A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 19. szám - Kinek van igaza? (Felelet)

A JOü Minthogy pedig az alapszabályok az igazgatósági, elnöki és tagsági képesség tekintetében nem állítanak fel egyéb követelményt, minthogy megbízatásuk tartama alatt a közgyűlési szavazatképességnek folytonosan birtokában legyenek (31. §.), — sem a törvényben, sem az alapszabályokban nincsen annak semmi akadálya, hogy a nevezett tömeggondnok, mig eme minőségében az alperes részvénytársaság közgyűlésében szavazati joggal bir, eme részvénytársaság igazgatóságának elnöke lehessen, stb. A magyar királyi államvasutak nienetjegyirodája kereskedőnek nem tekinthető. G Miklós budapesti lakos, vállalkozónak a magyar kir. államvasutak városi menetjegyirodája ellen 6,865 frt s járulékai iránt 1896. július 13-án indított peréber: a tó'zsdebiróság leszállította illetékességét a következő indokokból : Alperes a magyar kir. államvasutak városi menetjegyirodája köztudomás szerint azzal foglalkozik, hogy vasúti menetjegyeket árusit el a vasút nevében és megbízásából, nem foglalkozik tehát iparszerüleg oly ügyletek megkötésével, a melyek a k. t. 258. 259. §§-aiban felsorolt kereskedelmi ügyletek valamelyikének fogalma alá vonhatók volnának, miért is kereskedőnek nem tekinthető. Minthogy ennélfogva még az esetre is, ha beigazolást nyerne) hogy felperes kereskedő, az illetékesség kizárólag az 1881 : L1X. t.-c. 94 §. d pontja alapján volna megállapítható, az A) alatti szerződés azonban nem tartozik azon kereskedelmi ügyletek közé, a melyek a most emiitett törvényszakaszban felsorolvák: mindezeknél fogva mellőzni kellett annak vizsgálatát, vájjon felperes kereskedő vagy sem, az illetékességet leszállítani és felperest a költségek fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla 18'JG. december 6-án 3,087. sz. a. az elsöbiróság végzését a benne felhozott indokok alapján, annál is inkább helybenhagyta, mert alperes nem személyfuvarozással, hanem a m. kir. államvasutak nevében és megbizásából, mint annak közege az emiitett vasút menetjegyei eladásával foglalkozván, e minőségében a k. t. 3. §-a értelmében kereskedőnek nem tekinthető; és mert különben is az A i alatti szerződésben foglalt bérleti ügylet az 1881: L1X. t.-c. 94. §-a d) pontjában felsorolt kereskedelmi ügyletek, különösen pedig a K. T. 259. §. 3. pontjának tekintete alá eső ügyletnek tartható nem lévén, az elsöbiróság helyesen határozott, midőn a keresetre nézve magát illetéktelennek mondta ki. A törvény által megállapított elévülési időt a keresk. törvény 390. és 410. Síi- egyedül és kizárólag csak az illetékes bíróságnál beadott kereset szakítja meg, ellenben a felek között folyamatban levő magán alkudozások e tekintetben az elévülés kezdetét elhalasztó vagy az elévülést megszakító hatálylyal nem bírnak. A m. kir. Curia 1897. márc. 18. 422.) Ha a szerződésből kitünőleg a villamos áram szolgáltatása és a világításhoz való berendezése egységes ügyletet képez és felperes villamos áramot a kikötött időre szolgáltatni képes nem volt és igy az egységes szerződésnek egyik lényeges részét nem teljesítette, ugy a kereskedelmi törvény 335. §-a értelmében nem követelheti, hogy alperes a reá nézve az áram szolgáltatása nélkül amiigy is használhatlanná vált berendezési tárgyak árát neki megfizesse, hanem csak ahhoz van joga, hogy a berendezési tárgyakat visszavegye. Alperesnek az a korlátolt beismerése, hogy ö a megrendelő okiratot az általa előadott korlátozással irta alá, tagadását képezi annak a felperes állitásnak, hogy a megállapodás korlátozás nélkül jött létre. A kereskedelmi törvény 346., 347. §-aiban előirt rendelkezésre bocsátási eljárás csak a más helyről küldött árukra vonatkozólag van szabályozva. A rendelkezésre bocsátásnak elmulasztása csak azzal a hatálylyal bir, hogy az áru minőségének hiányából kifogás nem meríthető. (M. k. C. 1897. március 2. 