre capacitáltatni, hogy ez által a pénzküldéssel járó veszély és — költségektől megmenekül; ez argumentum ad hominem. X. gabonakereskedő tehát készséggel elfogadja az Izabella malomtól 20 waggon buza vételára fejében a pesti kereskedelmi bankra intézett chequet, annál inkább, mert neki magának Budapesten vannak teljesítendő fizetései. Beküldi tehát a chequet valamely budapesti intézetI '2 oldalra tor