A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 20. szám - A kir. Curia sajtóügyi gyakorlatából

Tizenhatodik évfolyam. 20. szaui. Budapest, 1897. május 16. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÓNT) HETILAP AZ IGiZSÍGÜGY ÍRDRÍHM ÍÉPTISELETÍM 1 MAGTAR CSTTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI fc KÖZJEGYZŐI ÍAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. ST1LLER MOB ügyvídek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr Fél « _ 8 « — « Egész « 6 * — « Az előfizetési pénzek legcélsa-níl/ben bérmentesen posui 11 talványnyal küldendők. TARTALOM: A kir. Curia sajtóügyi gyakorlatából. [. Irta: — Y -Z. II. Irta: G öldner Károly brassói kir. tszéki biró. — A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése az örökösödési eljárásban. Iita: Vannay Gusztáv lippai királyi közjegyző. — A magyar házassági jog nemzetközi vonatkozású rendelkezései. Irta: Tóth Gáspár bpesti ügyvéd. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta : P o 1 g á r József, pestvidéki kir. tszéki biró. — Magyar-horvát jogviszony. Irta : dr. B e r g e r Mór bpesti ügyvéd. — Belföld. (A közigazgatási bíróságnak ügyrendje. Irta: Farkas Zoltán, közig, bírósági elnöki titkár.) — Sérelem. 1. \Nyilatkozat. Irta: Dajkovics István, verseci ügyvéd. — II. Az ügyvédi költségmegállapitás kérdéséhez. Irta : dr. S t o k i n g e r László kir. aljárásbiró Budapest.) Irodalom. (A magyar bűnvádi perrendtartás vezérfonala. Irta: dr. Fayer László.) — Vegyesek.— Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKI.LEKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósngi határozatok és döntvények — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ból. (Csődök. — Pályázatok). A kir, Curia sajtóügyi gyakorlatából. I Örvendetes jelenség, hogy az utóbbi időben jogászaink a sajtóügyekkel is behatóbban foglalkoznak, és ez által eme kiválóan fontos, de eddigelé kevés figyelemre méltatott jogterület megvilágítására közreműködnek. Ez üdvös cél előmozdítása végett szabad legyen Harmatit Lajos brassói ügyvéd urnák a «Jog» f. é. 18. számában megjelent hasonló cimü cikkére néhány észrevételt tennem. Az tset a következő: A Királyhágón tul, hol a sajtóvétségek megtorlása az együttes (és nem az 1848: XVIII. t.-c.-ben megállapított fokozatos) felelősség szabályai szerint történik, a magánvádló rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt a szerző és szerkesztő ellen a vizsgálóbírónál feljelentést tett, a kiadótulajdonosról azonban nem szólott. A vizsgálóbírónak a btk. 115. §-a értelmében kötelessége lett volna a vizsgálatot a kiadótulajdonosra is kiterjeszteni, de nem tette; hanem a vizsgálatot részéről befejezettnek tekintette, és erről a magánvádlót - az ott érvényes eljárási szabályok 23. §-a értelmében — azzal a megjegyzéssel értesítette, hogy a vizsgálati iratokat 3 nap alatt megtekintheti, és a netaláni pótlandók iránt észrevételeit előadhatja. A magánvádló az iratokat megtekintette, azonban a vizsgálóbírónak emiitett mulasztására észrevételt nem tett. és a vádlevelet szintén csak a szerző és a szerkesztő ellen adta be. így került az ügy főtárgyalásra és a vádlottak semmiségi panas/a folytán a kir. Curia elé. A kir. Cut iának tehát mindenek előtt azt a kérdést kellett megoldani, vájjon a szerző és szerkesztő cselekvésének és a kiadótulajdonos mulasztásának megtorlása válhatlan kapcsolatban vannak-e egymással a magáninditvány előterjesztése szempontjából ? A kérdésre a kir. Curia csak igenlőleg válaszolhatott. Ugyanis : a sajtórendtartás VIII. cikke értelmében felelős személyek (szerző, szerkesztő, kiadótulajdonos sat.) kivétel nélkül «a nyomtatványok büntetésre méltó tartalmáért*, tehát a jelen esetben a magán személy ellen elkövetett rágalmazásért büntetendők; és ennélfogva a sajtódelictum sajátszerű létesülésének megfelelő az a megkülönböztetés, hogy e delictum szándékosan (33. §.) vagy a köteles figyelem és gondoskodás elmulasztása által (34—36. §§.) követhető el, csak a bűnösség és a büntetés súlyára nézve jön