779.) A végrehajtást szenvedett eladta üzletét és a vevővel ugy állapodott meg, hogy ez a vételárnak egy részét a végrehajtási zálogjogot nyert hitelezők követeléseinek kielégítésére fordítsa. A vevő által teljesített fizetések hatálytalanítása illetve visszafizetése iránt a csődtv. 27. §-ának 2. pontja alapján indított keresetnek mindhárom bíróság helyt ad, mert a viszatartott vételárból vagyis a közadós helyett ennek vagyonából teljesített fizetés magának a közadós cég jogcselekményének tekintendő, az utóbbi cég pedig akkor már megszüntette volt fizetéseit és a végrehajtónak erről tudomása volt. (M. kir. Curia 1897. febr. 23. 1,322'896. A csődtörvény 153. §-a értelmében a külön kielégítési jog megállapítása iránti rendelkezés oly esetben, a melyben a per a csődnyitás előtt már más bíróságnál megindittatott, nem a csődbíróság, hanem a már eljárt perbíróság hatásköréhez tartozik és az olyan folyamatban levő perek a csődtörvény g. §-a értelmében a tömegre azon állapotban mennek át, melyben azok a csödnyitás idejekor voltak. (M. kir. Curia 1897. március 4. 635. sz. a.) Bűnügyekben. A btk. 62. §. szövege és az «anyag gyűjtemény >-nek vonatkozó adatai nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a szakasz alapján a büntetendő tartalmú nyomtatvány csak abban ez esetben kobozható el, ha bűnvádi eljárás senki ellen sem indittathatik meg, és hogy ez a feltétel a sajtótörvénnyel szemben kivételes intézkedésre vezetvén, szigorúan magyarázandó. Midőn a szerző ismeretes belföldön tartózkodik és beszámítható állapotban él, a btk. 62 í;-nak rendelkezése nem alkalmazható mert az ebben felhozott esetek jellegét vizsgálva kétségtelen, hogy azok mind az államhatalom akaratától független és elhárithatlan akadályok. Ennek alapján és mert ellenkező esetben a sajtószabadság legfőbb biztositéka teljesen mellőztethetnék, a btk. 62. í?-sa alól eredetileg kizárt ügy ezen törvényszakasz alá nem vonható pusztán azért, mert a sajtóügyi bíráskodás állami közegeinek kezén a szerző büntethetősége elévült, ezeknél fogva az ily elévülés következtében az odáig megjelent példányok el nem kobozhatok. A kir. Curia adott esetben a sajtóügyi felelősség elévülése miatt a sajtótermények elkobzását a btk. 62. §-sa szerinti eljárásra utalta ugyan, ám de amaz elévülés főleg az egyik vádlottnak hosszú időn át tartott eltűnéséből, tehát véletlen és elhárithatlan okból származott. A győri kir. törvényszék (1896. évi november hó 14-én 5,036. sz. a.). A kir. törvényszék a H. Károly szerző neve alatt Győrött a győr egyházmegyei nyomdában kiadott «Ébresztő szózat a keresztény magyar néphez < cimü röpiratnak a btkv. 62. §-a alapján leendő elkobzása és megsemmisítése miatt folyamatba tett bűnügyben ; a kir. ügyész által a kir. törvényszék vizsgálóbirájához intézett 4,669/96. btk. sz. a. indítványt, mint bűnvádi eljárásra a jelen esetben alkalmatlant a központi vizsgáló biró által a fenti sz. a. kibocsájtott végzéssel elrendelt és foganatosított zár alá vétel illetve lefoglalás hatályának megszüntetése mellett félretétetni rendeli stb. Indokok: Tekintve, hogy ugy az eddig követett gyakorlat, valamint az uj büntető perrendtartás értelmében is a btkv. 62. §-ának nyilvánvaló rendelkezéséhez képest a szerzőnek, a nyomdásznak stb. birtokában levő s a hivatkozott bűncselekmény elkövetésére szolgáló nyomtatványpéldányok elkobzása és megsemmisítése iránti eljárásnak a köztörvényszék utján csak akkor lehet illetve van helye, ha a bűnvádi eljárás senki ellen sem indi 11ath a ti k meg: A végzés rendelkező része indokolt, mert a jelen esetben a sajtótörvény 13. §-a értelmében a panaszolt bűncselekményért fokozatosan felelős személyek ellen, sajtóbirósági eljárás, mely szerint bűnvádi eljárás, a mint a n. 7. sz. iratok tanúsítják megindítható volt, illetve meg is indíttatott; mert a hivatkozott személyek sem nem ismeretlenek, sem nem külföldiek s igy felelősségre vonhatók voltak,és mert a 4,673/96. btö sz. a. az elkoboztatni célzott röpirat példányai kiadása tárgyában a győri kir. törvényszék mint sajtóbiróság az ellen közbevetett semmiségi panasznak visszavonása folytán már különben is jogerősen határozott. A győri kir. ítélőtábla (1897. évi január hó 15-én 3,476. sz. a.). A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék végzését helybenhagyja. Indokok: A vádhatóság a H. Károly szerző ellen a bűnügyi iratok közt fekvő s Ébresztő szózat a keresztény magyar néphez* cimet viselő röpirat tartalma miatt, miután abban a házasság jogintézménye ellen való izgatást s igy a btkv. 172. §-ába eső izgatás vétségét látta fenforogni, 1895. évi május hó 13-án a sajtóügyi bünvizsgálat elrendelését s a nyomtatványnak sürgős zár alá vételét indítványozta. Ezen indítvány folytán a vizsgálat s a nyomtatványok zár alá vétele elrendeltetett s foganatosíttatott, a mennyiben H. Károly a röpirat szerzője ellen a vizsgálat levezettetett s a röpiratnak a győr egyházmegyei könyvnyomdában készletben volt 2,285 példányát a sajtóügyi vizsgálóbíró 1895. évi május hó 23-án zár alá vette. A sajtóügyi eljárás folyamán azonban az intézkedések megtételében szünetelés állván be, a vád feljelentés tárgyát képező sajtóvétség büntethetősége elévült, minek folytán a győri kir. törvényszék, mint sajtóbiróság a közvádló indítványára az eljárást október 27-én 4,673. sz. a. kelt végzésével megszüntette s a lefoglalva volt 2,285 darab röpirat példányt a zár alól feloldotta, a mely végzés, miután a közvádló bejelentett semmiségi panaszát 1896. évi november hó 27-én visszavonta, jogerőre emelkedett. Ezt megelőzőleg, jelesül 1896. évi október hó 27-én azonban a közvádló, a győri kir. törvényszék, mint rendes büntető bíróság vizsgálóbírója előtt indítványozta a kérdéses röpirat példányok elkobzása és megsemmisítése iránt a btkv. 62. §-ában meghatározott eljárás folyamatba tételét 2,285 darab röpirat példánynak ugy a kérdéses röpirat bárhol található példányainak a rendes bűnvádi eljárás utján való zár alá vételét, a mit a kir. törvényszék vizsgáló birája 1896. évi október hó 31-én 4,669. sz. a. kelt végzéssel el is rendelt s 1896. évi november hó 1-én a sajtóügyi iratoknál fekvő 2,285 drb. röpiratpéldányt zár alá vettnek nyilvánította, ugyanazon röpiratnak bárhol található példányainak záralá vételét elrendelő végzés kiadványát pedig a belügyminisztériumhoz intézendő felterjesztés céljából a kir. törvényszékhez beterjesztette. A röpiratpéldányoknak a rendes bűnvádi eljárás utján való