tekintetbe. E szerint a jelen esetben a kiadótulajdonos is magánszemély ellen elkövetett rágalmazásért lévén felelősségre vonandó, a magáninditvány a btk. 268. és 110. §§. értelmében ő ellene is első sorban a magánvádló részéről lett volna előterjesztendő, i Lapunk mai száma vagy, a mennyiben a magánvádló indítványát csak a szerző és szerkesztő ellen tette meg, a btk. 115. §-a értelmében a vizsgálóbíró által lett volna a kiadótulajdonos ellen kiterjesztendő. Kétségtelen tehát, hogy a sajtórendtartás VIII. cikke értelmében a szerző és szerkesztő cselekvésének és a kiadótulajdonos mulasztásának megtorlása — tekintet nélkül a sajtódelictum létesülésénél való közreműködésük módjára — a magáninditvány előterjesztése szempontjából egymással válhatlan kapcsolatban van. Igaz, hogy a felelősségnek az a szabályozása nem felel meg mindenben a btk. részesség-tanának; de épen ezért az 1880 : XXXVIII. t.-c. 7. §-ának 3-dik bekezdése határozottan kiemeli, hogy az ország erdélyi részeiben érvényben levő sajtórendtartásnak «a nyomtatványokban foglalt büntetendő cselekményekért való különös felelősség szabályozását tárgyazó intézkedéseid hatályban maradnak ; vagyis elrendeli, hogy ott a sajtójog terén, a részesség tekintetében a sajtórendtartás határozmányai és nem a btk. általános rendelkezései érvényesülnek. Téves tehát a cikkíró urnák az az állítása, mintha a kir. Curia a «tettesek és részesek» kifejezés alatt a btk. szerinti tettestársakat és bűnsegédeket értette volna; hanem igen is értette a sajtórendtartás VIII. cikkében emiitett egyéneket, a mint hogy e cikkekre kifejezetten hivatkozott is ; minélfogva a cikkírónak eme tévedésére alapított fejtegetései is tárgytalanok. A fennebbiekben meg lévén állapítva, hogy a jelen esetben a kiadótulajdonos perbe lett volna vonandó, az a tény, hogy ez — bár lehető volt — meg nem történt, a magánvádnak a btk. 115. és 116. §§-ban kifejezésre jutott oszthatatlanságánál fogva, az eljárás mégszüntetését vonta maga után a többi közreműködőkre nézve is. Igaz ugyan, hogy a btk. 116. §-a az indítvány «visszavonás»-ának tulajdonítja ezt a hatályt, a jelen esetben pedig az indítvány a kiadótulajdonosra nézve elő sem terjesztetett: ámde cikkíró ur maga beismeri, és nem is szenved kétséget, hogy «a btk. 115. és 116. §§. között szervi összefüggés van, és így azoknak dispositiói csakis együtt véve és nem elkülönítetten vehetők figyelembe,)) vagyis a magánindilvány oszthatatlanságát elfogadja ; az a védekezése pedig, hogy a magánvádló megtette kötelességét, midőn indítványát a közreműködők kettejére nézve előterjesztette, mert ez alapon a btk. 115. §-a értelmében a vizsgálóbírónak lett volna kötelessége az eljárást a kiadótulajdonosra is kiterjeszteni; s hogy a magánvádló indítványát sem nyíltan, sem hallgatagon vissza nem vonta, következésképen a vizsgálóbíró mulasztásáért nem felelős — meg nem állhat. Mert a sajtóper urává és a vizsgálat ellenőrévé az eljárási szabályok a vádlót teszik, s ennek folytán a vizsgálóbírónak kötelessége, hogy a nézete szerint befejezett vizsgálat iratait a vádlóval, a netán pótlandók iránti észrevételeinek előadása végett közölje (23. §.); ha tehát a magánvádló eme perjogi helyzete és a vizsgálóbíró felhívása dacára a fenforgó hiány megszüntetése iránt indítványt nem tesz: ama hiányt maga is elfogadja, ezzel a mellőzött egyén iránti vádjogáról lemond, a magáninditvány oszthatatlanságát megsérti és az által a többiek ellen tett indítványát is hallgatagon visszavonja, tehát ennek hatványos következményeit hordozni köteles. Ez történt a jelen esetben is, midőn a magánvádló a Marosvásárhelytől Brassóba megküldött iratok megtekintése után, a netáni hiányok megjelölésére való felhívás dacára, a kiadótulajdonosnak perbe vonása iránt indítványt nem tett. Ezen indítvány előterjesztésének elmulasztását tekintette a kir. Curia egyforma hatályúnak a magáninditvány visazavonásával, a mint ez az indokolás összefüggéséből nyilván kitűnik, nem pedig — a mint a cikkíró ur állítja — az indítványnak 12 oldalra terjed.